Chatkép : Szerepkör : az elsõk egyike play by : Emily Swallow Hozzászólásaim száma : 45 Pontjaim : 32 Pártállás :
Ellenálló
User név : Vic Fő képességem : shadows manipulation Őt keresem : my shine Tartózkodási hely : Washington D. C. Korom : 34
Tatiana Shelley
Elküldésének ideje -- Csüt. Feb. 11, 2021 9:59 am
Violet & Tatiana
I survived because the fire inside me burned brighter than the fire around me
A zöld boszorkány precízen dolgozik, ahogy ellátja az összes sebemet. Külső-, belső gyógyulást elősegítve mindenféle főzeteket ad nekem. Jó döntést hoztam, amikor hozzá fordultam segítségért. Másom úgy se lett volna, hiszen a koven minden csak nem segítőkész. Érzem, ahogy az elmém egy apró szegletét kapargatja a Sötétség, hogy kitörve átvegye felettem a hatalmat. A pecsét lezáródott újfent, viszont ez sem akadályozza, hiszen az általa hordozott mérhetetlen erő bennem munkálkodik és a feltörést követően kitört. - Rendben - válaszolo, mégsem kezdek bele. Hallgatásomat veheti túlzott óvatosságnak, ellenben azért burkolózom némaságba, mert kimerültem és fogalmam sincs mit láthatott az érintésemen keresztül. Nem ismerem eléggé ahhoz, hogy mindent egyből elmondjak neki, amúgy se szokásom. Általában, akikkel megosztom a titkaimat rövid időn belül holtan végzik. Egy pohárral a kezében tér vissza, melyet a földre dob. Az ő praktikái messze állnak az enyémtől, így érdeklődve szemlélem a poharat, mely épségben maradt. Talán a baljós szellemeket akarja ezzel elűzni, amire én zsálya füstölőt használok alkalom adtán. Apót sóhajtok, ahogy a konyhába szalad törhetetlen poharával, így van időm összeszedni magam és egy szuszsanásnyi időre megpihenni. Nem szándékozom sokáig időzni, mégis a mennydörgés hosszabb időre marasztal. - Mennyit láttál abból, amit mutattam? - teszem fel a kérdést negyed órát követően, mikor már van erőm a beszédhez. A gyógyító főzet megtette a hatását. Várom a válaszát, hogy ezt követően mindent elmondhassak a kovenről, kizárólag arról. A saját viselt dolgaimmal csínján bánok, hiszen nem kell tudnia mindent. Persze van egy olyan sejtésem, hogy a pecsét érdekli a legjobban melyet egy erős boszorka segítségével hoztam létre.
Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : daisy • e. • jones Hozzászólásaim száma : 28 Pontjaim : 15 Pártállás :
Semleges
User név : fladorphae Fő képességem :
T E L E P A T H Y/ telepátia:(quality)
érzékeli/megérti mások agyhullámait.
Foglalkozásom : herbalist ⛤ insp. seeker
Violet Evergarden
Elküldésének ideje -- Vas. Jan. 10, 2021 1:02 pm
ms. Evergaden& ms. Shelley
˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗ ﴾ ☾ ○ ❍ ● ☽ ﴿ ˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗
Nem tudom eldönteni mi aggasztóbb a kimagaslóan jó lelki nyugalmamnak. Egy boszorkánytársam elesettsége mindig nagyobb nyomatékkal érvényesül mint a halandók iránti érzett empátiám. Pedig a lelkemre legyen vésve, borzasztó lelkifurdalás kerülget mikor az élők leggyengébbikét tűzik ki áldozatul. Ám ezen szerencsétlen pára, - vagy ahogy magát nevezi Tatiana - az indokolatlan ürügye hiányában is oly mértékű figyelmet harcolt ki belőlem, melyet idestova csakis boszorkány anyám tudott felül bírálni. S habár tudom saját hibája által köszönhető ez a sors általi találkozás, látom a kések keresztezését az ebédlőasztalomon, mely egyöntetűen megjósolja a hosszú utazását a jövevényemnek. Egy olyan távoli helyről, melyet a tiszta és tisztátalan energia egyaránt kihangsúlyoz. Nem beszélve ezen átok törésről, mely egy adott pillanatban képes lenne végezni a saját gazdatesttel. De maradása is hosszabb távra nyúló lesz. Hiszen a szekrény és az asztal -, amely kiszáradni és repedezni kezd, az időjárás változását jelzi. Eső várható. Tehát a rossz idő mellett, megadatik hogy több lehetőségem legyen meg tudni mi miért történhetett. - Rendben van, tegeződjünk. - bólintok rá. - Cserébe szeretném megtudni az egész történetet. - egy tanult boszorkány tudja, titkai kiteregetéseinek meg vannak a maga baljós vonzatai. Elárulni őket csakis egy feltételezett és kikerülhetett cselekvésből történhetnek. Márpedig minden coven arra törekszik, hogy minél később fedje fel rejtelmeit. Egyesek már ezen indok birtokba vétele után elhagyják a családi fészket. Ahogy én tettem 13 évesen. Az ő hallgatása azonban most a gyógymód kárát mintsem előnyét segíti elő. Minél inkább szótlanul méregetem és a házban lévő jeleket figyelem, annál jobban elragad a kétség személyét érintően. Pedig pontosan ügyeltem, hogy napnyugta után se söpörjek fel, mivel ez elűzi a boldogságot vagy rosszabb esetben egy kóbor lelket bánt meg. A titkolózása sem volt előrejelezhető. Így azonban szükségesség vált megtennem azon lépéseket, melyeket mások illendőségből sem ne neveznének diszkrétnek. Először kezembe kaparintottam egy poharat, majd néhai egyszerűséggel ledobtam azt a padlóra. Ahogy az várható volt nem tört szilánkokra, de még megrepedni sem repedt. Tehát nincs gonosz jelenlét a szobában. Érezvén a pillanatnyi pálfordulásomat már kezembe ragadtam a ledobott ámbár sértetlen poharat, miután a konyhába sietve vele a mosogatóba raktam, ezzel is kiűzve belőle a gyanús indtatásomat. Visszatérni nem akartam. Nyomást gyakorolva hagytam egyedül a védelemre áhítozott felet, várván mikor hat a főzet s egyúttal mikor tör meg belőle ez a makacs elhallgatás a teljes és igaz történetet illetően.
Chatkép : Szerepkör : az elsõk egyike play by : Emily Swallow Hozzászólásaim száma : 45 Pontjaim : 32 Pártállás :
Ellenálló
User név : Vic Fő képességem : shadows manipulation Őt keresem : my shine Tartózkodási hely : Washington D. C. Korom : 34
Tatiana Shelley
Elküldésének ideje -- Hétf. Jan. 04, 2021 6:29 pm
Violet & Tatiana
I survived because the fire inside me burned brighter than the fire around me
Minden ott romlott el, hogy egyáltlaán csatlakoztam ahhoz a kovenhez és Luciushoz a hatalmas tervében. Milyen naiv voltam és hova jutottam az egésszel? Itt ülök egy boszorkánynál csurom véresen és épp élet-halál között lebegek. Remek! Mi lehetne még ennél jobb? Ne, ne kezdd kérlek. Tudom, te megmondtad! Az elmém kezd összecsúszni, amit nem engedhetetk meg magamnak, mert akkor ő átveszi az irányítást felettem. A Sötétség megint elragad és olyan tettekre srkall, amit nem akarok. Nem irányíthat ő, bármilyen kecsegtető is számára a helyzet. Reményeim szerint a zöld boszit annyira lefoglalja a főzet előkészítése, hogy nincs ideje bele lesni az elmémbe. Nem akarja látni azt, ami benn folyik. Félő, hogy akkor őt is magával ragadja. Orromba költözik a konyhából kiszökő ánizs illat. Kellemesen bódult állapotba kerülök, hála a vérveszteségnek és az illatok eszenciájának. A percek csak úgy vánszorognak, mintha minden egyes ütés az órán egyet jelentene az életem végével. Vajon milyen érzés lehet a halál? Hallom, ahogy a háttérben kuncog és éppen készül elém tárni egy újabb régi képet a múltunkból, amin meghallom a boszorkány lépteit. A Sötétség pedig visszavonulót fúj. Egyetlen szó nélkül a földre dobom az ébedfeketévé vált leveleket, hogy a nedves ronggyal helyettesítsem. A főzet csípi a sebet, így önkéntelen felszisszenek, de nem veszem el a rongyot. Míg a másik kezembe ad egy kerámiát, amit egyből fel is hörpintek. Nekem gyorsan tűnik, de a valóságban percek telnek el, mire képes vagyok kiinni a csésze tartalmát. Valamikor leülhetett a nő, hiszen mire felnézek már velem szemben ül az egyik bársonyfotelban. Kissé nehézkesen még, de felülök és mélyeket lélegzek, hogy ezzel is gyorsítsam a főzet hatását. Szükségem van az erőmre, hogy aztán porig rombolhassam a kovent. NEM! - Köszönöm - egy apró torokköszörülést követően ejtem ki a szavakat - a nevem Tatiana Shelley. Eddig nem volt időm bemutatkozni - tartom felé a jobbom miután letettem a dohányzóasztalra a kis fekete csészét. Ahogy megtörtént a bemutatkozás apró fájdalmas mosollyal az arcomon körbe pillantok a szobában, hogy végül a boszorkányon állapodjon meg a pillantásom. - Tegeződhetnénk? Úgy könnyebb lenne beszélni erről is - emelem meg a balom, utalva a pecsétemre. Reményeim szerint elfogadja a felőlem érkező barátságos gesztust és nem hajít ki egyből a lakásából.
Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : daisy • e. • jones Hozzászólásaim száma : 28 Pontjaim : 15 Pártállás :
Semleges
User név : fladorphae Fő képességem :
T E L E P A T H Y/ telepátia:(quality)
érzékeli/megérti mások agyhullámait.
Foglalkozásom : herbalist ⛤ insp. seeker
Violet Evergarden
Elküldésének ideje -- Hétf. Dec. 07, 2020 4:35 pm
ms. Evergaden& ms. Shelley
˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗ ﴾ ☾ ○ ❍ ● ☽ ﴿ ˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗
Rézüstöt akkor kíván a helyzet, mikor a gyógynövények jellegzetes hatása mellett valami pluszra vágyik az adott kliens. S talán maga Fortuna állt mellé mikor a legideálisabb napszakban – annak utolsó lemenő napsugarában – minden varázslattal bíró növénynek a tízszeresére nő a jótékonysága. Kapva-kapna ilyen lehetőségek után a szegény, gyámoltalan halandó. Ismeretlenünknek az is megadott hogy fajon belül kopogtasson. Mindenhol vérző indokával. Milyen indíttatásra készteti az, ami rávesz egy boszorkát saját átka többszöri megtörésére? Mi lappang a háttérben, amit nem volna szabad tudnom? Balga kérdés, keletlen időben. Nekem nem kötelességem mások indítéka mögé látni, pláne, hogy a napom se tűnjön zsúfoltabbnak a kelleténél. Akarva akaratlanul azonban mindig beleesek ön-ön hibámba. Mikor a telepátiámat a kíváncsiság hajtja. Igen, két bedobott fű között a gondolatait hallom a forrás folyamata alatt. Sokáig mégsem fürkészhetem miként alakul elméletben a történet. Az ánizs kellően felázott...jellegzetes vas illatot bocsát ki a konyhámban. Több percembe telik leszűrnöm majd kellő hőmérsékletre visszahűtenem. Míg nem eljutok addig a pontig, mikor bennfentes ellenőrzésképpen a zsálya levél elhelyezésével, látom, hogy a levél elsüllyed a főzet mélyére. Ez jelentette a főzet elkészültét. Törlő rongyot ragadok, alaposan megmártóztatom a főzetben, majd egy adag kerámia csészébe is merek egyet belőle. Visszasietek a nappalimba, ahol magárahagytam sérültemet. Határozott fellépéssel állok elébe, apellátát nem tűrve. - Ezt tedd a sebre… - adom a kezébe a főzetbe csordultig áztatott szövetet. - ...ezt pedig idd meg! - adom egyidejűleg a másik kezébe a fekete csészémet, ezzel is fokozva a gyógyulás eredményét. Úgy láttam kötelességemet teljesítettem, így figyelve de nyugodt szívvel ülök most már le vele szembe az egyik bársony fotelembe. Tékozlóan várva mikor hat a főzet. Mikor lesz ismét ereje teljében. S noha nem várok köszönetet saját egyéni munkásságomért, az valóban érdekelne, mi volt az ok az átok megtörésének? Gondolhatnék egyből a rosszra, mégsem helyezem belé gyors előítéletemet. Hisz simán lehet, hogy kikényszerítették vagy a még rosszabb megzsarolták vele. Fajbeli azonosságunk ellenére minden boszorkány társam olyan mint egy külön könyv. Idegen és csakis a szerencsések egyike veheti kézbe, hogy beleolvashasson a történetébe.
Chatkép : Szerepkör : az elsõk egyike play by : Emily Swallow Hozzászólásaim száma : 45 Pontjaim : 32 Pártállás :
Ellenálló
User név : Vic Fő képességem : shadows manipulation Őt keresem : my shine Tartózkodási hely : Washington D. C. Korom : 34
Tatiana Shelley
Elküldésének ideje -- Vas. Szept. 06, 2020 6:41 pm
Violet && Tatiana
I survived because the fire inside me burned brighter than the fire around me
Elegem van mindenből, legfőképpen az idióta fiatal boszorkányokból, akik azt hiszik, hogy mindent megtehetnek. Lucius biztos próbál majd lecseszni, amiért ilyen kemény voltam velük. De ha ennyire nem tetszik neki a rendszer, akkor tanítson ő. Én anélkül is megvagyok és köszönöm szépen a terveimet elérem. Persze ez mind apró gondolatfoszlány a fejemben, hiszen az elmém nagy részét a fájdalom tölti ki. Mi a francért kellett feloldanom újra a pecsétet? Persze az erőm segítségével így is elláttam volna a bajukat, de egy kis demonstrációt akartam tartani. Túl lőttem a célon, minden szempontból. Ezért is jöttem a zöld boszorkányhoz. Tudom, hogy ő az egyetlen, aki segíteni tud a bajomon vagyis csak róla tudok, hogy készít különböző főzeteket. Fél szemmel látom, ahogy föl-le futkározik a lakásában. Ha lenne elég erőm talán még meg is dicsérném a kellemesen berendezett kis fészket. Igazi boszorkány tanya az otthona, ami megnyugtatóan hat elmémre. - Hogy az a ... - kezdtem volna szitkozódni, ahogy a sebemre helyezte a növényeket. De mielőtt folytathattam volna sziszegve tettem kezem az övé helyére, ahogy kérte. Természetesen ezzel csak az időt akarja húzni. Régen én is éppen ezt tettem, miközben össze forradt a sebem. Most nem sikerült egyedül ellátnom és hegesedni sem akar igazán, bármit csinálok. Hallom a kérdését, de össze kell szednem minden erőmet ahhoz, hogy értelmes válasz jöjjön ki a számon. - Ez lehetett a negyedik alkalom... talán... - félig hangosan gondolkodom hosszas levegővételek közepette. Biztos vagyok benne, hogy a negyedik alkalom volt. Nem sűrűn teszem ezt, amit a hosszú évek bizonyítanak a legjobban. Valamit kell kezdenem a pecséttel, talán újra formálni, hogy kevésbé legyen ártalmas az egészségemre. Egy biztos. Szükségem van rá, ahogy arra is, hogy néha napján feltörjem. Látom, amint a jól bevált mozsarat magához kapja és a megfelelő főzetet készíti. Ha nem lennék ilyen szar állapotba biztos hangosan felnevetnék, így csak egy apró mosolyt csikarok ki magamból. Megrázom a fejem konkrét válasz előtt. - Nem ígérhetek olyat, amit nem tudok betartani - adok hangot a véleményemnek, miközben pontosan tudom, hogy az következő alkalommal ennél is súlyosabb lesz a helyzet. Akár az életembe is kerülhet a következő feltörés. - Előbb állítsuk el a vérzést, aztán beszélünk a többiről - teszem hozzá jelezve számára, hogy nyitott vagyok egyéb alternatív megoldásokra is. Nagyon remélem, hogy a segítségemre lesz abban, hogy egy kis változtatást eszközöljek a mintán. Muszáj használnom az erőmet, de nem eshetek túlzása. Azzal ellent mondanék az ősöknek, melyek az erőmbe kerülhetnek. Nem foszthatnak meg attól, ami megkülönböztet az összes többi szánalmas embertől.
Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : daisy • e. • jones Hozzászólásaim száma : 28 Pontjaim : 15 Pártállás :
Semleges
User név : fladorphae Fő képességem :
T E L E P A T H Y/ telepátia:(quality)
érzékeli/megérti mások agyhullámait.
Foglalkozásom : herbalist ⛤ insp. seeker
Violet Evergarden
Elküldésének ideje -- Hétf. Aug. 17, 2020 2:07 pm
ms. Evergaden& ms. Shelley
˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗ ﴾ ☾ ○ ❍ ● ☽ ﴿ ˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗
Ma ékesebben hat rám a sors, s a csillagok állása mellett igazi meglepetésnek szolgál egy vérző társamnak segédkeznem. Ha nem lenne boszorkány vélhetően nyíltabban szálltam volna szembe a rendeltetéssel miszerint ma Szent Iváni éjen szakszerű a segítségem. Halványan tekintek az említett bajnak forrására, mely nem csak egy sebből vérezve késztettet gyorsaságra. Azonnal a balkonomon teremtett kis növénykertembe siettem, ahol kellő napsugárzásban részesült aloe vera szálakat csíptem, csillag ánizs és egy szál rozmaring kíséretében. A kliensem egészségének megőrzése céljából helyet foglalt, ahogy én azt kértem. Sietve léptem vissza hozzá, minden létező másodpercet időszűkének tekintve. Előrejelzés nélkül tapasztottam a frissen összeszedett növényeket a sebre, miközben instruálva tettem saját kezét az én kezem helyébe. Gyors lassító manővernek felelt meg, míg részletesen neki nem fogok a ténylegesen gyógyító főzetnek. Noha átkok jártságagában még gyerekcipőben járt a herbalisztikus tapasztaltságom. - Hányszor törte meg az átkot? - kérdezem mihelyst átsietek a konyhám helyiségébe. Rézüstöt keresve járom saját fiókjaim rengetegét miközben ki-kikandikálva a megsérült jövevényt figyelgetem. Fontos a mennyiség. Az már szinte bizonyos, hogy az első két alkalommal a vérzés gond nélkül elállhatott. Ha ez már jó néhányszor előfordult, az csak ront az esélyen hogy mielőbb begyógyuljon seb. Márpedig az utóbbi érződik észszerűnek. S ez folytatódik talán a végső bűvös számnál akár az élete is odaveszhet. Ma még lehet szerencsém ezt helyrehozni...de később kitudja, már főzeteim sem fogják elállítani a vérzését. S úgy hiszem ezzel boszorkánytársam is jócskán tisztában lehet, így hát hiába is vélném számra venni az aggodalmas figyelmeztetéseket. Fellelem a sokszor használt rézüstömet, aminek belsejében már gondosan kigondoltam a bevált mentő esszenciát. Magának köszönheti, hogy pont Szent Iván napján tért be hozzám, hiszen ilyenkor minden növénynek sokkal magasabbra szökik a jótékony hatása. Vélhetően a tízszeresére. - Ha elkészítem a főzetet - kezdtem bele a cselekvéssorozatomat tudatosan megszakítva a jó válasz reményében. - Reménykedhetek, hogy többször nem tőri meg az átkot? - mindkettőnknek bizonyos, hogy ha ma el is állítom a vérzést holnap már sokkal súlyosabb következményei lehetnek ha ellentmond a megjósolótoknak. Én azonban reménykedem - egy só hintéssel a vállam felett - hogy egyúttal rávehetem védencemet egészségének hosszútávú megőrzésére.
Chatkép : Szerepkör : az elsõk egyike play by : Emily Swallow Hozzászólásaim száma : 45 Pontjaim : 32 Pártállás :
Ellenálló
User név : Vic Fő képességem : shadows manipulation Őt keresem : my shine Tartózkodási hely : Washington D. C. Korom : 34
Tatiana Shelley
Elküldésének ideje -- Pént. Júl. 24, 2020 1:10 pm
Violet && Tatiana
I survived because the fire inside me burned brighter than the fire around me
Most már tudom, hogy nem kellett volna ilyen messzire elmennem, mégis kénytelen voltam megfékezni azokat az idiótákat. Lesz hozzájuk még egy két keresetlen szavam az edzéseken. Előre látom, hogy jól megdolgoztatom őket és direkt egy csapatban lesznek. Nem szeretem az ilyen rednbontásokat, a koven nem erről szól. Egységben az erő. Ezt kellene megérteniük, hiszen erre képzem ki őket, legalábbis a töbséget. Luciusnak szüksége van egy csapatra, akivel az erejét fitogtathatja, míg én ennél sokkal többet szeretnék. Hatalomra van szükségem, hogy apránként bennük is elvessem a lázadás magját. Elegem van belőle, hogy egy vámpír irányít mindent és a drága első boszorkányok semmit se tesznek ez ellen. Ha kimondatlanul is, de az ő alárendeltjei vagyunk. Mindezek a képek csak homályosan élnek elmémben jelen esetben, hiszen a forradás okozta fájdalom mindent elnyom. Egyre nehezebben veszem a levegőt hála a vérveszteségnek, bármennyire is próbálom tartani magam kicsit összerogyok az ajtaja előtt. Morgásomat követően résnyire nyílik az ajtó, így egyből szembe találom magam a félénk boszorkával, akinek elég jó híre van. Még sosem találkoztunk igazán, csak hallomásból ismerem és a főzetei egészen jók. Szükségem volt a segítségére, hogy elálljon a vérzés és gyorsabban gyógyuljon a seb. - Kö...szö..nöm - hatalmas erőlködések és levegővételek árán nyögöm ki az invitálására és segítségére. Feltehetőleg a nappalijába tessékelt, bár szemeiem előtt egyre nagyobbak a fekete körök. Egy kis mosoly bújkál a szám sarkában látva a sötétséget, ugyanakkor kínomban szívesen felnevetnék, hiszen tudom, hogy ezek mind csupán az ajulás előtti állapot velejárói. Hallom a hangját, végig száguldoznak rajtam a kérdései, ha jobban lennék biztos felnevetnék rajta, de most csak megrázom a fejem, miközben óvatosan megfogom a bal kulcscsontom hátha azzal eltudom állítani a véezést. Felesleges cselekedet, de jobbnak tűnik mint a semmi. Közben ő felém tolja a fotelját, amit készésgesen el is fogadok, elengedve magam bele is huppanok. Valószínű, hogy az azúr fotelja vérvörösre festődik, hogy aztán bíbor nyomot hagyjon maga után. Így sokkal kényelmesebb az állás jó sok erőt kivett belőlem. Felnézek rá, hogy a lehető legjobban össze szedve a gondolataimat elmagyarázzam neki. - Egy pecsét, mondhatni átok, ami elnyomja a bennem lévő mágia nagy részét. Én tettem magamra évekkel ezelőtt - felszisszenek, ahogy belém nyilall a fájdalom, két hatalmas levegővétel után megpróbálom folytatni - Képes vagyok feloldani és elzárni azt. A forradás sosem múlik el igazán. Nem akar elállni a vérzés - az utolsó szavakat már csak suttogom, miközben félre húzom a ruhám pántját és a hajamat, hogy ha szeretné megtudja vizsgálni az égett területet. - Van rá valamid? - teszem fel a kérdést pár perc csend után. Kezdek kifogyni a szavakból, minden egyre tompább ahogy az álsötétség átveszi a hatalmat a testem felett. Ugyanakkor a fájdalom nem csillapodik, érzem, ahogy egy újabb csepp vér fut végig a testemen. Kifutunk az időből.
Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : daisy • e. • jones Hozzászólásaim száma : 28 Pontjaim : 15 Pártállás :
Semleges
User név : fladorphae Fő képességem :
T E L E P A T H Y/ telepátia:(quality)
érzékeli/megérti mások agyhullámait.
Foglalkozásom : herbalist ⛤ insp. seeker
Violet Evergarden
Elküldésének ideje -- Szer. Júl. 01, 2020 12:19 pm
ms. Evergaden& ms. Shelley
˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗ ﴾ ☾ ○ ❍ ● ☽ ﴿ ˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗
Szertertásom végével az ablakomon beszökő hűvös fuvallat váratlan gyanút ébresztett. Mégis a szürkületben nem tűnt semmi sem vészjósló eseménynek. A seprű hanyatt esése azonban eleget tesz az ősi jelzéseknek s ráeszmélnek, egy váratlan vendég érkezésére. Természet adta csodálkozásból magam elé nézek, és próbálom kitalálni, hogy hol rontottam el mikor kiírtam nagy betűkkel, hogy "NINCS ÜGYFÉLFOGADÁS". A képlet sehol sem hibádzott. Így jogosan gondoltam, hogy az ajtóm mögött inkább egy bajbajutott mintsem egy félreértett toporzékol. Ugyan az óvatosság - mint minden boszorkánynál - mindig éber, s féltően csukott ajtók mögé zárom az ünnepi szertartásom. Gyors léptekkel lépek az ajtóm közelébe, de a testemet hirtelen libabőr teríti be. Mintha dejavuként futna le az egész jelent. Mintha már álmai kísértjeit utánozná a valóélet. De ezúttal a mérleg más felé billent. Kinyitottam,- habár résre - tartózkodva egy hívatlan hivatalnoktól vagy szemfüles rendőrtől. Meglepetésemre azonban szemembe rokonszenv ébredt, s egyúttal kétségek, amint a öltözetén eltelítődött a bíbor szín. - I....gen... - az engem ért kétségek igen feslett ábrázatot festettek, de azért megpróbáltam érhetően artikulálni annak ellenére, hogy sokként ért, amit ajtó nyitás előtt is éreztem. - ...kerüljön beljebb! - lépek egyenesbe s nyomatékosan segítem be a nappalim közepébe, mint egy háborús menekültet. Hellyel kínálnám azonnal, ha nem érezném fejemben ezt szörnyű fájdalmat mely vendégemet hiánytalanul hatalmába kerít. Így amellett döntök, hogy gyors terepszemlével levonom, hol lehet sérülésének eredete. A vérforrása dereka hajlataiba pihent meg. A kulcscsontján díszített formát merő véletlenségből fedeztem fel. Immáron tudatomba égett, hogy hasonlóan hozzám az előttem álló ugyanazzal a "mássággal" rendelkezett. - Rontás? Párbaj? Pontosan mi ennek a sebnek az előidézője? - faggatom, noha nem áll teljes jogomban sérült állapota miatt. De segítőkészségem első alapja megtudni az okot, hogy kitudjam küszöbölni az okozatot. Természetesen a fájdalom nem szűnik, ahogy benne sem, így enyhítés képpen felé tolom az azúr, bársony fotelemet. Hátha kényelmesebb helyzetben fogékonyabb a beszédre, s elmondja természetfelettiek, mérgezés vagy emberi megfélemlítés ellen készítsek főzetet.
note: megérte érte várni (; music:baldur tags: Tatiana Shelley
Boszorkány
Chatkép : Szerepkör : az elsõk egyike play by : Emily Swallow Hozzászólásaim száma : 45 Pontjaim : 32 Pártállás :
Ellenálló
User név : Vic Fő képességem : shadows manipulation Őt keresem : my shine Tartózkodási hely : Washington D. C. Korom : 34
Tatiana Shelley
Elküldésének ideje -- Szer. Júl. 01, 2020 11:16 am
Violet && Tatiana
I survived because the fire inside me burned brighter than the fire around me
Egyetlen ünnap volt a boszorkány rítusok közül, amit ki nem állhattam. Szent Iván éj. Ilyenkor legrövidebb az éjszaka és a sötétség nem tud úgy kibontakozni. Ezt a napot lehetne nevezni a gyengepontomnak, hiszen ilyenkor érzem a legkevésbé a bennem munkálkodó erőket. Túlságosan hosszúvá nyúlik a nap, mely olyan meggondolatlan tettekre sarkall, melyeket próbálok elnyomni magamban. A koven az első számomra, így arra ösztönzöm a fiatal boszorkákat, hogy ünnepeljük meg ezt a jeles éjszakát. Az undorom és az utálatom próbálom elnyomni magamban, hogy ne lássanak gyengének. Az ő szemükben erősnek kell maradnom. A Kúria kertjében hatalmas tábortüzet rakunk, hogy a tűzbe dobáljuk kívánságainkat. Körbe táncoljuk a tábortüzet kérve az őseink szellemét, hogy segítsének vágyaink teljesülésében. Az ősi elemek erejét is kérjük áldjanak meg minket, hogy munkák eredményes legyen. Míg a tűz szunnyadni látszik a koven tagjai egymást segítve gyakorolni kezdik a képességeiket. A mai este folyamán csak nézője vagyok az eseményeknek, a szertartás levezetését követően a háttérbe húzódtam. Nem állt szándékomban a mai nap folyamán bármit is tanítani nekik, inkább hagyom hadd bontakozzanak ki. Aztán az események felgyorsulnak, ahogy két egymással rivalizáló warlock szóváltásba keveredik, ami hamar átvált harcba. Fogalmam sincs hogyan jutottunk idáig, az agyam teljesen átkapcsolt. Gondolkodás nélkül oldottam fel a kulcscsontomon lévő pecsétet, hogy szabad teret engedjek az igazi erőmnek. Hagytam, hogy a sötét enegriák magukba szippantsák a két gyermeket, hogy aztán a magasba emelve tanítsam őket móresre. Ahogy az életükért könyörögnek, megígérve, hogy töbet ilyen nem fog előfordulni egy apró mosolyra húzódik az ajkam. Remek. Könnyedén engedem el őket, hogy a földre zuhanjanak kisebb sérülésekkel. - Mindenki menjen a hálókörletébe vagy haza. Mi egy család vagyunk, akik támogatják egymást. Többet ilyet nem akarok meglátni. Megértettétek? - hangom haragtól telt, mire csak egyöntetű igen fut végig a társaságon. Egy halk shaj hagyja el ajkaimat, mire a fájdalom veszi át az uralmat a testem fölött. Az erőm egy részét újra vissza zárom, de mintha minden egyes alkalommal egyre kisebb szeletét tudnám irányítani. A frissen felszakított sebből ömlik a vér, ami vörössé festi ruhám színét. Nem fogok boldogulni egyedül, segítségre van szükségem. Mintha kiesett volna az idő és mire megint magamhoz tértem már az ajtaja előtt álltam. Egy kis tábla jelzi, hogy nincs ügyfélfogadás, de azzal mit sem törődve verni kezdem az ajtót. Érzem a résekből kifolyó füst szagát, amiből pontosan tudom, hogy a lakásban tartózkodik. Reménykedni tudok, hogy ajtót nyit, míg én egyre kevesebb erővel a félfát támasztom. - Nyisd ki az ajtót - dörömbölök megint egy morgással megspékelve. Most nem tudok udvariaskodni, ahhoz túlságosan éget a sebem.
Chatkép : Szerepkör : washingtoni lakos play by : daisy • e. • jones Hozzászólásaim száma : 28 Pontjaim : 15 Pártállás :
Semleges
User név : fladorphae Fő képességem :
T E L E P A T H Y/ telepátia:(quality)
érzékeli/megérti mások agyhullámait.
Foglalkozásom : herbalist ⛤ insp. seeker
Violet Evergarden
Elküldésének ideje -- Pént. Jún. 26, 2020 5:33 pm
ms. Evergaden& ms. Shelley
˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗ ﴾ ☾ ○ ❍ ● ☽ ﴿ ˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗˗
Szent Iváni éj közeledtével szükségszerű volt herbális szolgálásaimat három napra szüneteltetnem. S habár voltak sürgető főzetek, amit mielőbb alkalmazni akartak volna a kétségbeesett kliensek, értésükre adtam, hogy ez a júniusi időszak fontos szerepet tölt be az életemben. Mondanám, hogy mindegyikünk számára, de manapság nem hiszem, hogy bárki is rekonstruálná az ősi boszorkány szokásokat. A tudományos megfogalmazása igen sekélyes ennek az ünnepnek. A nyári napforduló. A nappalok június 21.-ét betöltően egyre rövidebbé válnak, melyben a korán sötétedést nyújtja egyre hosszabbra. Ez az az idő, amikor a nap a legerősebb. Az éjszaka ismét hosszabb ideig kezd növekedni, és a nap távolabb kerül az égen. Fontos megjegyezni, hogy ez az év világos és sötét felének szétválasztása, melynek semmi köze sincs a jóhoz és a rosszhoz. Az egyik legnépszerűbb szokás ilyenkor, amely a korai termékenységi rítusokból nőtt ki, hogy átugortak Szent Iván tábortűzén. Úgy tartják minél magasabbra ugrik valaki, annál nagyobb lesz a növényei növekedése. Egy alapvető szimbólum ilyenkor a kerék. A kerék forgása az évszakok fordulását vagy előrehaladását jelentette. A kerekeket élénk színű szalagok és friss virágokkal díszítették. Megvilágított gyertyákat helyeztek rájuk, majd elhelyezték a tavakon és a folyókon, hogy elmossa őket az ár. Nálunk boszorkányoknál, ez egy kicsit többet jelent. Egyes növények igen mágikus hatásúak ilyenkor, és ha napkelte előtt összegyűjtjük őket, akkor felhasználhatók minden gonosz szellem és erő ellen. Ehhez természetesen tartózik egy rituálé, ami szabadon végrehajtható, tehát, lehetőségünk van erre a szomszédok megfélemlítése nélkül. Noha ideális helyzetben hatalmas tábortűz kerülne megvilágításba, realisztikusan nem mindenki képes erre. Én ekkor speciálisan réz üstöt használok. S ma talán nincs alkalmasabb idő mint vacsora időben eleget tenni a hagyománynak, és elmormolni a rituáléhoz tartozó mondókát. - Ma, a Szent Iván ünneplésére megtisztelem a Földet. Magas fák veszik körül. Tiszta ég van fölém, hűvös szennyeződés fölém, és mindháromhoz csatlakozom. Meggyújtom ezt a tüzet, ahogy az ősök régen tettek. - ezen a ponton gyújtom meg a tüzet. - Az Év Kerek megint fordult, A fény hat hosszú hónapig nőtt A mai napig. Ma Litha, ősi neve Alban Heruiné. Itt az ünneplés ideje. Holnap a fény elhalványul, Mint az év kereke, Halad és folyamatosan halad előre. - majd megkövetelten keletre fordítom magam. - Keletről jön a szél, Hűvös és tiszta. Új magvakat hoz a kertbe, A méhet a pollenhez, És madarat a fákhoz. - aztán észak felé. A nap magasan emelkedik a nyári égbolton, És megvilágítja az utat és az éjszakát, Ma a nap három sugarat ejt, A tűz fénye a földre, a tengerre és az égre, - most nyugatra nézek. Nyugatról a köd gördül be, Esőt és ködöt hoz, Az életadó víz, amely nélkül, Többé nem lennénk. - és végezetül északra. A lábam alatt van a Föld, A talaj sötét és termékeny, A méh, amelyben az élet kezdődik, És később meghal, majd újból visszatér. - s hagyom még az általam meggyújtott tűz lassan magától kihunyjon.