Charlie& Alice

Oké Alice, első napirendi pont: lélegezz! Azaz kislány, tudsz te, csak azért mert épp most estél rá valakire,miután végigvonszolt a kutyád a parkon,még nem kell ennyire életképtelennek lenni. Fotoszitnézisből még nem élt meg senki a növényeken kívül. Második napirendi pontra tűzzük ki, hogy leszeded a kutyád a férfiról. Úgy. Azaz. Megy az!
- Yana, ül! - nahát, még egy fojtott parancsra is telik! Haladunk, haladunk. Nos, kutya a helyén, légzésed a helyén. Miért is nem keltél még fel?
Égő arccal pislog, mint hal a szatyorban, amikor a másik lábra áll, és aggódva nézi, ahogy leporolja magát. Láthatóan nem esett semmi baja, nem kap káromkodva semmijéhez. Még a végén a sürgősségire se kell menjenek! A kérdésre kap csak észbe, hogy ő még mindig ott fekszik a kutya mögött. Hozod a formád Alice.
-Persze, igen, jól. Csak az önérzetem sérült, de túlélem. - ül fel, és nekiáll leporolni magát. Nagy mázli, hogy nincs dagonya,mert most úgy nézne ki mint egy malac. Bár a tenyerét lehorzsolta, de nem vérzik, csak érzi, hogy ég. Ennyit még talán túlél, kapott több sebet is az élettől, és az életében. - És maga? Ne haragudjon, röstellem, hogy így Önnek rontott. - paprikapiros arccal áll fel, és fogja meg a már leoldott póráz végét. Nem szeret szabadkozni, annyira tipikusan szar helyzet, hogy inkább nem is mond többet. Nem jön a közhelyekkel,hogy amúgy meg van nevelve, meg amúgy a szőnyegre se szarik, csak ha vendégségbe mennek, és le akarja égetni, meg a kisgyerekekkel is cuki, kivéve a tömeg közlekedni kell,és az egyik visít. Mindenki,akinek van vagy volt kutyája, tudja, hogy a négylábú barátok akkor szokták a legjobban beégetni az embert,amikor nagyon nem kéne. Érzékük van ahhoz, mikor kell ürülékben fetrengeni, vagy épp kidobni a kő közepére a taccsot egy-egy felzabált tetem után. Ő meg persze most ég, mint az a bizonyos.
Azért egy halovány mosoly felkúszik az ajkaira, miközben a szétesett copfját próbálja megzabolázni, mikor az idegem megsimogatja Yanát. Valahogy olyan természetesnek hat, és kicsit megdobogtatja a szívét a jelenet. Na nem azért, mert a férfi láthatóan valami női pornómagazinról mászott le, inkább azért, mert nem azzal indít, hogy a felmenőit szidja száz évre visszamenőleg,és rendőrért kiabál, meg azért,hogy altassák el a dögöt. Jólesik néha ilyen emberekkel is találkozni. Merthogy nem természetfeletti a férfi, azt érzi a csontjaiban, mágiája már automatikusan nekicsapódott az ütközésnél, és szinte észrevétlenül felmérte már.
- Mostanában érzéke van, hogy égessen be magas, izmos férfiak előtt. - vallja be kínos nevetéssel. Ami sajnos igaz, a hónapban mára harmadik hasonló kinézetű férfi,akit lerohan, és boldogan körbeugrál. - Pedig esküszöm ivartalanítva van! - emeli fel a kezeit megadóan, remélve a béna viccével kicsit oldja a maga által generált kínos szituációt. - Köszönöm, hogy nem rontott egyből nekem, vagy Yanának. És tényleg nagyon ég az arcom, amiért megzavartuk. Esetleg egy forró itallal kárpótolhatom? Van itt egy jó forralt boros a sarkon. - bök az utcafront felé. - Van nála forrócsoki is, elég korán van még... - gratulálok, most már nemcsak őrült kutyás vagy, de még alkoholista is! - Vagy perec, esetleg egy hot-dog.... a tisztítószámlát is szívesen állom. - ideje lenne befogni. Kezd ez nagyon bizarr lenni. Elkapva a tekintetét inkább a kutyája bundájába túr,aki időközben mutatva, tényleg jól nevelt ebzet, a lába mellé ülve kilógónyelvvel lihegve néz fel rá, szinte vigyorogva.  

Charlie& Alice

Nincs túlóra! El se hiszi, hogy időben elkészült a lőszerekkel, mind a három berendelt típussal! No persze ez már régen nem kihívás neki, és sajnos Lenore az elmúlt hétben nem bízta meg semmi eget rengetően izgalmassal. Kezdi unni magát, habár a legutóbbi szenvtelen kis terjesztő elcsalása mókás volt, de nem elég. Izgága természetét palackba kell zárja, mert nem tenne jót az üzletnek,ha hülye fejjel butus dolgokat művelne. Ezért szerzett három éve egy kutyát. Leköti, elfoglalja magát vele,és az állóképességét is tudja fejleszteni,na meg a türelmét. Merthogy a kutyát nehéz lenne hirtelen elkövetett felindulásból beolvasztani, mint vagy három laptopjával is tette. Na igen, az online kockulás és egymás gyepálása virtuálisan nagyon jó feszkó levezetés, mind addig, amíg a szóban forgó lobbanékony boszorkányt már huszadszorra lövik fejbe úgy, hogy alig tlt be neki három másodperce a játék. Mázli, hogy nem egy hacker - bár már nagyon viszket a tenyere, hogy a kis kockájukat rájuk küldje -,mert ha megtudná hol lakik az az idióta 13 éves, aki őt, a majdnem 60 éves boszorkányt nevezi NOOBnak LOLban, lehet bébipapit kellene ennie reggelire a kis szarosnak.
- Szu-szá Alice, szu-szá. - mély levegő, és a bolt kulcsait már ejti is a kis zsebbe a húzóhámon, aminek a másik végén az eb néz már rá szemrehányón, mikor indulnak. Kiropogtatja a nyakát, köröz párat a karjával. Hiába lassú öregedés, meg a hosszú élet, a rándulás csúnya dolog. Na meg szar utána elmagyarázni a többieknek, hogy miért megy úgy akár egy csípőficamos póni. Habár zömében fiatalabbak teszik ki Lenore csapatát,épp ezért nem félnek jót röhögni a vén boszorkányon, aki megnyomorodik.
Végül bemelegítő tempót véve fel, hagyja hogy a vörös kis szuka nekifeszüljön a hámnak,és segítse a mozgását. Az emberek között lavírozva a kutya pontosan tudja,merre is menjen, merre vezet a szokásos útjuk. Halkan, ütemesen puffan a cipője a betonon, légzése szépen beáll. Gondolatai pedig elkalandoznak, fülében halkan adja ritmust a zene, de lassacskán az is elveszik a háttérben.
Hónapok óta kíséri az érzés, hogy figyelik. Lenorenak is felvetette már a dolgot, pár napig meg is kellett lapulnia, de semmi. Egyik emberük sem talált semmit, és ez kezdi frusztrálni. Sok kis egymásra rakódó feszültség, és lassan érzi, hogy ha nem történik valami, robbanni fog. Lehet kéne neki pár napegyedül, sátorozhatna a városon kívül egy erdőben, valami. Mintha olyan könnyű lenne innen kijutni, ppff. Lehet a laborba kéne bevesse akkor inkább magát. Főzni valami újat, önteni valami újat. Mostanában úgy sem fejlesztett semmi új lőszert. Hanyag, mert a csontjaiban érzi azt a valamit, vagy valakit aki figyeli. És a rohadt álmai is megsokasodtak.  Olyan korokról álmodik amikben nem élt, mégis mind valóságos, jobban, mint általában az álmok szoktak lenni.
Rándulás, és a kellemes tempó vad vágtába csap át.
- Yana! Mi a...?! Lassíts már! - oké, hogy beértek a parkba a közelben, de ritkán kergül meg ennyire. Újabb fokozat, Alice lábai pedig ezt a ritmus gimnasztikát már nehezen bírják, így botladozva igyekszik leoldani a pórázt az övről, meg is találja a kis hurkot ami kioldja, de a lendület már viszi. Nincs ideje megnézni mire, vagy kire esik rá, csak azt érzi egy elfojtott csibecsipogás és egy tüdőbajos zombi hangeffekt közben, amit ő ad ki, hogy a kutyájára esik, de az már rajta van valakin. És ha eddig nem borultak el, hát majd most.
Nyögve gördül oldalra, mert a drága nyuszifüle úgy vergődik boldogságában a fazonon, mintha Ő lenne a gazdája,és nem Alice. Mi a fene ütöttebbe a jószágba? Az utóbbi hónapban ez a második, hogy rárepül egy hegyomlásra örömében. Újra tanul lélegezni, de igyekszik megragadni a pórázt, és lerángatni a kutyát, ha eddig még nem tette meg az áldozat. Ugyan nem harapták meg, de Alice oda se mer nézni, tuti kutyanyálban úszik. Most még fizetheti is a tisztító számlát....