Az étlap felett átnézve lopva tanulmányozom az arcod - megint - ahogy összevonod a szemöldököd, mert nem tudod mit rendelj - állításod szerint még egyszer sem voltál itt, mondjuk én is ugyanezt mondtam és közben minden második hétvégén itt vagyunk Nickyvel, de neked ezt nem kell tudnod. Mint ahogy nagyon sok mindent nem kell tudnod, például azt sem, hogy tudom, hogy minden nyáron két hetet az Eva nevű nagynénédnél töltesz, hogy volt egy Hudson nevű mopsz fajtájú kutyád és Emily Ratajkowski összes képét likeoltad. Foghatnám arra, hogy vadász létemre muszáj elővigyázatosnak lennem, de itt csupán arról van szó, hogy nő létemre szeretem kétszáz százalékosan lecsekkolni a tinder randipartnereimet.
- Hű, itt aztán nagy a választék - kicsit zavarodottan rád nézek, lejjebb tolva az papírt.
- Ne is mondd - nevetek fel halkan, közben várom, hogy mikor találod már el, milyen palacsintát kérsz, mert én már ölni tudnék azért a palacsintatoronyért mogyórvajjal, csokiöntettel, oreoval és kis cukorszórással az oldalán.
- De azt hiszem meg vagyok - végre, hálásan rád mosolygok közben Nancy már az asztalunknál is terem és mivel minden randi partneremmel megfordulok itt, ezért tökéletesen játssza a beavatott szerepét, üdvözöl egy mosollyal és érdeklődik a rendelésünk felől.

SIMA palacsintát rendelsz, juharsziruppal. Csalódok. A tinder biodban sokkal izgalmasabbnak írtad le magad, bár ahogy a fehér pólód megfeszül a bicepszeden minden mozdulatodnál, azért sejtet némi izgalmat, de valljuk be: kicsit csökkent a lelkesedésem. Én nem fogom magam vissza, a kedvencemet rendelem majd Nancy együttérző pillantást lövell felém mire alig láthatóan megrántom a vállam.
- Szóval mit csinálsz amikor éppen nem valami versenyre készülsz? -
Tökre könnyed és semmitmondó kérdés mégis érzem, ahogy megfeszül a testem, kicsit kiszárad a torkom, mert amúgy a palacsintákat illető sivár képzelőerődet eltekintve nincs veled semmi baj. Itt most épp velem van a baj.
- Hát hm - a poharamért nyúlok és belekortyolok a szilvás teába - Szeretek, öhm - mit is mondhatnék? Szabadidőmben is igyekszem kényszeresen lenyűgözni az apámat, éjszakánként meg a hétvégék nagy részében vámpírokra és farkasokra vadászok - boszorkányokra nem, ők nagyon trükkösek tudnak lenni - meg van, hogy csak a takarítással bíznak meg, olyankor meg a vallatás után négyszer törlöm át fertőtlenítővel a pincét, mert a vért kurva nehéz kidörzsölni a fugából. Egyébként van, hogy apám kiküld egy erdőbe és versenyeznem kell a bátyámmal, hogy melyikőnk ér előbb a megbeszélt helyre miközben különböző csapdákat kell kerülgetni és ja azt mondtam már, hogy a vádlimon levő heget egy medvecsapda okozta? Nem? HOGY HAGYHATTAM KI!? - túrázni, szeretek túrázni az erdőben.
- Izgalmasnak hangzik - figyelem az ádámcsutkád ahogy fel-le mozdul ahogy lenyeled a kortyot és még most is ott bujkál a félmosoly a szád sarkában, ami miatt instant jobbra húztalak - Egyszer elmehetnénk sátrazni, a srácokkal mi is kiugrunk néha az erdőbe, bár lehet te profibb vagy benne - nevetve legyintek egyet, hogy a fenébe ne lennék profibb?
- Egyébként furcsállom, hogy nem találkoztunk még egyik kampuszos bulin sem - a fülem mögé tűrök egy tincset és szerencsére megérkeznek a rendelések, így van időm kitalálni egy következő hazugságot, hogy miért nem vagyok ott a keddi és csütörtöki kötelező egyetemista partikon anélkül, hogy meg kellene magyaráznom miért nem engedi apám, hogy a kollégiumban lakjak.
- Valószínűleg csak lefoglaltak a rajongóid és nem vettél észre- vonom meg a vállamat és villára tűzök egy falat palacsintát - Illetve Beth barátnőm nem igazán bírja a piát szóval egész gyorsan kiüti magát és valakinek haza kell vinnie - az igazság, hogy Beth meg én két éve nem beszélünk,de  Ő  egészen jól bírja a piát, én vagyok az, aki ha véletlen valahogy odakerül, hogy eljusson egy buliba akkor a második sör után már kellemesen bódult állapotban, szinte bármire rávehető.
- Azért remélem szombaton látlak majd, a meccs utáni ünneplésen - célzásképp feléd tolom kicsit a pluszba kapott csokiöntetet, hátha megjön az ízlésed, de te csak a szádba tolsz egy falat juharszirupos palacsintát,én meg csalódottan elhúzom a szám, a fenébe is TImothy!
- Ki nem hagynám! - értsd: ki fogom hagyni, a meccset és a bulit is. Valószínűleg gyomorrontásra fogok hivatkozni, ami nem is fog annyira távol állni a valóságtól: végre részt vehetek a harmadik vallatáson, és az első kettő utáni vécécsésze fölötti görnyedésemből és bő egy órán át tartó öklendezésemből kiindulva ez se lesz másképp.
- Na és - esküszöm mindjárt leöntöm a palacsintád csokiszósszal - szerinted jól kijönnék a szüleiddel? Gondoltam megnézem az egyik versenyed, akkor pedig óhatatlan, hogy összefussak velük - majdnem félrenyelem az oreo keksz darabot, oké, hogy ez a második randink és tényleg tök sokat beszélünk meg néha még facetimeon is felhívsz, de
- Szerintem - még mindig a fulladást próbálom visszaszorítani egy korty teával - biztosan jól kijönnétek, a családom öhm.. kedves - végül is az anyám csak 16 éves korom óta sulykolja belém, hogy nem vadász férfival felesleges randiznom, mert úgyse lesz belőle semmi -miközben egészen valószínű, hogy Ő a tökéletes vadász férje mellett még tart pár tökéletes nem-vadász férfit is az életében (ágyában). Az apám csak akkor ad puszit a homlokomra, ha azt látja, hogy az önvédelmi órán már a sírás küszöbén állok - és akkor is csak sajnálatból. A bátyám talán tud kedves is lenni, de veled biztosan nem lesz az. Az egyetlen dolog amiben 100%-osan támogatnak a szüleim, az a futóverseny, és azt is csak azért, mert ezzel csak a vadászkarrieremet alapozom meg. Szóval ja, kedvesek.

Harminc perccel, újabb tíz hazugsággal és még egy bögre teával később már a kabátom segíted fel rám, miközben a kezed kicsit tovább időzik a csípőmön én meg tényleg szeretném érezni azt a bizsergést, amit az összes soft-porn könyvben írnak, amit titokban olvasok 14 éves korom óta. De semmi. Pedig tényleg majdnem tökéletes lennél, Timothy - csak nem nekem.
- Biztos ne vigyelek haza? - tessék, még a fuvart is felajánlod, de én csak legyintek, átpakolom a hajam az egyik oldalról a másikra miközben kisétálok az ajtón - amit egyébként megtartasz nekem, te gentleman!.
- Biztos, a bátyám már ott vár szemben, de azért köszönöm - mutatok az autóra szemben és elérkezünk a kínos búcsúzáshoz, amikor nem tudom hogyan kellene viselkednem, hogy adjak-e puszit az arcodra vagy megöleljelek-e tudván, hogy ebből úgyse lesz semmi. Még jó, hogy Te kezdeményezel csak a csókra nem számítok így reflexből a nyakadra markolok, ami nem tudom melyikőnket lepi meg jobban. Te valószínűleg félreérted, mert elvigyorodsz én meg inkább gyors elengedlek, hátrébb lépek, motyogok valami "akkor később még" kezdetű dolgot és a biztosnág kedvéért egy peace-jelet is mutatok - mi a fasz, Franny - mielőtt átrohannék az úton és bevágódnék az autóba.

- Nem akarok róla beszélni, csak vigyél haza -