- Nicholas... EZ..MI..A..SZEMED..ALATT? - Nick (csak Nick!!!!) hátán föláll a szőr, az apja az egyetlen ember ezen a földön, aki Nicholasnak szólítja, éppen ezért is feszül tőle meg az állkapcsa ahogyan a nevén szólítják, ezért vetnek éppenséggel szikrát a szemei, ezért néz olyan kifejezéstelenül az ügynökére, miközben a sminkes lány, Nore vagy Nora, ezt Nick sosem tudja, egy hatalmas ecsettel próbálja eléggé lealapozni Nick monokliját, hogy valamennyire összemossa az amúgy is fakó színű arcbőrével. - Nicknek hívnak. -  Néz farkasszemet Tonyval, még csak a szempillái sem remegnek meg, az ujjai sem szorulnak ökölbe, mozdulatlanul pihennek a fa szék fényesre lakkozott karfáin. Nick ehhez mindig is jól értett, nyugodt maradni, amikor mások azt várták el tőle, hogy dühös legyen, kiabáljon vagy nekiessen valaminek, kifakadjon, káromkodjon vagy egy kicsit élőbb legyen, mint amit elvárnak tőle, de Nick nemhogy Tony ezen vágyainak nem hajlandó megfelelni, ember nem létezik ezen a bolygón, aki rá tudná venni, hogy azt csinálja, amit elvárnak tőle. - És nem tudom miről beszélsz. - Felhúzza a szemöldökét, pillantását elszakítja Tony, véreres pillantásától és a tükörbe bámul. Mogyoróbarna szemek, karakteres arc, piszkos szőke, már-már barnába forduló haj, illetlenül látványos szeplők. Tulajdonképpen Nick pontosan úgy néz ki, mint ahogyan azt elvárják tőle: nem festheti vagy vágathatja le  a haját az ügynökség engedélye nélkül, nem tetováltathat, nem lehet piercingje, nem kerülhet kínos helyzetbe, nem készíthet más róla fotót, de azt soha senki nem említette neki, egyetlen egy szerződésben sem írták le, hogy nem verhetik meg.  
- NICK?! - Tony erőszakosan szól hozzá, vagyis megpróbál bármilyen nyomást gyakorolni rá, lehetetlenül gyenge próbálkozás, pillanatra sem üti meg Nick mércéjét, csak felsóhajt, hatalmas, rezignált, unott sóhajt halatt aztán fordítja csak a tekintetét Tony felé, ügyelve rá, hogy Nore vagy Nora magabiztos kezét ne zavarja meg a munkában. - Tony? - Kérdez vissza unottan, laposakat pislogva. Tudja mire megy ki a játék, tudja, hogy Tony mit vár tőle: magyarázatot arra, hogy mégis ki a fasz verte be a képét a Vogue címlap fotózása előtti estén. Csakhogy Nick ezt nem csak azért nem fogj megosztani Tonyval, mert Tony pontosan ezt várja tőle - mondjuk ez azért egy elég nyomós indok a számára -, hanem mert a büszkesége azt diktálja, hogy egyetlen árva szót se ejtsen a tegnap estéről:

Nick szerette volna azt hinni, hogy egy cseppet sem hasonlít Davidre ( nagyjából a tizedik születésnapja környékén ébredt teljes öntudatra, azóta tagadja meg, hogy az anyját vagy az apját ezen neveken szólítsa, hiszen van nevük David és Catherine Jenkins ), de az igazság az, hogy akármennyire volt az apja részben korosodó, félráncos ember, Nick tőle tanult meg férfinek lenni. Tőle látta a makacsságot, a soha meg nem hajlást és a felsőbbrendűséget, úgyhogy az ideje nagy részében megfelelő energiát fektetett abba, hogy utálhassa Davidet. - Nicholas tartsd már rendesen azt a pisztolyt a jó ég áldjon meg. - Nick hátán felállt a szőr, mert David megint úgy ejtette ki a nevét, hogy a legszívesebben hozzá vágta volna azt a hülye pisztolyt, ehelyett viszont, csak lustán pislogott egyet, az állkapcsát megfeszítette és maga mellé eresztette. - Mi lenne David, ha te fognád meg ezt a pisztolyt ahelyett, hogy engem baszogatsz, és te lőnéd szét vele azt a szerencsétlen szalmabábút, ha már úgy sincs jobb dolgod, mint hogy velem töltsd el az estédet a pincében, miközben a feleségedet a kertész fiú dugja az emeleten? - Teszi fel a nyilvánvaló kérdést, miközben undorodva, grimaszolva, fél szemét a férfin tartva céloz. Gyűlölte az ilyen estéket, amikor idekényszerült, hogy fajokról, harcmódokról, anyagokról és minden más, számára lényegtelen és érdektelen dologról tanuljon.
David szemöldöke persze megremegett, utálta ha Nick szemtelen kis pöcs volt, megigazította a pecsétgyűrűit. - Tudod mit Nicholas? Tedd azt le és üss meg. Gyakoroljuk a jobb egyenesed. - Nick meg csak felsóhajtott, a pisztolyt levágta a barna szekrényre, aztán összefonta a mellkasa előtt a karjait. Nem fogja megtenni, ha David valamit pontosan így kér tőle, akkor nincs az a lelkesítő dolog, ami miatt Nick megtenné, amit a férfi szeretne.

Úgyhogy igen, valahogyan így szerezte azt a csinos kis monoklit ott a jobb szeme alatt, és egy cseppet sem sajnálja, hogy Tony mindjárt felrobban tőle. Sőt, egy kicsit jobban is érzi magát a gondolattól, hogy elméletben most ő húzott be egy jobb egyenest. - Legalább bocsánatot kérnél miatta? - Nick megint felé fordítja a pillantását, a tekintetük valahol találkozik, összekoccan, de olyan kényelmetlenül, hogy Nick hátán megint elkezd felállni a szőr. Pislog hármat, aztán szólal csak meg. - Nem. - Földöntúli nyugalommal hunyja le a szemeit, hogy átadja magát Nore vagy Nora, ezt még most sem tudja, csodát tévő kezeinek. - És ha most megbocsátasz, relaxálnék egy kicsit. Esetleg hoznál nekem salátát és narancs dzsúszt a büféből? Kösz Tony. - Meg sem rezzen, pedig felnyíló tekintete alatt egy pillanatra azt hiszi, hogy Tony megüti. Csakhogy Daviddel ellentétben Tony egy puhapöcs, ez pedig Nicket igazán szórakoztatja.