1976.
Egy viszonylag jómódú, Chicago-i család második gyermekeként született. Egy nővére és egy húga van, akikről nem lehet azt mondani, hogy nem okoztak neki álmatlan éjszakákat, mire felcseperedtek. Mindig is Nathan volt a választófal a tűz és víz – vagy inkább tűz és tűz – összecsapásaik között (ez mondjuk manapság is jellemző a fia és a férje esetében). Meg persze az áldozat, akinek mindenféle hajgumikat és csattokat lehetett a hajába aggatni, egy bizonyos korig. Egyébként jó gyerek volt. Kicsit talán túl eleven és túl önálló(nak gondolta magát), az innovatív ötletei nem feltétlenül nyerték el a tanárai tetszését, de ő mindig biztos volt magában. Az iskolában éltanuló volt, azon kívül sportolt, lovagolt, hangszeren játszott, a középiskolában pedig már a mandarint is felvette.

1996.
Harmadik évét kezdte a Stanfordon, amikor megismerkedett a férfivel, akiről később bebizonyosodott, hogy ő bizony élete szerelme lesz. A kapcsolatuk nem indult könnyen. Mintha két viharos óceánt próbáltak volna egyetlen vödörbe beleerőszakolni. Nehezítette a helyzetet, hogy egyikük sem vállalta fel a férfiakhoz való vonzalmát. Ebben legalább egyet értettek, hogy a kapcsolatuk jobb, ha a színfalak mögött zajlik, mégis sok feszültséget okozott. Odaadó barát volt, három éven át Blake egyetlen fontos mérkőzését sem hagyta ki. Akkor sem, ha csak egy-egy izzó pillantást lophatott tőle a nézőtérről, és nem csókolhatta meg később a kampuszon, ahol mindenki ünnepelt.

1999.
Amikor Blake körül összeomlott a világ és azt gondolta, hogy elveszített minden-mindent, ő bebizonyította neki, hogy ez nem így van. A sérülése – és ezzel együtt a teniszkarrierje derékba törése után – végig ott volt vele, amíg talpra nem állt. Márpedig ez egy hosszú és vérverejtékes folyamat volt. Semmi nem tette jobban próbára a kapcsolatukat, mint ez, ugyanakkor semmi nem is mélyítette el jobban, mint ez. Karrierista léte ellenére is hónapokig ingázott San Francisco és Stanford között, sokszor a saját munkáját nehezítve vagy háttérbe szorítva. Szerelmes volt, mit tehetett volna. Azon kívül, hogy két évvel később a kezét is megkérje.

2004.
Életében másodjára esett szerelembe. Sosem fogja elfelejteni, hogy milyen görcsösen ült a nappalijukban és már vagy nyolcadjára rakta össze és szedte szét a fából készült logikai gyerekjátékot, mert nem tudott aludni, és hogy mennyire szorongott az örökbefogadást megelőző hetekben. Pont ő, Nathan Miller, aki mindig minden megpróbáltatás elé olyan magabiztosan állt. Mindig is szerettek volna egy közös gyereket, Franco pedig első látásra szerelem volt mindkettejük számára. Azok a nagy barna szemek, a göndör fürtök, egyszerűen tökéletes volt. Leszámítva az évtized nehézségeit, tökéletes család voltak, Nathannak jól menő állása volt a Microsoft szoftverfejlesztőjeként, Blake pedig apaként teljesedhetett be újra a sportkarrierje után. Az első naptól kezdve a sajátjukként szerették és kezelték a kisfiukat, és ez az utolsóig így lesz.

2007.
Nathan nagy üzleti kockázatot vállalt, amikor megalapította a vállalatot, ami később az Államok egyik legbefolyásosabb üzletemberévé tette. Tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy mikor fogja ezt meglépni, hisz a férje és ő is tudták, hogy nagyobbak az ambíciói annál, mintsem valamelyik tech óriás alkalmazottja legyen. A Circle, Inc. – eddig – tizenhárom éves pályafutása alatt napjaink egyik legnagyobb közösségi média felületévé nőtte ki magát. A részvények 2010 óta szinte folyamatosan felfelé ívelnek. Ez pedig alapító és többségi részvényesként nagyobb hatalmat ad neki, mint varázserő vagy vámpírfogak valaha tudnának.

2012.
A gazdaság leállítása politikai öngyilkosság lett volna, ezt pedig Monagham sem engedhette meg magának. Nathan az elsők közt szerzett magának, majd a családjának is üzleti útlevelet, amivel átléphették a város határait és vissza is jöhettek. Az élet néhány fokkal bonyolultabbá vált, de maradt a normális kerékvágásban. Nathan vasmarokkal tartotta az üzletpolitikáját. Nem hajolt meg az új kormány akarata előtt és az esélyt sem adta meg nekik, hogy hajlítani próbálják. Hála a remek tárgyalókészségének - és a részbeni érinthetetlenségének, amit az üzleti és társadalmi helyzete biztosított számára -, a családja viszonylag érintetlen maradt. Sok teher és felelősség nyomja a vállait, de a családja nem szenved hiányt semmiben és nincs ’négy fal közé’ zárva a város határai által.