/ A play by és a név teljes mértékben alkuképes.

Drága Gwen. Közel öt éve vagy hű társam, a holdudvarom legszebb, legragyogóbb ékköve. Amikor hozzám kerültél - nagyjából hat éve -, egy ocsmány, undorító élet elől menekültél. Felesleges szépítenem a történeted; először bártáncosként dolgoztál egy éjszakai klubban, aztán mikor rájöttél, hogy egyéb plusz szolgáltatásért cserébe még több zsebpénz csúszhat a kezedbe, emelted a tétet. Ugyan, kedvesem. Nem szégyen a testedből megélni. Hisz ha úgy nézzük, neked csak ez jutott. Sokáig nem voltál elég bátor... tűrted, ha ütöttek. Aztán egy szép napon...
Rád köszöntött a szerencse. Az egyik emberem a zsebedbe csúsztatott egy elérhetőséget, mely egy sokkal jobb, fényűzőbb életet kínált számodra; egy életet, amelyben lehetőséged van valaki lenni. És tudtad, hogy ennek is megvan az ára. Az ár pedig én voltam, aki éppen megunta az előző nőjét, és az újat kereste, hogy elhalmozza mindazzal, amit az előző elárult. Tudtad, hogy tőlem nem számíthatsz szerelemre - hisz képtelen vagyok rá. Cserébe mindent megkaptál, amit megkívántál, még ha ez belsősként nem is tűnt annyira egyszerűnek: a szememben nem egy hordozható rongy voltál, nem egy rakosgatható kellék, vagy egy jól mutató dísztárgy. A nő voltál az életemben, aki a megfelelő támaszt nyújtotta, és akinek emiatt nem kellett szerelmet adnom. És erre a gyengeségre egy idő után már te is rájöttél. Talán akkor, mikor viszonyt kezdtél az egyik legnagyobb bizalmasommal, Lucas-szal, bár én még nem tudok a ti remekül álcázott viszonyotokra. És a probléma az, hogy mialatt velem voltál, pontosan kiismerted a gyenge pontjaimat...