18+

Nem tudom elhinni, hogy összefutottam az én szerelmemmel, akivel eddig háborút vívtam. Kis játék után pedig, úgy döntöttünk, hogy jobb eltűnni a nyilvánosság elől. Vegyes érzelmek tombolnak bennem, hiszen ott van bennem a félelem, hogy újra meg fogom bánni azt, hogy közel engedem magamhoz. Egyben nagyon örülök a jelenlétének, mert sok éve nem láttam személyesen. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak vele, vagy magammal. Nagy merészen válaszolok neki, ahogy tőlem telik. Végül megérkezünk a közeli hotelba, s nem egy romhalmaz motelba, ahol patkányok mászkálnak. Mikor megszólal, akkor én szintén megtalálom a hangom, a rendes pasiét.
- Akkor most nem jöttél volna velem, igaz? - küldök neki egy mosolyt, miközben teljesen rátapint a lényegre. Valahogy úgy gondolom, hogy el kellene ásnunk a csatabárdot, s többet soha nem húzni elő.  Én képes vagyok tovább lépni a múlt árnyain? Felsóhajtok, mert nem vagyok biztos benne, s ettől szenvedek.
- Ha rád nézek, akkor tudom, hogy hűséges vagy. Velem ellentétben… - nézek el róla máshová egy rövidebb időre, s az arcom olyanná változik, mintha citromba haraptam volna bele. Végigfut rajtam a bűntudat, hogy egy ilyen páratlan nőt csaltam meg többször. Ő pedig ebből bosszúból rombolt, s keresztbe tett nekem.
- Igen, merem remélni, hogy elássuk a csatabárdot. - nézek rá, s ő már csak a falatnyi fehérneműiben van. Csodásan néz ki, s túlélte a hülyeségem, s sok mindenen ment keresztül. Hihetetlen, hogy ennyi idő után, mennyire kíván, de én magam meglepődök, hogy örülök a jelenlétének. Vágyom rá, a közelségére, a figyelmére. Nem habozok, s hamarosan meztelenül fekszünk az ágyon. Megkezdődik a mi békülős nászunk. Őrömmel fogadom a nyögését, mely csak még jobban arra késztet, hogy ennek az istennőnek megadjam magam. Vadul csókoljuk egymást, sőt ő elmélyíti a csókunkat, amit én tapintással egészítek ki a testén. Átnyomulok én az ő szájába, s mikor majd megfulladunk, s zilálunk a fokozott vágytól, akkor hallom a kérdését.
- Mert addig nem tudtam volna kibírni, hogy hozzád ne érjek úgy. 8 éve,most először látlak. Nem bírtam volna tovább várni. - vallom be férfiasan, hogy mennyire ki vagyok rá éhezve. Soron következő kérdésére, beletúrok a szőke hajába, majd egy hosszú csókot váltok vele.
- Szeretkezés után hazaviszlek. - viszonozom a csókjait, utána pedig Nefertiti szintén jelzi, hogy mennyire van hiánya. Ráfog a farkamra, s én mélyen felsóhajtok. A levegőt másképp veszem, mikor simogat odalent.
- Biztonságos, édes, figyelmes és törődő – buggyannak ki a szavak ajkaimon. Ezt csupán ő tudja megadni nekem. A kis kurvák nem így viselkedtek velem. Be voltak tanítva, hogy mit tegyenek, mint valami gépek. Ezzel szemben Kedvesem teljesen más kategória. Hagyom egy darabig, hogy kényeztesse a farkam, még egy kicsit, ám én szeretném visszafizetni a törődést. Finoman érintem kezét, hogy hagyja abba. Lejjebb csúszok, majd két kezemmel szétnyitom a mesés combjait. Néha ránézek, hogy mennyire várja az érintést tőlem. Odahajolok, s lágyan belenyalok a csiklóiba. Nem állok le, hanem közben felnyúlok az egyik kezemmel és belemarkolok telt halmaiba. Odalenn fokozatosan kezdem el nyalni, s egyre mélyebben. Néha elégedett hangok hallatok. Érzem, ahogy teljesen benedvesedik alul. Nekem sem kell több, mert lassan rásimulok, újra. Csókolózok vele egy kicsit, aztán a hosszú és duzzadó férfiasságom lassan benyomul a helyére. Finoman teszem, kiélvezem, hogy mennyire jó újra benne lenni.  Mikor teljesen elmerültem a forró katlanban, akkor felnyögök, mert jól körülölel engem.
- S még mit szeretnél elsőként látni, ami hiányzik?

+18

Would you live for me?

Lucifer ♡ Nefertiti

Lucifernek tudnia kell, hogy sohasem tenném meg újra. Régen is megtehettem volna, de mégis hű maradtam hozzá annak ellenére is, hogy ő még csak rám sem nézett. a hűségem nem apadt, az utóbbi kis lépésem is részegen történt. És részeg sem szoktam lenni, egy hölgy nem követ el ilyesmit. Lucifertől nem kaptam sok tiszteletet, annál inkább a koventől. Én voltam az anyjuk, a grófnőjük. Nagyon szerettem őket, egytől egyig. Alig várom, hogy újra meglátogassam őket. Tudom, hogy sokukat megöltem, de csak az újakat, akiket nem ismertem. Nem tettem volna ilyesmit, de fontos volt, hogy Lucifer gyengüljön és érezze, hogy milyen gyenge mellettem. Nem tudom, hogy engem miért nem bántott, vagy miért nem vágott vissza. Bár hiába tagadta, mindig szeretett engem. Pusztán az egó sohasem engedte meg neki.
- Szerintem te is tudod, hogy hűséges vagyok hozzád. Nagyon csalódnék benned, ha ennyire nem ismernél még. - Nézek felé komolyan. - Azt hiszem, hogy jobb, ha a csatabárdot eldobjuk. Ennek semmi értelme. - Cirógatom a hajam, miközben ledobom magamról a ruhámat, és csak a falatnyi ruhaneműim maradnak rajtam.
Ajkamat harapva figyelem, ahogy erővel letépi magáról az inget, egyáltalán nem sajnálva, hogy egyáltalán milyen drága volt. Messziről látni, hogy mennyire izzik a vágytól, de ez rólam sem mondható el másképp. Azt hiszem, hogy ez annak köszönhető, hogy nagyon sok ideig távol voltunk egymástól. Lucifer volt más nőkkel, de nem választott magának más asszonyt. Azt hiszem, sokat edződtem ebben az elmúlt időszakban; ha bárki mással látnám, most Lucifer nyakán mennék keresztül. Nem fogom tolerálni, hogy ne engem szeressen, hanem mást.
(...) Látványosan élvezem, amint a hátamra fordít és erőteljesen hozzám simul. Nagyot nyögök az izgalomtól, s viszonozva a csókját, harapom vadul ajkait és nyomulok szájába mélyen a nyelvemmel. Alig várom, hogy az enyém lehessen.
- Miért nem magadhoz vittél? - Kérdezem tőle gyanakvóan, hogy talán mégsem gondolja komolyan a szándékait. - Ugye elviszel majd a kovenhez? Nagyon hiányoznak már. - Suttogom két csók között, némileg aggódva.
Simogat és cirógat az ujjaival, én azonban nem vacillálok. Ujjaimat rávezetem hosszú és duzzadó farkára, ám előtte benyálazom a tenyeremet, hogy ne sértsem meg azt a részét a szárazsággal. Nagyon jó érzés megérinteni és húzni, némileg simogatni.
- Milyen érzés? - súgom a fülébe édesen; milyen érzés olyannal csinálni, aki valóban szereti őt? Biztosan sokkal jobb.

♡

18+

Megérkezünk a hotelbe, s jobb oldalamon ott van a dögös nő, az első és utolsó...legalább is remélem. Gyorsan elmondom neki a szép hangzatos mondatokat, csak nem tudom miért nem vagyok rosszul magamtól. Ígérgetek csupán, s valójában fogalmam sincs, hogy miként fog alakulni a jövőben. Igyekezni fogok, vagyis elküldöm azokat a ribancokat, mert unalmasak. Kidobom őket, mint a megunt játékbabákat.
Gyorsan megszerzem a kulcsot a szobához, s indulunk tovább. Egy üveg bort kértem,  hogy legyen valami, ami feldobja a hangulatot. Még mielőtt besétálnánk a szobánkba,  én átveszem a rendelt borunkat. Mivel én nem szeretek szórakozni, az ilyesmivel, így Dvorah kezébe nyomom. Távozik a felszolgáló srác, én pedig követem a királynőt a hálójába. Szépen bezárom az ajtót, s megfordulva hallgathatom Kedvesem nyugtató szavait, hogy nem kell féltékenykednem.
- Biztosan nem fog többször előfordulni? - nézem, hogy miként ül, ott azon az üvegasztalon. Levenném róla a tekintetem, de képtelen vagyok. Végignézem a műsorát, ahogy leönti a ruháját borral. Őrült, mint mindig, de pontosan ettől szeretem. Vigyor jelenik meg nálam, pontosan az ördögi fajtából.
- Nem tanított meg senki, hogyan kell üvegből inni Kicsim? - incselkedek vele, s most jön igazán a trükk tőlem, mert a cipőmből kilépek. Ahogy Dvorah távolítja el magáról az öltözetet, úgy próbálom a sajátom. Mondjuk az ingem gombjait túlságosan körülményes lenne egyesével kibontani, így csupán letépem magamról. Nem foglalkozok a földre hulló gombokkal, azért van a takarító, hogy felszedje. Elfekszik az ágyon, csupán fehérneműibe csomagolva. Rajtam egy boxer van, amit leveszek útközben, ahogy lassan közeledek Kedvesemhez. Hallom a kérdését, hogy nincs e kedvem letépni róla a melltartóját és bugyiját?
- Csak nem tetszett neked a tépős műsorom? - pimasz mosoly jelenik meg nálam, miközben helyet foglalok mellette. Csinálja a műsort, így az első mozdulatom, hogy ráteszem a kezem a formás hátsójára. Megsimogatom, hogy utána kezemmel nyúljak a bugyijához. Tapogatom a ruhadarabot, hogy ellenőrizzem a minőségét. Hosszas vizsgálódás után rántom le róla a bugyiját. Eldobom valahová, s én lehajolok Dvorahhoz, s hosszasan megcsókolom.
- Minden este az ágyamban akarlak látni, ruha nélkül. - jelentem ki, dicsérve szépségét. A látványa nem hagy hidegen. Vágyom rá, s régóta így van. Kissé izgulok, pedig az első dugásunknál nem volt így. Belesimítok a hajzuhatagába, majd hátán a melltartóját kikapcsolom. Nem kell mondania semmit, mert nyúlok a melltartója után, hogy azt szintén lerántsam róla. Most már mindketten anyaszült meztelenül vagyunk, s nincs semmi akadályozó tényező. S ezután mi történik nálam? Ellenmondást nem tűrő módon fordítom Kedvesem a hátára, utána pedig szépen ráfekszek, teljesen odasimulva rá. Érezheti az izmos felsőtestem, ami továbbra is karban van tartva. Ajkaim mohón harap bele az övébe, s vadul csókolni kezdem a testét. Két kezem az elfeledett női vonalakon simít végig, néha belemarok és markolok. Csókjaim letérnek a nyakához, utána pedig jelenlegi végső állomás a mellei, s mellbimbói. Nyalom és harapdálom a domborulatot, miközben az egyik kezem végigsimít az egyik lába belső oldalán, s hozzá nem érek odalent. Azt hiszem heves vagyok, s követelőző, mint aki meg akarja kapni a jussát. Nem túlzóan vad, egyelőre. Ki vagyok éhezve rá.

Úgy érzem magam Dvorah közelében, mint régen. A mostani helyzet attól különbözik, hogy feltépett sebnek ítélem, amit ő élvezettel nyitott meg. Eltorzul olykor az arcom berendezése, de türtőztetem magam, s próbálom ledobni a régi Lucifert. Azt a régi valóm, aki először nyivákolt és tombolt magában. Most azért más a helyzet, de csupán egy kicsivel. Idővel rájöttem, mikor nem volt mellettem az én egyetlen szépségem, hogy mekkora marha vagyok. S mivel olyan szépen kiirtottam mindenkit a családból, így mára nincs semmi, ami megakadályozná a lassú változásom. Egyáltalán képes vagyok túllépni a múlt árnyain? Egyedül nem, de Dvorahval lehetséges. Hallom kedvesem dorombolását, s azután következő kérdésére csak úgy csípőből válaszolok.
- Nem fogom elmondani, hogy miért hagytalak életben! Örülj annak, hogy nem tettem meg. - nézek bele a másik tekintetébe, s most állom egy percig. Végezetül odahajolok hozzá, úgy döntve, hogy Dvorah lényét megsimogatom a szavaimmal.
- Kibaszottul tökéletesen jó vagy nekem, azért… - nézem a bestiális vigyorát, s rám ez hatással van. Ördögi vigyor megjelenik nálam, de hamar eltűnik mikor a kis ringyókat emlegeti. Odanyúlok Édesem szőke fürtjéhez, az ujjamra csavarva az egyik tincset meghúzom lágyan, kisebb fájdalmat okozva.
- Többször ne emlegesd őket, el lesznek küldve! - nézek rá keményen, s egészen elfog engem az undor a saját lényem iránt. Hogy mennyire nem voltam fer a kedvesemmel, s más combok között kerestem a boldogságot. Vele sosem foglalkoztam igazán, de...most...most megváltozhat vajon?
- Te vagy, s hiányzol – enyhülök meg, s bujtatom ki a ujjam a tincse közül, amit felcsavartam. Azonban a soron következő szavak, haragot hoz ki belőlem.
- Lefeküdtél mással!? - ragadom meg Dvorah ruháját elől, hevesen szuszogok a dühtől, miközben számolok magamban szépen, 1-től 10-ig. Megint felhozza azokat a selejtes teremtéseket, akik maguk nemében csupán a pénzem kell.
- Ne emlegesd őket! Ők csupán a pénzért kefélnek! - sziszegem az ajkaim között, s remélem nem vagyok túlságosan hangos, hogy mások meghallják ezt a szép privát és meghitt beszélgetést. Rohadt ribancok! Jobb ötletem van, mint elküldeni őket. Sokkal gonoszabb vagyok én attól. Odasimulok kedvesem dögös, nőies testéhez, s odahajolva a füléhez beleharapok erősen.
- Kezdjünk tiszta lappal, s tudd meg, hogy a kibaszott tökéletes tested minden része csak engem illet. Nem fogom tűrni, ha félre kefélsz másokkal. - s összeszedem a gondolataim, hogy a saját részemet elmondjam ez ügyben.
- Ami a ribancaimat illeti, rád bíznám az elküldésüket. Ne öld meg őket, csupán adj nekik egy búcsú ajándékot. Természetesen, én meg nem fogok más ringyókkal henteregni. - ígérem meg neki, s elengedem őt a karjaimból, megtörve az ölelést. Végignézek rajta tetőtől talpig, s gyönyörködöm a lényében. Akármit tesz, akármit csinál, nem tudok rá haragudni. Már azon kattog az agyam, hogy miképpen tudnám kiegyenlíteni a számlám. Sokkal tartozok neki, nagyon sokkal. Heves csók megteszi, amit ő viszonoz, de nem akárhogy. Felsebzi az ajkam, amire csak egy morgást kap. Még most is megérdemlem a kínt?
- Igen, megváltoztatom. S áll az alku – véglegesítem a forgatókönyvet vele. Után látok neki gurítani a teke golyóval, ami igazából nem túlságosan sikeres. Bevallom magamnak, hogy a lénye túlságosan felpezsdít. A szavai pedig olaj a tűzre, amit a drága arcsimítása sem tud lenyugtatni.
- Úgy látom ez ügyben, most az egyszer nem láttál át rajtam – elégedett vigyor jelenik meg az ajkaimon. Azért em akarom elengedni, hogy nehogy elvesszen újra. Hogy mellettem legyen, s ne tombolja ki magát az embereimen, s tulajdonaimon. De legfőképp mert kell mellém ő!
- Felőlem azt is játszhatunk – ám a kijelentésére felhorkanok, hogy ő a nyertes.
- Biztos vagy benne? - teszem fel a kérdésem, miközbn érzem az ajkaimból szivárgó vért. Az ő látványa a bárasztalon, azon a pózban egészen mást tevékenységet juttat eszembe. Nem veszek magamhoz újabb tekegolyót, inkább lassan odasétálok hozzá s megfogom a csuklóját. Kifelé húzom az épületből. Mikor a pénztárhoz érkezek, akkor kifizetem az alkalmat, mind az enyém és az övét. Felé fordulok, s odalépve hozzá kijelentem.
- Te nyertél – hiszen akármit csinálok, ő biztosan felül fog kerekedni rajtam. Lassan  magamhoz vonom őt, s most én vagyok az, aki nyomot hagy az ajkán egy hasonló jelzést. Mikor elégedetten elengedem, akkor még a hatás kedvéért végignyalok a vérző ajkain.
- Támadjuk meg azt a hotelt – remélem tudja, s szerintem érzi, hogy mennyire vágyom őt. Ezzel elindulok, hogy a túloldalra kerüljünk a hotelba.  Hevesen dobog a szívem, úgy mint az első alkalomkor, s egyfajta jóérzés terül szét rajtam.
- Különben ki vagy kik voltak azok, akik megdöngettek? - érezheti, hogy még mindig sértettnek érzem magam ez ügyben. S nem véletlenül érdeklődök nála. Meg akarom azokat büntetni, kezeskedni fogok. Ha egy kellemes séta után megérkeztünk a hotelbe, akkor a recepciónál kikérek egy üres szobát, a legjobb szolgáltatással. Azután nem marad más, mint fizetni, s magamhoz venni a kulcsot. S mint akik most járnának itt először, mint valami nászúton, én karjaimba kapom Dvorah-t, hogy érezze, hogy a 8 év során, a sok felgyülemlett érzések ellenére, sem lettem puhány. Edzek, s kicsattanó egészségem van. Mivel őt a karjaimban tartom, így meghagyom neki a liftnél, hogy ő nyomogassa a gombokat, míg fel nem érünk a megfelelő szintre. Ott elviszem őt a megfelelő ajtóhoz, csupán akkor rakom le. A kulcs segítségével bejutunk a díszes és előkelő lakosztályba.
- Megvárjuk a bort, vagy szeretnéd anélkül? - teszem fel a kérdést neki.

Hát itt vagyok vele újra, a barátnőmmel, akit anno 8 évvel ezelőtt kicsaptam a saját otthonomból. Azóta utálom, hogy úgy viselkedett velem, mint azelőtt senki más. Egyszerűen nem bírtam kezdeni a helyzettel semmit. Sok fejfájást okozott azzal, hogy ő nem a védelmem alatt állt, s nem az én oldalamon. Belé rúgtam, s ő többszörösen megtorolta. Egy-egy emberemet kiiktatta, vagy a fontosabb helyeimet rendőri vizsgálat alá tette.  Én meg egyszerűen dühös voltam rá, hogy ellenem van, s ott szúr ki velem, ahol csak szeretne. Túlságosan ismer, s tudja nagyon jól, hogy mi fáj, s hol fáj a legjobban.
~ Utállak kedvesem, mikor ilyen vagy! ~ reagálom le a szavait magamban, mikor úgy olvas belőlem, mint ha egy nyitott könyv lennék a számára. Nem tudnám, azt a tökéletes dolgot elpusztítani, amit én hoztam létre. Aki...aki hatalmasabb erővel bír! Nem! Az nem lehet! A pénznél nem lehet hatalmasabb! Vagy mégis?
- Tudod köszönd annak, hogy egyáltalán élsz….nos az én kegyelmemnek – próbálok védekezni az ereje ellen, ami olyan szép és erősebb. Látom, hogy miként néz engem.
- Nincs itt semmilyen lepke – makacs vagyok, úgy vélem, de csupán az utolsó mentsváram ezen szavak. S talán zavarodott és lökött énemről csupán az árulkodik, hogy az utáni szavaira, már teljesen másképp reagálok.
- Te nem szeretnél az lenni? - s már magamban elképzelem, ahogy a szobám minden szegletében elkapom egy kiadós menetre, hogy végre befejezze ezt az okoskodást, vagy hatalom mániát felettem. Egyszerűen érzem a szavai hangsúlyából, hogy törődik velem, amit eddig életemben sosem tettek. Szemem egyből félelemről árulkodik, miközben ő újfent csodával határos módon olvas belőlem. Ő kell!!! Senki más! Rohadt egyéb nők! Még mielőtt elátkoznám az összes szajhát eddigi életemben, akkor az én drága Dvorah-m szavai megint szíven döfnek. Sosem dicsért meg a családom, de ő kifejezetten ezt teszi. Ettől nekem is megjön a szájam, s játékosságom.
- Kedvesem, ne tedd az ártatlant, de eddig is, mindig arra vágytál, hogy beléd mártsam, miközben kitüntetlek a figyelmemmel. - felrémlik bennem, hogy a múltkori esetben mennyire nem figyeltem rá, s testének reakcióira. Csupán gyorsan felizgattam, majd megdöngettem őt. Utána történt, hogy pár napra rá megbántam az egészet és ellöktem magamtól. S belm fagy a szó, mikor ő végigsimít odalenn. Vágytól fűtve nézek rá, s mit sem érdekel, hogy mit gondolnak mások rólunk. A következő szavaira összeszűkülnek a szemeim, s végül előtör belőlem az eltemetett gondolatvilágom első játékos csírája.
- Nem akarok tőled megszabadulni, hi..hiá...észvesztően hiányzol. - a fülnyalásra beleborzongok, s mikor fölajánlja a kezdést, s felül a közeli asztalra, akkor odalépek hozzá.
- Ha én nyerek, akkor ott fogsz nyögni az ágyamban. - jelentem ki, teljesen tettre készen. Mit sem számítva, hogy eddig az érzéseim sötétek voltak irányába. Szó sincs róla! Ez a nő hatalmasabb nálam, s jobb, ha megadom neki a jót, vagyis engem. Vajon meg fogom bánni? Ki tudja! Mindkét kezem végigsimít Kedvesem lábán.
- Ha pedig vesztek, akkor inkább veled foglalkozok, mint az átkozott pénzzel. - ezzel egyetemben, odahajolok az ajkaihoz, s mit sem törődve a közönséggel, de lekapom Dvorah-t. Hosszan, elnyújtva, de nem nyálasan. Sokkal inkább vadul harapva az alsó ajkát. Bolond vagyok tudom, s gyenge. Miatta? Igen.
- 10 perc felváltott gurítás, s aki többet dönt le a tekegolyóval, az a győztes. - ezzel belesimítva édes arcába, lépek el mellőle, hogy végül egy tekegolyót vegyek a kezembe. Mikor a kezembe van, akkor odalépek a pályánkhoz, majd szépen meglendítve a karom elindítom a golyót. Szépen halad, s mikor megérkezik a rombusz alakban felállított teke bábukhoz, akkor 9-ből 5-öt eldöntök. Odasétálok Dvorah-hoz, s incselkedek vele.
- Te jössz, de készülj a vereségre.

Végre összefutottam álmaim nőjével, akit szívből „utálok”. Sikerült áttörnie azt a jégfalat, ami évek során alakult ki nálam. Sokat őrlődtem, mikor mindig egyre közelebb engedtem magamhoz. Végül pedig ,mikor régen teljesen átléptük azt a bizonyos határt...khmm teljesen gyengének éreztem magam. Teljesen újnak éreztem a helyzetet, s megijedtem és kidobtam őt. Nehéz uralkodnom a felszínre törő érzéseimen, egy nagy katyvasz az egész. Nézem Bohócom arckifejezését, hogy miként vált őrületes szirénre, s ettől tudjátok nekem felpezsdül a vérem. Váltják egymás után a szavaink, s eddig bírom a figyelmét kezelni. Tudom jól, ha elfordulok, akkor végem van. Olyan lenne akkor, mintha egy farkasnak direkt felajánlanám, hogy harapja át a torkomat. Ördögi mosolyt csal az arcomra, mikor felszisszen az arccsípésemre, s ez megnyugtat. Haragom alább hagy az irányába, mikor Dvorah újabb kérdéssekkel áll elő. Sarokba akar szorítani, s újra meztelenre vetkőztetni lényemet?
- Régen volt...- ennyit bírok kiejteni, mert fellángolnak bennem megint harag lángjai. Pusztán a hanglejtése húzza bennem az érzelmeket. A soron következő szavai hallatán, elvigyorodok. Jó téma, s nem kérdéses, hogy mivel rúgjak bele a lelkébe, hogy fájdalmat okozzak neki.
- Mert nem veled foglalkoztam, s másokkal hancúroztam? - szélesedik ki a vigyorom, s ha már adott a helyzet, akkor odasimulok hozzá, s ajkaim a füléhez rakom, hogy belesuttogjam.
- Most sincs másképp, van egy nő, aki állandó ágytársam minden este. Lehetnél te is az, nemde? - húzódok el tőle, s szó szerint halkan nevetek. Nézem, hogy Bohócom arca változik szavaim nyomán. Ez persze cseppet sincs így. Nincs különösebb ágytársam, s nem is lesz. Ez megint Dvorah hibája.
- Drága a jó munkaerő, s te mindegyiket megölted. Gyengítesz… - hamar megtudom, hogy én vagyok neki szent. Nem adom meg utálatos Bohócomnak, hogy rávágjam a hasonló érzésem. Ahhoz nem vagyok eléggé merész, de legfőképp nem akarom elhinni. Ez csupán egy nyomorult illúzió. S megint az a vigyor jelenik meg az arcán, amitől pezseg a vérem, sőt egyenesen azt az őrült vigyort viszonozom neki.
- Miért, ha ne legyek komoly, akkor milyen legyek? - kérdezem felháborodva tőle, de ami azután következik, arra nem tudok nemet mondani. Ordít bennem a vágy, hogy vele legyek. Férfiből vagyok, azonban az ő esetében az együttlét egyenlő lenne, hogy én rosszul érezném magam megint. Mikor közelebb hajol, s belesuttogja, hogy az ágyban vár, akkor nem kérdéses az én kérdésem.
- Ha én győzők, akkor 1 héten keresztül az ágyamban szeretnélek látni, azonban nem érhetsz hozzám.  - dobom neki oda az első elvetemült ötletem, ami szerintem már most ingatag lábakon áll. Egyik részről, nem hinném, hogy Dvorah meg tudná állni nyúlkálás nélkül, s hogy most itt van előttem egy méterre, akkor én sem bízom magamban. Másra gondolok egy kicsit, s rájövök, hogy addig sem az embereim öli halomra.
- Tudod mit! Legyen egy hónap. - vigyorgok rá széles mosollyal, s hogy most mennyire nem a düh vezérel, annyiban nyilvánul meg, hogy kedvem van itt a közönség előtt merészebb lenni Bohócommal szemben. Vágyat érzek arra, hogy megtapintsam a tulajdonom. Odalépek hozzá, s az oldalára tapad mindkét kezem, ami azután lesiklik a formás hátsójára, amibe belemarkolok. Tekintetem az ő őrült tekintetében veszik el. Csak pár pillanatig tudom fenntartani ezt az állapotot.
- Khmm...különben felőlem oké.Mehet a játék.

Minden nagy alaknak kell a kikapcsolódás, hogy elfeledhesse az ügyes bajos dolgait. Ez nálam sincs másképp. Sok a fejfájásom, s leginkább egy név köthető hozzájuk: D'vorah Yevgenova.
Gyűlik bennem lassan a feszültség, ahogy csupán a puszta nevére gondolok, vagy valaki kiejti a becses száján. Jó! Én hagytam meg az embereimnek, hogy ne bántsák, s figyeljék őt. A legtöbb figyelőm jól kiképzett, s érti a dolgát, ám mostanára alig maradtak. Meggyengült azon csapatom jelentősen, hála a személyesen kiképzett bohócomnak. Idő és pénz pocséklás, ha kerítek helyettük más szakképzett tagot, de mára sajnos úgy vagyok vele, hogy ők szintén elbuknának. Valamit kell tennem, de mégis mit? Ökölbe szorul a kezem, miközben a tekepálya egyik ülőalkalmatosságán nézem a formás női fenekeket. Kezdenék visszatérni a nyugalom szigetére, mikor nagyon jól ismert női hang csendül fel mögöttem. Észre se vettem, ráadásul az embereim nem szóltak. Egyáltalán épségben maradtak? Enny gondolatot fordítok rájuk, miközben én felpattanok a helyemről, hogy szembenézzek Dvorahval. Nézem a vigyorát, ami ördögibb a pokolnál. Tetszik, hiszen én alkottam ilyen tökéletesre. Én adtam ételt, italt és ruházatot. Egyszerűen dögös, egyben a halálnál is veszélyesebb.
- Oh miért tenném, hogy veled játsszak? - nem akarom a figyelmét, sem a lényét. Egyszer nagyon ráfáztam, többször nem esek ebbe a hibába. Mindenem ővé volt abban a pillanatban, nem tudni minek köszönhetően jutottunk odáig. Már a puszta ténytől, kezd úrrá lenni rajtam a düh. Hüvösén nézek rá, főleg mikor kijelenti szépen, hogy nem tudok neki ártani.
- Hol van rá a bizonyítékod? Nem kedvellek többé, Dvorah – odalépek hozzá, s ha nem tesz semmi különösebbet, akkor én először lágyan belesimítok a bal arcába, a jobb tenyeremmel. Ám azonban az elvesztett tagokra gondolok, úgy erősen megcsípem a csinos arcát.
- Te eddig jól szórakoztál, nem? Ismerted őket, de most már halottak. Neked lassan semmi sem szent! Még én sem! - sóhajtok, miközben tombol bennem a düh, amit szeretnék jelezni a csípés által. Lövöldözés a tekepályán? Nem, a börtönbe nem akarok visszamenni. Végül elengedem őt, s a kezem visszatér a testem mellé.
Nem akarom a figyelmét, türelmét és az összes többit. Megint pórul járnék. Nevetnem kell, s az ajkamon egy vigyor jelenik meg.
- Rendben, csak hogy lásd a nagylelkűségem – nem tudok mást érezni, mint szánalmat és jelenleg féktelen dühöt. Dobom oda a szavaim, mint kutyának a csontot.