☾ Alfa with Cold & Steel Blue eyes

Üdv, a nevem Dominic Nathaniel King és már 83 éves vagyok, de ránézésre csak 30-nak mondanál. Azért jöttem egyenesen Washington DC-be, hogy megtaláljam a halottnak hitt családtagjaimat. Tudom ki sem néznéd belőlem, hogy a vérfarkasok csoportjához tartozom, de ha bárkinek is elárulod... Nos tudom, hogy hol laksz... Megkereslek és ízekre téplek minden szeretteddel egyetemben. Hidd el, nyomós okkal nem hozom bárki tudomására, hogy mi is vagyok valójában. A szemem színe lycanként hideg és acélkék, mert én bizony olyan alfa vagyok aki ölt már ártatlant nem is egyszer. Tisztában vagyok azzal, hogy nekem különleges ismertetőjegyem a kisugárzásom, és robosztus, nyers erőt hirdető testfelépítésem, 176 centis magasságom, metsző jégkék szemem vagy épp a már-már feketének is beillő barna hajam, valamint a borostás francia szakállam amivel állítólag a megszólalásig hasonlítok Ian Bohenre vagy éppen inkább ő énrám. (134)



Nem vagyok az a fajta romantikus, gyengéd és gondoskodó valaki. Sokkal inkább az ellenkezője igaz rám, mióta megmart az alfa. Szó szerint beleőrültem életem első átváltozásába, olyan pokoli kínokat kellett átélnem és bár mára már nem érzem fájdalmasnak annyira a folyamatot, mégsem sűrűn változok át. Ugyanis jól tudom, ha megteszem elszabadul a pokol... abból meg elég havonta egy is bőségesen szerintem. Volt idő, amikor magam is egy éretlen farkaskölyök voltam, ám azóta részt vettem nem egy kegyetlen vadászon már. Ha ugyanis ölök, azt mindig élvezettel teszem. A dolgokat ritkán bánom meg, szinte minden esetben tudok valami logikus érvvel és magyarázattal előállni, hogy miért is volt mindarra a borzalomra és szörnyűségre szükség, melyeket véghez vittem. Saját erkölcsi kódexszel rendelkezem, megvan az önnön becsületkódexem, melyhez ragaszkodom tűzön vízen át és nagyon nincs ínyemre, ha el kell térjek tőle vagy egyenesen fenyegetve, kényszerítve érzem magam... azt hajlamos vagyok véresen megtorolni. A hírnévre ugyebár adni kell.

Csábító és szabados emberként ismernek, aki képtelen egyetlen nő mellett lehorgonyozni ugyanakkor élénk érdeklődést mutatok az ellenkező nem legszebbjei felé; igazi lovagias úriemberré is át tudok lényegülni egy-egy hódításom kedvéért. Csak fogom, megszerzem akit akarok és ha már nincs rá szükségem eldobom. Semmi sem számít nekem igazán önmagamon kívül csak a család, hisz a vér kötelez, de ezt nem tőlem hallottad. Aprólékos, határozott, ambiciózus, szorgalmas vagyok és sokszor rendkívül cinikus, ám művelt valaki; kíváncsiságom pedig határtalan. Hajlamos vagyok a hűtlenségre, titokzatos és titkolózó vagyok még a hozzám legközelebb állókkal szemben is. Szeretek megfigyelő szerepben tetszelegni, melyet néha már a kifejezetten zavaró vagy félelmetesen megszállott szintig is elviszek, ha épp valaki felkeltette az érdeklődésemet. Hajlamost vagyok minden kis titkát kifürkészni megszállottságom tárgyának, bepofátlankodni a magánéletébe, a személyes terébe és később felhasználni eme információkat a céljaim elérése érdekében elnyerve vele a bizalmát vagy épp megbüntetve a korábban ellenem elkövetettekért cserébe. Hajlamos vagyok megszállottságra, impulzívnak, kreatívnak és energikusnak ismernek; aki sokszor viselkedik gyanúsan vagy hazudik. Talán nem véletlen, hogy akik ismernek a legrosszabbat feltételezik egyből velem kapcsolatban. Nem mondom, hogy mindig igazuk van; de azért többnyire beletrafálnak abba, hogy ki áll a dolgok háttérben - tádááám, meglepetés: ez lennék én - sokszor még úgy is, hogy semmi bizonyítékuk rá.

Hajlamos vagyok azt hinni mindenek előtt, hogy jogom van ahhoz, hogy bármit megtegyek és bárkin átgázoljak az erő, a tudás és a vérfarkassá való válásom jogán. Hiszen én már az evolúció egy magasabb lépcsőfoka vagyok ugyebár. De ez nem akadályoz meg, hogy ismerjem hol vannak a határaim. Csak épp leszarom a határokat, nagy ívben és magasról. Mindig úgy tűnik, hogy van egy tervem ~Sokszor több is, mit nekem a B-terv?! Én C-vel és D-vel is készülök rendszeresen a biztonság kedvéért!~ és általában mindig három lépéssel a többiek előtt járok. Elég jó emberismerő vagyok, hamar kiismerek mindenkit és vérbeli stratégaként ellenük is fordítom a dolgot ha szükséges. Tudom, hogy mit gondolnak az emberek, és emellett nagyon jó színész is vagyok, rémesen könnyen verem már át szinte a többieket és csak nagy ritkán bukom le ezzel. Sosem habozok ha hazugságról van szó vagy manipulálni ne adj Isten megölni kell, hogy a céljaimat elérjem. Tudom jól, hogy ezek a szükséges rossz részei és egyáltalán nem zavar az, hogy mindenki rossz fiúnak tart mindeközben. A régi, kedves Dom az emberi felemmel halt meg s bár nem vagyok teljesen érzéketlen, érzelmi intelligencia szintem rendkívül alacsony... akár egy vérbeli pszichopatáé. Vagy szociopatáé... e kettőt mindig keverem. No nem azért, mert nem tudom mi a kettő között a különbség. Egyszerűen túl sok az átfedés köztük rám vonatkozva, mintha a kettő furcsa keresztmetszete lennék jómagam.  

Szóval kíváncsi vagy rám? Tudni szeretnéd, hogy milyen is vagyok valójában? Mélyen a felszín alatt? Biztos vagy benne, jól meggondoltad? Mert innen nincs visszaút... üdvözlégy a gonosz koponyájában! A szó legszorosabb értelmében Fenevad vagyok, sorozatgyilkos... mert élvezem. Az indítékom nem függ össze racionálisan, hétköznapi értelemben az elkövetővel. Lélek nélküli vagyok, nincs együttérzés bennem mások iránt, nincs bennem empátia. Én az emberek között élő isten vagyok, de nem abban a hétköznapi értelemben ahogy az emberek az Istenre gondolnak; hanem abban az értelemben, hogy nem vagyok együtt érző velük. Nem egy halandó ember vagyok, akinek fáj ha téged megölnek. Egyszerűen annyit érzek amikor nézem, ahogy téged épp ölnek mintha azt nézném végig, ahogyan eltépnek egy papírlapot. Hiszen hozzám képest te semmi vagy. És jogosan érzem magam istennek, aki emberek közé van vetve. Azonban nagyon hamar rájöttem arra, hogy nekem leplezem kell az istenségemet, a hatalmamat; mert a társadalom ezeket az isten-embereket kiveti magából. Azonban nekem ezt az istenségemet időről-időre gyakorolnom kell, különben - már, ha tudok egyáltalán olyat hisz így sem vagyok komplett, egyenesen - beleőrülnék amiért megfosztanak mindattól, ami lényemnek immáron a velejét alkotja.

Hogyan tudom akkor mégis megélni az istenségemet? Hogy ne kelljen szégyenkeznem nap mint nap, amiért bujkálnom kell pedig mennyivel több vagyok mint a többi ember... Egy száműzött isten? A válasz egyszerű: ölnöm kell. Azért kell ölnöm, mert abban az aktusban amikor gyilkolok... akkor megélem az istenségemet, gyakorlom az isteni hatalmamat. Ezért időről-időre ölnöm kell. Azért kell ölnöm, mert nem bírom tovább... a száműzetést. És titkon azt akarom, ha már eleget öltem, ha már eleget istenkedtem kapjanak csak el, és derüljön ki hogy én voltam, én álltam az egész mögött. Ezért skizoid módon nyomokat hagyok magam után, megalkottam a kézjegyemet, az egyedi aláírásomat melyet minden áldozatomon ott hagyok és apró nüansznyi morzsákat elszórva járom az utamat a lelepleződéséig, amikor is megmutathatom magamat a világnak: íme az Istenetek, aki uralkodik élet és halál felett. Ki akarok lépni a fényből, meg akarom mutatni magam, a felsőbbrendűségemet és isteni mivoltomat... amiért csodálatot várok, nos mindenkitől.

Mert a pszichopátia nem képesség specifikus, hanem hatalom specifikus dolog. És ezért a legveszélyesebb mind közül. Istenkedni persze nem csak gyilkolással lehet, szavakkal is el lehet taposni egy embert, nem muszáj elvenni az életet. És ezt én nagyon is jól tudom, így épp úgy alkalmazom a mentális mint a fizikai bántalmazást. Félre ne értsd, én nagyon is tudom magamról hogy vannak határaim és nem vagyok mindenható; ám nekem a létállapotom isteni és úgy tekintek rád, mint ahogy te viszonyulsz egy kisegérhez. Egy másik szinten állok hozzád képest, nekem te semmi vagy és ezt nem félek demonstrálni is veled adott esetben; hogy te is megérezd és elismerd a fenségemet, a hozzád képest lévő feljebb valóságomat. Mert ez az érzés mámorító számomra és ez éltet. A hatalom és hogy felsőbbrendűnek érzem magam másoknál. Persze világos, hogy ettől én még nem leszek isten, csak egy bomlott elme... de úgy funkcionálok, mert dönthetek. Hatalmamban áll - ahogy mindenkinek - dönteni élet és halál felett; és én kényszert is érzek az emberekkel ellentétben, hogy éljek is ezen hatalmammal.

A pszichopátiáért  és annak terjedéséért tudjuk jól, hogy egy gén felel. Azonban a pszichopátia kulturálisan is terjed. Tehát genetikailag és kulturálisan is egyaránt terjed. Utóbbit hívjuk úgy, hogy szociopátia. És itt jutunk el ismét csak Fenedvadhoz. A bennem élő vérfarkas ugyanis valami különös módon ötvözi a pszichopata és a szociopata egyén eltérő tulajdonságait. De lássuk hát, hogy miképp írná ő le önmagát: íme a szörny énképe önmagáról és miként vélekedik emberi feléről is mindeközben!

Az első és legfontosabb, amit tudnod kell velünk kapcsolatban az két szó: Borderline személyiség. Ez mindent elmond rólam, ha nem tudod mi ez javaslom konzultálj a Google-lel, hiszen azt hallottam az úgyis a barátod. Vagy keress fel egy pszichomókust, igazi XI. századi halandó módjára f@szikám! Igazából ez egy érdekes dolog, mert bár nem szenvedek mániás depresszióban, bipolaritás jellemez mindenféle tekintetben. És nem csupán azért, mert az Ikrek havának szülötte vagyok vagy született egy ikertestvérem. ~Dögölj meg James, hogy nem eloroztad előlem az elsőszülöttséget; légy most bárhol is a világon!~ Oh, nem. Ez csak a jéghegy csúcsa. Úgy tudnám legjobban jellemezni magam, hogy mind a pszichopata, mind a szociopata csoportba besorolható egyén, mégis ezen betegek egyik legfontosabb tünetének híján vagyok: ugyanis én nem vagyok érzéketlen. Sőt! Egyszerre tudok szeretni és gyűlölni valakit, igaz James?! Mivel az ikerbátyám rendszeresen terrorizált és manipulált kisebb koromtól fogva, egyfajta komplexus alakult ki nálam, ami enyhe fokú Stockholm-szindrómával párosul kínzásainak és a "nevelésének" hála. Egyszerűen ha akarnék se tudnék meglenni a sokszor szadizmusba átforduló mazochizmusom anélkül, hogy a másikat kínozzam vagy ő kínozzon valamilyen módon mindegy, hogy fizikailag vagy lelkileg teszik ezt. És ez az igazi szívás barátom, nem a torkos borz.

Érzelmeim hullámvasúton járnak, igénylem a folyamatos pörgést, impulzív vagyok és hol szorongok mint valami igazi borderline-os, hol meg nem ami viszont a szociopaták és pszichopaták sajátja. Szóval nem vagyok egyszerű eset, és még finoman fogalmaztam. A pszichopatákhoz hasonlóan a többi embert (főleg az embereket) tárgynak tekintem, akiket manipulálok és kihasználom őket, úgy, ahogy az emberek többsége egy csavarhúzót vagy egy papír zsebkendőt használ. Másra úgysem használhatóak, olyanok sokszor mint valami barmok. Igen jó intellektusú, simulékony modorú embernek ismernek, aki kedvességével bárkit levesz a lábáról. Vagy épp a bájaival, de ez egy egészen más kérdés. Mint pszichopata személyiségjegyekkel rendelkező ember vagy inkább szörnyeteg, fejletlen erkölcsi ítélőképességgel rendelkezem, a többi ember érzelmeinek figyelmen kívül hagyása is jellemző rám, hiszen csak az a fontos amit én akarok és a megbánás vagy a bűntudat hiánya jellemez. Sorozatgyilkos vagyok, ha ölök azt mindig élvezettel teszem. Az se zavar, hogy gyilkolás, bűnözés, hazudozás jellemez és gyakran az aktuális partner(eim) kihasználásával vagy promiszkuitással (=gyakori partnercsere) is párosul, hiszen állandó hódítási, uralkodási igénnyel rendelkezem. Hogy vajon véletlen-e az, hogy a velem történtek hatására ilyen lettem? Nagyon kétlem.

Kifejezetten intelligens egyénnek mondanak annak ellenére, hogy a kudarcot és a pusztítást keresem sokszor minden ok nélkül, amit néha magam sem értek miért. Talán a bennem élő szörnyeteg az oka mindennek. Mint minden pszichopata, valahol mélyen élvezem a helyzetet, ha bajba kerülhetek. Azonban ne felejtkezzünk meg a másik tényezőről sem, ezzel egyidejűleg a szociopaták sima modorú, gyakran vonzó és spontán személyiség is jellemző rám, meggyőző beszélőkészséggel rendelkezem és ha hagyod képes vagyok lyukat beszélni a hasadba. Rosszul viselem a monotóniát és hamar elunom magam, állandó szükségem van különböző impulzusokra ami felelőtlenséggel párosul. Gyakorlott hazudozóként manipulálom a többieket, nincs lelkiismeret-furdalásom; ugyanakkor az emocionális életemmel nincsen baj: képes vagyok érzelmekre, melyeket teljes mélységükben élek meg legyenek jók vagy rosszak, viszont elég sokszor vagyok érzéketlen másokkal szemben.

Egyszerűen hidegen hagy mit akarnak és mit nem. Csakis az számít, amit én akarok! Hahó, én már a tápláléklánc következő lépcsőjén állok! Csak sajnos ezt a többiek még nem igen realizálták. Impulzív egyénként írnak le, vagyis csekély mértékben vagyok képes kontrollálni a viselkedésemet. Bár ez igazából abból fakad, hogy nem is akarom; hiszen csak a saját céljaimat követem legtöbbször. Azonban a legtöbb esetben jól tudom titkolni ezt és a felém irányuló gyanakvást elaltatni. Kyrian persze nagyon is tisztában lehet azzal, hogy "valami nincs rendben" velem. Tudom, láttam a szemében! Hiszen ő teremtett, formált ilyenné és azt hiszem nagyon is elégedett lehet a művével. Újjá születtem és szinte már-már mondhatni feltámadtam, hogy megbüntessem őt is és mindazokat akik ártottak nekem vagy a családomnak. Bosszút állni jöttem, az igazságnak zászlót bontani; hát rettegjetek! De nyugi, én senkit sem gyűlölök! Fajra, nemre és vallási vagy politikai nézetre való tekintet nélkül mindenkit egyformán utálok, kivéve talán önmagamat. De mind közül leginkább azokat a vérfarkasokat, akik ha nem jönnek akkor este és támadják meg a házam, a családomat, ma nem lennék az aki. Gyűlölöm, hogy a bennem lévő Fenevat nem uralom teljes egészében és így gyakorlatilag két lélek osztozik egy testen. Az irányításmániás és az irányíthatatlan, veszélyes párosítás mindenkire aki élő és mozog, nem de?! (1866)