• Sadie & Belisa & Balzac •

You look like shit. Do you wanna drink about it?

Balzac felvetése arról, hogy miről is beszélgethetünk, kellőképpen megmutatja, mennyire fingja nincs arról, hogy a nők nem csak ilyenekről tudnak beszélgetni. Sőt. A kis naiv nem is sejti, hogy amíg meg nem jelent, pont, hogy a pasikról volt szó. Samről, aki nem száz százalékig tuti, hogy vadász és egy vámpírról, akivel Sadie dugott meg talán ivott is belőle, de erre nekem emlékeznem se szabad. Jézusom, mibe csöppentem és a java része még, csak most következik. Legszívesebben összezsugorodnék egy papírgalacsinná, hogy aztán Yoda odébb rugdoshasson innen észrevétlenül vagy ilyesmi. Gyanús, hogy meg is csócsálna, de még az is jobb lenne, mint egy ilyen vitába belekeveredni.
Mikor Sadie mellé állok félig meddig a vitában, vagyis inkább próbálok rávilágítani, hogy hülyeség olyasvalakivel egyéjszakázni, akivel később összefuthat az ember, Balinak természetesen nem igazán tetszik ez a felvetésem.
-Képzeld el, igen! Nem kell nagy tudomány hozzá és csak annyit igényel a dolog, hogy ne viselkedjen az ember ösztönlényként! Értem én, hogy egymásra kattantatok, de végig kellett volna gondolnotok, hogy kényelmetlen lehet később...- ecsetelem a kis véleményem, de aztán inkább felemelem két kezem, jelezvén, hogy álljunk meg és inkább az italomért indulok, meg Balinak is kotyvasztok valamit annak ellenére, hogy Sadie elég durván letolja. -De bárhogy is legyen, felnőtt emberként kell viselkedni. Megbeszélni és köszönni a másiknak minimum!- sandítok Balzacra, hiszen ebben főleg ő a bűnös. Oké, hogy csak egyéjszakás kalandnak indult köztük és oké, hogy ez meg is marad, de attól még nem kell átnézni a másikon, nem?
Hamar rá kell jönnöm, hogy az egyetlen értelmes lény köztünk, az Yoda. Szeret mindenkit függetlenül attól, hogy mi volt tegnap vagy ma és semmi másra nem vágyik, mint enni, aludni és talán a végére még egy kis simit is kapni. Kutya akarok lenni! Akkor most nem kellene ezeket ketten békítgetnem.
Bár Sadie nem kérte, neki is viszek egy újabb kanyart, ahogy végzek a nagyon vodkás italok keverésével, majd egy sóhajtás kíséretében megállok a pultnál és a fejemet csóválom pár pillanatig.
-Oké. Megpróbálok most valami hülye terapeuta helyébe lépni... először is, igyunk!- emelem fel a poharam és végig nézek nyomatékos pillantással a másik kettőn is, hogy vegyék a célzást; mindannyian iszunk! Utána helyet foglalok az egyik bárszéken és mivel így épp egy kényelmes háromszögben helyezkedünk el, talán nem kell majd attól félnem, hogy bárkinek is baja esik.
-Szóval. Szexeltetek. Jó volt. Ennyi volt. Tessék köszönni! Egyéb kérdés?- nézek végig rajtuk nyugodt, érdeklődő pillantással, hiszen nem igazán látom, hogy mi probléma lehetne ezzel. Kivéve, ha netán valamelyik többet szeretne ennél vagy mondjuk többszöri alkalmat és, ha tippelnem kellene, Sadie lenne az, hiszen ő vette a lelkére, hogy Bali átnézett rajta. Basszus. Ezért nincs én nekem szerelmi életem, mert az kurva zavaros. Kellene ez nekem?

Clandestina

• Sadie & Belisa & Balzac •

You look like shit. Do you wanna drink about it?

Fura ez a csaj. Nekem kicsit túl pörgős, de persze az is lehet, hogy inkább én vagyok túl melankolikus az átlaghoz képest. Bár tény, manapság nem igazán szánok arra időt, hogy jól érezzem magam és kikapcsolódjak. Bekerültem a mókuskerékbe és önként vígan trappolok, pedig változtathatnék ezen. Lehetnék olyan, mint Sadie. Élném vígan a kis életemet, miközben úgy cserélgetném a pasikat, mint más a bugyiját, de nekem ez nem hiszem, hogy menne.
A játékba viszont belemegyek. Elárulom egy titkomat, amire a reakció az is, mint amire számítottam, de úgy érzem nem árt még mellé némi magyarázatot adnom. -Mármint... épp csak alig ismertem meg és nagyon tetszett, csak aztán volt az a fura álmom. Tudod, az a fajta, ami tök valóságos. Szóval üzenetként értelmeztem és aszerint ő egy vadász volt, de ez azóta se derült ki, mert nem láttam többé.- vonok vállat, mintha semiség lenne az egész, pedig Sam tényleg nagyon tetszett. Jó fej volt, vicces és kedves. A fene se tudná róla elhinni, hogy vadász, de mára már megtanultam, hogy az álmoknak üzeneteik vannak. Nem tekinthetek el afölött, ahogy elvágta a torkomat, mert lehet, hogy egy intő jel vot.
Az én titkom azonban fele annyira se pikáns, mint amit végül Sadie kibök. Először, csak elcsodálkozva bámulok rá pár másodpercig, majd hangosan röhögni kezdek, de nem azon, amit mond, hanem amilyen arcot vág utána. De aztán a nevetésem elhal, ahogy folytatja és inkább eltorzult arccal pislogok, végül a felszólítása hallatán legyintek és bólogatni kezdek.-Hé, én tisztában vagyok vele, hogy mit jelent az, hogy titok. Hidd el, senkinek sem fogom elárulni.- mosolygok rá végül barátságosan, mert annak ellenére, hogy milyen idegesítő csaj tud lenni, tisztelem annyira, hogy ne kürtöljem világgá a titkát, amit megosztott most velem. Amúgy is egyre inkább az a sejtésem, hogy annyira nem vagány és laza csaj ő, mint ahogy mutatja. Nem. Van itt valami más a háttérben, bár ezen nincs időm tovább töprengni, mert a poharát sikeresen összetöri én meg már automatikusan indulok a seprűért és a lapátért.
-Szerintem inkább műanyag poharat hozz...-kiabálom neki nevetve, ahogy az üveget a lapátra söpröm, de ahogy felé pillantok olyan arcot vág, mintha szellemet látna épp, így követem a tekintetét és Balzaccal találom szembe magam. Vagyis hát, ott áll az ajtótól nem messze és majdnem ugyanolyan kővé dermedten néz, mint Sadie.
-Ó, hát mi csak iszogatunk kicsit így a műszak végén.- nevetem el magam, de aztán Balzac menekülőre fogja, Sadie meg úgy vetődik rá -átvitt értelemben-, mint egy macska, aki most látta meg a zsákmányát. Mintha alig várta volna, hogy olyan helyzetben fusson össze vele, ahol nem kell arra ügyelnie, hogy ki látja vagy hallja őket és ez be is bizonyosodik, amikor Sadie folytatja.
Homlokráncolva fordulok Balzac felé, majd visszapillantok Sadiere. Seprűvel és lapáttal a kezeimben vállat vonok félénken, mert a választ tudom, csak épp nem akarok Balzac ellen sem fordulni. Igazság szerint ez tökre nem tartozik rám, de most mégis úgy érzem magam, mintha két tűz között rekedtem volna, így inkább hálásan lepillantok Yodára, aki a lapátot tartó kézfejemet nyalogatja és elmosolyodok. Baromi édes. Nekünk nem is itt lenne most a helyünk.
-Nos... ez elég bunkó dolog tőled, Bali- sandítok az említett személyre, majd Sadie felé fordulok.-Ugyanakkor az is biztos, hogy meg van erre az oka, de ezt már nektek kell tudni.- sóhajtok egy nagyot tanácstalanul, aztán jobb ötlet híján a kukához menekülök és beleszórom az üvegdarabokat, majd miután mindent visszateszek a helyére, megütögetem a tédemet, hogy Yodát odacsaljam magamhoz és most már megfelelő üdvözlésben részesítsem. Azaz, alaposan megdögönyözöm. -Azt hiszem épp ez az, ami miatt általában az emberek meg szokták fontolni, hogy keféljenek-e egymással vagy sem. Végig kell gondolni, hogy utána vajon milyen lesz újra összefutni, főleg, ha erre esély is van...- lesek az utolsó pár szavamnál Balzacra és igyekszem olyan fejet vágni, amivel egyértelművé tehetem számára, hogy ebben ő a hibás, hiszen nem feltétlenül kellet volna Sadiet megdugnia. Főleg nem úgy, hogy itt dolgozik, ahol ő él. -De figyi... nekem ehhez semmi közöm, szóval én ... most inkább... iszom még egyet!- nyögöm ki végül, ahogy megpillantom a poharamat, majd odasietek érte és le is húzom az egészet. Haza kellene mennem minél előbb, mert nem akarok itt lenni, amikor ezek ketten vagy megölik, vagy megint megdugják egymást.


Clandestina

• Sadie & Belisa & Balzac •

You look like shit. Do you wanna drink about it?

Miközben Sadie bőszen neki látott az italok töltésének, én még mindig nem értem, mi a fenének egyeztem bele ebbe. Talán, valahol mélyen megsajnáltam, mert számomra egyértelmű, hogy azért viselkedik így, mert valaki megbántotta. Vagy csak szeretnék látni benne valami jót, nem pedig csak a ribancot, aki rámászik minden élő pasira. Vagy talán nem élőre is, a fene tudja ennél a nőnél, hogy miféle fétisei vannak.
Amíg ezeken kattogok, én azért még ügyelek arra, hogy valamennyire rendbe szedjem a helyet, hogy ne holnap kelljen ezzel foglalatoskodni. Meg hát ne álljon már itt a retek holnapik, nem? Ha Birdie netán erre jönne, ne azt lássa már, hogy tiszta dzsuva a padló, a poharak meg az üvegek meg szanaszét vannak mindenhol, nem beszélve a budiról, aminek az állapotát inkább meg sem próbálom elképzelni. Még nem voltam ott, de elhatározom, hogy az üvegek összeszedése után megyek és rendbe teszem. Nem biztos, hogy piával a szervezetemben képes leszek még rá, szóval jobb még most, józanul neki állnom.
Sadie közben már le is csavart egy pohár vodkanarancsot, amit már, csak azért is tudok, mert miközben a dolgomat csinálom, folyamatosan rajta tartom a szemem. Egyre inkább érzem úgy, hogy valami baja van szegénynek a vagány műsora ellenére, hiszen, csak az iszik ilyen iramban, akinek fájdalma van, nem? Aki el akarja érni, hogy ne érezzen semmit a piának köszönhetően. Akit megbántottak.

Épp a felmodóvödörrel baktatok keresztül a vendégtéren a mosdók felől jövet, mikor rám szól. Szavai hallatán akaratlanul is elröhögöm magam és miután fejemet csóválva hátra viszem a vödröt, visszatérek hozzá és egy nagy sóhajt kíséretében ledobom magam az asztalhoz, azzal a lendülettel pedig magamhoz veszem a -valószínűleg- nekem szánt italt és kortyolok belőle egy jó nagyot. Kellemesen perzseli a nyelőcsövemet az egyébként kibaszottul erős vodkanarancs, de furcsa mód, még jól is esik.
Lopva Sadiere pillantok néha, de nem merek megszólalni, mert van egy olyan érzésem, hogy addig jó, amíg nem kezd el beszélni. Tartok tőle, hogy megint csak a kufircolás lesz a téma, amivel kapcsolatban nem szívesen vallanám be ennek a nőnek, hogy már jó rég nem volt részem benne. Várjunk csak. Mióta is? Fene se számolja a hónapokat, nem?
-Egy titkomat?- szökik a magasba mindkét szemöldököm és bár őt tartom a legutolsó megbízható embernek titkok terén, mégis gondolkozni kezdek, hogy mit is oszthatnék meg vele és, hogy ez minél jobban menjen, lehúzom mellé a maradék vodkámat, hogy aztán Sadie felé toljam jelezvén, újra kellene tölteni. -Asszem egyszer félig-meddig belezúgtam egy vadászba.- bukik ki belőlem, bár magam sem értem miért épp ezt választom a sok más dolog közül, de tekintve, hogy Sadie imád a pasikról és a dugásról beszélni, ez talán kellőképpen hozzá passzoló téma lesz. -Most te jössz!- sandítok rá mosolyogva, hiszen felénk így játszák ezt a játékot. Ha én elárulom egy titkomat, akkor neki is mondania kell egyet. Igazság szerint, baromi kíváncsi vagyok mivel fog előhozakodni.


Clandestina