Care && Lia

There is nothing better than a friend, unless it is a friend with tequila.

Az alkohol pozitív hatásairól megannyi könyv szól, ami a különböző italokat veszi számításba. Ott van a bor, a konyak és biztos vagyok benne, hogy a tequila is ezek közé sorolható. Mi a legjobb példa rá, mintsem a kettőnk állapota. Mert mindenkinél van az a szint, amikor előtör belőle a filozófus-pszichológus. A legnagyobb pechünkre belőlem éppen most tört elő és annyi sületlenséget hordok itt össze Carenek, hogy csodálom még nem fájdult bele a feje. Újabb ötletét hallva nevetnem kell és nagyokat bólogatni.
- Miért ne? Rá érős időnkben tarthatnánk konzultációkat - nevetek vele együtt, persze mindketten tudjuk, hogy nincs ráérős időnk. Éppen ezért halva született az egész ötlet, de attól még viccesnek tűnik. Persze ezt követően belekezdek a legújabb eszmefuttatásomba, amivel támogatni akarom, de nem nyeri el a tetszését. Annyira magunkévá tettük már ezt a magányos állapotot, hogy nem is tudnánk elképzelni az ellenkezőjét.
- Héé, áruló! Amúgy is, ha annyira vénlány akarsz maradni, akkor fizetni se akarj senkinek - mutatok rá a tényekre, miközben ott virít a fejemen az a levakarhatatlan mosoly. Nem érdekel, hogy a nyálamat csorgatom, ha egyszer van miért. De komolyan, Joseph éppen az a fajta férfi akiért minden nő a nyálát csorgatná, erre neki mégis én kellek vagy valami ilyesmi. Vagy csak lehet tényleg a gyerekek érdeklik, mert neki nem lehetett és ehhez a legjobb összekötő én vagyok. mindeközben nagyokat bólogatok Care mondandójára, mivel teljesen egyet kell vele értenem. Legalábbis a legtöbb romantikus filmben ez az alap felállás.
- Minden nőnek kell, még az ilyen begyöpösödött vén lányoknak is mint te. Ne, ne emlegesd azt a hazug disznót, mert a végén még több lesz belőle - nevetek vele együtt, talán túlságosan hangosan. Zavarjuk-e  a körülöttünk lévőket? Valószínű. Érdekel? Cseppet sem! Éppen a lehető legjobban szórakozom a legjobb barátnőmmel és ezt senki se tudja elrontani. A szavai ellenére tudom, hogy értékeli az erőfeszítéseimet, hiszen mióta ismerjük egymást mindig ezt tettük. Ezért is próbálom rá venni, hogy a szemközti nézelődök közül csípje fel az egyiket, annak ellenére is, hogy tudom Mr. Kicseszettül Vonzó vadászhoz előbb lenne kedve.
- Persze, persze! Csak nehogy ebben az állapotban úgy dönts, hogy éjszakai túrára mész megint. Nagyon a szívemre venném, ha bármi bajod lenne - mutatok rá a kézenfekvő igazságra, majd megköszörülöm a torkom - kissé megszorítom a kezét, majd felemelem a poharat, melyben ott ácsingózik a maradék ital. Nagyon nem kellene már innunk, de ennyit vétek lenne meghagyni.
- És arra, hogy épségben hazaérsz! - teszem hozzá, ahogy összekoccintjuk a poharunkat és le is folyik a torkomon a nedű.  Tényleg azt akarom, hogy úgy beszélgessünk Josephhel? Valószínű, hogy nem, de ebben az állapotban nem fogok tudni ellenállni neki. Ellenkeznék Caro szavaira, de mire felfogom mit csinál már meg is rendelte magának a taxit. A szemeimet forgatom, majd amint magasba emelkedik keze a pincér után meg is ragadom azt.
- Ma este én fizetek! Ez a legkevesebb - teszem hozzá, majd elő is kapom a tárcám és a pulthoz sétálok, hogy megelőzve őt egyenlítsem a számlát. Percekkel később vissza is ülök mellé a székemre.
- Bármi baj történjék hívj, úgyis felveszem! Amint hazaértél dobj meg egy sms-el. Komolyan Caroline! - nézek rá összeszűkült szemekkel. A lehető legkomolyabban beszélek, annak ellenére, hogy többet ittam annál mintsem komoly tudnék lenni. Caro telefonja megcsörren jelezve, hogy megjött érte a fuvar, mire egyből megölelem.
- Köszönöm a mai estét! Ne halogassuk ilyen sokáig  a következőt - ezt követőn elengedem és újra figyelmeztetem, hogy mindenképpen hívjon vagy írjon, amint belép a háza küszöbén. Közben a gyomrom egyre nagyobb görcsbe rándul, ahogy eszembe jut az én sofőröm és az, hogy hamarosan itt lesz.

nagyon köszönöm a játékot! folytatása biztos lesz     ●●  by barb

Care && Lia

THERE IS NOTHING BETTER THAN A FRIEND, UNLESS IT IS A FRIEND WITH ALCOHOLIC.

Egyetlen tanulsága van a mai estének, na jó több is, de jobb egybe számolni az egészet. Első sorban a tequila hibája minden, ugyanakkor nem tudnánk nélküle létezni. Unalmasak lennének ezek a csajos beszélgeétsek és nem kerekednének ki belőle ilyen jó sztorik, mint a mai. A második, ami egyben okozata is az elsőnek... Nem vagyunk normálisak, a szó tényleges értelmében. Két lábon járó pszichológiai estek vagyunk, akik tökéletesen megértik egymást, mert ugyanolyan elceszettek. Ha engem kérdezne bárki, éppen ezért IS tökéletes a mi barátságunk. Ha férfi lenne esküszöm ő lenne a másik felem, de sajnos nem ezt osztotta a gép. Nevetnem kell a költői kérdésén, majd vállat vonok egy sunyi kis vigyorral az arcomon, amit képtelenség levakarni.
- Te akartad és mindketten tudjuk, hogy ellenkező esetben te is ezt csinálnád velem - mutatok rá a csúnya, szívtelen igazságra, aminek tudatában vagyunk. Persze néha elfelejtjük, de ez olyan mellékes információ mint az, hogy Caro hódolója meleg. Mert valljuk be, csak az lehet, ha még nem vetette rá magát. Én a helyében tuti megtettem volna. - Ugyan, ezek üres kifogások. Az összes férfi hős lovagot akar játszani, ez egy ősi archetípus náluk, ami a génállományukban van, legalábbis Jung szerint. Uhh, az alkohol kihozza belőlem a rejtett pszichológust - nevetek, majd inkább befogom a számat és elgondolkodom egy pillanatra. - Lehet azért ér véget, hogy valami sokkal jobb jöjjön a helyére. Értem én, hogy Mr. Kicseszettül Vonzó eltűnt, de mi van akkor, ha csak azért volt mindez, hogy találkozz Mr. Tökéletessel? - elmélkedek hangosan, hiszen tudom ő is hisz az ilyesmikben. Semmi sem történik véletlenül, mindennek megvan a maga kis oka, melynek nyitját vagy egyből vagy csak később értjük meg. Khhm... Dr. Butha megnyitotta rendelését. Oké, le kellene állnom különben nagyon-nagyon csúnya vége lesz az estének. Kicsit előre dőlök és megmasszírozom a halántékomat, hátha az segít a tompult állapoton. Próbálom elterelni a figyelmét és szóba hozom az én kis afféromat, ami annak sem nevezhető, hiszen semmi se történt közöttünk. Mégis úgy érzem magam, mint valami titkolni való szerető. Care szavaira előbb megrázom a fejem, majd az üres poharammal kezdek játszani.
- Nincs gyereke, ő magam mondta. Ezért is támogatja olyan buzgón az én szervezetem. A feleségét illetően, pedig azt mondta már külön utakon járnak. De komolyan Caro ki hiszi el ezt egy férfinak? Tipikus hazugság szaga van - újabb sóhaj hagyja el ajkaimat, hogy aztán hátra dőlve a székemben elmélkedjek. Vajon mit hihetek el neki és mit nem? Fogalmam sincs és sajnos ha a közelében vagyok az új hatodik érzékem is csődöt mondd. Túlságosan nagy hatással van rám. Jól esik, hogy támogat, viszonzásul kicsit megszorítom én is az ő kezét, majd bólintok egyet. Igaza van és nem kellene től kombinálnom mindent, míg nem tudom az igazat.
- Köszönöm!- suttogom, majd elengedve a kezét újra felhozom az ő kiszemeltjét. Nem, nem fogom ezt a dolgot annyiban hagnyi, annál többet érdemel.
- Még szép! Nem fogom hagyni, hogy apácaként éld le az életed, rád férne már egy portalanítás ott lenn - mutogatok és a kelleténél jóval hangosabban beszélek. Mosolyom töretlen legjobb barátnőmmel szemben ülve, miközben még pár sms-t elküldök Jonak, aztán odébb teszem a telefonom. Nem akarom, hogy Caronak kellemetlen legyen ez az egész.
- Biztos? Nem szeretném, hogy bármi elrontsa az esténket és téged sem akarlak egyedül hagyni. Kizárólag abban az esetben megyek el vele azaz hívom ide, ha előbb találunk neked egy lovagot - bármennyire jó lenne egyből megírni Josephnek, hogy jöjjön. Több okból sem tehetem. Az előbb taglaltak mellett a legfontosabb éppen velem szemben ül.
- Ha ebben az állapotban vinne haza annak nagyon rossz vége lenne - rázom meg a fejem, ugyanakkor gondolatban már épp a lakásomon vagyok vele. Elhessegetem a képet és elkezdem kémlelni a körülöttünk lévőket.
- Nézd, ott egy csapat és az egyik nagyon feléd kacsingat - tekintetemmel mutatom a megfelelő irányt csupán, hogy aztán a következő kör kitöltésével foglalatoskodjak. Egy kisebb férfi társaság az, nagyjából 5 fővel. Korunkbeliek, ami nagyon furcsa ezen a helyen. Mégis az egyik szépfiú éppen a barátnőmet nézegeti, így nem mehetek el emelett egy szó nélkül.

Care && Lia

THERE IS NOTHING BETTER THAN A FRIEND, UNLESS IT IS A FRIEND WITH ALCOHOLIC.

Van azaz érzés, amikor tudod az első meghatározó pillanattól fogva, hogy ő melletted lesz az idők végezetéig, bármi történjen a barátod marad. A mi pillanatunk évekkel ezelőtt történt eléggé drasztikus és groteszk helyzetben, de ez mit sem változtat azon, hogy akkor a legjobb barátnőkké váltunk. Fogalmam sincs mit kezdenék vele, főleg nem most, hogy tanácsra van szükségem. Lehet, hogy a sürgősségi találkozót az új információk miatt hívtam össze, viszont a szívem legmélyén már hetekkel ezelőbb beakartam neki számolni a férfiről, aki eléggé megdobogtatta a jégbe zárt szívem. Szerencsére a tequila jó barátunk és segít, hogy megosszuk egymással a férfi ügyeinket. Valószínű, hogy alkohol nélkül is menne, viszont egyikünk sem az a picsogós fajta. Az élet megtanított rá minket, hogyan váljunk erős nőkké, akik a jég hátán is megélnek. Ugyanakkor nekünk is szükségünk van erős férfi támaszra. Kissé elgondolkodva, mégis fürkésző pillantással nézem barátosnémat, aki éppen az új kiszemeltjéről áradozik.
- Hahó, föld hívja Carot! Gyere vissza álomvilágból - legyezem meg a kezem előtte nevetve, majd felhúzom az egyik szemöldköm - Drágám az előbb mondtad ki a tutit. Mindketten tudjuk, hogy ha aggódik értünk egy hím az egyenlő azzal, hogy tetszünk neki. Neked kellene a legjobban tudnod az egyszerű biológiai ösztön - mutatok rá a lényegre. Jézusom, mikor lettem ilyen okoskodó picsa? A tequila kihoz belőlem olyan elnyomott tudást, aminek a létéről se tudtam. Talán le kellene állni a piával míg józan vagyok? Vagy azzal már régen elkéstünk?
- Szerintem csak túl gondolod és gyáva nyuszit játszol, mert nem akarod magad megégetni újra. Ilyenkor hol van az én legeslegjobb barátnőm, aki mindig a fülemet rágja, hogy kezdjek el randizni és tegyem meg az első lépést? - kölcsönösen csesztetjük egymást, mert egy külső szemlélő sokkal jobban átlátja a helyzetet, mint az aki benne van. Éppen ezért is hozom fel neki a témát, amire egyből rákap. Muszáj végre valakivel megosztanom a kételyeimet és tudom, hogy Care a segítségemre lesz. Arról nem is beszélve, hogy mennyire örül neki, hogy végre találkozgatok valakivel. Úgy érzem az egyetlen hátráltató tényező ebben az egészben az, hogy felesége van, aminek hála sosem lesz több kettőnk között. Talán jól is van így, hiszen nem engedhetek túlságosan közel magamhoz senkit. Nem szerethetek bele, hogy aztán elveszítsem, még egyszer nem bírnám ki.
- Az a hárpia lehet nem is létezik és csak azért találkozgat velem, hogy felcsigázza a vágait, amit aztán otthon az asszonnyal levezethet - sóhajtok egy vállvonás közepette és bele sem gondolok, hogy mekkora baromságot hordtam össze az előbb. Igazi detektív vagyok így ittasan, aki olyan összeesküvés elméleteket gyárt, hogy az csak na.
- Uhh, tényleg ennyire túl toltam? - nevetek, mikor eljut a tudatomig az elmém szüleménye. Bármi is az igazság nem változtat a lényegen, tőlságosan szar az egész szituáció, mégis, amikor vele vagyok olyan jó, könnyed minden. Mintha minket egymásnak szántak volna. Baah, kezdek túlságosan csöpögős lenni és ezen az sem segít, hogy beszámoltam Caronak a majdnem csókról. Vele együtt nevetek és előttem van a kép, hogy egy nagyra nőtt Care fogja magát és össze tolja a fejünket arra a bizonyos csókra.  
- Mindenképpen jobb, így nincs mit megbánnom és nem esek kétségbe, hogy szétzúztam egy házasságot. Ugyanakkor rosszabb is, mert azóta majdnem minden este vele álmodok és nem a legfinomabbak az álmaim - motyogom leginkább csak magamnak, hogy aztán egy újabb felessel és egy gyönyörű felkiáltással elfeledhessem az egészet pár percre. Nevetek ahogy a barátnőmmel próbálom elképzelni magunkat a konyhában sertepeltélve 5 nyakunkon csüngő, visító gyerekkel. Sehogy se áll össze a kép, ugyanakkor eléggé vicces. Aztán belém hasít az isteni szikra. Hagntalanul pötyögök a telefonomba, a legnagyobb fókusz közepette, hogy megtaláljam a megfelelő betűket. Caro tanácsaira csak megrázom a fejem és felhívom rá a figyelmét, hogy nem akarom elijeszteni a pasit, mégis örömteli mosollyal nyugtázom az egészet. Nem is ő lenne a legjobb barátnőm, ha nem mondana ilyeneket, amiért végtelenül hálás vagyok neki. Az üzenet végeztével rá pillantok és az összehúzott szemeivel találkozik tekintetem.
- Ó, nem! Ez csak egy véletlen nyelvbotlás volt - próbálom menteni a menthetőt teljesen feleslegesen, majd a telefonomra pillantok, ami éppen az előbb jelezte, hogy megérkezett a válasz. Gyorsan elolvastam, hogy aztán mosollyal az arcomon a lány felé toljam a készüléket. Egyszerűen vállat vonok, hogy aztán nevetve az asztalba kapszkodjak.
- Igen is anya! - forgatom szemeimet Care piszkálódására, ugyanakkor érdeklődve nézek rá. Kíváncsi vagyok a véleményére, hogy rossz úton járok-e.
- Legjobb tudomásom szerint nem a telefonon függő típus, ami pedig a számonkérést illeti, nem könnyű magázódva csetelni - egyből a védelmébe kelek, túlságosan édes ez az üzenet, ahhoz, hogy meglássam a benne rejlő negatívumokat. Gyorsan válaszolok is, hogy magam mellé tegyem a telfonomat, nem azért vagyunk itt ma este, hogy mással beszélgessek.
- Oké, most te jössz! - nézek határozottan a velem szemben ülőre, mielőtt nagyon tiltakozna egyből félbe szakítom - Nem kell írnod neki, nehogy megzavard a vadászatban. Viszont! Ígérd meg nekem, hogy megpróbálod és ha látsz egy icike-picike esélyt, akkor nem szalasztod el - eléggé komolyan gondolom, szeretném boldognak látni őt, amelyennek most én érzem magam. Meglehet, hogy az alholol hatása ezaz önfeledt boldogság, de ez most nem számít. Eddig ő nyúzott engem, hogy pasizzak be, most rajtam a sor.
Ugyanakkor nem bírok magammal és újra felé tolom a telefonom. "Rémesen fogod érezni magad reggel. És nem mersz majd a szemembe nézni a legközelebbi randinkon   Mi van rajtad? "
- Most csak én haluzok vagy tényleg az van oda írva, amire gondolok? - próbálom elrejteni az ujjongásom és újfent az asztal lapjába kapszkodom. Úgy érzem magam mint egy kamasz lány, aki épp az első szerelmével beszélget. Valaki mentsen meg!

Care && Lia

THERE IS NOTHING BETTER THAN A FRIEND, UNLESS IT IS A FRIEND WITH ALCOHOLIC.

Ő a legjobb barátnőm és tudom bármiben számíthatok rá és ez teljes mértékig kölcsönös. Éppen ezért, mikor lekicsinylőn beszél saját magáról csak össze húzom szemeimet és a lehető legszúrósabb szemmel nézek rá. Nem fogok hatalmas anekdotákba kezdeni, amik segítségével felidézném a pasis ügyeit, ami valljuk be elég csekély. Mégsem elevenen él bennem a kép az összes férfiról, aki nyálcsorgatva kullogott utána és leste minden egyes szavát anélkül, hogy igazán ismerte volna. Ő egy természet adta szépség.
- Teljes mértékig biztos vagyok benne, hogy meleg, ha eddig nem vette észre, hogy milyen vagy - mutogatok felé egy mosoly kíséretében. Neki is éppen annyi szüksége van a biztatásra mint nekem. Elcseszettek vagyunk, ami a szerelmi életünket illeti, egyikünk se büszkélkedhet normális partnerekkel az utóbbi 4 évből. Kissé a gondolataimba merülök, míg ő felhívja a figyelmem a legújabb életbölcsességére, minek hatására képtelen vagyok nem elnevetni magam. Ezt követően próbálok komoyl képpel nagyokat bólogatni, mint egy kis iskolás, akit éppen az előbb szidtak meg csínytevés miatt.
- Mindig és mindenkor! - egészítem ki a mondatát, hogy megint elnevessem magam. Ó igen, kezd bizsergetően hatni rám az általunk oly szívesen emlegetett ital. Az általam eldobott citromhéj az ölében landol, mire egyből vissza is adja nekem. Nem tehtek róla még jobban nevetnem kell, azzal sem törődve, hogy a körülöttünk lévők valószínűleg hülyének néznek minket. De a legkevésbé sem érdekel. A tömény hatására teljesen feloldódtam, így nem zavartatom magam ilyesmik miatt. Néha ki kell ereszteni a gőzt és az ilyen esték pontosan erre valóak.
- Okkéééé, anya! - nevetek a szemimet forgatva. Próbálom elviccelni ezt a komoly témát is, ugyanakkor mindketten tudjuk, hogy nem vagyok híve a könnyed románcoknak és a fejem már most fáj az egész miatt. Joseph nős és ezen ha akarnék se fogok változtatni, mert nem fogok egyetlen családot se szét zilálni, ugyanakkor a kettőnk közötti vonzalom olyan erős, hogy nem tudom kivonni magam a bűvköréből. Patthelyzetbe kerültem.
- Ugyan! Te se beszélnél a férjedről a szeretődnek. Nem hiszem, hogy képes lenne elvenni egy hárpiát, ő nem olyan. Ahhoz túlságosan kifinomult és inteligens - gondolkodom hangosan, persze önkéntelen kissé elrévedek, mint egy ábrándozó kamasz. Francba! Aztán végül csak sikerül kinyögnöm az utlsó apró információt, aminek hatására Care szemöldöke a mgasba emelkedik, gyorsan el is takarom a szemeimet szégyenemben. Nem kellett volna. Tudom, pedig igazán semmi se történt és ez nem az önuralmunknak köszönhető.
- Azt hiszem ő is akarta vagyis úgy tűnt. Tudod van olyan, amikor azt érzed, hogy meg kellene tenned, mert látod rajta, hogy ő is akarja csak nem mer lépni. Talán meg is tettük volna, ha nem szólal meg a telefonom - vonok vállat és fejben próbálom rekonstruálni az eseményeket, melyekre ilyen tompult állapotban egészen kicsi esély van.
- Kapja be az összes pasi! - teszem hozzá újabb koccintásra emelve a poharam, hogy aztán le is húzzam a tartalmát. Caro értekezésén egyből elnevetem magam, ahogy előttem van a kép, amint éppen pitét süt.
- Persze! Ahogy én se lennék erre képes - teszem hozzá, hiszen nem a régmúltban vagyunk. Mindkettőnk munkája fontos, amit sosem fogunk tudni ott hagyni teljesen. Aztán belém hasít egy hirtelen ötlet, hogy jobb lenni inkább most pontot tenni a kényes ügyem végére, amiben a legjobb barátnőm támogat.
- Várj! - felemelem az ujjam miközben a telefonomon elkezdek pötyögni. Tudnom kell, hogy mit akar tőlem Joseph egyszer és mindenkorra. Ahogy elküldtem az üzenetet barátnőmre nézek meredten.
- Care, nem elijeszteni akarom, hanem megszerezni - könnyedén ejtem ki a szavakat, mik lassan, túlságosan lassan jutnak el a tudatomig. Ó, a pics*ba! Kezd a fejembe szállni a pia. Vagy már túl késő? Nem telik el sok idő, egyből meg is kapom a választ. Egy gyors pillantást követően Caro felé lököm a készüléket.
"Hol mulat ilyen önfeledten? Bizonyára a meghívóm elakadt valahol a postán, más magyarázatot amúgy sem fogadnék el. Meséljen, hogy könnyebb legyen elképzelnem "
- Szerinted? - teszem fel a kérdést neki, miközben már tudom a választ. Túlságosan egyértelmű, túlságosan jó érzés.

Care && Lia

THERE IS NOTHING BETTER THAN A FRIEND, UNLESS IT IS A FRIEND WITH ALCOHOLIC.

Caroline mindig ott volt mellettem mióta megismertem, sőt az egyik legnehezebb pillanatomban fogta meg a kezem és engedte, hogy kisírjam magam a vállán. Abban a pillanatban teljesen összetörtem s azt hittem bele fogok halni a fájdalomba. Abba, hogy elvesztettem őt. Mégis Caro mellett állt és mindenben támogatott, segített, hogy talpra álljak és újra tudjak mosolyogni. Éppen ezért, amint pasi ügyekre terlődik a szó felcsillannak a szemeim. Nagyon szeretném boldognak látni, hiszen mióta legjobb barátnők vagyunk kevés pasival lehetett látni. Ha már itt tartunk az apácaság rá is épp úgy vonatkozik, ahogy rám. Mégsem fogom ezt a szemére vetni, az nem lenne baráthoz méltó, ugyanakkor az igen, hogy fél szavakból is megértem. Látom, amint a férfi említésére milyen vörössé válik, aminek hatására - vagy az alkoholnak köszönhető ez - huzogatni kezdem a szemöldököm. Ideges hadarására csak szemeimet forgatom teátrálisan.
- Ugyan Care! Gyönyörű nő vagy ezt mindketten tudjuk, vagy vak vagy hülye ha nem veszi észre azt, hogy milyen vagy - mutogatok felé, majd mielőtt még közbe vághatna egyből folytatom is - Nem vagy az a típus ez tény. Viszont bemelegítéskor igazán csinálhatnád úgy a nyújtásokat, hogy megmutasd neki az idomaidat - ujjamat körkörösen mozgaom, miközben pontosan arra célzom, amire mindketten gondolunk. Tisztában vagyok vele, hogy azért sem fog kezdeményezni, mert sajnos túl sokszor csalódott már. Talán mindketten túl sok rosszon mentünk keresztül ahhoz, hogy olyan könnyedén megnyíljunk. Aztán rám terelődik a témda, mire egyből kellemetlenül kezem magam érezni, már csak azért is, mert önkéntelen eszembe jut William. A szívem egy része örökké az övé marad, míg egy másik felem már el is kezdett nyitni. Care mosolya megnyugtatóan hat rám, aprót bólintok, hogy aztán vele együtt nevessek fel.
- Persze a tequila hibája minden - bólogatok még mindig neetve. A vadászatot egyből elhessegeti, mire még inkább nevetni kezdek. Tudom, hogy nem egyre gondolunk és mégis, mivel a pasivadászat se opció nálunk. - Hé, ne öld meg a bulit! - dobálom meg egy citromhéjjal, hogy aztán megvalljam neki a legnagyobb titkom. A következőkre egyikünk sem számít, de rokonlelkekként mindketten inkább a piát sajnáljuk, ami tulajdonképpen ki sem folyt. Könnyedén buknak ki belőlem a szavak, nem is figyelek igazán, mégis a hangom önkéntelen megváltozik. Ellágyulok már csak az említésére is. Olyan vonzó Joseph és már-már tökéletesnek tűnik. A mondandóm befejeztével kissé mindketten elhallgatunk, lehajtom a fejem, hogy könnyebb legyen elviselni a tényt.
- Engem igen is érdekel. Nem zúzhatok szét egy párkapcsolatot sem egy könnyed románcért - poharamat piszkálom, majd felnézek a barátnőmre, hogy a lehető legőszintébben tudjak válaszolni a kérdéseire.
- Mondhatjuk így is. Volt egy-két üzleti megbeszélésünk, ami közös étkezésbe torkollt. Fogalmam sincs Caro, nem beszélünk a nejéről. A gondolatát is utálom, ahogy a gyűrűje látványát is - újabb sóhaj hagyja el ajkaimat. Le kellene mondanom róla, mintha nem is létezne. EGy kísértés ő számomra, amivel nem tudok mit kezdeni. Kezeimbe temetem az arcomat megrázva a fejem, majd elnevetem magam, elveszem az előbbi helyről az ujjaim.
- Azt hiszem azon már rég túl vagyunk. Egyszer majdnem megcsókoltam - az utolsó mondatot csak az ajkaim alatt motyogom, hogy ne értse igazán, persze ez csak a látszat. Ahogy kitölti az italt egyből magamhoz kapom a következő körre.
- A kicseszettül vonzó pasikra! - válaszolom, majd ledöntöm a következő kombót - Mégis mi a franc van a világgal, hogy ilyenek vagyunk? Két tökéletes pasi mellett kellene lennünk családot tervezgetve - adok hangot a vágyaimnak, hogy aztán megrázva a fejem inkább töltsek még egyet.
- tudod mit? Írok is neki, hogy végre letisztázzuk ezt az egészet - hangom határozott, amihez társul egy mozdulat is, aminek hatására a kezembe kerül a telefonom feloldott zárral.

Care && Lia

THERE IS NOTHING BETTER THAN A FRIEND, UNLESS IT IS A FRIEND WITH ALCOHOLIC.

Őt mindig olyan erősnek látom, mintha soha semmi nem tudná eltántorítani. Bármi baj éri magába fojtja inkább, de nem mutatja ki másoknak a fájdalmát. Talán én is ilyenné váltam, Will halálát követően kiapadtak a könnyeim, most már csak némán sírok, miközben belül darabjaimra hullok. Ezernyi apró szilánk, mit már sosem lehet újre össze rakni. Hallom Care szavait és egy apró mosolyra húzódik az ajkam széle, ahogy kifejezi a féltését felém. Mégsem tehetek róla, hogy annak gondolom magam. Mennyi szerencsétlenség ért már az életben, egy kezemen meg sem tudom számolni lassan. Ahogy a fejét csóválja a szuperhősös megszólalásom után kissé elgyengülök. Jól esik az, hogy ennyire hisz bennem és abban, hogy valami jó is kisülhet ebből az egészből, én szkeptikus vagyok, de valahol mégis reménykedek. A lebaszását illetően tényleg várnia kell egy kicsit, hogy teljesen kitisztuljon a kép nálam. Ismer annyira, hogy nem fogom szó nélkül hagyni ezt az egészet. Mégis mi a francot gondolt hogy gyilkosok után mászkál teljesen egyedül éjnek évadján? Ha nem ismerném azt hinném teljesen elment az esze. Túlságosan rég volt bármelyikünk mellett is egy férfi, ezért próbáljuk olyan erősen rávenni egymást a változásra. Titkon mindketten vágyunk arra, hogy végre legyen mellettünk valaki, de olyan nagyon magunkévá tettük már a magányt, hogy furcsa lenne kitörni belőle. Megszoktuk és a magunkévá tettük azt az állapotot.
- Helyes ez a hozzáállás! Ezt vártam tőled, de remélem nem csak az alkohol beszél belőled és a jövőhéten tényleg elkapod - mutogatok a paprika vörös arca felé, miközben ott díszeleg az arcomon az a sunyi vigyor. Persze egyetlen szempillantással le is hervasztja, ahogy az általa nevezett cölibátusomra kerül a szó. Igaza van, valahol én is tudom. Mégsem akarok nyitni mások felé.
- Tudom, tudom. De Will más volt, még egy ilyet nem találok, mint ő! - a szokásos kifogásom, még egy olyan nincs mint William. Szerettem, most is szeretem a szívem legmélyéből, elfogadtam a hibáival együtt. Mégis az emlékeimből egyre jobban kikopnak a jó dolgok és helyüket felváltja az a temérdek rossz, ami utána történt. Félek. Nem akarom még egy szerettem halálát okozni. Mégis mostanság önmagammal megyek szembe, mióta őt ismerem... A jó pasik hallatán felemelem a fejem és körbe futtatom pillantásom a termen, de csalódnom kell.
- Ki tudja, az éjszaka még csak most kezdődött. Megiszunk még párat ebből és úgy felbátorodunk, hogy vadászni indulunk - nevetek, miközben mindketten tudjuk, hogy erre nincs sok esély. Előbb leszünk csatak részegek, minthogy elinduljunk az egyik szórakozóhelyre, itt pedig nem lesz a fogunkra való. Így marad az ivás, a kis szónoklatom Caroline könnyedén kiegészíti, mire csak bólintok, majd elvégzem a só, citrom procedúrát kétszeresen. Szükségem van az alkoholra ahhoz, hogy bevalljam neki a legnagyobb és legféltetebb titkom. Nem tudok, nem nevetni azon, ahogy Care az asztalra köpi a citromja héját.
- Hatalmas pazarlás lett volna az italért - rázom meg a fejem egy sóhajjal karöltve, ami nem is annak szól, hanem a következő témánknak. Akár egy kisgyerek az esti mese kezdeténél, közleebb jön hozzám az asztal felett, kezeivel megtámasztva az állát. Talán még a szemei is csillognak, úgy várja a válaszokat a kérdéseire.
- Oké, oké csak szépen lassan! - nevetem el magam, kezemmel mutogatva, mintha csitítani akarnám - Talán a találkozgatás túlságosan erős kifejezés volt tőlem. Inkább csak párszor összefutottam vele, de csak szigorúan munka ügyben! - teszem fel a kezemet jelezve, hogy ne gondolja túl a dolgokat, közben a fülem mögé tűrök egy hajtincset zavaromban. Valamiért újra árélem az utolsó két találkozásunkat, elrévedve bámulok magam elé, miközben felsejlik az ő képe előttem.
- Eléggé nagy támogatója a cégnek. Művész, a neve Joseph. Caro látnod kellene milyen karizmatikus, tipikus angol modorral és... - a hangom megváltozik ahogy róla beszélek, majd kissé hátra dőlök ... és nős - ejtem ki a szavakat elkeseredetten. Három éve ő az első, aki felkelti az érdeklődésem és természetesen foglalt.

Care && Lia

THERE IS NOTHING BETTER THAN A FRIEND, UNLESS IT IS A FRIEND WITH ALCOHOLIC.

Caroline a legjobb barátom és ezen semmi sem tud változtatni, ami hatalmas megnyugvással tölt el. Az életem egy romhalmaz, sokszor úgy tűnik, hogy teljesen elnyelt a sötétség és csak néhány apró fénypont világítja be. Ezekhez az icike-picike fénnyalábokhoz tartozik Care is a maga végtelenül kedves és hűséges valójával. Nem is tudom mit kezdenék nélküle. Aprót bólintok arra, hogy segít nekem utána járni. Mást nem is várhat az ember egy igazi baráttól, mégis nekem módfelett jól esik ez a fajta hozzáállása. Nem hittem volna, hogy így reagál, pesrsze nem azért, mert ne lenne jó barát, inkább csak féltem attól, hogy ő is elhagy. Mikor minden túlságosan jó történik egy újabb törés az életemben és az általában azzal ér véget, hogy a hozzám közel állók elhagynak. Ez egy folyamatos tendencia nálam, mintha valami átok ülne rajtam. Szerencsére ő még mindig itt van velem. Újabb bólintás a szavaira, ahogy próbál mindent feldolgozni velem együtt. Hogy megemészettem-e ezt az egészet? Igen, volt rá elég időm. Hogy elfogadtam-e? Nem, azt nem hiszem. Képes vagyok beszélni róla egyfajta elidegenítő effektussal, ahogy azt azon a csekély színész órámon tanultam a táncművészetin. Talán a legjobb barátnőm is érzi rajtam ezt a fajta megoldást.
- Nem mondom azt, hogy teljesen megbékéltem vele, inkább csak beletörődtem. Még nem értem el azt a stádiumot. Van egy olyan sejtésem, hogy ez hasonló lesz, mint a gászidő. Végül is el kell temetnem azt, hogy eddig egy szerencsétlen embernek hittem magam. De hé, a végén még kiderül, hogy szuperképességeim vannak, amivel meg fogom menteni a bolygót - próbálom elviccelni a dolgot, hogy ne tűnjek annyira szánalmasnak. Nem akarok róla ennél többet beszélni, most a felejtésnek van itt az ideje és annak, hogy úgy berúgjak, mint a csacsi. Szerencsére Care elteri a témát, egy sokkal fontosabb ügyre, amiben eléggé érintett volt. Haragudnom kellene rá, amiért ilyen helyzetbe keveredett és azért is, mert nem mondta el. Talán haragszom is rá az agyam mélyén, amit kellő képpen tompított már a tequila.
- Az is meglesz, amint kijózanodtam. Azaz egy szerncséd van, hogy eléggé tompa az agyam most ehhez. Szóval örülök neki, hogy nem lettél vérszívó és, hogy megmentett az a férfi - mosolygok rá, miközben érdeklődve hallgatom a beszámolóját arról a bizonyos férfiról. Látom rajta, hogy bejön neki, ennek hatására elkezdem emelgetni a szemöldöm. Úgy örülnék neki, hogy végre lenne mellette valaki rajtam kívül. Megérdemli, hogy boldog legyen. A vadász szóra kissé arcomra fagy a mosoly, majd ahogy megnyugtat kezeimre emelem a tekintetem.
- Reméelm nem csak önvédelemre tanítgat. Rád férne már más fajta testmozgás is - nézek fel rá egy sunyi, mindenttudó mosollyal. Ó, igen! Éppen arra célozgatok. Persze tudom, hogy lehet vissza fog nyalni a fagyi és akkor kénytelen leszek beismerni neki még egy titkot. Mr. Eastwood az a fajta férfi, akiért élnek-halnak a nők vagyis legalábbis azaz egy biztosan, akinek a kezén ott virít az karikagyűrűjének a párja. Mennyire irigy vagyok arra a nőre. Joseph felé terelődött gondolataimból szerencsére Caroline szakít ki. Keserédesen felnevetek szavai hallatán, hogy hátra dőljek egy sóhaj közepette. A sok hasonlóságunk közül az egyik az, hogy mindketten hisszük nem ok nélkül történnek a dolgok velünk. Mindennek megvan a amga jelentése, aminek talán még most nem látjuk az értelmét, de hamarosan fel fogja fedni magát. Érzem.
- Lehet, hogy mindig is abban éltünk, csak eddig nem vettük észre. Tudod mi voltunk azok a filmbeli buta szőke libák, akik sose tudják, hogy hol vannak - gondolkodom hangosan vele együtt, majd megrázva a fejem jelzem neki, hogy felejtse el az előbbit. Nem ezen fog múlni az életünk, főleg nem a mai esténk.
- Ez a beszéd! Majd holnapután foglalkozunk az új fantasy filmünkke. Most fontosabb dolgunk van! - egyenesedek ki újra, hogy az italért nyúljak, amit az előbb töltött ki - Igyunk arra, hogy nem lettél vámpír és persze a kicseszettül vonzó Oliverre - emelem koccintásra a poharam, hogy a procedúrát követően egyből fel is hörpintsem. Kérdés nélkül töltöm ki az újabb kört, ujjaimmal mutogatva, hogy muszáj lesz egyből lehúznunk, ha tényleg részegek akarunk lenni. Ahogy a második kör is lecsúszott a torkomon, kezdem érezni azt a tompult állapotot, amire szükségem volt ahhoz, hogy eláruljam a legféltetebb titkom.
- Találkozgatok valakivel - hadarom a lehető leggyorsabban - már amennyire engedi az italtól belassult nyelvem. Eskü a fejemben sokkal gyorsabbnak hangzott, mint amit a fülem igazából hallott.

Care && Lia

THERE IS NOTHING BETTER THAN A FRIEND, UNLESS IT IS A FRIEND WITH ALCOHOLIC.

Látom,a mitn nagyban bólogat a dupla adagos kérdésemre, mire csak még inkább mosolygok kissé megrázva a fejem, hogy mennyire hihetetlen ez a nő. Nem tudom, nem imádni. Kérdése hallatán el kell nevetnem magam, majd megrázom a fejem.
- Nem, nem vagyok az. De Sárvér még lehet, talán az áll a legközelebb a kezdeményhez - nem tudom nem mosolyogni azon, ahogy hadar. Megértem, hogy kell neki egy homlok masszázs, ez az információ engem is eléggé letaglózott, hogy a vasárnap többi részét a gondolataimba süppedve töltsem. Ha nekem nem volt elég egy fél nap hozzá, akkor tőle sem várhatom el azt, hogy percek alatt megeméssze az előbb elhangzottakat. Egy részem mégis fél, hogy el fog ítélni mindezért, pedig jól tudom, hogy nem olyan fajta. Hangosan gondolkodik, mire aprót bólintok, majd vel együtt nevetek a következő szavain.
- Igen, a sokadik ükanyám az volt, aki előszeretettel használt fekete mágiát, amiért megfosztották eme tudástól - vonok vállat könnyedén, hiszen ez olyan régen történt, hogy nem tudom átérezni igazán a jelentőségét - De kérlek olyat vegyél, ami méretben passzol hozzám. De ha már itt tartunk, akkor egy fekete macskát is kérek, akit elnevezhetek Salemnak vagy Sátánnak vagy valami hasonlónak - nevetek én is, majd hálásan pillantok rá, ahogy megszorítja a kezem. Hatalmas szükségem volt erre a gesztusra, így a kis kételyeim is egyből elmúltak, amit szavaival erősít meg.
- Hogy lehetnék a legjobb barátnőd, ha azt se tudnám mitől szeretsz berúgni velem együtt? - hangom kissé megemelkedik, mintha megsértődtem volna a képtelen gondolat hallatán, miközben mosolyom arról árulkodik, hogy csak színészkedek, mint egy nagyon béna, amatőr vásári cirkuszos. A poharunkat össze koccintjuk, gyors elvégzem a szokásos rituálét, hogy aztán egyből leküldjem a dupla adag kukorica párlatot. Jóleső bizsergés fut végig rajtam, ahogy az alkohol végig marja a nyelőcsövem. Kezdek egyre jobban ellazulni, ami egyet jelent azzal, hogy hamarosan megered a nyelvem és súlyos titkokat fogok megosztani Carel.
- Jézusom Caro jól vagy? Basszus miért nem hívtál fel azonnal? - kissé megszorítom a kezét, miközben szemeimből ijedtséget olvashat ki - Szóval egy pasas? - dőlök hátra egy kicsit, egyik szemöldököm megemelve - Ez kezd egyre érdekesebb lenni. Folytasd csak, aztán később iszunk arra is, hogy nem lettél vámpír - kacsintok egyet, jelezve neki, hogy ma este a sárga földig isszuk magunkat. Nem akarok a rossz dolgokra gondolni vagy a kétes jövőre, most teljesen a magamévá teszem a Carpe diem! jeligét. Nincs holnap, se tegnap csak a ma létezik. A most, amiben itt vagyunk egymás mellett és magunkba öntjük ezt a temérdek alkoholt.

Care && Lia

THERE IS NOTHING BETTER THAN A FRIEND, UNLESS IT IS A FRIEND WITH ALCOHOLIC.

Mégis hogyan mondhatnám el a legjobb barátnőmnek, aki évek ót hű társam minden szarban, hogy nem vagoyk ember? 'Hé Care képzeld valami természetfeletti lény vagyok, aminek léteznie se szabadna' opció nagyon nem játszik. Így inkább próbálom finoman adagolva elmesélni neki az egészet, tekintve, hogy még én magam se emésztettem meg igazán. Oké, volt rá egy hetem, de az édes kevés. Nincs senkim, akitől megkérdezhetném, hogy vajon melyik ágról hoztam magammal az egészet. Így marad a félig tudatlanság, persze én se voltam rest a gyakorlás mellett elkezdtem kutatni a könyvtár achívumában. Tudnom kellett az igazságot, az egészet. Mindenesetre, mikor Caroline vissza kérdez csak egy aprót bólintok, mivel nincs időm kifejteni. A pincér távozását követően gyorsan csúszik le a feles, aminek hamarosan társa lesz, ha ilyen irányba folytatódik a beszélgetésünk. Látom rajta, hogy aggódik, amiről a ráncos kis homloka árulkodik leginkább, mire egy apró mosolyra húzódik a szám. Tényleg ő a világ legjobb barátja, én pesig egy igazi mázlista, mert mellettem van és éppen annyira szereti a tequilát mint én. A kusza kezdet után gyorsan felvázolom a lényeget, talán túlságosan gyorsan is, de nincs más lehetőségem. Essünk túl az egészen és hagyjon gyorsan faképnél vagy maradjon és részegedjünk le a sárga földig. Az értetlen arcát látva sem lepődök meg, hiszen vasárnap még nekem is ilyen fejem volt.
- Lehet egyből dupla adagot kellene kérni - szavakat éppen olyan hangosan ejtem ki, hogy a mellettünk elhaladó pincér krsitálytisztán hallja, amit a tekintetemmel nyomatékosítok is, hogy hozza már.
- Én is ezt kérdeztem a muksótól, de nem. Nem vagyok boszorkány, csak valami kezdemény, ahogy ő mondta. Sajnos nem volt annyira bő beszédű és csak rébuszokban közölt információkat - sóhajtok a fejmet kissé hátra döntve, ahogy vissza idézem azt az ominózus beszélgetést. Ichabod segített is és nem is, amolyan aranyközéputat járt be, amivel csak még jobban össze zavart.
- Basszus Care látnod kellett volna a beszélgetésemet, mert hasonló kérdéseim voltak. Állítólag angyjából két éve egyes boszorkányok tették ezt, de hogy velem ki cseszett ki ennyire arról halványlila fingom sincs - egy újabb sóhaj hagyja el ajkaimat, de szerencsére megérkezik az újabb adag italunk - reményeim szerint dupla - ahogy a sör is, amit már el is felejtettem.
- Tudja mit? Inkább hagyja itt az egész üveget, kérem - nézek csillogó szemekkel a kiszolgáló személyzetre, aki kissé felhúzza a szemöldökét, majd félve eleget tesz a kérésemnek. Legalább így nem kell várnunk minden egyes kör után. Nagyon sok alkoholra lesz szükségünk ma este. Egyikünk se ásta bele magát mélyen a természetfeletti ügyekbe, erre most egy ilyen pottyant az ölembe kértlenül. A kérdése inkább tűnik hangos gondolkodásnak, amire csak megvonom a vállam egykedvűen.
- Ezt már meg se mertem kérdezni azok után, amiket mondott és tett. Azt nem is említettem, hogy a beszélgetésünk során úgy felhúzott, hogy egy üvegszilánkkal majdnem kinyomtam a szemét. Persze akkor még fogalmam se volt róla, hogy képes vagyok a telekinézisre. Icha és én eléggé furcsán kezdtük az ismeretségünket, de végül egészen jól váltunk el - gondolok itt arra, hogy megadta nekem a telefonszámát, hogy ha szükségem lenne segítségre vagy kérdéseim lennének. Még nem hívtam fel és nem is akarom. Éppen elég volt az első beszélgetésünk és az a pökhendi stílus, amit megengedett magának.
- Mindezek ellenére még mindig inkább érzem magam embernek, mint bármi másnak - gondolkodok hangosan, majd kissé megrázva a fejem felmelem a poharam - Igyunk, hogy mindent elfelejthessünk!

Caroline && Thalia

There is nothing better than a friend, unless it is a friend with alcoholic.

Egyikünk munkája sem könnyű. Care egész nap hullák között mászkál azon ügyködve, hogy kiderítse ki miben halt meg. Nem irigynlem őt érzte, rideg egy foglalkozás. Ugyanakkor nem lehet valakit csak a munkája alapján megítélni, ahogy a legtöbb ember teszi. Éppen ezért sosem néztem rá furcsán, hiszen tudom, hogy az álarc mögött egy csupa szív, érzékeny lány lakozik.
- Legyen, hétfőig egy szót se akarok hallani se hullákról, se megmentésre váró gyerekekről - bólintok egyet mosolyogva. Picit utalok arra, hogy nem a munka miatt hívtam ide. Pedig mostanság csak annak élek, semmilyen társasági eseményre sem járok. Bár Caroline folyton nyaggat, hogy be kellene pasiznom, de nem megy, túlságosan fájdalmasak az emlékek. Nem akarok még egy embert bántani. Ugyanakkor direkt nem meséltem neki arról a férfiról, aki felkeltette picit az érdeklődésem, túlságosan korai lenne bármit említeni és persze nős az illető, szóval semmi esélyem. Kissé elkalandoztak a gondolataim, amiből a velem szemben ülő hangja ránt ki. Apró mosoly bújkál a szám szélén a megjegyzése hallatán. Minden erős estéhez kell egy ital, ami feldobja a hangulatot, nálunk ez a tequila. Kérdés vagy megbeszélés nélkül az elejétől fogva tudtuk mi a másik kedvenc itala. Talán ezért is olyan jó a barátságunk, könnyen megértjük egymást. Ahogy bele kezdek a mondandómba látom, hogyan változik az arca és elő veszi a komolyabbik ábrázatát. Tudtam, hogy nem gondol őrültnek, különben most nem ülnénk itt, ugyanakkor féltett.
- Nem, nem kellett hozzá szakember, mert nem fizikális bajom van, inkább genetikai - megrázom a fejem, aztán próbálom finoman adagolva elmondani a lényeget. Egy "köszönjük"-et elmormogok a pinvérnek, miközben belekezdek a jól ismert procedúrába. Citrom a kézfejre, egy kis só. Koccuntunk egyet vigyorogva, hogy nem fogok meghalni agyvérzésben fél éven belül. Nyal. Nyel. Harap. Közben Car hevesen mutogat, hogy folytassam a történetet. Önkéntelen elnevetem magam ezen cselekedetén, majd szófogadó lány módjára folytatom.
- A rossz hír, hogy minden el van cseszve, ahogy van. A családom, az életem. Minden. De kezdem az elején - vettem egy mély levegőt, hogy össze szedjem a gondolataimat, ne uralkodjanak el rajtam az érzéseim.
- Múlt vasárnap betörtök hozzám. Azaz nem betörtek, csak egy idegen férfi megjelent a lakásomban. Kissé sokkot kaptam és a forró teámmal fenyegetőztem - megrázom a fejem a helyzet iróniáján, majd kicsit halkabbra véve a hangom folytatom a mesélést A neve Ichabod és boszorkány. Az egyik ük-ük-üknagyanyám barátja volt a fickó és mint kiderült egy rég kiapadt boszorkány család leszármazottja vagyok. De valaki, valamiért megunta a mostani felállást és elkezdte vissza csepegtetni a mágiát ezekbe a vérvonalakba, legalábbis ezt mondta. Szóval nem vagyok agykárosult, csak valami olyasmi mint a boszorkányok, ezért érzem mások érzéseit és még ezt - kis szünetet tartok, az üres pohárra koncentrálok, mire az egy kicsit elemelkedik az asztaltól, majd szépen vissza teszem. Az elmúlt pár napban sokat gyakoroltam a telekinézist, aminek Care láthatja először az eredményét.
- Éppen ezért hatalmas szükségem van a legjobb barátnőmre és egy lerészegedős estére - fenyezem be a mondandómat, miközben az asztal közepére teszem a kezem. Nem akarom, hogy féljen tőlem vagy elítéljen. Még mindig ugyanaz a Lia vagyok, akit évekkel ezelőtt megismert. Nekem is túlságosan új minden, de remélem nem áll fel az asztaltól és hagy magamra egy életre. Bízom benne, hogy a barátságunkat ez nem teheti tönkre.

Caroline && Thalia

There is nothing better than a friend, unless it is a friend with alcoholic.

Két napja történt, hogy betörtek hozzám és teljesen kiraboltak. Persze csak képletesen nézve a dolgot, hiszen minden értékem a helyén volt. Nem, nem azokat lopták el. Az illető, akit inkább nem neveznék a nevén az életemet lopta el, legalábbis azt, ami megmaradt belőle. Kiforgatta a négy sarkából, majd jól magamra hagyott. Ugyan kaptak válaszokat a kérdéseimre, de ezzel se mentem olyan sokra. Éppen ezért szükségem volt egy péntek estére, arra az igazi berúgósra. Máshogy nem tudtam feldolgozni az infromációkat, na jó lehet, hogy csak egy jó barátra van szükségem. Erre a tökéletes ember Caroline, a legjobb barátnőm. A lehető legabszurdabb körülmények között találkoztunk. Care volt a patológus, aki halottnak nyilvánította az én drága Willemet, míg én két mankóval evickélve kénytelen voltam beleegyezni, hogy ő az. Abban a pillanatban esett le, hogy mindent elvesztettem, amit a jövőmnek gondoltam. A fényes tánckarriert, a vőlegényem és a szerelmünk gyümölcsét, a magzatomat is. Összetörtem, de ő ott volt mellettem és megvígasztalt, amiből aztán egy mély bartáság. Egyetlen sms-t küldtem neki, amiben pár szó szerepelt; ASAP.
Most itt vagyok a kedvenc helyünkön nem sokkal este hét után. Jobban nem is lehetne eltölteni a péntek estét. A kezem magasba lendül, hogy szóljak a pincérnek, aki amúgy is nagyon nézegetett már, így gyorsan leadtam neki a rendelést. Azélvészként rohan a boxunkhoz, majd gyors vetkőzés után megjutalmaz két puszival, amit szíves örömest viszonzok.
- Semmi gond, kicsit én is megcsúsztam. Nálatok mindig sok a munka, nem is értem hogy bírod - legyintek, tudom, hogy mennyire utál késni, ez is egy a megannyi közös dologból, majd mosolyogva folytatom - Maradj csak, már kértem egy kör tequilát meg sör. Remélem jó lesz - míg elhelyezkedik velem szemben azon gondolkodom mégis hogyan kezdhetném a mesélést. Persze tudom neki mindent elmondhatok, hiszen életünk legrosszabb pillanatain osztoztunk egymással. Végül megrázom a fejem, hogy ezzel kizárjam a külvilágot és a körülöttem lévő emberek érzéseit is egyaránt.
- Tudod meséltem, hogy mostanság olyan furcsán érzem magam, mintha  átvenném mások érzéseit vagy valami ilyesmi. Azt hittem elment az eszem a sok traumától, ami ért az elmúlt években. De a jó hír, hogy minden rendben van a fejemmel - mosolyom nem teljesen őszinte, mégsem tudom folytatni a mondandómat, mert megérkezik a pincérnő. Leteszi elénk a kért italokat, hogy aztán sietősen távozzon a dolgára.