it isn't safe for a little girl to walk through these woods alone.
Az illatod elárul. Persze aki az ördöggel akar hétpróbázni, annak először el kell magyaráznia egy nőnek, hogy a császár valójában meztelen. Nekem talán sikerülne is. Hivatkozhatnék a farkasra, az érzékeny szaglás számára igenis megkülönböztethető kémiai vegyületekre, a detektálható, olvasható energiára ami belőled árad, de nem szoktam nyílt lapokkal játszani ha nem vérfarkasról van szó. Boszorkány vagy. Tisztában vagyok az erőviszonyokkal függetlenül attól, hogy a súlyom a tiédnek legalább kétszerese, hogy kiképeztek az emberölésre. Elfedhetnéd, megmásíthatnád a szagod, kisugárzásod varázslattal én pedig tudnám, hogy megtetted, ami bimbódzó ismeretségünk státuszát a bizalmatlan felé lökné. Tetszik, ahogy mosolyogsz. - Véget is vetett a kapcsolataidnak? - Nem vájkálok, pontosabban nem tűnik fel ha azt teszem. Távol áll tőlem a profilozók célirányos adatgyűjtése is, csupán kapaszkodót keresek, mert a vele való telefonbeszélgetés, és a most elhangzottak alapján sajnos nem kedvelem az apádat. - Zseninek kell lennie az öregnek, ha az emberi változóval is képes kalkulálni a terveit illetően. Mihez kezdett volna, ha a múltbéli négy éves kisfiúról kiderül a jelenben, hogy egy harmincnyolc éves homokos? Vagy ha nem is vagyok nős, de szerelmes igen? A farkas egyszer választ magának párt. - Tovább fűzhetném a gondolatmenetet, de valamit a vacsorára is meg kell tartani: hol van az megírva, mi garantálja, hogy te leszel számomra A Nő? Szerelmi bájital? A kettős természetűek emberi felénél működik, a farkasnál nem és soha, soha nem végződik jól az ilyen machináció. Ha elveszlek érdekből és megjelenik az igazi, akkor majd elválunk? Grr. Nem pörgök rajta, mert csak idő előtt elveszíteném a türelmemet, ami kártékony hatású lehet a randinkra nézve. - A testhőmet ajánlottam, nem a farkamat. - Vonok vállat, mert a világon mindenkinek önálló, szabad joga prűdnek lenni és megfagyni. Nem értelek, de képes vagyok tiszteletben tartani ezt a fajta karót-nyeltséget, hiszen nem vagyunk egyformák, te nem vagy farkas. Tetszel. Tetszik, hogy nem félsz tőlem, hogy nem érzem megjelenni az illatodban a kivagyiságot, hogy nem dacból választod a közelségemet. - Arról nincs papírom. - Villantok félvigyort az irányodba, hiszen a jogsiról volt szó és nem arról, hogy egyébként mely járművek irányítására vagyok képes. Az autó nem biztonságos. Pontosítok, a te autód nem biztonságos és nem csak azért, mert nem hagysz vezetni. Tudom, hogy a váltóbot miatt érsz hozzám újra és újra, viszont jobb lenne ha szabadkoznál miatta legalább egyszer, mert így zöldre állítod a lámpákat és én nem olyan nyugdíjastempóban fogok nyomulni, mint ahogy te vezetsz, babácska. Az étteremválasztást illetően már csak bólogatok, ami a tetszésem jeleként is betudható akár. Ha olyan éttermet mondtál volna, ami vegán, meg glutén- és cukormentes, tiltakozásom jeleként biztosan behúzom a kéziféket és addig nem megyünk sehová, amíg húst nem ígérsz nekem. A folytatás viszont okoz némi üzemzavart, köpni-nyelni nem tudok hirtelen, de aztán... - A bugyiddal a számban biztosan nem a vezetésen pörögnék, hanem hogy a motorháztetőn dugjalak-e meg, vagy a hátsóülésen és nem igazán védene meg téged a tény, hogy mindössze öt perce ismerjük egymást. - Vallom meg őszintén, hogy megütközve nézzek rád. - És húsz éve úgy vezetsz mint egy nyugdíjas?! - Nem, nem maradok csendben csak azért, mert mondtad és nem, nem azért szívom a véredet, mert nőből vagy. De nem válik vesszőparipámmá, beszélgessünk másról. - Nem volt rossz gyerekkorom, csak történt néhány rossz dolog. Nem élek a múltban, mert biztosan megbomlana tőle az agyam. - Tényközlés volt inkább részemről, még ha keserű kicsengésűnek is tűnt. Pont ezért tényközlésnek veszem azt is, amit a nagyapádról mesélsz, és nem sajnállak téged vagy ítélem el őt. Múlt. Elmúlt. - Ez a boszorkányoknál normális? Hogy beleszólnak a családtagok viselt dolgaiba? És ha igen mi a garancia arra, hogy nem ugráltatnak tovább azután, ha köztünk sínre kerülnek a dolgok? Vagy hogy rajtad keresztül nem akarnak majd engem, a falkát irányítani? - Ne vedd magadra, nem bízom a boszorkányokban és nem segít, hogy te sem nyilatkoztál valami elismerően a saját családodról. - Tesztoszteronos öntömjén nélkül állítom, hogy nem vagyok elüldözhető fajta, de az áldozat-típus nőket nem szeretem. Az este vége eldönti, hogy akarunk-e még egyszer, többször találkozni egymással, de ha igen, akkor az kettőnk ügye lesz. Nem pofázik bele, nem támaszt igényeket senki. - Ami a másik felét illeti... - Az ágyad méretétől függően könnyen vissza is sírhatod, hogy egyedül legyél benne, de majd vacsora után megnézzük. - Vigyorgok. Nem sokáig. - Nem tudom például, hogy a paktumot mi végre kötötték meg. Varázslat? Ha összejövünk akkor életbe lép? Életbe léphet úgy is, hogy ha én nem vagyok mágus? Nyersz vele valamit azon túl, hogy nem ugatnak bele az életedbe? - Nem áll össze, de nem meglepő. Ki érti a boszorkányokat?
But you see, it's not me it's not my family In your head, in your head, they are fighting with their tanks, and their bombs and their bombs, and their drones
Nehéz volt úgy a teljes egészre koncentrálnom, amikor Seneca olyan volt, amilyen. Hazudhatnék, mondhatnám azt, hogy nem jött be az, amit láttam, kezdve az arcával - hogy nem volt csupasz, babasegg puhaságú, folytatva a sort a magasságával, a hangjának mély zöngéjével, és ha már itt tartunk, tökéletesen láttam, felmértem én, hogy a teste - így ruhán keresztül is - igazán nyalnivalóan festett. De ne legyünk közönségesek, nem fogom letépni a ruháit itt és most. Ráér később is, ha már tényleg elkap a hév, hogy ÉN is akarom őt, nem csak kényszer-szülte találkozás és ismertség ez. Az, hogy esélytelen lenne, vagy átlagos, egyáltalán nem szerepelt a gondolataimban, így csak megráztam a fejem egy szélesedő mosollyal. És ha már itt tartunk, az én önérzetem is csorbát szenvedett ezzel az egész alkuval. Képes voltam egymagam is dönteni arról, hogy kit akarok magam mellé - ugyanakkor tudtam, hogy apámat félre is kell majd egyszer állítanom, ha ténylegesen és megingathatatlanul is boldog akarok lenni. - Apám nem szokott B terveket kigondolni - felesleges időpocsékolásnak tartja. Szerintem pontosan amiatt volt eddig minden kapcsolatommal problémája, mert az nem Te voltál - vontam vállat könnyedén, nem törődöm stílusban, de az, ahogy Seneca szeme egy pillanatra nem emberien villant, csak megmosolyogtatott. Ha féltem volna bármitől is, akkor a nagyapám nem készített volna fel az életre eléggé. Tudtam milyen a csontig hatoló pánik és viszolygás, mert csak tizenkét évig tett ki engem a kísérleteinek, annak, hogy mire hogyan is reagálok, hogy uralkodhasson valakin - talán nem a vérrokonán kellett volna, hogy kiöljön belőlem minden szeretetet az irányában. - Majd talán ha nem öt percet töltöttünk egymás társaságában. Talán én fogom kérni, hogy vegyél az öledbe - nem kellett volna. Bármikor megtettem volna, ha tényleg, nem csak az autóhoz eljutás ideje óta ismerném őt, ahol muszáj voltam, hogy elutasítsam az ajánlatát, miszerint ő vezet. Nem, nem voltam híve a nemiséghez kötött kötelezettségeknek, hogy a nő csak női munkákat végezhet, a férfi pedig még csak egy palacsintát se legyen képes megsütni. Ha mindezek nem is hangoztak el a részemről, ellenálltam a kísértésnek, hogy nyárfalevélként remegni kezdjek akkor, amikor közelebb lépett hozzám. Nem mozdultam meg, nem hátráltam meg tőle, de a tüdőmbe mélyen leengedtem megint az illatát, megmártóztam a közelségétől, és csak az utolsó pillanatban fogtam vissza magam, nehogy az ujjaim kutatón végigsimítsák az ingbe bújtatott felsőtestét. A szakállának sűrűjét, vagy talán a rövidre nyírt haját. Ebben a pillanatban elfelejtettem azt is, hogy nem ismertem és hogy még mindig baromira idegen volt. A suttogására egy sóhaj is kirobbant belőlem. A picsába is, Seneca - fejezd ezt be! A pillanatot az ajtógombok kattanása törte meg, és ahogy elhúzódott tőlem, vágyódva szagoltam bele a levegőbe ismét, kutatva az illata után. - A hajót hiányolom a listáról - köszörültem meg a torkom, de az arcomon letörölhetetlen széles mosoly jelezte, hogy csak vicceltem. Sokkal inkább azért is, mert a távolságtól gondolkodni is képes voltam, és nem azon járt az agyam, hogy eldobjam magamtól a magamon-tartjuk-a-fehérneműt akciót. Az autó biztonságos volt. A biztonsági övvel a mellkasom előtt pedig jöhetett akár egy vasbeton is, ha meghalok, hát bekötve fogok kipurcanni. Nem, nem terveztem a halálomat még jó ideig, és ahogy kifaroltam, hogy végre el is jussunk enni, muszáj voltam beszélni, mert úgy talán képes voltam koncentrálni is a vezetésre. Ha beszéltek mellettem és nem csak engem néztek volna, ami frusztráló volt. Főleg, hogy Seneca alig fért el mellettem, és ha váltani kellett, akkor csak lassan súrolta végig a kézfejem az ő térdét, lábszárát. Nem kértem emiatt bocsánatot. Nem tudtam, hogy azért váltott-e Seneca gyorsan témát és terelte a szavait az étterem felé, hogy még időm se legyen lereagálni a családját illető riposztját, aminél azért sikerült magára terelnie a pillantásomat egyetlen másodpercre, hogy aztán az utat figyeljem ismét. - Ha nem okoz gondot, hogy étkezés közben nem a templomban érzed magad csendet és vezeklést választva, azt hiszem, hogy a The Crown and Crow jó ötlet lenne. Nem csak salátáik vannak, és most farkaséhes vagyok - pillantottam oldalra egy pillanatra. - egy fél tehenet meg tudnék enni - vigyorogtam már csak rá a szélvédőre, bólintva arra, hogy hol lesz dugó a városban. Az esti órákban sem lehetett sokszor elkerülni ezt, de igyekeztem, és megesett már, hogy mindig más és más útvonalon közlekedtem, kietlen, vékony kövezetű utcákba betérve, mert nem volt türelmem ahhoz, hogy a sok csiga sofőrt szidjam el és küldjem el morogva melegebb éghajlatra. Seneca további mondandójára csak felsóhajtottam, lassítva az egyik kereszteződésnél is, hogy aztán tempósan vezetve a továbbiakban az az előttünk lévő hányadékszínű csoda mögé érkezzek meg, de az oldalról befutó tanácsra megforgattam a szemeimet. - Ha folyton el akarsz látni tanácsokkal a vezetés közben, akkor hátra foglak ültetni, bekötlek a biztonsági övvel és a szádba teszem a bugyimat, hogy még csak véletlenül se jusson eszedbe, hogy elnézz jobbra, gondolatban rátaposs a gázra és minden egyes mozdulatomat kommentáld. Közel húsz éve van jogosítványom - néztem megint oldalra, de valóban, megelőzve azt a hányadékot visszacsusszantunk a megfelelő sávba, hogy mielőtt megszólalna, hogy miért vezetek lassan, az autó talán egy kicsit tempósabban is mozdult a fenekünk alatt. Gyűlöltem várakozni. Nem fenyegettem meg, de kikészülök, ha ezt így folytatja és inkább kiteszem menet közben. Vagyis, túl nehéz, akkor inkább csak félreállok és én szállok ki az autóból, hogy mereven koppanva a cipőim sarkával inkább hazamenjek. - Kíváncsiság, talán - döntöttem egy pillanatra a fejtámlának a fejem, hogy egy újabb váltást követően egy újabb autót megelőzzek. - Nem csak neked volt rossz gyerekkorod. A nagyapám öt évesen egy kriptába zárt be azért, hogy megnézze, hogy reagálom le az azzal járó pánikot. Siettetni akarta azt, hogy a képességeim a felszínre törjenek. El akarok jutni arra a pontra, hogy egyetlen férfi családtagom se tudja jobban nálam, hogyan is kellene élnem az életem, és ha ehhez az kell, hogy veled találkozom, megismerjelek, akkor nincs okom nemet mondani rá - sóhajtottam fel ismételten, hogy aztán az alsó ajkamat egy pillanatra beharapjam, végül egyetlen pillanatra a mellettem ülőre néztem. - Mellesleg nem lenne rossz, ha találnék magam mellé valaki olyat, akit nem üldöznek el mellőlem. Nem azért, mert kapcsolatmániás lennék, vagy hogy szükségem lenne arra, hogy fogják a kezem állandóan, hanem mert jó lenne néha arra ébredni, hogy nem egyedül vagyok az ágyban és hogy a hétvégi reggeli kávézásokat nem az orchideáim romantikus társaságában töltöm - vontam meg a vállam, miközben egy piros elé csorogva tettem üresbe az autót, hogy aztán már sebességbe is rakjam, a talpam pedig a kuplungot csak annyira engedte fel, hogy egyetlen pillanatot se veszítsek, ha a lámpa fénye zöldre vált aztán. - Mit mondott apám neked, ami nem elég? Mire vagy kíváncsi pontosan? - érdeklődtem meg tőle, bal oldalra elnézve, ahogy egy hatalmas teherautó is lefékezett a piros előtt. Csak a kereke akkora volt, mint én.
Code by Sleepy
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Kedd Feb. 25, 2020 12:34 pm
The wolf said:You know, my dear
it isn't safe for a little girl to walk through these woods alone.
- Ezek szerint nem az esélytelenek nyugalmával indulok? - Játszi mosolyom mellé oldalra biccentem a fejemet, úgy kutatja tekintetem az arcodat. Nem érzem szükségét elmondani, hogy számomra nem vagy teljesen ismeretlen, mert amikor lekádereztem apádat akkor téged is felkínált a rendszer, mint idevágó olvasmányt. Akkor nem éltem a lehetőséggel, ezek után magától értetődően fogok, akár a vacsora alatt is, amikor kiugrasz a mosdóba. Most rajtam a sor, hogy megvonjam a vállamat. - Sértené az önérzetemet, ha nem így lenne. - És még mindig csak az a halvány mosoly ül a borostám-képezte keretben, még csak a fogaimat sem mutatom meg de a tekintetem felizzik egy röpke pillanatra, hogy a felszínhez közel létező másik én, a farkas is bemutatkozhasson. Nem annyira finom utalásnak szánom, remélem érted ugyanakkor és nem veszed fenyegetésnek. Vérfarkas vagyok, falkavezér ráadásul, aki nem venné szívesen, ha valami éltes korú boszorkány szórakozna a múltjával, idejével. Más kérdés, hogy ha nem csak nekem ígérte, ajánlotta, adta a kezedet, hanem még húsz másik fickónak, akkor könnyebben és gyorsabban fogom elengedni a dolgot, mint egy sóhajt, mert pont elég cirkuszt művel a városatya székében ücsörgő, azt felmelegíteni képtelen, jól fésült, vérszopó halott. Nem rúgnám össze a port a boszorkányokkal, csak a jóindulatomat vesztenék el: egy hibájából az összes. Összevont szemöldökös pillantásodnak tükröt tartok, összevonom én is a sajátomat és végignézek rajtad, veled. Azt hiszem értem amit nem mondasz. - Az átlag test-hőmérsékletem olyan negyvenkét fok körül van. Képes lennék felmelegíteni téged, de ahhoz le kellene venned a kabátodat. - A ruhádat ugyan nem láttam még, de a topánkából ítélve nem lehet benne több anyag, mint amit a neglizsékbe feccöl a divatvilág. Ellentmondasz nekem az autónál. Te is tudod, én is tudom, hogy elvehetném tőled a kulcsot, esetleg engedhetném, hogy beülj a vágyott oldalon, hogy aztán üléssel együtt szedjelek ki onnan, szóval nem, az engedékenységemet leírni vesztéssel nem egészen helytálló... Ameddig csicseregsz, én felszámolom a köztünk lévő távolságot. Nem tornyosulok fölötted fenyegetően, nem szorítalak be a matchboxod és a testem közé, még a karjaimmal sem támasztok ki a tested mellett, és főként nem doblak a vállamra, hogy a saját autómba pakoljalak be oda, ahova én jónak látom. Lehajtom a fejemet, a hangom pedig a füledbe mormol anélkül, hogy túl közel hajolnék, esetleg magadon éreznéd a számat. - Csak motorra, autóra, a legtöbb teher-gépjárműre és helikopterre... - Kattannak az ajtógombok, kiegyenesedem, hátrébb lépek és nem pörgök azon, hogy mikor és miért cserélődtek fel a nemi szerepek. Nekem kellett volna érted menni, az én kocsimmal kellene furikáznunk..persze, hogy felmerül bennem a csapda lehetősége a boszorkányok részéről, de pont eleget grilleztem a pokolban tulajdon lelkemet, hogy a paranoiát már ne kívánjam jellemvonásaim közé. Ha tőrbe csalsz, kitépem a torkodat, end of story. A motorháztető és a szélvédő találkozásánál tenyerelek fel a vasra középen és ahelyett, hogy megkerülném az autót, csak átlendülök a túloldalra. Fél perc bohóckodás után az ülésem ütközőig hátratolva, én meg felhúzott térdekkel ülök ebben a kedves szappantartóban, biztonsági-öv nélkül, reszkető orrcimpákkal. Itt nagyon sok van az illatodból. Mást is érzek, de túlnyomó részt téged és ha lenne hely ebben a konzervdobozban akkor beledörgölőznék, magamra ölteném, de te belecsapsz a lecsóba, ami kellően lefoglalja az agyamat ahhoz, hogy ne a hempergés körül járjon. - Mert a nevemen szólított, harminc év óta ő először. A családi értékekre, örökségre és a megállapodásra hivatkozott először, megjegyzem tök feleslegesen, mert anyám elhagyott minket kölyökkoromban és akkor sem sietett megmenteni, amikor lemészárolták a falkát. Hová megyünk? A River Sideon dugó lesz, én a helyedben nem mennék arra. - Igen, legkésőbb tíz perc múlva te is be fogod látni, hogy jobb lett volna ha hagysz vezetni. - Nem győzött meg, elgondolkoztatott. A falkát biztonságban tudni sokat, ha nem mindent nyom a latba, de túl ködösen fogalmazott ahhoz, hogy rá is harapjak a dologra. Azt reméltem, hogy ha belőle nem is, belőled azért ki tudok húzni konkrétumokat is..előzd már meg azt a kombit, komolyan úrvezető pedig még csak péntek van! - Tudod az átlagember, az átlag férfi agyát kellőképpen lefoglalja a vezetés, a kormány fojtogatása, meg úgy általában az irányítás. Az átlagembert, az átlag férfit hatványozd most vérfarkasba, szorozd meg kettővel, ugyanis pont ennyi szemem van amivel hol az utat, hol pedig téged bámullak pislogás nélkül azt éreztetve, hogy rosszul csinálod. Te is egy kis úrvezető vagy babácska. - És te? Miért vagy itt? - Azon kívül, hogy engem felbosszants mielőtt megetetsz?
Elküldésének ideje -- Pént. Feb. 21, 2020 11:32 pm
And the violence causes silence
But you see, it's not me it's not my family In your head, in your head, they are fighting with their tanks, and their bombs and their bombs, and their drones
Úgy gondoltam, hogy egészen nagykislány voltam már, hogy egyedül is el tudjam dönteni, kit akarok látni, kivel akarok találkozni és ki az, akinek le is vetkőzöm. A számításaimban egyáltalán nem szerepelt az, hogy apám átveszi az irányítást és konkrétan leszervezi az életemet a továbbiakban. Mindig voltak kifogásai: egyszer túl fehér volt, máskor túl ember, harmadjára vékony, de a sort még folytathatnám. Mindig volt egy-egy keresetlen szava is hozzájuk, és már láttam a férfiak arcán, hogy még azt is megbánták, hogy egyáltalán szóba álltak velem. Az elején még felemeltem a hangomat apámmal szemben, mondván ne szóljon bele az életembe, nincs szükségem tőle tanácsadásra, de valahogy mindig ott volt, ahol nem kellett volna, mindig a közelben ólálkodott, ami alapvetően is megfelelt a creepy jelzőnek, de ráadásul még olyan mágus is volt, akitől a legtöbb emberben még a szar is vigyázba állt. Megtanultam mellette igent mondani és ez a mai nap - inkább este sem alakult másképp, és ha azt vesszük, egy találkozásnál még nem történik meg a lánykérés, nem csinálnak fel, a bugyim rajtam marad, és mindenki megy a saját maga útjára a vacsora végeztével. Ez lett volna a programterv alapvetően, és ez a csodálatos randevú nem kellett, hogy hosszas órákig, éjszakába nyúlóan elhúzódjon. Előítélet? Ugyan, dehogy. Csak már fogalmam sem volt, hogy apámnak mégis ki az, aki megfelel, aki lábai elé vetné ennyire szívesen a lányát. Ez pedig egy kissé kiakasztott és fel is húzott, de próbáltam ezt az érzést egészen mélyre üldözni a gondolataimban, mert semmi szükség nem volt ellenségeskedésre vagy arra, hogy véletlenül gyíkemberré változtassak bárkit is vagy egy elcseszett tündérmese Békája karattyoljon aztán hetek múlva ázottan egy útszéli bokor alatt. Jobb volt nyugton maradnom, az érzelmeimet pedig nem szélsőségesen kijátszanom. Valóban. David Shepard az a férfi volt, akivel nem szívesen töltöttem a kelleténél több időt és ő volt az, akivel munkámon kívül nem igazán akartam volna állandó jelleggel társalogni, mert egyrészt a főnököm volt, másrészről pedig baromi fárasztó ember. Folyamatosan beszélgetni akart, mindig kérdezett és olyan volt, mint egy elárvult kiskutya, mindig a társaságomban akart volna lenni, csak azt nem értette meg, hogy határidőre dolgoztam, és nem engedhettem meg magamnak, hogy abból kifussak. Állami pénzeken és alapokon éltünk, ami egy-egy projektre vagy szervezeti egységre megszabott kerettel dolgozott, így ha elapadt a pénz, nem igen tudtuk azt honnan pótolni. Magánerőből pedig kössz, de nem fogok rááldozni a munkámra egy centet sem. És nem azért, mert fukar voltam, hanem mert közel harmincöt évvel a hátam mögött tisztában voltam azzal, hogy valamiből meg kellett élnem, a szerencsejáték pedig nem nekem való. De térjünk is vissza Davidre. Akarom mondani arra, akiről elterelte a figyelmem egy ideig - Seneca Silverberg a főhös. Magas, erős, és a borotvát hírből sem ismeri. Farkas, de az illata nem csak az erdő mohával megmártott, kidőlt fákat idézte fel - nem, azt meg se éreztem volna, hanem a markáns, férfias illat szökött át orrcimpáimba, a kézfogás idejére egy cseppnyivel erőteljesebben csorgott le ez aroma a nyelvemet karistolva puha akarattal. A pillanatnyi meglepettségemnek hangot is adtam, de a férfi szavaira felsóhajtottam. Miért? Ismétlem, miért kell itt játszani ezt a mély orgánumot? A fenébe is. Megrántottam a vállam, a nem tudom egyezményes jeleként. Csak hogy egyértelmű legyen. - Igazából nem tudtam rólad semmit úgy nagyjából egy perccel ezelőttig. Egy név nem mond semmit és ma már mindenféléről hallani szerte a világban - chates felületeken ellenkező neműnek kiadott felhasználók, a Távol-kelet férfinői és megannyi érdekesség, amit itt felsorolni is képtelenség lett volna. - Remélem, hogy csak veled lett letárgyalva mindez - mutattam rá és aztán magamra, mintegy jelezve, mire is gondolok. A nevetséges érdekházasságos baromságra, csupán háromszáz-négyszáz évvel a nyugati világban történő szokások után. Hello szabad akarat, hát hol vagy? Az újabb kérdésemre adott válaszra összevont szemöldökkel néztem fel rá, végig is nézve magamon. Nem kellett volna, hogy ennyire fázzak? Vagy igaz is, rendesen is felöltözhettem volna. Mondjuk csizma, lezser farmer, harminc éves kötött pulóver, ami nem is lett volna jó rám. Mert ugye.. a négy éves gyerek méreteit tekintve akarva-akaratlanul is kisebb, mint egy harmincnégy éves "gyerek". És ezzel el is dőlt, mert megadva magam Seneca szavainak indultam meg a férfi társaságában az autóm felé, egy pillanatra elidőzve a Smart mellett, hogy ugyan, megviccelhetném, mondhatnám, hogy az az enyém, de nem tudtam volna átverni úgysem. A Ford fémdoboza úgy ontotta magából az illatomat, mintha mágnesként hívta volna a férfit, de a rossz oldalt választotta, és ahogy a kormány melletti ajtónál leparkolt, nekidőltem mellette az ajtónak, felnézve a szemeibe. - Az én autóm, én vezetek - nem kérdés volt, de egy széles mosollyal folytattam - Lehet, hogy magas vagy, simán beraksz akár a csomagtartóba is, ha ahhoz lenne kedved, csak hogy elkussoljak, de ezt a kört most elvesztetted. Ráadásul azt sem tudom, hogy van-e jogosítványod - nyomtam meg a kulcson található gombot, a négy ajtón lévő kis pöcök pedig felcsúszott. - Az anyósülés is ugyanolyan kényelmes, hátrébb is tolhatod, hogy elférj ott, mert egyébként nálad sokkal kisebb embereket szoktam csak vinni-hozni - néztem az arcáról előbb a nyakára, oda, ahol az ádámcsutka törte meg a bőrének sima élét. Az utca árnyékai még hangsúlyosabbá tették a férfias jelleget. Eltoltam magam az ajtótól, hogy kinyithassam azt, de ha esetleg Seneca útban volt még, akkor megvártam, hogy ellépjen annyira, hogy be tudjak csúszni a vezető oldalra az ülésre pakolva a hátsómat, és ha nem ellenkezett velem a továbbiakban, hanem inkább megkerülte a kocsi orrát, széles mosollyal figyeltem. Lehet, hogy egy pillanatra a fenekére is elpillantottam, mert hát miért ne. A nők is szeretik a formákat. Ha becsomagolta magát mellém, addigra már bekötöttem magam, a kulcsot pedig betolva a nyílásba gyújtást adtam a kocsira. - Miért nem mondtál apám baromságára nemet? - tiszteletkör. Ugyan, mi az? Kitolattam a felfestett vonalak közül, hogy balra kanyarodva megkezdjük ezt a csodálatos estét, kéz a kézben.- Mivel sikerült meggyőznie? - igen, bele közepébe. Egyikünknek sem volt jelenleg vesztenivalója az őszinteséggel.
Code by Sleepy
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Pént. Feb. 21, 2020 1:43 pm
The wolf said:You know, my dear
it isn't safe for a little girl to walk through these woods alone.
1:: A telefonhívás után hosszan bámulok a tenyeremen pihentetett mobilra, és igyekszem feldolgozni a hallottakat. A család, ráadásul az én családom elég érzékeny ravasz, de nem a csapot-papot ott hagyok és rohanok módon érzékeny, inkább kíváncsiságomat felkeltő verzióban. Anyám elhagyott, apámat a szemem láttára ölték meg, azóta pedig eltelt több, mint harminc év, de mindenek előtt rühellem, ha egy boszorkány holmi paktumra hivatkozva előadja az Indiana Jones filmek Kereszteslovagjának kenetteljes, kétségtelenül bölcsnek és sejtelmesnek szánt..az Isten tudja, hogy minek nevezzem ezt. A következő percben már a technikusunk csapott vállait masszírozom vérkeringésjavító erővel, amit ő visszafogott férfisikolyokkal honorál, illetve bármit hajlandó megtenni, csak vegyem le róla a kezemet: fél órával később a mobilom kijelzőjén böngészhetem mindazt, amit a Navarrokról tudni lehet. A semminél több, de egy boszorkányt nem lehet leírni csupán annyival, amit a rendszerben találni róla. A jogosítvány, személyazonosító igazolvány, lakcím, munkahely és a Navarro névre bejegyzett gépjárművekkel ha nem is vagyok beljebb, legalább nem vakon vágok bele az estébe. Mi? Azt hiszed megzsarolt az öreg? Hidd el barátom ezerszer könnyebb, egyszerűbb dolgom lenne ha a nyavalyás megpróbált volna sarokba szorítani. Elvennék tőle mindent, egyiket a másik után, mert ebben a városban a békeegyezmény csak addig létezik, ameddig rá nem nézel a szomszédodra... Nem barátom, valami olyasmit ajánlott fel nekem a vénember, ami mellett egy ember talán, de egy farkas, egy falkatag, egy falkavezér nem mehet el szó nélkül.
2
Ha az életem múlna rajta sem tudnám megmondani, hogy akkor ez most egy randi lesz-e, vagy inkább üzleti megbeszélés. Én az utóbbi felé hajlok, ennek ellenére vagy éppenséggel pont emiatt inget húzok a megszokott póló-bőrdzseki kombó helyett, és megélem mindazt amiről azt hiszem, hogy a nők minden alkalommal megélnek, amikor vacsorázni mennek valakivel. Várok. Kettő percen belül ötször pillantok az órára, ezt követően kettő percig járkálok fel-alá a lakásban, végül a kapucsengő végtelenül egyszerű, ennél fogva elronthatatlan mechanizmusát is ellenőrzöm, hátha elromlott. A kapuban, az utcán várni rá furcsa lenne, egyrészt mert nem tudom kit várok, csakis a legfontosabbat róla: harmincnégy évvel ezelőtt boszorkány eleink összeboronáltak minket. Ez az információ hirtelen más megvilágításba helyezett bizonyos mérföldköveket az életemben, köztük a legfontosabbat, a saját fiát vérfarkassá változtató apa esetét. Nem menti fel az öregemet, de valós neheztelés nem volt bennem soha irányába, hiszen nem emlékszem milyen nem vérfarkasnak lenni. Nem tudom mivé formált volna, ha mágus válik belőlem, vagy ha ember maradok, és nem tudom mit kezdjek a friss információk hátán érkező, felsejlő gyanakvással mert mi van, ha pont a paktum miatt irtották ki falkámat? Tudni akarom, hogy ki ez a nő mert lehet, sőt, biztosra veszem hogy vele kezdődött minden. A vénember nem mondta meg a nevét, gondolom sejtette, hogy utána néznék azonnal. Csengőszó. A következő másodpercben már kívülről fordítom rá a zárat és kényszerítem magamat a sétatempóra, legalább a szomszédok miatt. Az egyik hölgy most tér vissza éppen a kutyasétáltatásból és nem érti, hogy az eb miért akar éppen most eggyé válni a folyosói falfestéssel, amikor megérez engem, a szagom, a jelenlétem. Nem segíthetek rajta hacsak nem annyival, hogy már ott sem vagyok.
3
Kinyitom a hangtalanra zsírozott zsanérokon lendülő lépcsőházi ajtót, de nem lépek ki és a figyelmedet sem hívom fel magamra. Érzékeim befognak és befogadnak téged, a hangodat hamarabb az illatodat viszont intenzívebben, a bőrödét, bizonyos kémiai vegyületekét amiket önkéntelenül bocsátasz ki..csak nem vagy feszült? A hátad közepére se kívántad ezt az egészet te sem, ugye? Megfordulsz. A telefonbeszélgetésedre való tekintettel csendben maradok, nem annyira miattad, vagy a kagylóban lévő férfihang miatt, inkább magamért. Inkább azért, mert nem bízom a boszorkányokban. Azért, mert ismerem az arcod, láttam a városi nyilvántartásban. Azért, mert az apád egész egyszerűen elfelejtette megemlíteni, hogy a saját lányáról van szó. Félmosolyra húzom a számat, amit bátran felfoghatsz néma üdvözlésként is mialatt tekintetem bejárja az arcod minden pontját. Szándékosan nem mustrálom a testedet, mert egyrészt hátulról már megvolt, hosszú combok és cipővel elcsalt magasság vagy, a többit pedig eltakarja a kabát, amit fázósan húzol összébb. Felajánlanám a bőrkabátomat, de a lakásban maradt. Bólogatok, program, igen. Fintorgok, nem, ne kérj elnézést, nem történt semmi. A felém nyújtott kezet elfogadni lépek közelebb, amivel mintegy meginvitálsz a saját aurádba. Az enyémhez képest egészen kicsi a tiéd, a bőröd puhasága pedig azonnal felveti a kérdést: vajon mindenhol ennyire selymes érzés megérinteni téged? - Seneca Silverberg. - Felvont szemöldökkel teszem teljessé a soron következő kérdő, elveszett és egyben kíváncsi pillantást, mert nem teljesen értem amit mondasz, de megnyugtat, hogy te nem félsz többé és megállom, hogy odahúzzam a kezedet a sliccemhez mintegy megerősítésként. Meg kell elégedned annyival, hogy jobbom elereszti a tiédet, hogy ujjaimmal végigsimítsam a torkomat. Az ádámcsutka elég árulkodó kell legyen. - Hogy merülhetett fel egyáltalán ez? - És ha nő lennék, vajon az apja akkor is hajtaná az ügyünket? - Őszinte leszek hozzád, frusztráltan, miközben te megfagyni készülsz. Induljunk, út közben is letudhatjuk a tiszteletköröket. - Könnyedén csusszanok át a vakrandi egyik résztvevőjének szerepéből az irányítóéba, és az autójánál is a vezető oldali ajtóhoz lépek oda, tenyeremet nyújtva az indítókulcsért. Gyerünk szépségem, add csak, én vezetek.
But you see, it's not me it's not my family In your head, in your head, they are fighting with their tanks, and their bombs and their bombs, and their drones
Félrebiccentette a fejét, ahogy engem vizslatott a sarokból. Harmadjára fordultam előtte körbe, de eddig még egyetlen szót sem mondott arra, hogy neki megfelelek-e a mai találkozómra. Nem mintha lett volna beleszólása abba, hogy mit viseltem, de az apám volt és tiszteltem, a sok rigolyája ellenére is. - Hova is fogtok menni? - inkább ennél a biztonsági kérdésnél maradva meg már a lábfejemet nézte, mintha ott lett volna a válaszom. Kezdjem magam kényelmetlenül érezni a tűsarkúban és a fekete csipke ruhámban? - Úgy gondoltam, hogy egy étkezéssel nem lehetne nagyon mellélőni egy farkasnál. Gondolom felzabálnak ők mindent, és legalább nekem sem majd hülye salátát kell választanom, ahogy az úripacákok azt elvárják az olyan nőktől, mint amilyen én vagyok - vontam meg a vállaimat nem törődő módon. - Ezt ő is tudja? - a kérdésére megráztam a fejem először, végül mégis csak bólintással válaszoltam. Még csak a hangját sem hallottam, azt sem tudtam, hogy néz ki és gyűlöltem a tényt, hogy nagyjából olyanra sikerült ez az elcseszett találkozó, mintha a XV. századból szöktünk volna meg egy kibaszott és elcseszett hesteg RómeóésJúlia adaptációjaként. De legalább a telefonszámát sikerült megszereznem - apám jóvoltából. - Azt egyáltalán tudjuk, hogy férfi? Mármint mostanában egészen érdekes emberi döntések vannak nemátalakító műtétekről, önmegvalósításról... - ez betalált, mert apám arcán a fintor egyszerre volt az undor jele és a mégis mi-a-faszt-képzelsz-kedves-lyányom. - Teljes mértékben férfi. Seneca a neve és határozottan heteroszexuálisnak gondolom - közelebb lépett hozzám, végre. A karja végigsimított a csípővonalamon, hogy aztán a karomért nyúlva figyelmeztetőleg megszorítsa a bőröm. Miért kell minden férfinek az erőszakhoz fordulni, ha egy nő nem hajt nekik fejet? Anyám elviselte, én pedig papának adtam időt arra, hogy meggondolja magát, de gyűlöltem, ha ez a birtoklás ilyen jelleget öltött. - Genesis Maria Navarro - figyelj oda, mit és hogyan mondasz. Nem egy elkényeztetett fruska vagy, aki a szüzességének elvesztését tervezgeti. Vedd elő a nőies éned, te nő! - kelletlenül a szemeibe néztem, és csak is híja volt, hogy meg ne hajoljak az akaratának. Alapvetően imádtam őt, mert mindig, mindenben támogatott, de túlságosan is szemellenzősen gondolkodott sokszor és csak az volt a helyes - szerinte, amit ő kigondolt. Ha mások nem hajoltak meg a szavának, szerette meggyőzni az embereket lényeket a maga igazáról. Nem mindig a legjobb módszerekkel. Felesleges lett volna vele vitába bonyolódni, mert tudtam, hogy úgysem lett volna választásom és nem menekülhettem volna el a találkozás elől, ráadásul apámmal sem volt egyszerű vitatkozni. Mindig meguntam, hogy a felesleges köröket futottuk, és ha már predesztinálta a jövőmet, legalább volt arra egy kis esélyem, hogy elcsesszem. Még ha apám mindent meg is tett volna azért, hogy jóvá tegyem a bűneimet és bachelorette-ből tisztes otthonkába bújtatott szoba-feleség legyek. Nem egészen húsz perccel később már az autómban ülve hallgattam némi nyugtató AC/DC-t, megállva azt, hogy a soroknak, a lendületnek engedve magam is csatlakozzak Brian Johnson hangjához, hogy csak fél szemmel lessem a GPS által mutatott útvonalat. Nem kellett volna, mert a szexi hang lö telefon minden esetben visított, hogy jobbra menjek, még száz métert, ez az, megcsináltad! You have reached your destination - szólt bele mély hangján az idegen angolul, hogy Gen ajkai közül egy hosszú sóhaj csússzon ki a hangra. Csak fél perccel később talált egy üres helyet, ahova befordult a bordó Fordjával. Egy cseszett Smart mellett, amibe maximum egy yorkie fért volna egy ovis tapicskoló gyerek mellé, de hát ki volt ő, hogy ítélkezzen, nem igaz? A telefonommal a kezemben hagytam magára a fémdobozt, a táskával kopogtam végig az utca kövezetén, és amikor a megfelelő ház/lakás bejárata előtt álltam meg, akkor toltam rá az ujjamat a csengőre, röviden próbálva meg csengetni, mert a magam részéről is gyűlöltem, ha ráfeküdtek arra. Pofátlanság volt és tiszteletlen is. A telefon ebben a pillanatban kezdett visítani, és mielőtt kinyomtam volna azt, inkább felvettem. Diszkréten a Fuckin' Boss felirat pislogott a képernyőn. - Szia! Mi a helyzet? - szóltam bele nem egészen kedvesen a telefonba. Daviddel többször társalogtam az utóbbi időszakban mint kellett volna és kezdtem már kiábrándulni a hangjából. Mindenért engem volt képes felhívni - hova kerültek a szemeteszsákok, Alexis hogy haladt a betanításával, Mary milyen volt a boltunk kávézó részében és még ahhoz is volt képe, hogy George-ot elkezdje rám tukmálni. Hiába utasítottam el már notóriusan hatvanadjára is az ajánlatot, élő Tindert akart volna játszani velem. Mondtam már, hogy nem szerettem, ha irányítani próbáltak? - Elfogyott a dimetil-éterem. Vagy találok még valahol? - hosszan fújtam ki a levegőt, elnézve a vállam felett az autóm felé. Nem, nem olyan üzemanyaggal dolgoztunk. Képtelen volt éternek hívni. Mintha a DNS-t nem rövidíteném, hanem dezoxiribonukleinsavnak hívnám. Valószínűleg mindenkit kiakasztanék vele. Világos. Biztosan minden ember örült volna annak, ha állandóan teljes nevükön szólítjuk őket. Nem? - Nem fogyott el. Figyelj, nézz körbe, biztosan találsz valahol. A szekrényem egyik polcát nézd meg, jobb felül, hátul. Valószínűleg előtte lesz majd a palettám is rongyokkal - észre sem vettem, hogy miközben beszéltem, hátat fordítottam az ajtónak, de a körülöttem lévő sötétséget felváltotta egy nagy fénypászma, amit csak egy Jeti nagyságú árnyék rontott el. - Jézusom! - bukott ki belőlem Davidnek címezve, ahogy lassan megfordultam, hogy szembe nézzek az illetővel, telefonnal a fülemen pillantottam rá a farkasra, nem titkolt szándékkal végigstírölve őt. - Basszus már! - nőies, nem igaz? - Szia! - az arcát néztem már, a szemeit, a borostáját. - Már köszöntünk. Holnap tudnál tovább... - Figyelj, Dave - nem, sosem hívtam őt így. - Le kell tennem, ne haragudj. Van programom.. azt hiszem - beszéltem le a további kérdéseiről a főnökömet, és mielőtt még tiltakozhatott volna, már el is némítottam a hívást. - Elnézést - léptem egyet hátra, hogy ha gondolja, akkor akár ki is léphet ide elém, magára hagyva a lakását. Épületet, teljesen mindegy. - Gen vagyok. Vagy Genesis. Igazából Navarro, ha már itt tartunk - nyújtottam felé a kezem egy kézfogásra. - Alaptalan volt a félelmem.. te tényleg férfi vagy - villantottam egy őrült vigyort, szorosabbra húzva magamon a teveszín, combközépig érő ballonkabátot. Nem mondom, hogy túl melegem lett volna, főleg ebben a tipegő kontra csipkeruhában. - Hogy vagy? - érdeklődtem tőle és örültem, hogy nem hatezer kamera előtt a tévében játszottuk le ezt az ismerkedést, mert az első percben elbénáztam volna. Reméltem, hogy éhes, mert nem készültem más programmal, volt két üzenetváltásunk, igazából nem tiltakozott akkor az étkezés ellen...
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
