szerepkör

(108)

Mr. Fischer,
megkeresését aligha vehetném zokon, ugyanakkor (biztonsági okokból) tiszteletteljesen megkérném, névtelen összeköttetőnk adatait, jó szándéka jeléül, szolgáltassa ki a számomra. Ennek hiányában sajnos nincs lehetőségem érdemi leírásokkal segíteni a 17. századi Angliáról készülő könyvének újfajta megközelítését, sem a korszak átláthatóságát. Bizonyára megérti, miért tartom szükségesnek a szóba forgó belső informátor kilétének felfedését.
Kérése ennek függvényében kerül elbírálásra. Lojalitásáról és elkötelezettségéről más módon nem adhat bizonyosságot, ezért azt javaslom, alaposan fontolja meg az ajánlat elfogadásának feltételeit. Valóban a királyi udvarban születtem, nőttem fel, és lettem azzá, aki vagyok. Kétség sem férhet származásomhoz, sem történetem igazságtartalmához. Amennyiben visszakutatja családfámat – gyanítom, már megtette -, láthatja, eltűnésemet az 1644-es Marston Moor-i csatára datálják, (feltételezett) hű royalista elestemért Károly nagyobb szeletnyi földbirtok adományozásával kárpótolta apámat.

Bízom kölcsönös együttműködésünkben,
Cyrus Edward Wycomb, Oxfordshire (hivatalos iratok szerint elhalálozott) grófja

Hülye fasz, pattintom félre unottan a tollat, tekintetemmel felfalom sorba erőszakolt betűim sajátos cikornyásságát, nemességet kölcsönző hurkait és hullámait, gondolom, terjengős és bosszantóan aprólékos leírásokra számít tőlem. Pedig rém unalmas játszmákat néztem végig, az udvari intrika infantilis idiótákra lett szabva.

Nem véletlenül szívódtam fel.

(52)

Most levetlek magamról, ahogyan a fa leveti leveleit, ahogyan te levetetted ruháidat, ahogyan a vágy hófödte csúcsai levetik változékonyságukat. Még egyszer gyere ide, kérlek, hadd érezzem meztelenül, mennyire fájsz.

(29)

A fiatalabbik Hobbs azért halt meg, mert rosszul irányozta bizalmát. Az idősebbik Hobbs azért halt meg, mert későn tudatosult benne, mi történik körülötte. Nem láttak át rajtam – az egyikük nem akart, a másik nem tudta, hogyan kell. Mindkettejük ereje kihasználatlanul, felhasználhatatlanul, ostoba egyszerűséggel foszlott semmivé – se szikrázás, se fényesség, se bizsergés.

Néhány percig tartott az egész, nyaktörés nélkül estek alá, kifogott hal módjára ficánkoltak. Emlékszem, attól tartottam, valamilyen formában visszatérnek hozzám, megjelennek az álmaimban, vagy irtózatos hallucinációkban bukkannak fel. Féltem, a gyilkosság végül is gyilkosság marad, nem létezik közvetettség, sem feloldozás.

Good azért halt meg, mert rájöttem, nincs mitől tartanom.

Ugyanígy elpocsékolódott, ami benne maradt. Nem hajtottam belőle hasznot, egyikükből sem, de sorra meghaltak mind – hátha, majd most, talán ezúttal. Ichabod hűlt helyét a párnán még hetekig markolásztam.

(78)

Sosem mondtam el neked, és te sosem kérdezted. Nem bántam volna, ha mindketten belehalunk az Ürességbe.

(97)
A kitátott szájba gond nélkül belefért egy hüvelykujj, megránduló fogsor mélyedt belé röviden – szívdobbanásnyi idő, semmivel sem több -, és máris leszegte fejét, ajkaival bársonyos nedvességbe vonva, amit odaadtam neki. Magamból.

Amit neked adtam volna. De nem volt jobb így? Tekintetünk egymásba rohant, elemi ütközés, áramkisülések ezreit eredményezte, te vibráltál, éhesem és jóllakottan, valaki másba temetkezve, én meg a nadrágomat nem gomboltam ki, hiába próbálkozott a közös megegyezéssel választott osztalék.

Felnyüszített – vágytól, fájdalomtól, isten tudja, mitől, kit érdekelt abban a pillanatban -, és mindketten ugyanarra gondoltunk. Nyüszítenék neked. Nyüszítenél nekem.

Szétdobált ruhák és felborult pezsgősüvegek közt, édes alkoholszagban, izzadságunk párás illatában, megint teljesen elpusztultunk, és mire keze-lába elernyedt reszketéstől megkínzottan, egymással és egymás nélkül nem élhetünk teljesen.

(16)

Hogy azt mondd, mindent megosztanál velem. Még az Ürességet is.

(110)
Cyrus,
tudom, hogy úgyis megölsz, ha megtalálsz, és úgyis megtalálsz, ha meg szeretnél ölni. Nem akarlak átbaszni, azért remélem, valamit enyhít a bűneimen, ha elmondom neked, ott van, minden közepén, és ott vannak ezek a korcsok is, legtöbbjük teljesen életképtelen. Tegyél velük, amit akarsz, és tedd velem is, amit akarsz, kurvára nem fogok neked könyörögni. Nem mondom, hogy viszlát, meg jó volt veled, semmi szentimentális baromságra ne számíts, de azért ismerd el, egész ügyesen vertelek át. Legalább erre büszke lehetsz, a legjobbtól tanultam.
M. V.

(121)

Engem nem a hatalom táplál, én táplálkozom a hatalomból.