Örülök, hogy végre elmondja, kik ellen is szükséges megvédenem. Nem teljesen osztom a nézeteit, mert úgy érzem, ha egy koven keresi, már azzal veszélyben vagyok, hogy beszélek és valamivel intimebb kapcsolatba kerülök vele. Ettől függetlenül tény, máris jobban hajlok az alkura, hogy tudom a részleteket. Jobb félni, mint megijedni – akármennyire sem vagyok félős. - Igen, meg vagyok elégedve. Köszönöm - felelem egyszerűen, üzletiesen. Mégiscsak arról beszélünk, nem? Felkeltette a figyelmem az a pár szó, miszerint haldoklik és hogy alig van ereje. Ez mindenképpen érdekes részlet számomra, amire később még vissza fogunk térni valószínűleg. Most mit mondhatnék? Érdekes egy nőnek tűnik ez a Harley, akinek amellett, hogy fenséges teste van, van egy sajátos kisugárzása, ami mellett még én sem tudnék elmenni. Én, akinek normális emberi kapcsolatai aligha voltak az életében. Meglepett tekintettel pillantok le rá, mikor elenged és hátat fordít nekem. Nem éppen erre számítottam és egy rövid morgást is megejtek. A látvány viszont, amiben részesít, valamilyen szinten ellensúlyozza az egészet. De végső soron igaza van, még nem bólintottam rá a kis alkunkra, ezért nem köti őt semmi sem, hogy teljesítse a kéréseimet. - Szóval szereted, ha fáj? - kérdezem tőle, miközben bő nyállal benedvesítem az ujjaimat, és végighúzom a hüvelyén, egészen fel a fenekéig is, nedvesítve mindkettőt valamilyen szinten. - Egy olyasvalaki, mint te, biztos próbálta már a másik lyukban is, igaz? - feltételezem és kérdezem is tőle egyben. Nem így tervezek jelenleg, mert belátom, hogy valamivel több síkosító kellene ahhoz a művelethez, de egy apró infómorzsát elejthet nekem – mégpedig, hogy én fogom ilyen téren betörni, vagy már más megtette? Én az utóbbira szavaznék. - Erre még visszatérünk később - válaszától függetlenül ugyanez lesz a feleletem, és újra a hüvelyéhez simítom a nedves ujjaimat, elmerítve benne egyet, majd kettőt és úgy simogatva egy kicsit belülről. Közben lábammal ösztönözve még nagyobb terpeszbe segítem Harleyt. Viszont nem folytatom ezt túl sokáig, helyette a farkamra markolok és makkomat a hüvelyéhez érintem párszor, mielőtt elmerülnék benne. Sokkal határozottabban és gyorsabban, mint legelőször nem is olyan régen. A kezdő egynéhány enyhe lökést követően nem finomkodva kezdek el mozogni benne. Érzem, és hallom is, ahogy egyre keményebben és hevesebben csapódik egymásnak a testünk, miközben oldalamat a víz lágyan verdesi. Egyik kezemmel belemarkolok a combjába, míg másikkal körbetekerem csuklómon a haját, és hátrahúzom a fejét. Rávigyorogva fordítom magam felé a fejét, hogy dús ajkaihoz hajoljak, amelyeket nem gyengélkedve teszek magamévá. Nem sokáig, minek végeztével még meg is harapom az alsó ajkát, és látom, ahogy egy apró folton kiserken a vér. Jelenleg mégsem izgat annyira ez a része. Még mindig szorítom a haját és nem engedem a fejét, a csípőmet pedig vehemens mozdulatokkal mozgatom benne, teljes egészemben elmerülve a hüvelyében. Ajkairól azonban áttérek máshova, megkaristolom fogammal a fülcimpáját, majd a nyakát is hasonlóan pár helyen. Erőteljesen szívom meg a bőrt, már most szép foltokat hagyva rajta, de a szemfogaimat még nem élesítem ki. Még. Ki tudja, mennyire lesz rá szükségem
Nem tetszett ez a sok maszlag; figyeltem, bár nem annyira, hogy érdekeljen is ez az egész. Én tudom magamról, hogy egyelőre jobb, ha lakatot teszek a számra. Connor befolyásos személy, aki egyet csettint és ha úgy van, akkor rám küld akármit. Akkor a koven pusztán gyermekded problémát jelentene. - Ne aggódj. A legnagyobb biztonságban vagy, azt megígérhetem. - Felelek csak ennyit az egészre. Te jó ég... semmit sem tudnék vele kezdeni, de ha mégis, az én életembe kerülne. Egyre jobban makacskodik és ragaszkodik ahhoz, hogy mondjak el magamról mindent és mindazt, hogy mégis miért van szükségem erre. - A rohadt életbe is... - Morgok vehemensen. - Ha érdekel, akkor tessék; egy koven üldöz. Jelenleg haldoklom. Talán megütni megtudnálak, de az erőmet nem tudnám használni. Talán néhány hónapom van hátra, ha nem találnak meg. Ha meg igen, akkor... - Megrántom a vállamat hanyagul. - Ennyi.- Zárom le ennyivel az egészet ennyivel. Ha nem baj, akkor nem nyúlok mélyre az én kis sötét kis múltamba, mert akkor még holnap este is itt leszünk. - Ami a te részedet illeti, ne aggódj, nem fognak rád veszélyt jelenteni. Engem akarnak, nem téged. Egyelőre pedig régen találkoztam már bármelyikkel is. Szóval, nyugalom. Meg vagy elégedve? - kérdezem egy őrült mosollyal az élen, talán kissé már türelmetlenül is. Számomra Connor idegen, és egyelőre nem nagyon vezetett be abba, hogy mit kapok cserébe a szolgáltatásomért. Majd ha azon túl leszünk, akkor esetleg több mindent is megtudhat rólam, amit persze őt érdekli. - Milyen szerencsés valaki. - Felelem cinikusan, elásítva a végét. Talán én is élvezném a folytonos vámpírlétet, a nap huszonnégy órájában harmincat csak szexszel töltenék, de ez az aprócska kis előny nekem nem adatott meg, tehát a jelen állapotomon is érzem, hogy nem vágynék másra, csak egy finom és puha ágyra. És hol is tartunk? Ó, az ajánlat még csak nem is él, tehát nem vagyok köteles még, hogy mindent teljesítsek neki. De, talán tehetek egyszer egy kivételt. Lássuk csak, hogy mennyire izgat fel annyira, hogy ne az alvást válasszam a szex helyett. Fenekembe markol, mire én csak ajkamat tépve felsóhajtok, s kiszabadítva magamat egyszerűen csak hátat fordítok neki; a csempéhez simulok, fenekemet pedig felé tolom, egészen közel hímtagjához. - Bassz meg. - Sóhajtom kéjesen, vigyorogva bestiálisan. Eközben vörös hajtömegemet hátradobom; ha akarja, akár meg is húzhatja. - Szeretem, ha van benne egy kis fájdalom.
Felhúzom a szemöldökömet, mikor még kérdőre von a magyarázatomat követően. Két külön dologról beszélünk, mint látszik és nem fogja fel, hogy mit akarok neki mondani. Lemondóan sóhajtok és megrázom a fejemet. - Kettőnk között azonban van egy nagy különbség. Míg te tudod, de legalábbis sejtheted, hogy mibe vágsz bele, addig én nem. A biztonságod, vagy ahogy te fogalmaztál, védelmed biztosítása több mindenre is utalhat. Legyen szó itt pénzügyi biztonságról, vagy akár fizikairól. Ha az utóbbi, akkor szerintem fair tudni, hogy mégis kire, vagy jobban mondva mire számítsak ezen a téren. Szerintem megérted, hogy ha már esetlegesen vásárra viszem a bőrömet, akkor nem árt tudnom, hogy mire számítsak - avatom be a gondolataimba. - De nem élettörténetet kértem. Legalábbis addig nem fogom kérni sem, míg én nem meséltem magamról. Csupán erre az apró részletre vagyok kíváncsi - pontosbítok, mielőtt félreértene. - Te ajánlatot adtál, én feltételeket, mielőtt rábólintok egy olyan alkura, amelynek nem teljesen vagyok tisztában a részleteivel. Ha szerződést kötök, akkor is átolvasok mindent, mielőtt aláírnám a papírt. Ez sem sokkal másabb. De itt legalább nem a kiskapukat keresem, hanem a biztosságot - mert alapvetően pofon egyszerű, amit ajánl. Ahogy mondta, én megadok neki mindent, ő megad nekem mindent. Ugyanakkor az elején úgy fogalmazott, hogy a védelmemet kéri. Nem egészen tudom ez alatt mit értett, viszont ha valaki már arra szorul, ott valószínűleg vannak mögöttes indokok is. Amikről én nem tudok és szerintem fair lenne tudnom. […] - Talán fáradtnak tűnök? - vonom fel újra az egyik szemöldökömet. - Amúgy is gyorsabban regenerálódunk mi, vámpírok. Akkor pedig főleg, ha ennyi vér van az illető szervezetében, mint nekem. Szóval egész este képes lennék ezt csinálni, efelől ne legyen egy csepp aggodalmad sem - vigyorodom el, miután kicsit kifejtettem a gondolataimat. - Az érzelmek elgyengítenek. Nem szeretek senkihez sem kötődni - legalábbis túl hosszú távon. Volt az életemben pár ilyen ember és mind rosszul végződött. Nem tudom, a mi kapcsolatunk Harley-val milyen hosszú éltű lesz, de ezt viszont őszintén remélem, hogy nem fog tragédiával véget érni. Mi a fene. Még a végén kiderül, hogy van valami emberség is bennem? Ahogy közelebb csúszik hozzám és a hasához dörgöli a péniszemet, elmosolyodom. Mi tagadás, tudja ám, hogy korbácsolja fel a vágyaimat, ennek ébredő nyomait is felfedezheti már a keze ügyében. - Kedvencem? Hm… - gondolkozom el a szavait hallva, lepillantva rá. Először az arcára, végül a mellkasára. Kezemmel rásimítok az egyik mellére, finoman megmarkolva azt és kicsit masszírozva. Bimbójára simítom a hüvelykujjamat és lassan körözni kezdek rajta. Végül lehajolok, hogy egy apró csókot is nyomjak rá, megszívva a bimbót majd egy kisebb nyalintást is megejtve rajta. Tovább agyalok a kérdésén, de közben kíváncsi vagyok rá, hogy ő vajon mennyire érzékeny – főleg egy, az előbbihez hasonló menet után. - Hm… Tudod mit? Mondd meg te inkább. Te mivel próbálkoznál, ha már a térdeden lennél? Aztán ne hagyj ki semmit sem. Utána meglátjuk, mit ültetünk át belőle a gyakorlatba. Ha valami még eszembe jut, akkor pedig közbeszólok. Akár a beszédbe, akár a tettekbe. Ez hogy hangzik? - kérdezem tőle, ahogy a fenekére rásimítok és megmarkolom azt. Apró utalás, de ebből rájöhet, hogy szeretem a mocskos beszédet. Legalábbis előjátékként mindenképpen. Na meg most neki kell bizonyítania egyébként is, hogy ez az alku nekem mennyire éri meg. Ha képes magától is olyan élvezetekben részesíteni, amely a megállapodás felé sodor, illetve rám is hallgat közben, akkor úgy érzem, sínen vagyunk.
Elküldésének ideje -- Hétf. Ápr. 13, 2020 11:36 pm
I'm in love with the murderous clown
beast
♡
beauty
Néha úgy érzem, hogy rosszkor születtem rossz helyen. Nagyon sokszor nem találtam magamat a világban, ami mindössze annyit eredményezett, hogy egy érzéketlen pszichopatát formált belőlem. Egy lelki nyomorék vagyok, aki vagy nem képes érzelmekre, vagy pedig képes, csak egyszerűen az érzelmei hamar tovaszállnak. Például az utóbbi baklövésem is ennek tudható be, hogy rátámadtam egy olyasvalakire, akit jobb lett volna kikerülnöm. Vagy ki tudja? Egyelőre ő az utolsó reményem, ő az egyetlen, aki meg tud menteni. Én pedig cserében olyasmit adok neki, amit más senki sem tud neki nyújtani. Az élvezet művészete. Szeretem csinálni azt, amit, és ezt ő is pontosan jól láthatja. Nehezemre sem esik az egész. Homlokomat összeráncolom mérgesen, amikor úgy néz ki, hogy ellenvetése fakadt. Persze, úgy akarok üzletet kötni, hogy nem akarok beszélni arról az egy bizonyos tényezőről, ami számára egy kiskapu lehet. Szeretnék még élni, és van annyi eszem, hogy a gyenge pontomat nem fogom egy vadidegen elé tárni. Márpedig számomra Connor egy olyasvalaki, akiben nem fogok egyből megbízni. Még azt nem sikerült elnyernie. Olyan vagyok, akárcsak egy méh. Ha kell beleszúrom az egyetlen egy fullánkomat még akkor is, ha az a halálomat fogja okozni. Teszek arról, hogy ha odáig fajul minden, akkor jó alaposan megérezze azt a fullánkot. Talán lesz annyi sütnivalója, hogy nem akar majd odáig eljutni. - Ahogyan te rólad nem tudok semmit, úgy rólam sem fogsz megtudni semmit sem. Mégis miért árulnék el olyasvalamit, ami csak rám tartozik? Az alku része nemes egyszerű; mindent megadok neked, amíg te mindent megadsz nekem. Ennyire egyszerű. Még talán te sem tudod, de hihetetlenül mázlista vagy. - Vigyorgok játékosan, bár hiába is tűnök jókedvűnek, az nyers álca. A fájdalmaimat, a gyengeségeimet, nem előtte fogom felfedni. Most csak azt látja, hogy életem teljébe vagyok. Azonban annál inkább érzem, hogy haldoklom. - De ha már minden részletet tudni akarsz, a lehetőség itt van előtted, csupán egy karnyújtás. Te vagy a nagy üzletember, te értesz a szavak nyelvén. Tessék, kérdezz. Mi az, ami számodra nem tiszta? - Tárom szét a karjaimat kíváncsian. Nem értem annyira, hogy miért akar még jobban kukacoskodni az életemben. A tényen úgy sem tud változtatni és a gyengeségem az alkunkat sem fogja tudni befolyásolni. Habár talán leszek annyira gyenge, hogy szexelni se lesz kedvem. Nem tudom. Egyelőre még jól vagyok annyira, hogy az éhségem egy fikarcnyit sem romlott vagy változott volna. Elvigyorodom rajt. Nem gúnyból, csupán ha végiggondolná, akkor tudná, hogy valószínű erre az üzletre jobban én vagyok rászorulva és nem lennék annyira ostoba, hogy ezt tönkretegyem. - Szerintem te is tudod, hogy nem véletlenül dobtam fel az alkut. Ha nem lenne rá szükségem, már régen megpróbáltalak volna megölni. Már bocs, de tőled jobban tartok. Neked ezen gyakorlatilag semmi sem múlik. - Forgatom a szemeimet, mostanra már türelmetlenebbül. - Az imént azt mondtad, hogy amíg nem mondok el semmit, addig az alku nem él. Szóval hiába mondod nekem addig, hogy nem fogsz bántani. Addig egy szavadat sem fogom elhinni. Én tiszta sor vagyok. Ajánlatot adtam. Hidd el, mindenki örülne egy ilyen szórakozásnak. - Megrántom a vállaimat. Igazából jó lenne, ha végig gondolná ezt az egészet. Nem nehéz. (...) Ő az első olyan, aki nem dől ki már az első menet után. Újat akar, talán még többet is. Már elnyugtáztam a napot annak, hogy most lezuhanyzunk és ágyba dőlünk, de ezek szerint ez még várat magára. Ám legyen, egyelőre nekem kell engedelmeskednem. - Még nem fáradtál el? - kérdezem kíváncsiságból, ennek ellenére viszont hagyom, hogy tenyeremet hímtagjára vezesse. - Látom, hogy neked nincs szükséged az ilyesmihez érzelemhez. - Súgom a fülébe, amint finoman simogatni kezdem farkát. Eredetileg pszichiáternek akartam tanulni, szerettem az embereket elemezni. Connor az a típus, aki talán még soha a büdös életében nem volt szerelmes. - Ne aggódj, még én sem csináltam érzelemből. - Teszem hozzá, halvány mosollyal fűszerezve. Tényleg hasonlítunk, talán jobban, mint azt gondolnánk. Közelebb húzódom hozzá, egészen annyira, hogy bőrünk egymáshoz simuljanak. Amint ez megtörténik, hímtagját hasamhoz dörgölöm lágyan, simítva rajta végig az ujjaimat. - Van valami kedvenced? - Érdeklődöm a vágyai iránt. Mint mondtam, bármit teljesítek. És kíváncsi is vagyok arra, hogy mire vágyik. Van -e annyira mocskos, mint én?
Elküldésének ideje -- Szomb. Ápr. 11, 2020 10:07 am
Harley & Connor
• Living in the garden of evil •
Egy jó alkura sosem tudnék nemet mondani. Ugyanakkor, ha valaki olyan önző, mint én, akkor érthetően a közös érdekeltség miatt bólintok rá valamire, hanem azért, hogy én jobban jöjjek ki belőle. Egyelőre még nem tudom, hogy amit ajánl, az vajon ebbe a kategóriába tartozik-e. Biztos vagyok benne, hogy sok mindenre rávehetném a védelemért cserébe, de vajon ez mit jelent nála? Csak az ágyban, vagy egyéb tekintetben is? Ez úgy érzem, majd idővel derül ki, addig viszont be kell érnem az előbbivel. - Nem akarsz róla beszélni? Üzletet készülünk kötni, te pedig nem vagy képes beszélni a részletekről? Átgondoltad te ezt? - kérdezem tőle felvont szemöldökkel. Nem számonkérő a hangom, csupán kíváncsi. - Remélem tudod, hogy amíg nem ismerek minden részletet, nem mondhatok erről ítéletet. Az lényegében önmagam szemen köpésével érne fel - folytatom a gondolatmenetemet. Végül engedek egy nagy sóhajtással. - De rendben van. Ha most nem akarod elmondani, akkor majd elmondod később. Addig viszont nem áll az alku - ezzel szerintem ő is tisztában van. Elég szar üzletember lennék, hogyha csak azért, mert jól szop és elég szűkös odalent, máris kapva kapnék az alkalmon, hogy ő legyen az én kis személyi cafkám, cserébe ki tudja milyen veszélyekbe sodrom magamat és mindazt, amit felépítettem. Követem őt a fürdőbe, majd figyelem, ahogy kilép a köntöséből. Karba tett kézzel hallgatom a szavait, miközben belép a zuhanyzóba. Nem felelek semmit egyelőre, csak szigorú tekintettel meredek rá. Felhorkantok, mikor végül folytatja a saját feltételeivel. Vizslatom még pár pillanatig összeszűkült szemekkel, majd bezárom az ajtót magunk mögött. - Legyen - felelem végül, ahogyan kibontom magamat a nadrágból, majd a boxerből. Közben beszélek. - Azt viszont remélem tudod, hogyha bármit is megpróbálsz ellenem, ami az egészségemet veszélyezteti, akkor lőttek az alkunknak. Ha nem teszel ilyesmit, akkor a szavamat adom, hogy nem bántalak - fejezem be a szövegemet már előtte állva. - Ez így ésszerű, úgy gondolom - végül már belépek a fürdőbe mellé, ha egyet ért velem. Kiveszem a kezéből a zuhanyrózsát és kellemesen langyos-melegre állítoma hőmérsékletet. Felteszem a tartójába, hogy ne zavarjon. Hajába eresztem a kezemet és a tarkójára simítok rá, ahogy lepillantok az arcára. Szabad kezemmel közben, amennyire érem, bejárom a testének szegleteit, követve a görbületeket ujjaimmal. - De előtte még vár rád egy feladat. Szerintem mondanom sem kell, hogy micsoda - kezdek bele, miközben kezét a még szunnyadó farkamra vezetem. - Legalábbis egyelőre még csak egy - vigyorodom el. Élessze csak fel és akkor biztos sokkal kezesbárányabb leszek. - Aztán győzz meg ügyesen! - figyelmeztetem a füléhez hajolva, nyomva oda először egy csókot, majd játékosan a fülcimpáját is a fogam közé veszem, úgy ízlelgetve tovább pár pillanatig. Utána viszont minden rajta áll.
Elküldésének ideje -- Szomb. Ápr. 11, 2020 9:23 am
I'm in love with the murderous clown
beast
♡
beauty
Azt hiszi, hogy valami oltári nagy szívességet kérnék tle, de valójában a felállás ennél sokkal egyszerűbb. Elég csak azt levázolnom, hogy haldoklom, olykor minden porcikám érezteti velem, hogy végem lesz. Fájdalmaim vannak és attól félek, hogy különböző betegségek fognak megtámadni. Ilyen a rák és a túl gyors öregedés; én nem akarok beteg lenni, gyógyszerért könyörögni. Sok időt különben sem jósoltak nekem a boszorkányok; de azt igen, hogy hosszabban fog tartani és fájdalmas lesz. Egyelőre viszont nem bízok ebben a tagban, kicsit sem. És tisztában vagyok azzal is, hogy egyelőre furcsállni fogja azt, hogy miért van szükségem védelemre. Mindössze csak kicsit messzebb kell mennem, hogy nyugisabban tudjak azzal szembesülni, hogy innentől fogva nem lesz élet. Nem lesz semmi sem. Csak egy nagy, fekete semmi. Nem hiszek a tündérmesékben. Sem pedig abban, hogy létezik következő élet. Nem. Egy mély álom létezik. Mint, mikor elalszunk és nem történik semmi; még csak az időt sem érzékeljük. Talán ez az állapot annyira nem is lehet fájdalmas. Akkor már nem fogok a körülöttem zajló és virágzó életen gondolkozni. - Nem, nem vámpíroktól. - Javítom ki őt. - Azok úgy is tudják már, hogy velem kár szarakodni. Nem igaz? - kacsintok rá játékosan, elvégre ő is tapasztalhatta, hogy mire vagyok képes. De én is tapasztaltam azt, hogy ő mire képes.- Egyelőre nem velük van bajom. Ez egy kicsit bonyolultabb. Erről pedig nem akarok beszélni. - Nem tudom, hogy az ellenvetéssel mennyire sértem meg, de egyelőre nem az, hogy nem akarok róla beszélni, pusztán nem merek. Kérésére biccentek egyet, s ha hagyja, játékosan megérintem a kezét és elengedem; elindulok finom léptekkel a fürdőszoba felé. Túl nagy választék nincs, csak zuhanyzóm van. Talán az is megfelel neki. - Lepj meg. - A színre csak ennyit felelek. Egyelőre most a köntös kevésbé aggaszt, mint a tény, hogy Connor bármelyik pillanatban megölhet a nélkül, hogy védekezni tudnék. Azt kell kiderítenem, hogy erre még képes lenne -e? Kétségkívül, ha valami olyant tennék, akkor gondolkozás nélkül megtenné. De nem tudom, hogy mennyire tekint a kisegerének. A meleg fürdőbe belépve, finoman ledobom a köntösömet, majd kócos hajamat kiengedem a hajgumi szorításából. Tényleg jó ötlet a fürdés, érzem, hogy az egész ölem ragad a nedvektől. - Mit szólnál hozzá, ha megtennék neked bármit? - Kérdezem, miközben belépek a tágas zuhanyzóba és a zuhanyrózsához nyúlok. Kissé tág fogalom, de szerintem ő is tudja, hogy a bármi alatt mit értek. Én is élveztem és úgy érzem, még szeretném párszor ezt az alkalmat átélni. - Cserében viszont nem bánthatsz. - Teszem hozzá, jól megnyomva a hangsúlyt a szavaimon. Ha beleegyezik, akkor utána el fogok neki mondani mindent. Ő amolyan úri ember, náluk nem szokás az ígéreteket megszegni.
Sosem vetettem meg a nők társaságát. Ugyan mióta vámpír lettem, sok minden megváltozott a szervezetemmel és vágyaimmal kapcsolatban, ezen a téren aligha történt bármi fejlemény. Társként nem tudnék elképzelni magam mellé senkit, de egy ilyen kis engedelmes szukának bármikor tudnék örülni. A végén még lehet én ajánlottam volna fel neki ezt a lehetőséget, attól függ, az este hogy ért volna véget. Igazándiból csak kétszer találkoztunk még, azonban mindkettőben ott volt a vadság, akkoriban viszont a gyilkolás volt a fő szempont, most pedig a szex. Akármennyire is szeretem a munkámat és az etikai szempontból megkérdőjelezhető kísérletezgetést, ez valahogy mindig előnyt élvezett nálam. Mégiscsak emberek vagyunk, ösztönlények. Sokat fejlődtünk az evolúció során, de néha jó kiengedni a régi, elfojtott énünket. Figyelemmel követem, ahogy kikerüli – egyelőre – a kérdésemet és inkább velem foglalkozik. Hallgatom a szavait és el is mosolyodom, mikor kiejti a nevemet. - Szolgálatodra! - felelem, miután rájön a valódi énemre. Egyébként meg akartam vele osztani, csak előbb az ajánlatára voltam kíváncsi. Amilyen élvezetekben volt részem most neki köszönhetően, megérdemli. - Mit ne mondjak, ügyesen fel tudod kelteni az érdeklődésemet - vallom be neki. Kíváncsi vagyok, ha tudná, mik járnak a fejemben, vajon akkor is ugyanígy felajánlaná-e ezt a lehetőséget. Bár tekintve az előbbiekből… nem tartom kizártnak, hogy igen. - Mire fel kéred a védelmemet? A vámpíroktól úgysem tudlak megvédeni, hogyha megneszelik, ki végzett sok fajtatársunkkal. Bár tény, el tudom intézni, hogy a neved fel se merüljön - van bőven befolyásom ilyen téren, azonban a felbőszült tömeggel még én sem bírnék el. Főleg, ha nálam jóval korosabb, tapasztaltabbakkal kerülnék szembe. Nem tartom magam gyengének, de ismerem a határaimat. - Szóval? - teszem fel a kérdést újra. Ajánlom, hogy ne kamuzzon nekem. Bár erre úgy is csak később fogok rájönni. - Connor, igen. És a többit is eltaláltad. A gyógyszercégeimnél még néha én is beállok vegyészként foglalkozni - nem igazán tudok többet mondani magamról. Azaz de, ha kérdez valamit, akkor szívesen beszélek róla – nem mintha, ez nem a témától függene. - Na és te, Harley, te rólad mit kell tudni? Az előbbieken kívül - miért is ne ismernénk meg egymást, ha már épp üzletet készülünk kötni? - Jut eszembe. Bocsánat a köntösödért. De mivel úgy is tudod, hogy milyen üzleteim vannak, ezért azt is tudhatod, hogy tudom pótolni. Bár ahogy mondják, mindennek ára van. Csak meg kell győznöd, hogy ez megérje nekem - teszem hozzá karbatett kezekkel. - Kezdhetnénk akár azzal is, hogy a fürdődet megmutatod. Úgy vélem, mindkettőnkre ráfér az előbbiek után. Nem gondolod? - kérdezem tőle, és válaszát követően felállok a székről. - Milyen színűt szeretnél? - intézek hozzá még egy kérdést, konkrétan a köntösre gondolva, ugyanakkor elvontan is, hogy milyen színt kedvel. Még nem döntöttem az ajánlattal kapcsolatban, de sejtheti, hogyha nem gondolkoznék rajta, már rég itt hagytam volna.
(..) Haragosan felhúzom az orromat, amikor arra észlelek, hogy nemes egyszerűen dörgöli bele a farkát a selyemköntösömbe. Szerintem fogalma sincs arról, hogy milyen drága darabba törölte bele. - Bosszantani akarsz? - Bököm oda, de csak megrázom a fejemet és felkelek két lábamra állva. Ó, baszki.. most mibe bújjak bele gyorsan? Már alig végeztünk, de már most keresi a lehetőséget arra, hogy hogyan okozzon fejfájást. Jelenleg nem állok úgy anyagilag, hogy ilyesfajta drága dolgokat pótolni tudjam. Hadd ne mondjam, hogy mennyire leégtem az óta, amióta nem a kovennel vagyok. Ő csak leül a szokásos székre, én pedig felkötöm a hajamat egy hajgumival. Te jó ég... tiszta kóc és izzadt. Az előbb zuhanyoztam le, de úgy látom, hogy újra rám fér az ismétlés. Mármint, a fürdésből. Figyelemmel követem a hangját, de egyelőre nem felelek semmit sem. Egy másik köntöst hozok elő a fürdőből, ami hasonló ahhoz, mint amit most épp megaláztak. - Valami kezd derengeni veled kapcsolatban. - Mutatok rá egy pillanatra, magasról szarva arra, amit kérdezett. Egyébiránt is, valami kibaszott üzletember, nem? Nem neki kéne üzletet kötnie velem? Sebaj, legalább én hordom a nadrágot még. - Nem nagyon nézek médiát vagy bármi ilyesmit, de mintha láttam volna már a képedet valahol. Valami divatcég és gyógyszeripar dereng, várj csak... - csettintek egyet, törekedve a dolgon. - Connor Anderson? - Vágom rá, hót biztosan. - Vagy mégse? - gondolom meg magam. Nem tudom, tényleg csak halovány emlékek tűnnek csak fel. - Egyébként is elég csak rád nézni. Csak a nyakkendőd kerül annyiba, mint a kocsim. De legalább így tudunk ajánlatot kötni, nem igaz? - Célozgatni próbálok. Ha van pénze, akkor bizonyára védelmet is tud adni. Na meg gyógyszeripar, ha minden igaz? Akkor talán orvosságot is tud adni ideiglenesen erre az állapotomra. - Kíváncsi vagy tehát az ajánlatomra? - Lehuppanok vele szembe lévő kanapéra és keresztbe téve a lábaimat veszek egy nagy sóhajt. - A védelmedet kérem. Cserében én azt nyújtom, amire vágysz. Olyasmire, amit csak én tudok neked nyújtani. Ha akarod... - Közelebb hajolok felé, amolyan titokzatosan. - A legbizarrabb álmaidat is valóra fogom váltani. - A mellékhatásokról egyelőre nem beszélek. Fűt fát ígérek, de ki tudja, hogy be is tartom -e őket? Tudom, hogy lesz nekünk harcunk, de talán vele könnyebben elbíbelődök, mint egy halom boszorkánnyal. Egyelőre azon gondolkozhatok, hogy mégis milyen mesét adjak be neki arról, hogy mégis miért kell a védelme. Ha megtudja, hogy gyenge vagyok, valószínű ketté tör, mint egy rohadt botot. A pénze is érdekel, hisz az utóbbi időben talán a kelleténél is többet tékozoltam az örökségemből. - Szóval Connor a neved, igaz? - kérdezek végülis rá újra. Ezt jó lenne tisztázni, nem bírom, ha nem tudom a másikról, ha kicsoda is ő. Egy ilyen éjszaka után pedig meg is fogom jegyezni ezt a nevet egy életre. Ha akar, beszél magáról. De mindent meg fogok róla tudni, hisz ez a képességeim közé tartozik. Előttem semmi sem marad titokban. Sőt... kissé feszegetnem kéne a határokat. Meddig bírja türelemmel?
Elküldésének ideje -- Hétf. Ápr. 06, 2020 10:18 am
Harley & Connor
• Living in the garden of evil •
+18
A korábban kigondolt ajánlatomat most legnagyobb meglepetésemre ő veti fel. Nem szeretem, mikor a fejembe látnak, az ajánlatát pedig máris más szemszögből látom. Egyébként is a figyelmem központjában kellett volna tartanom, de most főleg. - A személyre szabott cafkám, azt mondod? A történtek után is? - kérdezek vissza, mielőtt bármit is csinálnék. Meg akarom várni a válaszát, mielőtt más helyzetbe kerülnénk, ahol a beszéd valószínűleg ki fog merülni a nevem nyögésében. Azaz normális esetben, ha egyáltalán tudná. - Kurva sokat jár a szád… Mindig ennyit beszélsz? - valahogy jobban tetszett, mikor kevesebbet kommunikáltunk, a száját pedig betömhettem valamivel. Nem kúszik sokkal messzebb, én pedig ugyan szerettem volna még egy kicsit kínozni, de nem engedi. Felvont szemöldökkel pillantok előre rá, majd féltérdre ereszkedve helyezem a makkomat a megfelelő helyre. Kellően be volt már síkosítva a farkam, illetve neki sem kellett túl sok ösztönzés, hogy könnyedén belé tudjak csusszanni. Eleinte csak lassan, ízlelgetve mozgatom a csípőmet, hogy kicsit szokjuk egymást. De miután hátranyúl az egyik kezemért és elkezdi az ujjaimat szopogatni, akciótervet váltok. Sóhajtozva és halkan nyögve fogom át a combját, és tolom bele erősen magamat, ameddig csak bírjuk. Már túlságosan fel vagyok izgatva ahhoz, hogy csigatempóban vigyem el magamat a csúcsra, ezért ugyan egy ideig hagyom még, hogy játszadozzon az ujjammal, elhúzom végül onnan és a mellére markolok rá. Kicsit fentebb tolom a mellkasát, hogy kényelmesebben elérhessem a kerekded formákat. Miközben szüntelenül mozgok, hol a mellét markolom és masszírozom, hol a peckes mellbimbóinál körözöm az ujjaimat. Szabad kezemmel az ő egyik csuklójára fogok rá, és csiklójához vezetem a tenyerét, hogy vagy ő okozzon magának további élvezeteket, vagy maradjon ebben a már egyébként is kiszolgáltatott helyzetben. Én nem fogom őt megvárni, az biztos. Miután már érzem, hogy vészesen közel a vég, másik kezemet is levezetem a combjáig és ahogy én mozgatom a csípőmet, úgy húzom őt is magamra, egész hosszommal nyomulva bele újra és újra. Mikor már nem bírom tovább, még pár gyorsabb, vadabb lökést megengedek magamnak, mielőtt megmerevednének az izmaim és hosszan, sűrűn engedném forró nedvemet a hüvelyébe. Egy hangosabb morgást is megengedek ekkor magamnak, majd az orgazmust követően meg kell az egyik tenyeremmel támaszkodnom a földön, nehogy eldőljek. Pillanatnyi gyengeség, de aztán szinte egyből kihúzódom belőle és felállok a két lábamra. Keresek valamit, amiben megtörölhetem magam, az első kézhez akadó dolog pedig Harley köntöse. Beletörlöm a többféle nedvtől is síkos péniszemet, mielőtt visszadobnám az asztalra és a nadrágaimért nyúlnék. - Mit ne mondjak, Harley. Nem semmi egy boszorka vagy te - szólalok meg, miután visszavettem a boxeremet és a nadrágomat húzom épenn fentebb. - A végén tényleg megtartalak magamnak. Az legalábbis biztos, hogy nem foglak most megölni. Túlságosan sajnálnék egy ilyen szexmániást, mint te - folytatom, miközben felhúzom a cipzáromat és begombolom a nadrágot. A felsőmet nem veszem vissza és így ülök le az előbbi székre. - Szóval hogy is volt az a személyre szabott szuka szöveged? Mesélj csak… mire gondoltál? - érdekel, hogy ő ezt mégis hogyan képzelte el. Lehet, hogy egy perverz szadista vagyok, de ha üzletről van szó, akkor próbálok minél szakmaibb maradni.
+18 - Ó, hogy hasonlóak lennénk? Hát azt én kötve hiszem. - Én teljesen más vagyok mindenkinél. Ez nem nagyképűség, de egyszerűen rohadtul megrémülök még saját magamtól is sokszor. A rohadt életbe is... tényleg képes voltam egy vámpírba belekötni? Egy kicsit elmélázok a dolgon és ráébredek, hogy valójában jobb lett volna, ha megülök az alsó részemen. Washington egy kibaszott vámpírtanya. Habár ez a fószer, fogalmam sincs, hogy mennyire van benne ebben az ügyekben. Remélem, hogy annyira nem éli magát bele ebbe a dolgokba, mert ha még is, akkor valószínű nem csak ő van a nyomomban. Ezek a vérszopók szeretik egymást megvédeni, pláne ebben a városban. Még egy-két vámpírral elbánok, de többel... a jelenlegi állapotomról meg inkább nem is beszélek. A jelenlegi erőm épp annyi, mint halottnak a csók. Ő se érzi, meg én se. - De régen fogtam már ilyesmit.... - Akaratlanul is, de kicsúszik a számon a szó. Mondtam már, hogy nem mindig vagyok képes magamban tartani a dolgokat? A fejem nem valami zárt, gyakran kifecsegek bármit. A jelen helyzetben is betalált. De nem különösen foglalkoztam vele, jelenleg jobban izgat, hogy végre élvezhessem azt, amit már régen nem éreztem. Ezt nem különösen szerettem, de a jelenlegi helyzetemet elnézve, ebben is régen volt részem, szóval most még a magam örömében is teszem meg. Ez számomra is előjáték, nem csak neki. Most az egyszer befogom a számat, de azt is csak azért, mert már a lehető legmélyebbre fogadtam a számban őt. Kissé nagy, így nem mindig sikerül teljesen lenyelnem. Ahogy ő hátrahajtja a fejét, úgy én is behunyom a szememet és élvezettel mozgatom rajt a fejemet fel és le, közben nyelvemmel is játszadozva a hosszúságán odabenn. Most komolyan mondjam el neki, hogy miért vadásztam le rá? Kezdeném ott, hogy eleinte bizonyítani akartam a boszorkáknak. Ha látják a hűségemet, akkor életben hagynak, de nem mentem vele semmire sem. Helyette magamra haragítottam őt is, de aztán ki tudja. Egyelőre nem valami bőbeszédű, de ha vége lesz ennek az egésznek, teszek róla, hogy csiripeljen az a csöpp kis szája.(...) Megragadja a hajamat és úgy húz el a tiszta nyálas farkától, mire én csak megemelem magam kissé, hogy ne annyira húzza a hajamat. Nem szólok neki érte; ó igen, mondtam már, hogy szex közben mennyire szeretem az alávaló szerepet? De persze nem mindenkinek engedem ezt. De ő ebben részesülhet és kíváncsian várom, hogy hogyan használja ki ezt a lehetőséget. - Szóval tetszik? - Térdre emelkedem előtte, bár még így is kellően húzódik kócos, vörös hajkoronám. - Lehetek akár a személyre szabott, saját cafkád. - Fehérmájú vagyok, de az ajánlat többi részét inkább nem is mondom és a vele járó nehézségeket. - Vezetőtípus vagy. Egyáltalán nem tisztelsz egy nőt sem. - Csak ránézek, és egyszerűen megállapítom. Ha érzéketlen tuskó, akkor ezen már fel se kapja magát. De várhatóan ne fog ezzel foglalkozni, de persze én sem. Én már csak azért sem, mert ez alól én sem vagyok kivétel. - Talán kicsit mégis hasonlítunk. - szám egyik felére egy mosoly csúszik. - S melyikőnk a cica és az egér? - Költői kérdés, de teljesen jogos kérdés. Most a semleges területen vagyunk, de ha ennek vége lesz? Talán jobb lenne, ha jól viselkednék. Választási lehetőséget ad. Felvonom az egyik szemöldököm, aztán ha elengedi a hajamat, akkor tovább mászok tőle úgy, hogy négykézláb teszem magam és fenekemet felé tartom; csináljon, amit csak akar. Ő is viszonozni akarja az előbbit, de én akkor abban a pillanatban elhúzom a fenekem. Nem tudom, hogy mennyire tűri az ellenvetéseket, de most azt a részét nem szeretném. Nem mindig kívánom, hogy oda lent nyalogassanak. De ha mégis, akkor onnan perceken keresztül nem engedek el senkit sem. Magához húz erősen, én pedig nyújtózkodom előtte, akárcsak egy kiscica. Óvatosan helyezi hüvelyemhez a végét, aztán szép lassan becsúsztatja teljes hosszát. Az ember azt hinné, hogy ez fáj, de jelen helyzetben ez olyan érzés volt, mintha felszabadultam volna. Csak egy jóleső nyögéssel nyugtázom, s fejemet a padlóra helyezem. Most pedig kellően nedves vagyok annyira, hogy minden zökkenőmentes legyen. Ezt a pózt különösen szeretem, így sokkal mélyebben bennem van, mint bármelyik pózban. Aminek örülök, hogy nem a másik nyílásomat választotta. Van, hogy néha azt sem vetem meg. Még nem durvult be annyira, így csak jóleső nyögéseket hallatszok minden egyes olyan mozdulatnál, amikor belém döf. Egy pillanatra előre húzom egyik karját, aztán kéjesen kapom be mutatóujját, azt nyalogatva, szopkodva. Talán még ezzel is hergelhetem, erről tudom, hogy élvezik.
Elküldésének ideje -- Hétf. Márc. 23, 2020 10:45 am
Harley & Connor
• Living in the garden of evil •
+18
- Akkor ebben hasonlóak vagyunk - vigyorodom el vele együtt, mikor a jobbik felére céloz. Amióta az eszemet tudom, én sosem voltam az. Az apám neveltetése elég radikális volt és egyben a hülye tanításai, egyben pedig a nemtörődömsége tett olyanná, amilyen most vagyok. Nem próbálok mást állítani, tudom, hogy nincs minden rendben a fejemben, de ahhoz már túlságosan sok minden történt az életemben, hogy ezen változtatni tudjak. És nem is akarok. Jelen állapotomban úgy érzem, a teste sokkal elképesztőbb, mint amit eddig bárkinél tapasztaltam, ugyanakkor tudom, hogy csak felajzottságom beszél belőlem. Illetve az, hogy látszólag mennyire tisztában van vele Harley, milyen idomai vannak és hogyan kell a férfiak nyelvén megszólalni, azokat kihasználni. Nem tartom kizártnak, hogy ha nem így adja elő magát, akkor már nem élne. Elgondolkozok pár pillanatra, hogy vajon ennyire régen dugta meg valaki, vagy ez a csaj mindig ennyire kiéhezett? Alig érek hozzá, alig teszek bármilyen mozdulatot, már abba is beleborzong a teste és nyögéseket hallat. Ugyanakkor lehet, hogy ezt ő élvezetnek próbálja előadni, viszont közben a félelem vezérli. Túl korai lenne ezt eldöntenem. Hamar rájövök azonban, hogy szó sincs az utóbbiról, mikor azt látom, ahogy az ujjait vadul mozgatni kezdi a csiklóján. Tényleg élvezi! Ez a nő még nálam is kattantabb, ami egyben izgat fel és tölt el kisebb félelemmel. Viszont ez legalább arra ösztökél, hogy még jobban odafigyeljek rá. De most nem ő rajta van a sor, hogy örömöt okozzon magának. Később megteheti és én szívélyesen fogom azt nézni, azonban ahogy ő kérte, kordában tartom. Lefogom a kezeit a feje fölött, mely látszólag csak még nagyobb élvezetet okoz. Ha ebből több alkalom lesz, ezek az apró megfigyelések még jól jöhetnek. Meglep, hogy még van benne ennyi erő, de tény, én is engedek, mikor mocorogni kezd. Meglök, de annyi érezhetően már nincs benne, hogy fel tudjon borítani. Ehelyett csak hátrálok pár lépést és helyet foglalok a korábban kisajátított székemen. - Nem tudom. Avass be - felelem neki kémkedő tekintettel. Legszívesebben most magamra húznám és ezen a széken nyársalnám fel, de türelmesen kivárok, nem véve le a tekitetem róla. Ő azonban letérdel és kételynek nem adva helyet adja a tudtomra, mit szeretne. A testem engedelmeskedik, az agyam ellenkezik. Félő, hogy ha most a férfiasságom a közelébe engedem, akkor hamar ő kerülhet fölénybe, ehhez pedig nem kellene több, minthogy jobban összezárja a száját. Vállalva a kockázatot és a vak szerencsét, kíváncsi szemekkel követem a cselekvéseit, reakcióit. Mikor megpillantja a férfiasságomat, tagadhatatlanul látszik rajta, hogy mennyire tetszik neki a látvány, ami a megnyugvás felé tereli el a mérleget. Az pedig különösen, mikor gyakorlott mozdulattal nedvesíti be az egészet a nyálával és kezdi el mozgatni rajta a tenyerét. Beleborzongok, mikor a nyelvét végighúzza a hosszomon, amely már most is kellően lüktet, pedig még alig kezdett bele. Félredobva az elővigyázatosságot hajtom hátra a fejemet és sóhajtok fel, erőteljesen markolva rá a vörös hajzuhatagra, mikor ajkai a makkom köré zárulnak és elmélyülök a forró szájában. - Hú, bassza meg… - szalad ki a számon egy rövid, halk nyögést követően. Ismétlem, még alig kezdte el. Szex közben ennyi vér még sosem volt a szervezetemben, mint most, de ha tudom, hogy ez ennyire felfokozza az érzékeimet ilyen téren, már rég ezt a praktikát alkalmaznám. Tenyeremmel én is rásegítek a mozgására, hogy ezzel még jobban le tudjam nyomni a torkán a farkamat, de arra próbálok ügyelni, hogy ne fakuljon ki belőle semmilyen kellemetlen baleset. Hallom, hogy már néha levegőt sem képes venni, de még így sem hagyja abba, ami őszintén szólva, meglep. De nincs annyi erőm, hogy a kelleténél bármivel is tovább gondolkodjak ezen, csupán élvezem a ténykedését. Már azon gondolkozom, hogy a szájába élvezzek-e, de helyette másképp döntök. Élvezem még egy ideig a játszadozását, aztán a haját felhúzva vonom el onnan. - Állhatatos kis cafka vagy, azt megadom neked - szólalok meg, mielőtt elengedném a haját és kibújnék a felsőmből. - Na meg azt is, hogy jól szopsz. Ezt később még megismételhetjük - teszek egy apró megjegyzést, hadd simogassam kicsit az egóját. Aztán felállok a székről és őt is felsegítem a térdeplő helyzetéből. Mint egy úriember. - Ennélfogva kiválaszthatod, hol tegyelek magamévá - a módját viszont én döntöm el. De rábízom, hogy hol szeretné, ennyit megérdemel. A föld, az asztal, a konyhapult, vagy ami eszébe jut. Megvárom a választását, majd odasétálok és vagy kutyapózba helyezem, vagy rádöntöm az adott felületre, remélve hogy felfogja, mit szeretnék. Úgy igazítom Harleyt, hogy minél jobban felém legyen tolva a feneke – már ha ő ezt nem teszi magától. Végül féltérdre ereszkedem és beváltom a korábbi ígéretem, miszerint megkóstolom máshol is. Nem sokáig időzök ott, csak pár apró nyalintás a csiklójára, majd a hüvelyébe is belekóstolok, mozgatva ott egy kicsit a nyelvemet. Felállok és rámarkolok a férfiasságomra, majd a hüvelyének bejáratához vezetem azt. Végigsimítok a hátán az egyik tenyeremmel, majd miutá rácsapok egyet a fenekére, rámarkolok és lassan előrébb tolom a csípőmet. A reakcióira és az én kényelmemre figyelemmel vagyok és csak annyira engedem bele magamat, amennyit még elbír. Amint azonban kellően kitágult, elkezdem mozgatni a csípőmet, lassan, ritmusosan, miközben a formás combjait markolom a tenyereimmel, ezzel együtt húzva rá a farkamra újra és újra. Ó, te kis boszorkány… szerintem ilyen estére egyikünk sem számított, de aligha hiszem, hogy bármelyikünk is bánni fogja a végét. És ki tudja, még talán meg is tartalak. Sosem árt egy ilyen kis alattvaló, mint te.
Elküldésének ideje -- Pént. Márc. 20, 2020 12:15 am
+18
Tudom, hogy nem vagyok normális. Mármint, valami hiba csúszott a gépezetben, amikor épp a személyiségem alakulgatott. Bárki, aki tudja hogy milyen vagyok, pontosan tisztában van azzal, hogy mennyire is romlott vagyok belül; brutálisan. Megöltem a saját famíliámat, elvégre mindenki a legjobb volt, kivéve én. Egy istenverte, kibaszott fekete bárány. Ott volt az ikrem, aki történetesen természetesen mindenben jobb volt és mindenből a legjobbat kapta. Fúj baszki, hánynom kell tőle (...) Aztán ott volt Holden, a bátyám. Egy rohadt kis senkiházi. A jóság megtestesítője maga, egy szerencsétlen senki. Egyszerűen utáltam, mégis éreztem iránta valamit... utáltam, amiért a testvérem. Fogalmam sincs, hogy mi ez a hiba a gépezetben. Ez a folytonos sóvárgás a hatalom és gyűlölet iránt, egyszerűen nehezen tudok vele megbirkózni. Mármint, a környezetemre nézve. A legkevésbé sem vagyok óvatos, ha elönt az a bizonyos. Talán ennek az állapotomnak volt részese eme becses kis vámpírunk, aki egyébként nekem abszolút nem ártott mindaddig, amíg én azt ki nem provokáltam. Megérte? Hááát, ami azt illeti, ki tudja. Ha a terveim szerint megy minden, akkor egy jó szexért bármit is megtettem volna. Tehát igen, megéri. Nem utolsó szempont pedig az, hogy talán hasznot is húzhatok belőle. - Mindkettőt? - Vigyorgok bestiálisan, csurig a romlottsággal. - A jó kislány nem létezik. Ha létezne, valószínű nem akart volna megölni. Fogalmam sincs, hogy hova lett. Megöltem... - Suttogom a fülébe .- Őt is. - Hozzáteszem akaratlanul. Úgy beszélek magamról, mintha több énem lett volna, holott akár nézhetem így is. Nem volt sosem köztes állapotom. A démonom pedig teljesen ellepett. Elmosolyodom, amikor ajánlatomra mindössze annyit válaszol, hogy a vérem minden bizonnyal elegendő volt. Ennek már csak azért is örülök, mert kezdem érezni, hogy ez a kevés is bőven nagy veszteség számomra - tekintve, hogy haldoklom, - no meg persze ez annyit is kitesz, hogy várhatok némi örömre. Ó, drágám... mindent viszonozni fogok. Bármit, amit teszel velem. Még ha az rossz is. Azt viszont lehet, hogy többszörösen is viszonozni fogom. Fontos a félelem fenntartása. Valószínű még csak lekeverni is csak gyengén tudnék neki, elvégre jelenleg tényleg nem vagyok sok mindenre képes. Jobb is, ha nem becsül alá, egyelőre ez az egyetlen, ami segít életben tartani. Amíg azt hiszi, hogy erőm teljében vagyok, addig gond nem lehet. Igyekszem ezt a látszatot fenntartani. (...) Szeretek a lényegre törni, de annál inkább fontosnak tartom az előjátékot. Ez az egyetlen, ami kellően felizgat nem csak szellemileg, de testileg is. Egyelőre most csak teszem magam, arra várva, hogy végre magára húzzon, de egyszerűen nem tudnám kiadni az előjáték semmilyen formáját sem. Ez hosszítja a dolgokat, másrészt sokkal élvezhetőbbé válik. Persze, mióta törekszem én erre? Nem a másik élvezete fontos számomra, hanem csakis az enyém. Van, amikor hamar le akarom zavarni, akkor egyszerűen csak azt élvezem. És van, amikor akár órákig is csinálnám. De olyan partnerem még nem volt, szóval az egy örök vágyódás marad. Szerintem minden nő számára. De ez van. Az asztalnak dönt, ellenvetést nem tűrően, míg én csak engedelmeskedek, akárcsak egy alattvaló. Egyelőre amíg nem csinál semmi fájdalmasat, nem látok okot ellenkezni. Egyébként is... szeretem, ha én vagyok alul. A szex az egyetlen, amiben hajlandó vagyok letérdelni. Néha olyan jó érzés, amikor nem vagy más, csak egy kibaszott cafka. Fülcimpámba harap, míg én csak ebbe beleborzongok és látványosan megemelem fenekemet, behajlított háttal, akárcsak egy kismacska. Rohadtul élvezem ezt az egészet, olyan ez az egész, akárcsak egy csónak a mennybe. Ilyenkor jövök rá, hogy valójában mennyire hálás is vagyok azért, hogy a természet kitalálta az e fajta örömszerzést. - Kérlek... - Kérlelem, mint aki már sóvárogna a dolog iránt. Beleremeg az egész ölem, amikor ujjait a hüvelyem bejáratához érinti. Akaratlanul is, de jobban odatolom magamat neki, míg aztán alig várva, de belém mártja az egyik ujját. Érzem és látom rajt, hogy már nem bírja magát annyira visszafogni, mint a legelején. Tudja jól, hogy ez nem egy egyszerű, átlagos együttlét. Ő is tudja, hogy két ellenség e fajta "harca" valami fenomenális. Akárcsak egy békülő szex. - Azt a kurva... - Visítom, aztán hátradobom vörös hajtömegemet, hogy akár meg is ragadhatja keményen. Kezdenek a combjaim remegni és nem tudom eldönteni, hogy mindjárt elmegyek, vagy még nem... egyszerűen csak csiklómhoz teszem két ujjamat és amennyire ő, úgy én is hevesen mozgatom rajt ujjaimat. Hirtelen aztán megragadja karjaimat és fejem fölött fogja őket össze. Nyögök, néha bele nyüszögök az élvezettől. Rettenetesen folyok, csak azt érzem, hogy belsőcombjaimról csorog le édes nedvem. Erőteljesen kiharcolom magamat a szorításából, aztán megfordulva lökök rajt egyet, ha hagyja. Abban az esetben ő a földre borul, míg én fölé kerekedek, mint aki próbálná megnyerni ezt a csatát. - Mit gondolsz, vajon miért pont téged akartalak megölni? - Kérdezem tőle kíváncsian. Fogalma sincs talán, de valamit már akkor megláttam benne. El is mehettem volna mellette, de egyszerűen megláttam benne magamat. Na meg, persze... haldoklom. Talán kétségbe voltam esve, hogy kibaszottul egyedül fogok megdögleni. Nem lesz mellettem még a kutya se. Ha hagyja, akkor az alsónadrágját pusztán egy vehemens mozdulattal cibálom le róla, ellentmondást nem tűrve. Végül szemem elé tárul kemény és nagy hímtagja, egyszerűen beleborzongok a látványba. Alsó ajkamba harapok, aztán nyelvemmel nyálat generálok a szájüregembe és látványosan hímtagjára csurgatom, hogy síkosítsam. Egészen lejjebb csúszok rajt, mígnem ujjaim közé csavarom farkát és egyszerűen csak végignyalok teljes hosszán, ízlelve bőrének az ízét. Nem undorodom ettől a fajta dologtól, szeretem ezt a közelséget. Ezért is aztán végéhez érve egyszerűen megpróbálom az egészet benyelni úgy, hogy nyelvemmel izgatom. Lehunyom a szemeimet, aztán tövén mozgatva folyamatosan a tenyeremet gyorsítok rajt a számmal a végén, minél mélyebbre fogadva. A próbálkozásom annyira sikeres, hogy olykor nehezen megy a levegővétel, így egyszerűen néha belekönnyezem és hirtelen bő nyál képződik hímtagján, míg néha csak fuldoklom rajt akárcsak egy kis halacska. Olyan régen csináltam már, hogy egyszerűen már csak élvezem ezt is. Az, hogy ő élvezi... majd szól, ha nem.
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Pént. Feb. 28, 2020 1:24 pm
+18
Ugyan azzal a céllal jöttem ide, hogy nem fogom meghallgatni a másikat és egész egyszerűen csak végzek vele, most kétségtelenül felkeltette az érdeklődésemet. Amilyen állapotban vagyok most ettől a temérdek vértől, különösen izgató gondolat, hogy megfektessem ezt a vöröskét, mielőtt döntenék a további sorsáról. Tisztában vagyok vele, hogy az utolsó erejével még végezhet mindkettőnkkel, ezért minden apró mozdulatára figyelek, ahogy leszáll az asztalról. Fenntartom a lehetőségét annak, hogy ha akár csak rosszul is néz rám, akkor kiszívjam a maradékot is belőle. Bár végig nézve ezen a nőn, még talán kicsit sajnálnám is. Hátra dőlve a székben figyelem, ahogyan megszabadul a köntöstől és teljes egészében megtekinthetem a testét. Formás, nagy keblek, szép, ápolt szeméremdomb, illetve a lába közötti is elég csábítóan fest. Egy pillanatra azért elgondolkozom, hogy vajon alapjaiban véve ilyen ez a nő, vagy valami mágiával segített magán. Akárhogy is legyen, láthatólag tisztában van az idomaival, így lassan kezdem elhinni az imént említetteket, miszerint van valami, amihez nagyon is ért. Ki tudja, még lehet sokkal jobban fog alakulni az este, mint az elsődlegesen terveztem. Nem próbálom elrejteni a felajzottságomat, mikor az ölembe ül és elkezdi mozgatni magát rajtam. Érzem a nadrágomon, hogy kicsit nedves is lesz a vonaglásától – de ez tőle ered, én még messze állok tőle. - Nehéz eldöntenem. Miért nem próbálod meg mindkettőt? - kérdezek vissza a kérdésére, közben kicsit arrébb hajtom a fejemet, hadd csókolhasson. Egyéb reakciót azonban nem csikar még ki belőlem, akárhogy is próbálkozik. Élvezem, de megtanultam már kontrollálni magamat. - Meg. De a véred eleget szívtam már - vigyorgok fel rá, közben kezemmel a fenekébe, majd a combjába markolok, így térképezve fel lassan Harleyt. Az apám ugyan megtanította, hogy a nők semmire nem jók, csak hogy kielégíthessék a vágyaimat, azt nem tiltotta meg, hogy ne gyönyörködhessek néha bennük. Ennek a nőnek a teste pedig mindenképp megér egy misét, azt már ennyiből érzem. A feneke formás, megfelelő nagyságú, és kellően feszes. Lassan már kezdek én is átszellemülni. - Megtanultam nem alábecsülni senkit sem - főleg, mivel jártam már pórul ezzel kapcsolatban. De az egy másik történet egy másik napra. Figyelem, ahogy feláll rólam és mielőtt négykézláb vethetné magát a földre, én magam is követem a példáját, megállítva a cselekvésében. De nem teljesen… Kezemmel az asztalhoz tolom, hogy arra dönthessem rá. Lábammal az övéit jobban széttárom, kissé benyálazom az ujjaimat, és hüvelyéhez érintem azokat. Előrehajolok, merevedésemet a nadrágon keresztül fenekének nyomva. A résen fel-le simítom párszor az ujjaimat, hogy a saját nedvét is használhassam, mikor a csiklójához érek. Pár pillanat erejéig csak lágyan ismerkedem vele, de aztán hevesen mozgatni kezdem a középső ujjamat rajta. Nyakába csókolok a nőnek, a sebére adva párat, majd a füle tövére. - Mit gondolsz? Kínozzalak még, vagy mást szeretnél már? - suttogom, mielőtt beleharapnék egyet a fülcimpájába. Megvárom a válaszát ugyan, de attól függetlenül döntök. Csiklójáról elveszem az ujjamat és ugyanazzal nyomulok bele nedves hüvelyébe. - Tényleg elég szűkös vagy... Talán túlzottan is. Segítsünk egy kicsit rajta - búgom a fülébe, majd a mutatóujjammal is belé hatolok, és úgy kezdek el mozogni benne. Érzem közben magamon, hogy roppant kényelmetlen a nadrágom, ezért szabad kezemmel kicsatolom az övet, kiszabadítom a gombot, és lehúzom a sliccet, majd letolom a lábam segítségével a nadrágot magamról, a boxer egyelőre viszont még rajtam marad – szintúgy a felső. Legszívesebben már megmártóznék benne a farkammal, de egyelőre még tényleg túl szűk lenne nekem, ami ugyan élvezetesnek tűnhet, de annyira nem vicces, mikor satuba van fogva az egyik legnemesebb részed. Hevesen mozgatom benne az ujjaimat, közben a harmadikat is hozzáadva az előbbiekhez. Mindeközben a feje fölött fogom le a kezeit, és határozottan, egyre gyorsabban ujjazom őt. Bármelyik pillanatban megadhatja magát a teste… aztán pedig jöhet az igazi desszert.
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Csüt. Feb. 27, 2020 11:39 pm
connor && harley
welcome to the devil's playground
+18 Kis időre akaratlanul is, de megfeledkezem a gyűlöletem valódi okáról. Ez mindössze azért történt, mert egyszerűen erőteljesen eluralkodott rajtam valami, amit csak is ő elégíthet ki. Ismerős érzés, nem? Elkap egy vágy, amit ha azonnal nem teljesítenek, abból hatalmas nagy katasztrófává nőné ki magát. Egyszerűen csak egy valami kell az embernek; Szex. Hogy miért? Nemes egyszerűséggel olyan szinten kikapcsolja az embert, hogy elfelejt mindent, akármekkora szarban is van tátott szájjal. Azt mondják, hogy beteges és nimfomán, aki hobbiszerűen űzi... Ó, ezt csak azok mondják, akik életükben sosem keféltek egy igazán jót! Nincs itt semmi betegség, egyszerűen csak az okosabb réteg kihasználja a lehetőségét. Egyszer élünk, nemde? Élvezzük ki, amíg lehet. És ebből sosem elég! Most vagyok fiatal, egyelőre szép a bőröm és isteni vagyok mindenhol... azonban ez az állapot nem tart valami sokáig. Habár, a jelenlegi helyzetemet elnézve, nem nagyon kell megöregednem. (...) (...)Ó bébi, azt akarod, hogy mutassak neked valamit? Az a helyzet, hogy túlságosan tartok attól, hogy pusztán a hangomtól hamar elsülsz, de igyekszem gyengédebb lenni. Műsort akarsz? Ó, édesem... ilyen kurvád még sosem lesz! - Szóval mutassak valamit? - Harapok puha alsó ajkamba, aztán végigtekintek a vérfolton, ami teljesen beterítette a nyakamat. A fájdalom zsibbaszt, de mondtam már, hogy szeretem ha fáj? Beindít ez az érzés, érzem, hogy egyre jobban nem fogok bírni magammal. - Mondd csak, kit szeretnél? - Kérdezem tőle játékosan, miközben ledobom magamról a köntösömet. Ahogy végigcsúszik a vállamon és a karjaimon, elönt egy erőteljes libabőr; akaratlanul is felnyögök. - ... Egy jó kislányt? ...Aki óvatos, gyengéd, érzéki... ?- Teljesen meztelen vagyok előtte, egyáltalán nem próbálom meg magamat takargatni. Odasétálok hozzá, s vörös hajtömegemet a hátamon hátradobva huppanok bele az ölébe, míg ő a székben ül. Ó, baszki... Mondtam már, hogy mennyire szeretem ezt a pózt? Érzem magam alatt a keménységet, egyszerűen ösztönösen kezdek rajt mozogni vágyakozva. Elnézést, de a megszokások rabja vagyok. - De ha akarod, lehetek egy kis szuka, aki teljesíti minden mocskos és kegyetlen vágyaidat. Kérj tőlem bármit... - kéjesen suttogom a fülébe, amíg karjaimat átfonom a nyaka mögött és minden félelmet félrerakva kezdem el csókolgatni a fülét, a fülcimpáját, majd gyengédeket szívok a nyakába. Hallani akarom, ahogy nyög... hallani akarom, ahogy élvez! - Megkóstolsz? - Elhúzódom tőle, amíg óvatosan félrebiccentem a fejem, hogy sebes nyakam legyen látható. Pár pillanatig így hagyom magam, ha pedig nem tesz semmit, akkor letekintek arra a pontra, ami már iszonyatosan nedves és konkrétan már szenvedek a vágytól. Értheti ezt kétértelműen, elvégre máshol sokkal édesebb vagyok. - Nem félsz tőlem? - Kérdezem tőle, pusztán kíváncsiságból. A szex magával ragad, olyankor az erőm is tombol. Habár most gyengébb vagyok, de nem árt vigyáznia. - Tarts kordában... - Suttogom a fülébe éhesen, aztán ha nem tesz semmit, akkor lemászok róla és neki hátat fordítva egyszerűen csak kutyapózba teszem magam; látványosan bepucsítva, ringatva csípőmet provokatívan. Jézusom, így még nem vágytam semmire sem, mint rá. Te jó ég... mit teszel velem?
Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 15, 2020 1:23 pm
- Harley… - ízlelgetem kicsit a nevet, továbbra sem engedve a szorításból. Tekintetem kíváncsian issza magába a nő vonásait, próbálva kitalálni, hogy mi is legyen az ezt követő lépés. Mikor a nevemet kérdezi, felvonom a szemöldökömet. - Azt nálam ki kell érdemelni. De még nem döntöttem el, hogy lesz-e rá lehetőséged A továbbiak részletei csak akkor születtek meg, miután a nyakára tapasztottam a fogaimat és szívni kezdtem az édes vérét. Rájövök, hogy ha már egyszer ennyire megadja magát, akkor el is szórakozhatnék vele, mielőtt befejezem azt, amiért ide jöttem. A véréből tuti fogok még lakmározni, viszont azt még nem tudom, hogy mennyit. Attól függ, hogy ő mennyire lesz jó kislány és milyen ügyesen elégíti ki a vágyaimat. Ahogy legérzékenyebb pontjához érek, kérdés nélkül tárja szélesebbre a lábait. Úgy néz ki, nem is lesz olyan nehéz dolgom, mint amire számítottam. Nem veszem le egy másodpercre sem a tekintetemet róla, szorosan tartom fogva a tekintetemmel, hogy ha csak egyetlen rossz pillantást is látok rajta, ha rájövök, hogy valami turpisságra készül, akkor minden további nélkül megölhessem. Kicsit talán sajnálnám, de van még nekem dolgom ezen a világon. Akkor se veszem le a tekintetem róla, mikor lábával a nadrágomnál kezd el ismerkedni. Kétségtelen, hogy felkeltette az érdeklődésemet, de tekintve mennyi vér van bennem jelenleg, valahol annak is tárolódnia kell. - A gyilkolásban? Mert azt első kézből tapasztaltam, hogy van már tapasztalatod benne - tudom, hogy nem erre gondol, viszont nem áll szándékomban hagyni őt elkényelmesedni, hogy azt gondolhassa, ő nyert ezzel az egésszel. A nyakán lévő szorításom viszont nem olyan erős már, ezzel hagyva neki mégis egy kis teret. Ezt kihasználva ő hátradől és elég látványosan ér magához. Szavai kellően csábítóak és ezért sem tartom kizártnak, hogy szeret az adottságaival élni, ezt kihasználni. Egy ideig figyelem még, csinál-e valamit a meggyőzésem érdekében, de ha nem, azzal sem veszít semmit. Már így is kellően érdeklődöm iránta. Elveszem a kezét onnan, és annál fogva húzom vissza ülő helyzetébe. A csuklóját továbbra is tartva emelem másik kezemet újra a nyakára. - Őrült egy boszorka vagy te. A halál torkában az életed látszólag nem érdekelt egy cseppet sem, viszont még szeretnéd egy kicsit élvezni a hátralevő idődet… Az a szerencséd, hogy tapasztalataim alapján pont az ilyen őrültek a legjobbak a szexben - utalok vissza a korábbiakra, mikor mindenféle ellenkezés nélkül szívhattam volna ki az utolsó cseppig a vérét, annyira nem próbált tenni ellene semmit sem. Talán pontosan tudja ő is, hogy nincs esélye ellenem a jelenlegi állapotbeli különbségek miatt. Ettől függetlenül újra megszólalok, kicsit szorosabbra vonva torkán az ujjaimat. - De tudd! Ha bármivel próbálkozol, bármi olyat csinálsz, ami nekem ne tetszene, eltöröm a nyakad. Szemrebbenés nélkül - figyelmeztetem még utoljára, és elengedem a torkát, hátrébb lépve tőle egyet. - Most pedig, Harley, vetkőzz! És közben mesélj, győzz meg arról, hogy meghagyjam az életedet. Figyelek - szólítom szándékosan a nevén, ha már így bemutatkozott nekem. A közelből elhúzok egy széket, és leülök rá, így is tökéletesen belátva a köntöse alá. Odasandítva egyből rám jön egy érzet, csak úgy hívogat, hogy milyen finom is lehetne, ha a lábai közé másznék, és kinyalhatnám. Majd talán később erre is lesz lehetőség, ha megfelelően teljesít. Egy kis jutalom gyanánt, mondjuk úgy. Teszek neki egy ajánlatot, hogy akár szóval, akár tettel, vagy akár mindkettővel is segíthessen a jelenlegi helyzetén. Én készen állok. Na és ő?
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Pént. Feb. 14, 2020 11:03 pm
connor && harley
welcome to the devil's playground
+18 A legtöbb ember megmondaná rólam, hogy egy könnyűvérű kis ribanc vagyok, aki bárkinek szétteszi a lábait. Igazuk van? Valójában csak egy apró részletben tévednek, miszerint nem én teszem szét a lábaimat, hanem ezt pont mások teszik meg nekem. Ha a legtöbb férfi meglát, máris elélvez a nadrágjában.Nem kell egy férfinak sem könyörögnöm, inkább ők térdepelnek azért, hogy egyáltalán leköpjem őket. Én mindössze kényemre válogatok, hogy mégis melyikőjüket akarom, akár külön vagy akár egyszerre. Egyáltalán nem sértenek meg, ha ribancnak szólítanak. Ó... fogalmuk sincs, hogy mi a valódi öröm. A természet megadott nekünk egy olyan dolgot, amit élvezhetünk. Ez talán segít elviselni a sok fájdalmat, és mocskot ebben az elbaszott világban. Ó baszki, mikor voltál utoljára nővel? - csak ez a kérdés jár a fejemben, ám végül nem mondom ki, bármennyire is ott van a kérdés a nyelvem hegyén. Túlságosan könnyű préda számomra, még csak meg sem kell érintenem, de máris érzem a levegőben azt a forró hangulatot. Meglep? Nos, mindössze akkor nem lepne meg ha nem megölni szándékozott volna. Ez helyett azt látom rajta, hogy ugyanazt akarja, amit én. Mindketten tudjuk jól, hogy azt a múltkori incidenst talán most megbosszulhatjuk, egy kibaszott vad és vehemens szex közepette. Már csak a gondolattól is megremegnek a combjaim. - Harley. - Felelem végül halkan,amikor boszorkánynak nevez. Szeretem,ha a nevemen szólítanak. De ő ezt honnan tudná? Most legalább ezt is tudja.Talán kicsikarom az ő nevét is hamarosan.- Mondd csak, én kinek a nevét sikíthatom? -Kérdezem egy pajkos, játszó vigyorral övezve. Tudja jól, hogy mire gondolok. Ha akarja, elmondja a nevét. Ha nem,az sem baj. Kierőszakolom belőle. Talán szó szerint. (...) Szemfogai úgy mélyednek bele a húsomba, akárcsak vaj a késbe. Éles, ugyanakkor pokolian fájdalmas. A szívemben azonban még annál is nagyobb a fájdalom. Ismerem már ezt az érzést, de még mennyire! Éreztem, ahogy a testemből kiáramlik a nedű, de mindössze csak egy könnycsepp hagyta el szememet. Hogy melyik fájt jobban? Belül, ami van. Valami, amit senki sem volt képes feltörni bennem. Még saját magam sem. A pultra csap és a pillanat tört része alatt érinti érzékeny pontomhoz ujjaimat, mire én csak kérlelően nyitom szét combjaimat - már már tökéletesen értve hozzá. Hagyom, hogy újra nyakara hajoljon és ismét kóstoljon. Érti a dolgát, épp annyikat lop, hogy ne gyengüljek el. Ó, drágám... én már amúgy is haldoklom, hát nem érted? A vérem tele van minden olyan ocsmánysággal, ami szép lassan kinyír. - A férfiak mind csak egy helyen tudnak gondolkozni. Az pedig itt van, ez itt... - Szemeimet rajta tartom, mégis egyik lábam a nadrágjához simul és kemény farkán simul végig, egészen gyengéden. - Nem tudok szeretni. Nem tudok érezni. Nem vagyok tehetséges. Kivéve egy valamiben... - Beleharapok dús ajkaimba, aztán közelebb csusszanok hozzá. Tudja jól, hogy mire gondolok. Ám egészen nem állítanám, hogy nem vagyok tehetséges. Sok mindenhez értek, az eszem a helyén van. De nem hinném, hogy a puncimon kívül más is érdekelné őt rajtam. Nekem pedig lehet, hogy még szükségem lehet rá. A pénzem fogyatkozik, ő pedig... nem tűnik csórónak. - Képzeld el, ahogy bennem vagy...- Suttogom kéjesen, miközben kellően hátradőlök a pulton, és két ujjamat hüvelyembe tolom, mintha csak illusztrálni próbálnám, hogy mégis milyen lenne, ha. - Ez a két kis ujjacska is kellően szűkösen van odabenn. Kipróbálod? - Hátradőlök, várva, hogy habozás nélkül megtegye amire mindketten vágyunk. Lehet, hogy ez lesz életem utolsó szexe. Élvezni fogom minden pillanatát.
Elküldésének ideje -- Pént. Feb. 07, 2020 10:15 pm
Eljöttem befejezni, amit elkezdtem. Tele vagyok ugyan vérrel, mégsem nem hinném, hogy egy kis desszert bármit ártana. Egy ideig többnyire csak emberi vért ittam, boszorkányt előtte sosem kóstolhattam. Most viszont érezve az ujjaimon az ízét teljesen bevadultam. Kételyeim vannak az érkezésem céljával kapcsolatban. Nem tudom még, hogy meg akarom-e ölni, vagy inkább magamnak akarom, hogy mindig tudjak belőle táplálkozni. Attól függ, hogy mennyire próbál ellenkezni nekem. Ha elfajulna az este, majd találok mást. Kicsit nagyobb fényben és valahogy másképpen néz ki ez a nő. A bensőmben nem mozgat meg semmit, ugyanakkor elgondolkozok rajta, hogy kár lenne egy ilyen szép pofit veszni hagyni. A másik pedig láthatóan nem akarja se megtámadni, se védeni magát. Mi történhet? Szavaira nem felelek semmit, a tekintetem is elég árulkodó lehet neki véleményként. Nem lépek közelebb, mert tudom, a boszorkányokkal óvatosan kell bánni. Főleg egy olyannal, mint ő, aki több vámpír életét is kioltotta már, az enyémet is kishíján. De cserébe ő sem maradt szuvenír nélkül. Most ugyan élénkek az érzékeim, nem kísértem a sorsom egyelőre. Tekintetem akaratlanul is végigpásztázza a köntös által takart vonalait. Közelebb sétál hozzám, de ahogy odaér, kezem a torka után kap. - Ne játszadozz velem, boszorkány! Tudod, hogy miért jöttem! - még hogy bor mellett beszéljük meg! Persze, erre gondolhatott volna azelőtt is, mielőtt megtámadott. Nem, a pofátlanságnak is van egy határa. Vannak dolgok, amiket eltűrök, de labilis személyiségem most ezt képtelen elfogadni. Felhúzom a szemöldökömet, mikor úgymond engedélyt ad. Mégis mi folyik itt? Nem ellenkezik, és ez abszolút nem tetszik nekem. A legegyszerűbb az lenne, ha kicsit erősebben megszorítanám a nyakát, hogy kilehelje az életet magából, viszont túlságosan kár lenne egy hozzá hasonló boszorkányt veszni hagyni. De biztonságosabb is. Még nem döntök. Ki tudja, még kísérleti alany is válhat belőle. Érdekel, hogy vajon tényleg elfogadta-e a halált, vagy csak tetteti? Szemfogaim még élesebbé válnak, és torkát továbbra is fogva tartva harapok bele a nyakának egy szabad részébe, hogy elkezdhessem szívni a vérét. Nem finomkodok, ez nem az az alkalom. Ha nem érzek rajta a szokásosnál nagyobb ellenkezést, akkor miután kellően legyengítettem, hogy a képességeit ne tudja használni olyan könnyedén vagy észrevehetetlenül, egy közeli asztalra felültetem, hogy egy magasságba kerüljünk. Fejemet balra, majd jobbra döntve figyelem a tekintetét, arcát, miközben érzem, hogy hüvelykujjamra lefolyik a vérének egy része. Magánál kell még lennie, nem ittam belőel annyira sokat. Több évnyi tapasztalat után már sikerült kitapasztalnom, kiből-mennyi vért szívhatok, mielőtt túlságosan legyengülne vagy meghalna. Határozottan gyengébbnek érezheti most magát, viszont lássuk csak, az adrenalin szintje mennyire tudja majd aktivizálni. Azt tehetek, amit akarok? Az egyik részével már végeztünk, ideje a másiknak. Engedek a torka szorításából, azonban résen vagyok továbbra is, ha valamivel próbálkozna. Vérét beletörlöm a köntösébe és még tovább közelítek az intimszférájába. Szavak nélkül gondolkozok a következőkön. Tenyereim kicsit széttárják a köntöse alját, hogy combjaihoz könnyebben hozzáférjek, és azokon végig simíthassak. Reakcióit figyelem, mintha csak valami kutatás része lenne. Egyik kezem ujjaival közelebb férkőzök legérzékenyebb pontjához, melyre rásimítok. Többször is. Hallgatom a pulzusát, figyelve minden egyes rezzenését. Szeméremrésén simogatom elsősorban és csak miután érzem - ha érzem - a nedvesedését térek át a csiklójára. Visszahajolok oda, ahonnan előbb még a vérét szívtam, most viszonban egy csókot nyomok rá. - Nem hiszem, hogy ennyire hidegen hagyna a saját sorsod. Mit adnál érte, hogy megkíméljelek? Mit tennél érte? - kérdezem, miközben ujjaim a csiklóját szántják hozzáértő mozdulatokkal, a további befolyásolás margóján. Egyelőre viszont még nem tudom, hogy ki befolyásol kit. De lehet nem állok távol az igazságtól, ha azt mondom, ebből most mindketten kivesszük a részünket. Valószínűleg tisztában van a nő is a saját értékeivel. Viszont valószínűleg azzal is, hogy most esélye sem lenne ellenem, ahhoz túlságosan erős vagyok hozzá képest.
Vendég
Vendég
Elküldésének ideje -- Pént. Feb. 07, 2020 10:07 pm
connor && harley
welcome to the devil's playground
Szokásos nap. Illetve, próbálom annak elkönyvelni, de korántsem volt szokásos. Legalábbis, a magam megszokásaihoz nem annyira. Tény, hogy tettem olyan dolgokat amikre egyáltalán nem vagyok büszke, de mit ne mondjak, azokat legalább stílusosan tettem. Ami azt illeti, minden célom végül az lett, hogy kialakítsak magamnak egy saját királyságot, ahol én vagyok az, akinek a szava az szent. A legegyszerűbb útja ennek az, hogy befészkelem magamat egy olyan közösségbe, ahol van esélyem bármit is elérni, ami közel áll az uralmamhoz. Nos, valójában sosem volt olyan, ami nem sikerült volna. Hát, most végül az élet mutatott egy olyan lehetőséget, ahol végül én voltam a vesztes. Alapvetően nem voltak rosszak a tételeim, elvégre szerettem volna egy olyan hatalmat kialakítani, akik kiirtanak minden természetfelettit, akik tönkretették a várost. Vagy épp a világot? Nincs helye itt se vámpírnak, se vérfarkasoknak, se senki másnak. A boszorkányok viszont annál inkább fontosabbak a Föld életében. Állítólag a természet alkotott meg minket. Én pedig biztos vagyok abban, hogy azon célból, hogy elsöpörjünk minden olyan lényt, akik csak rombolják a világunkat. Jó, én sem vagyok valami szent, de igyekszem menteni az irhámat. A zuhanyrózsa alatt állok, míg az ontja rám meleg vízét, én pedig mindkét markommal kicsavarom tincseimből a vörös, már rászáradt nedűt. Hogy mi ez? Vér. Valójában annak a vére, aki elárult engem és aki miatt gyakorlatilag haldoklom. Úgy durrant szét a feje, akárcsak mikor csattan a görögdinnye a földön. Nos, fiatal boszorkány létemre mondhatom, hogy erőm megvan a dominanciához. Kár, hogy a piszkolás ellen nem igazán tudok védekezni. (…) - Ó, már csak te kellettél ide. - becsukom magam előtt az olvasmányt egy fintorral. Nem is tudom. Mit is kezdhetnék én most egy vámpír ellen, amikor sokszor önerőmből néha még egy poharat se vagyok képes felemelni? Végül is, akármit is próbálnék ellene tenni, gyakorlatilag én húzom a rövidebbet. Lássuk csak, vajon hol van a te gyenge pontod? - Remélem nem vetted annyira zokon a múltkorit. - Magyarázkodok, habár jómagam sem tudom, hogy igazán minek is. De egy próbát megér, elvégre mindenhol lehet egy kiskapu, nemde? - Ami azt illeti, tudod hogy megy ez. Mint a macska és az egér játszmája. Mondd csak, te nem vagy benne az ilyen mókákban? Én úgy láttam, hogy élvezted. - Vigyorgok kéjesen, némileg szarkasztikusan, elvégre igencsak jelentősebb kárt tettem akkor benne. Bár, ahogyan elnézem, a szemfogai korántsem arról árulkodnak, hogy ő azt mókának fogta volna fel. Végül is... úgyis meghalok, nemde? Én nem akarok megöregedni, megszottyosodni, gyógyszerért könyörögni... ő talán segíthet ezen a gondomon. Feltett szándékai most épp ezt tenni, habár nem segítség céljából. Neki fogalma sincs arról, hogy a hatalmam mind odavész. Megigazítom magamon a selymes köntösöm, mely alatt gyakorlatilag teljesen meztelen vagyok. Nem számítottam vendégre, így tehát kényelembe helyeztem magamat. Ki tudja, talán hasznát vehetem másnak is, amiben jó vagyok. - Valami italt esetleg? Én azt mondom, hogy beszéljük meg egy finom bor mellett.- Pásztázom a férfi arcát, melyben teljesen elveszek. Látom rajt azt a dominanciát, ami bennem is él. Ez csak bátorít arra, hogy minél közelebb merészkedjek hozzá, egészen addig, hogy köntösöm az ő felsőjének simul olykor. El is feledkezem arról, hogy talán meghalhatok most, mégis ez az egyetlen, ami még megmentheti az életemet. Nem láthatja a félelmemet, amit valójában érzek. - Csinálj velem amit csak akarsz. - Szemeibe nézek lágyan, aztán lehunyom a szemeimet. Talán él benne az a perverzió, ami sokkal nagyobb a bosszúnál. Nincs is jobb egy dühös, vehemens szexnél.
Menten szétrobbanok! Élek már egy jó egy ideje, de ilyen még nem történt velem korábban. Valakinek nagyon a bögyében lehetünk, hogy ennyiünkkel végeztek. Barátok, riválisok, ellenségek voltak ezek, most mind a Pokol legmélyebb bugyraiban partiznak. Néhány napja kezdődött a mészárlás, a halottak száma a napok teltével pedig egyre sokasodott. A végére akartam járni az egésznek, melynek köszönhetően túl közel kerültem a tűzhöz. Én magam is majdnem az áldozatául estem a boszorkánynak, de a korom és a szadista életmódom jelenleg túlságosan is kapóra jött. Megsebesítettem, bár egyáltalán nem halálosan. Annyi ereje volt még, hogy eltűnjön a szemem elől. De én szeretem a fogócskát! Szemet szemért, és a világ megvakul – ahogy hallottam már sokaktól. Az én véleményem azonban tudod mi? Vakuljon csak! Eléggé elcseszett minden ebben a világban, ha pusztulnia kell, pusztuljon! Nem fogok azért tenni, hogy ezt megakadályozzam. Sőt! Fogalmam sincs, hogy ha nem nő lett volna a boszorkány, akkor is ekkora haraggal mennék-e utána, vagy csak megpróbálnám úgy felfogni, hogy értette a másik fél a figyelmeztetést. Bár valószínűleg akkor is befejezném, amit elkezdtem... Nincs gondom a halállal, se a gyilkolással, azonban mikor ennyi hozzám tartozóval végeznek, és személyesen engem is próbálnak a föld alá tenni, az bizony vért követel a szememben. Ennek a boszinak pedig különösen finom vére van, alig várom, hogy az utolsó cseppig kiszipolyozzam. Nem telt bele sok időbe, mire megtaláltam. Fogalmam sincsen, ez kinek a háza, az övé vagy másé - viszont azt tudtam, hogy ott rejtőzködik és egyedül van. A bejárati ajtó nincs nyitva… sebaj. Betöröm a mellette lévő ablakot és könnyűszerrel segítem át magamat az üvegszilánkokon. Míg őt keresem, a kezemből lassan húzogatom ki a darabkákat. Indulásom előtt feltankoltam rendesen vérrel magamat, mi által az érzékeim tökéletesen működnek. Nem tart soká, mire megtalálom a boszorkányt. Odaérve azonban úgy érzem, nem is akart különösebben elrejtőzni előlem. - Legutóbb harciasabbnak tűntél. Mellőzzük az előjátékot és térjünk rá egyből a tárgyra? - kérdezem tőle vigyorogva, ahogy előlépek a sötétből, szemfogaimat kivillantva.
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
