Egészen addig sohasem fogsz megismerni, amíg igazán nem vagy velem. A vörös haj és a káprázó, csillogó hófehér arcom csak kecsegtet, de amint a szemeimbe nézel, tudni fogod, hogy tőlem tartanod kell. Bántalak, ha kell. Törődöm veled, ha kell. És szeretlek, ha kell. Nem mindenki tudja elnyerni a szívem, sőt, eddig senkinek sem sikerült. Az én szívem jégből van, nem létezik az a tűz, ami feloldaná. Vagy mégis? Olyan vagyok, mint az a bizonyos róka a mesekönyvben. Csak akkor engedlek magamhoz közel, ha óvatosan közelítesz és szelíden; talán magamhoz engedlek, ha szeretnéd. Ha megpróbálsz nekem ártani, garantálhatom, hogy apró cafatokra szaggatlak téged. Melyik jobb?

Önéletrajz

ARE YOU LOST BABY GIRL?
Minden rémálmomban ott vagy. Szinte már-már rettegek tőled, de te mégis kényszerítesz. Érzem, hogy álmodom, mégis ébren vagyok és ennek ellenére sem tudom a testemet megmozgatni; te pedig csak közeledsz hozzám. Te  műveled vagy csak álmodom, de tudd, hogy legszívesebben menekülnék előled! ... De te csak közeledsz. (...) Látom az arcod, ahogy rám mosolyogsz, tudom, hogy mit fogsz tenni velem. Mindig ezt teszed velem. Azt akarod, hogy szeresselek, de téged mégis ki tudna szeretni? Egy kibaszott főnökösködő vagy, aki képtelen felfogni azt, ha nemet mondanak neki. Helyette csak ütöd a falat és dühöngsz, vajon engem is képes lennél bántani? Bántottál, egy rohadt terrorban, ahonnét te sohasem fogsz kiengedni. Hisz te ezt élvezed. Téged ez izgat fel. Miért lettél mégis ilyen? Kurvára nem érdekel, csak engedj el! (...) Fölé hajolsz, érzem a bőröm felületén, ahogy végigsimítod a tenyered. Ha nem keltem volna fel ebből az álomból időben, biztos vagyok benne, hogy sohasem ébredtem volna fel. A rémálmom vagy. Bárcsak ne léteznél a valóságban. Nem akarom, hogy megtalálj. Újra.

TILL DEATH DO US PART
Amíg a halál el nem választ. De én nemet mondtam neked. Hogy miért? Mert sokszor megijesztettél... ugyanakkor élveztem minden egyes pillanatát. Ellenkeztem, mert tudtam, hogy veled nem leszek az, aki régen voltam. Idegesített, hogy más nőkkel láttalak és ezt te tökéletesen kihasználtad. Büntetésből rávettél arra, hogy egy bárban táncoljak mindenki szeme láttára. Sohasem rúdtáncoltam, és az a rengeteg szempár... teljesen lámpalázba hozott. Te ott ültél a sok fej között, hatalmas vigyorral a képeden néhány ribanccal körülvéve. Tudtad, hogy ezzel húzod az agyamat. Tudtam, ha nem teljesítem a kérésed, akkor azt levered rajtam. Ezért táncoltam, annak ellenére is, hogy sohasem csináltam  még ilyesmit. Rám adtál egy falatnyi fehérneműt; mindenki úgy bámult, mint hiénák a falat húsra. Te pedig szélesebbnél szélesebb vigyorral ültél ott, simogatva a lányok combjait, szívva a drága szivarod... a szívem a torkomban verdesett. Mégis élvezték a táncomat. Ugyan nem a mozdulataimra figyeltek, hanem minden másra, amit a ruha alig hagyott fedve. Tudtad, hogy ezzel megalázhatsz, de alighanem jól viseltem a leckéidet. Dühös voltál, amikor félelem helyett elkezdtem dögként viselkedni, hagytam és élveztem, hogy a férfiak vágyódva figyelnek. Te ezt mind megkaphatnád. De te nem szereted az egyszerű dolgokat. Lucio Idris. A név, ami engem tönkretesz, vagy felemel.

I'LL DO ANYTHING TO BE YOUR LOVE
Azt mondtad, hogy bármit megteszel majd a szerelmemért. Először csak kihasználásból, ugyanis tudtad, ha a fejemet elcsavarod, akkor megpróbállak megmenteni a kovenem elől. Én voltam számodra az a csali, akit felhasználhatsz. Azt akartad, hogy beléd szeressek. Azonban arra sohasem adtál választ, hogy mi van akkor, ha sohasem foglak szeretni. Mindig azt mondod, hogy te már évszázadokon keresztül vársz rám, mert szerelmes vagy ebbe az arcba. De hányszor mondjam el, hogy nekem már egy új életem van? Én nem az a nő vagyok, akit te valaha szerettél. Te pedig szentül meg vagy győződve, hogy én vagyok a régi szerelmed. Nem tudom, hogy ti ketten kik voltatok, de bárcsak békén hagynál. Tudom, hogy nem fogsz. De azt sem bírom elviselni, hogy mással vagy, ha nem velem. Mégis taszít, ha a közelemben vagy. Miért teszed ezt velem, Lucio?