-Rosie rendbe rakta a szobádat, holnap segítek elintézni az egyetemi dolgaidat-
-Menni fog egyedül is, apa -
-Ragaszkodom hozzá-
-Jól van-
-Jordyn-
-Igen?-
-…-
-Köszönöm-

Hat év után visszatérni a gyerekkori szobádba, oda, ahol életed első 18 évét töltötted – szar érzés. Szar érzés, mert az utolsó ötöt megmérgezte az a rengeteg  veszekedés, tányértörés, ajtócsapkodás. Nem mintha amúgy Rosienak olyan sok dolga lett volna a rendrakással, mert nem hiszem, hogy bárki is járt volna a szobámban mióta anyával leléptünk. Te mégis úgy adod elő, mintha hatalmas szívességet tennél nekem – még egyet – és közben érzem ahogy a tekinteteddel engem vizslatsz, szinte biztos vagyok benne, hogy anyámat hibáztatod a történtekért, hogy megbánod, amiért nem harcoltál értem a váláskor. Azért mondjuk remélem Rosie nem dobta ki a kis befőttes üveget, amiben tizenkét éves korom óta gyűjtögettem a pénzt a szilikonmellekre.

- .. na és apád milyen?-
- Ugyanolyan, mint volt -
- Akkor jó -
- Nem, nem az-

Csend lesz a vonal túlsó végén, aztán felsóhajtasz és tudom anya, hogy neked sokkal jobban fáj, hogy elküldtél. Szerinted így minden jobb lesz, szerintem pedig simán végig csináltam volna az egészet, jó szar lett volna, szarabb, mint eddig sok más, de mindig is képes voltam megállni a saját lábamon. Igazából nem magam miatt aggódom, hogy mi lesz velem Washingtonban, mert valószínűleg itt is gyorsan feltalálom magam, talán még meg is bocsátanak a többiek, amiért egyről a kettőre leléptem veled Kanadába tizennyolc évesen. A kérdés inkább az, hogy veled mi lesz.

- … az eredményei példaértékűek, Ms.Hensley -
- Köszönöm -
- Remélhetőleg itt is hasonlóan kiemelkedő teljesítményt nyújt majd. Persze bizonyos dolgokat a mi egyetemünk sem tűr meg -
- A kutyákat az órákon?  -
- Tudja, hogy nem erre gondoltam -

Igyekszem úgy nézni, mint aki nem tudja mire gondol a másik, még akkor is amikor Te felhorkansz mellettem. Nem kis pénzt adományoztál az egyetemnek, hogy átvegyenek évközben, hogy a torontói egyetem ne teregesse ki a szennyest egy bizonyos tanárról és egy bizonyos diákról meg egy bizonyos szexvideóról (ami egyébként nem is kimondott szexvideó hanem inkább csak petting, mert még mielőtt komolyabban belemerültünk volna a témába megbotlottam a szőnyeg sarkában és levertem a telefont az asztalról). Úgy tűnik azonban a teljes információáramlást mégsem tudtad megakadályozni, amiért nem hibáztatlak. Nagyon-nagyon sok helyre elér a kezed, nagyon sok kétes kapcsolatod van – talán ez okozta a válást, a házasságod zátonyra futását, de ezt ugye én nem tudhatom, mert az igazi okot soha nem mondtátok el, a veszekedésekből is csak egy-két szófoszlányt kaptam el, de annyit sose, hogy valami épkézláb sztorit össze tudjak rakni kamaszként. Meg azért tegyük hozzá, akkoriban jobban érdekelt, hogy a Mack-el azt tervezgessük miként fogunk élni, ha összeköltözünk az egyetem alatt. Meg, hogy Fred Jeffersonnak vajon tényleg akkora farka van-e, mint ahogy azt Kimberly ecsetelte az öltözőben a szurkolócsapat edzései után. Meg, hogy mekkora ribanc Ashley Hastings amiért leszopta Jonathant, a focicsapat kapitányát csak azért, hogy elvigye a bálba.

- Elköltözöm -
- És hová? -
- Mackhez-
- Mack?-
- Mackenzie -
- Ó, az a Mack. Rendes lány -
- … -
- Mármint őt gondolom nem akarta kirúgatni az egyetemről egyik tanára sem, mert felajánlotta az orális szolgálatait az ötösért -
- Apa -
- Ne haragudj, csak nem akarom, hogy megismétlődjön a történet és úgy gondolom, ha itthon vagy akkor -
- Attól, hogy itthon lakok még bármelyik tanárt leszophatom az egyetemen –
-JORDYN-
-Bocs, nem gondoltam komolyan -
-… -
- Legközelebb nem csak a számat használom -


Ó, Mack. Ígérem mindjárt elengedlek és nem fojtalak meg, de mégiscsak most találkozunk évek óta először, neked meg még mindig olyan jó Mack-illatod van, mint anno és a hajad is ugyanolyan puha, még mindig ugyanazt a sampont használod? Igazából ezt nem kérdezem meg, mert csak szipogok kettőt, mert na, mégiscsak elérzékenyültem, már azért nem megy olyan jól a kemény picsa előadása, mint régen.  A hálám még a halálom után is üldözni fog vagy a te halálod után, a mennyben vagy a pokolban, ahova éppen kerülsz vagy kerülünk attól függően, hogy ki fog először meghalni. Tudod igazából nem gondoltam volna, hogy mindenféle neheztelés nélkül fogadsz majd vissza – vagy legalábbis nem zúdítod rögtön a nyakamba az egészet, mert azért ha együtt fogunk lakni csak előjön majd egy-két sérelem, de Mack én esküszöm mindent megbántam már. Mondanám, hogy jöttem volna többször – csak hát itt van ez a Bastien-féle lezárás, jó persze ott az apám, aki valahogy tuti elérte volna, hogy jöhessek vagy te gyere, de tudod annyira szerettem volna lezárni mindent, ami Washingtonnal kapcsolatos, mert bár előadtam, hogy tökre leszarom meg kemény vagyok, azért mégiscsak kurvára egyedül voltam az elején. Az egészben pedig az a legviccesebb, hogy most mindent lezárnék és kitörölnék, ami Kanadával kapcsolatos. Amiről egyébként még nem beszéltem neked, mert nem tudtam hogyan kezdhetném, szóval az a tervem, hogy majd az első közös bebaszós házavatós „jó, hogy itt vagy” esténken majd elmesélek neked mindent. De most azt hiszem már képes vagyok lazítani az ölelésen szóval nem öllek meg az első pár percben. Sőt még hátrébb is lépek, szipogok még egyet végül elmosolyodom.

-Szóval ki ez a Hudson?-