Ben && Aurora

Elküldésének ideje -- Pént. Feb. 26, 2021 7:39 pm

ben & aurora

call me trouble call me trouble call me trouble call me trouble

A szemem sarkából figyelem, ahogy elvezeti a túllelkes részeget és remélem, hogy nem tervezi alaposan ellátni a baját. Nem mintha nem érdemelné meg az illető, hiszen az ilyen faragatlan alakoknak kijár egy alapos leckéztetés, de a szagból ami minden pórusából áradt kedves kis barátomnak nem sokat ért volna. Valószínűleg pár óra múlva, ha nem jut több alkoholhoz, azt se fogja tudni merre van az előre vagy hogy honnan szerzett egy csinos monoklit, illetve miért fáj a karja. Nem mondhatnám, hogy finomkodtam és ha valami Dave javára írható, hogy az önvédelmi oktatásomban elég alapos volt és tudom hogyan kell fájdalmat okozni ha muszáj és megfelelő a helyzet. Ha picivel is másképpen kap el a fickó, lehet több segítségre is szükség lett volna, mint a szemét kivitele.
Egy biccentéssel köszönöm meg a kitöltött italt, miközben a táskámban biztonságba helyezem a könyvet, majd visszakecmergek a bárszékre.
- Magas, termetes beképzelt idióta barna hajjal, "én vagyok a világ közepe" hozzáállással. Vonásaiban elvétve némi hasonlósággal hozzám - mondom, miközben az ajkaimhoz emelem a poharat és iszom egy kortyot - Dave Cresswell a neve, de a baromra is hallgat olykor...
Igen, ennyire mérges vagyok a kedves testvéremre. Meglehet, sokaknak felfújt történet lenne, megbocsájtható bűn, de igen is számomra fontos lett volna ha a mai napot ketten vészeljük át. De nem, hajkurászom a városban és egy részeg disznó majdnem rám mászik... És most egy sötét lebujban cseverészek egy másik vadidegennel. Nem mintha bármi ellenvetésem lenne... ööö... akárhogy is hívják ellen.
- Nem tudom milyen gyakran fordul meg itt, csak úgy rémlik mintha említette volna a helyet párszor. Megértem, ha nem emlékszel minden vendégre... - teszem hozzá egy mosollyal, majd az italomnak szentelem a figyelmemet. Nem sok esélyt látok rá, hogy sikerrel járok, és ha igen mit nyerek vele? Megpróbálhatom elpüfölni a küzdőtéren, de a tapasztalat eddig mindig azt mutatta hogy az én hátsófelem jár rosszabbul, ha verekedésre kerül a sor.

call me trouble call me trouble call me trouble call me trouble

280 ; zene ; Cute

x x x

Elküldésének ideje -- Pént. Feb. 26, 2021 7:08 pm

Aurora & Ben

Girl, you're a badass one

Az esetek többségében nem történt semmi említésre méltó egy ilyen csendes estén. Az én figyelmem már nem akadt fenn apró szarságokon, ittas vendégeken, halk konfliktusokon, na meg általában már csak akkor értem oda, mikor valamit szilánkosra törtek. Vagy egy poharat, vagy egymás karját, az opciók váltakoztak. A lány esetében egy ideig úgy tűnt, hogy nem fog segítségre szorulni, habár egyszer már megindultam, de azt követően tökéletesen leszerelte a fickót.
Miután ő eleresztette, én rászorítottam a fickó karjára, majd a hátsó bejárathoz vonultam vele. Velem már nem volt annyira harcias, mint odabenn az idegen lánnyal próbált, bár az is tény, hogy fele annyira sem lehettem vonzó számára, mint az a lány. Ízlések és pofonok. - Takarodj. Ne lássalak még egyszer a báromban. - Adtam ki egyszerűen az útját. Benedict nem szerette, ha fizikai abúzust alkalmazok, így ettől eltekintettem. A fogam mondjuk elég rendesen koccant az önkontroll kínzó terhétől.
Nagy levegő után visszasétáltam a bárba, megigazítva a fekete pólómat. Mondhattam volna azt is, hogy márpedig Benedict nekem nem parancsol, de volt egy olyan laza sejtésem, hogy... de. Minden bizonnyal a háttérben akart maradni, és nem vetett volna rá jó fényt, ha a bárban, ami valójában az ő nevén volt, vérengzésbe kezdek.
Mire visszatértem, a lány valami könyvet ölelgetett magához. Ez azért nem túl jellemző ezen a környéken. Könyvmolyok... furcsa. Nincs könyvtár a közelben. - Ööö. Ki a bátyád? - Kérdeztem vissza, ekkor már kitöltve neki is és nekem is egy pohár italt. - Az sokat segítene, hogy... be tudjam azonosítani. - Az ajkaimhoz emeltem a poharat. Így az eddigiek alapján nem jutott eszembe egy figura sem, akihez kötni tudtam volna. Főleg a könyves dolog után. Na nem mintha nem lett volna rá számtalan példa, hogy a családban van egy jógyerek és egy fekete bárány.

Elküldésének ideje -- Szer. Feb. 24, 2021 7:52 pm

ben & aurora

call me trouble call me trouble call me trouble call me trouble

Egyik szemöldököm feljebb szalad a másik, miközben végigmérem a pultból kiugró férfit. Amikor rendeltem csak futó pillantást vetettem rá és az arcomon csak egy halvány illedelmes mosoly ült, majd túlságosan lefoglalt a saját nyomorom, hogy bárki mással törődjek.
- Köszönöm! - mondom egy szórakozott félmosoly kíséretében, ami nem éri el a szemeimet. Sosem vagyok boldog, ha erőszakhoz kell folyamodnom, pláne ha hamar kiteregetem vele a kártyáimat. Oda a meglepetés ereje, hogy amikor a harmatgyenge szöszike akkorát ad, hogy nyulat fog a kekeckedő illető. Esküszöm, néha szórakoztató látni a döbbent tekinteteket!
Miután a srác biztosan átvette az irányítást fintorogva engedem el a kéretlen hódolóm karját. Istenem, ennek a baromnak még a göncei is ragacsosak. - Fúj - motyogom az orrom alatt miközben a pulton kiszúrok egy kósza szalvéta tartót, majd nekilátok valamennyire megszabadulni a ragacsos... bármitől. Inkább nem is akarom tudni.
- Amennyiben távolról elkerül, felőlem ott ütheti ki magát, ahol jólesik - válaszolom a furcsa kérdésre, majd tekintetem a szétszóródott holmimra téved és nekiállok összeszedni. Minden apróságot szinte oda sem figyelve visszasöprök a táskámba, de amikor a könyvhöz érek, a szívem kihagy egy ütemet. Tudom, ostobaság, mikor komolyabb bajom is eshetett volna, de amikor észreveszem a meggyűrt lapokat és a foltos borítót a szívem elszorul és mintha kihagyna egy ütemet. - A francba - sóhajtok fel, miközben belül dúl bennem a csalódott düh, legszívesebben szólnék a pultos srácnak, hogy alaposan lássa el annak a nyomorultnak a baját de mégsem teszek. Inkább lenyelem a haragom, hiszen biztosan komplett hülyének néznének érte és inkább a könyvet magamhoz ölelve felegyenesedem.
- Egyébként, köszönöm a segítséget! - mondom neki. - Talán másban is tudnál. A bátyámat keresem, és tudtommal megfordult már itt egy párszor...

call me trouble call me trouble call me trouble call me trouble

280 ; zene ; Cute

x x x

Elküldésének ideje -- Vas. Feb. 14, 2021 3:29 pm

Aurora & Ben

Girl, you're a badass one

Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Azon túl, hogy Benedict elmondta, szerinte mennyire rosszul kezelem a váltást, semmi extrém nem történt. Mit várt tőlem, rózsacsokrot és tűzijátékot, amiért elrángatott ide, kiszakítva a megszokott közegemből? A legjobb embere voltam Baltimore-ban, rám bízhatta az egész nyamvadt üzletét, erre mit csinált? Visszaszólított az anyahajóra, és tette mindezt annak teljes tudatában, hogy Willa meg akar majd ölni. Megmondhatta volna a drágalátos unokanővérének, hogy az ő remek ötlete volt ez az egész. Nem én kuncsorogtam, nem én vágytam Washingtonba. Közel száz év elteltével végre békét leltem, és mintha ráérzett volna, keresztülsétált az egészen. Bár úgy emlékszem, ezt meg is mondtam neki.
Éppen egy problémás tag miatt takarítottam a pultot. Utáltam a kiöntött sör szagát, azt, ahogyan rászáradt a lakkozott pultra, és a többi ezek után még képes volt belekönyökölni vagy tenyerelni, aztán vinni mindenhová a szagot. Ostoba ősemberek. Nem azért szerettem bárt vezetni, mert rajongtam az emberekért, éppen ellenkezőleg. Nélkülük viszont nem létezett az üzlet. És azt is hozzá kellett tennem, hogy kocsmákba és pub-okba nem az elit réteg sodródik, főleg nem egy ilyen külvárosi lebujba, amiről rikít, hogy drogtanya.
Miközben takarítottam, a túloldalon megpillantottam egy szőke lányt. Jaj, már megint kezdődik a műsor. Le se teszi a seggét, már a nyakában liheg valaki, aki nem józan és mi több, nem úriember. Én sem voltam az, kétség sem fért hozzá. De bassza meg! Ezen a helyen, amíg én voltam a tulajdonos, senki nem zaklathatott nőket. Én maximum ennyivel tudtam kimutatni azt a halovány tiszteletet, ami megmaradt bennem az ellenkező nemre nézve. Persze voltak olyan körülmények, mikor nagyobb állat voltam egy-egy tényleges állatnál is. Az izgalom és a vágy sokat kihoz az emberből. Olykor a legnagyobb állatot is.
Elismerően néztem végig, ahogy a csajszi lekezelte a tagot. Tényleg nem volt semmi, bár bizonyára valahol tanulta ezeket. Önvédelmi órákat vett? Bár az volt a fő szerencséje, hogy a tag halandó volt. Ha például én ugrottam volna rá, velem nem tudott volna mit kezdeni a törékeny kis bal horogjával.
Megkerültem a pultot, majd a következő pillanatban már ott álltam a lány mellett, és elismerően vizslattam, közben megragadva a férfi kabátjának nyakát. - Igazán elismerésreméltó, mikor egy nő ilyen profin megvédi magát. Bátor vagy, kisanyám. - Végigmértem, közben csalafinta vigyor rajzolódott a szám szegletébe, majd tekintetem ismét a férfi hátuljára tévedt. - Szerinted ennyi büntetés elég volt neki? - Ismét őt néztem. Reméltem, hogy kimondja, amit hallani akartam. Mondja ki, hogy nem. Nem elég.

Elküldésének ideje -- Pént. Dec. 25, 2020 4:31 pm

ben & aurora

call me trouble call me trouble call me trouble call me trouble

Dave mindig akkor nem volt ott, amikor éppen szükség lett volna rá. Bezzeg, ha kimerítő edzéssorozatokat kellett velem végeztetni, lőgyakorlatra vinni vagy csak úgy általánosságban szívni a véremet... Na az egészen más, abból mindig is maximálisan kivette a részét. Őszintén szólva, nem is tudom miért lep meg, hogy amikor igazán szükségem lett volna a támogatására, akkor eltűnt. Ma volt anya halálának az évfordulója, és ez a bunkó, bár megígérte hogy nem hagy magamra, mégis az első adandó alkalommal meglépett mellőlem. Mégis milyen választásom maradt? Levadászom és a fülénél fogva rángatom el magammal a temetőbe, ahol megemlékezünk anyánkról... Aztán kinyírom. Ne értsen senki félre, megértem hogy neki sem könnyű, sőt... De akkor is, hogyan képes egy szó nélkül lelépni... Ráadásul úgy, hogy két óra múlva az apa gyűlést tart a könyvesboltom pincéjében és annak az előkészületeiben is részt kellene vennie és nem rámhagyni mindent... Elvégre a vezető jobb keze és az ellenálló bandánk örököse, én "csak" a fedővállalkozást biztosítom. Az ördögbe is, hogy mindent nekem kell csinálni!
Így jutottam el a pubba. Határozottan és magabiztosan léptem be a szórakozóhelyre. Nem voltam kifejezetten szívbajos vagy mimóza lelkű típus, ezért semmiképpen nem okozott gondot a kiváncsi tekintetek keresztüzében a bárpulthoz sétálni, és onnan keresni a bátyámat. Ez a hely volt az utolsó mentsváram, már minden olyan helyet bejártam, amiről tudtam hogy látogatni szokta, ha itt nincs akkor feladom... De a háborúnak koránt sem lesz vége, és talán a következő lőgyakorlaton az ő hátsóját fogom kilyuggatni egy papír bábú helyett.
Természetesen első látszatra nem jártam sikerrel, így egy sóhaj kíséretében feltornáztam alacsony személyemet egy bárszékre és rendeltem magamnak egy üveg sört. Az egész délutános rohangálástól megszomjaztam, és az istenit neki, ha ez most nem jár ki nekem... Ahelyett, hogy az anyámra emlékeznék, az idióta bátyámat kajtatom ebben az elátkozott városban.
Abban a pillanatban tudtam, hogy rossz öltet volt leülni, amikor a kellemetlen alkoholbűzös lehelet megcsapta az arcomat. Az értelmetlen motyogást ne is említsük. Nyugodt mozdulattal fordítottam a békés duzzogásom megzavarójához és minden idegszálamra szükség volt, hogy ne forduljak le a székről. Az a szag... Mintha egy hete legalább a kocsmában lakott volna.
- Ne haragudjon, várok valakire! További szép estét! - mondtam barátságos ám határozott hangon, majd tüntetőleg visszafordultam a sörömhöz és próbáltam valamilyen B, tervet kitalálni Dave megtalálására. Természetesen a telefonja kikapcsolva... Az összes rozzant lebújt átnéztem, még egy nudibárba is bementem... Elnyelte a föld azt a barmot...
Nem mondhatnám, hogy nem számítottam a folytatásra. Inkább csak reménykedtem benne, hogy elkerülhetem a nagyobb feltűnést. De persze, az újonnan szerzett kisbarátom, nem igazán gondolta úgy, hogy befejeztük játékot és már a derekamnál matatott az egyik keze. Először megpróbáltam finoman eltolni, de amikor erőszakosabban markolt meg és már szinte beterített a bűzös testével, akkor már az én béketűrésemnek is elértünk a határára. Nem nevezném magam agresszívnak, de ki nem állhatom, ha valaki nem fogadja el a nemleges választ. Éppen ezért egy jól irányzott könyökmozdulattal a férfi bordái közé ütöttem, majd a derekamat markoló kezét megragadva leugrottam a bárszékről és kicsavartam a szóbanforgó végtagot. A meglepetés ereje hatalom. Az ölemben nyugvó táska tartalma csilingelve ért földet, és a tompa puffanás jelezte hogy a szegény könyvem is a padlón kötött ki. Dühtől eltorzult arccal löktem a nyúlkáló "úriembert" a pulthoz és fájdalmasan csavartam még egyet a karján.
- A nem az nem, kedves uram!

call me trouble call me trouble call me trouble call me trouble

547 ; zene ; Cute

x x x

» Aurora && Dominic
» Aurora Cresswell
» Bastien && Aurora | foolish heroes die early