Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Aurora && Dominic


Kiválasztott

Aurora Cresswell
Chatkép :
Aurora && Dominic Tumblr_inline_p9tcyzYQdP1t9ndkh_540
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Elizabeth Olsen
Hozzászólásaim száma :
43
Pontjaim :
14
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
cress
Őt keresem :
Aurora && Dominic Tumblr_o8448kro3w1u8fzgio4_250
Tartózkodási hely :
Washington DC
Korom :
31
Foglalkozásom :
könyvesbolt tulajdonos


Aurora Cresswell

Elküldésének ideje -- Szomb. Nov. 14, 2020 8:53 pm



Dominic & Aurora

never trust a man with a wolf's smile


Ha a mai estét túlélem, tényleg megköszönöm Dave-nek és apának a kemény edzéseket. Aztán kilépek... Vagy megfojtom őket... Vagy megszököm Washingtonból, ahogy mindig is akartam... Robert ma nem csak egy-két pofont kiosztani jött és bár a megmentésemre sietett egy hős lovag mégsem mertem elhinni hogy javultak az esélyeim.
De azért küzdöttem, ahogyan tőlem kitellett... Aztán zuhantam egyenesen rá egy férfi mellkasra. A romantikus része az agyamnak értékeli a gesztust, ugyanakkor legalább annyira kemény izmokba csapódtam mint az aszfalt így képtelen voltam visszafogni az elgyötört torkomból feltörő nyögést. Kábán pislogok a férfira, a kérdésére elkínzott, közel sem vidám nevetés csúszik ki a számon.
- Soha jobban. Szép vetődés, kö... - kezdek bele a hálálkodásba, ám nem jutok tovább egy szótagnál amikor Robert lába kényelmesen befészkeli magát a bordáim közé. Fájdalmas sikoly és zokogás tör fel a torkomból és szörnyen émejgek és alig tudok levegőt préselni a tüdőmbe. Először csak elhomályosul a látásom, majd teljesen el is sötétül. A valóság érthetetlen hangfoszlányokként és villanásokként tér vissza hozzám. Minden összefolyik, de még így is van bennem annyi hogy elküldjem Robertet melegebb éghajlatra.
Érzem, ahogy a férfi gyengéden a hideg aszfaltra fektet, majd átveszi az irányítást. Küzdök minden másodperc eszméletért, hogy ne veszítsem el teljesen a külvilággal a kapcsolatban, de szinte képtelen vagyok egyben tartani a dolgokat. Frusztráltság szorítja össze a torkom, miközben próbálom kitalálni hogyan tornázhatnám magam fel és lehetnék hasznosabb a férfi számára, de szinte esélytelen. Kezeim alig bírják el a súlyomat, miközben próbálom magam felnyomni... és ekkor meglátom a csillanást. A pisztolyom kartávolságon kívül hever egy kocsi alatt. Felcsillan a remény és veszett módon igyekszem elérni. Testem belefeszül az erőlködésbe, mikor megcsapja a fülemet a név...
Dominic Nathaniel...
Valahonnan ismerős, de képtelen vagyok előszedni honnan hallottam már. Viszont a bemutatkozás többi része akarva akaratlanul is rám hozza a frászt, megmentő ide vagy oda. Fegyverkereskedő...  A boltomnál... Ó, apa... Hirtelen feldereng egy heves vitánk és már halványan emlékszem. Bosszankodás tölti el a szívem, de hamar megfeledkezem róla amikor istentelen hangok és morgások veszik át a beszéd helyét. Ösztönösen tudom, nem szabad odanéznem, így inkább a könyökhajlatomba hajtom a fejem és koncentrálok a légzésemre. Minél előbb vissza akarom nyerni az erőmet. Újra kicsúszik kezeim közül a valóság...
... Léptek zaja térít újra vissza a valóságba. Erőtlenül emelem fel és fordítom felé a fejem. Kótyagosan, elgyötörten pislogok rá. Keze kinyúl az arcom felé és rezzenés nélkül engedem hogy kisöpörje a hajamat a szememből. Különös, annak ellenére amit mondott nincs bennem félelem és nem húzódok el.
- Voltam már jobban is... Mi történt vele?- felelek rekedtes hangon a kérdésre, miközben ismét próbálok talpra kecmeregni.
- Azt hiszem elkélne egy kis segítség...- kezdek bele halvány mosollyal az arcomon, majd döbbenten kapaszkodok a nyakába amikor felkap a földről. A hirtelen mozdulattól éles fájdalom cikázik végig a testemen amitől fintorba rándul az arcom. - Lassabban csodafickó, az áru törékeny! - motyogom elfúló hangon.


475 ;  elkészült, remélem tetszik! Cute
C




Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Pént. Júl. 31, 2020 8:23 pm

'Rora & Dom



I've been the Archer, I've been the Prey
Idióta. Iszonyúan rosszul mérte fel a helyzetet, ugyanis nem ellenfél számomra hiába fenyeget. A hozzá hasonlókat szoktam megenni reggelire. Ráadásul az ilyen, kifejezetten a gyengébbik nem ellen elkövetett erőszakot pláne nem tűrhetem.
- Mert különben? - Érdeklődöm rávicsorogva, miközben tovább erősítek a kezének szorításán. Ebből ugyan nem szabadul ki az már biztos, ahhoz ugyanis természetfelettinek kellene lennie hogy iszonyú erővel kitépje a kezét a karmokká szarusodott körmeim vasmarkából. Arra ügyelek, hogy csak szorítsam és ne karmoljam meg a kezét. Már önmagában a kettőnk közti puszta erőkülönbség miatt is fájdalmas lesz ez számára.

Elégedetten válik vigyorrá a korábbi vicsorom, ahogy hallom a porcok és inak lassan megadják magukat szorításomnak és végül a csont törésének jellegzetes hangja és a férfi fájdalmas jajszava száll az esti szél csöndjében.
- Miért nem egy hozzád hasonlóval kezdesz? - Érdeklődöm, bár merő túlzás volna kettőnket akár bármiben is egy kalap alá venni. Nem egy ligában játsszunk ez már első ránézésre is világos lehet bárkinek, ha józanul mérlegeli egy ember és egy vérfarkas puszta kezes ökölharcát. Amíg emberünk velem foglalkozik, az eddig levegőért kapkodó hölgyemény is összeszedi és aktivizálja magát.

Ennek következtében a lány torkát szorongató férfi elereszti és a megnyomorított koronaékszereit kezdi markolászni szabad kézével, miközben fájdalmas ordítás közepedte kíván minden szépet és jót a nő és az én felmenőimnek is. ~Hát nem kedves?! Mindjárt meghatódom, a szívhez szóló megnyilvánulásától. Jah, nem!~ Azonban a lány miközben megtántorodva igyekszik odébb evickélni a férfitől, a saját lábai miatt csuklik össze. Emberünk egyik kezét még mindig nem eresztettem el - nehogy valami ostobasághoz, netán fegyverhez nyúljon -, így kénytelen vagyok magammal rántani ha szeretném a lányt még a földet érés előtt elkapni.

A műveletet ezen gátló tényezők ellenére is sikeresen abszolválom, így a lány az ölemben köt ki a beton helyett.
- Jól vagy? - Kérdezem a fájdalmasan felnyögő nőtől. Botor módon a lány állapotával foglalkozom először, teljesen megfeledtkezve a férfiről aki persze maximálisan ki is használja, hogy nem ő van reflektor fényben és belerúg a nőbe teljes erejéből. A nő torkából feltörő fájdalmas sikoly azonban észhez térít, pontosabban haragra lobbant. Eddig nem kívántam feltétlenül a halálát, most azonban biztos vagyok benne, hogy innen élve aztán nem fog távozni ezek után.

Meglepő, de a hölgynek van még annyi lélekjelenléte, hogy a férfit elküldje utolsó erejéből a fészkes fenébe. Elismeréssel adózom ezen karakán jellemvonása előtt, azonban nincs időm mélázni most ilyesmin, dolgom van. Helyre kell tennem is pár dolgot, aztán foglalkozom a lány sebeinek ellátásával.
- Szerintem meg inkább te fogsz megdögleni! Figyelmeztettelek, hogy ereszd el! - A lányt gyengéden a földre eresztve immáron a férfinek szentelem teljes figyelmemet. Karját kicsavarom tőből, amire hangos ordítás csupán a válasz ám ennyinél nem állok meg, tovább folytatom a módszeres kínzását.

A kezét eleresztve gyomorszájon vágom, hogy csak úgy nyekken a kemény falnak. De nem várom meg, hogy összeszedje magát. Helyette karmaimmal esek neki a mellkasának és hagyom a Bestiámat had élje ki magát rajta. Élvezettel szabdalom a mellkasát, a karmazsin vörös színű, kibuggyanó vérének látványa teljesen átkattant nálam valamit. Hallom, ahogy egyre gyengül a szívverése, ahogy tehetelenül próbál kapálózni alattam ám mozdulni sem tud. Elégedetten húzódik mosolyra az alsó ajkam.
- A nevemet kérdezted, hát elárulom. Csak hogy tudd, ki végzett veled... Dominic Nathaniel King... főállású fegyverkereskedő, mellékállásban önkéntes sorozatgyilkos és igazság osztó, szolgálatára! - Búcsúzom a nőverő emberünktől, mielőtt kitépném a mostanra már szétroncsolt mellkasából az egyre gyengébben dobogó szívét.

Csak ezután kelek fel és ujjaimról a vért komótosan nyalogatva és a nadrágom zsebéből egy fehér szövet zsebkendőt előhalálszva indulok meg a korábban odébb, a földre tett lány felé. Láthatóan nincsen jól, komoly fájdalmai lehetnek mert teste hétrét görnyedt és szinte hallom a sípoló tüdejét, ahogy küzd minden egyes levegővételért. Talán orvosi ellátásra is szorul, bár nem tudom megítélni látatlanban mennyire lehet súlyos a helyzete. Óvatosan közelítem meg, általában nem szokta senki végignézni ha bedurvulok és átadom a gyeplőt Bestiának. Talán ki is borult a látványtól, hogy a szeme láttára végeztem valakivel... Vagy mázlim van és közben csillagokat látott a fájdalomtól, nem pedig a mi kis párosunkat nézte.

Minden esetre nyugalmat erőltetek magamra, bár arcomon egyértelműen az őszinte aggodalom jeleit vélheti felfedezni. Mire odaérek hozzá, arcom és a körmeim már visszaváltoztak és le is törölgettem róla a maradék vért. Ha nem látta volna az iméntit, az ég egy adta világon semmi sem emlékeztetne arra, hogy ne halandó ember volnék magam is. Óvatosan legugolok hozzá, izzadt arcába tapadó haját kisöpröm a szeméből.
- Jól vagy? - Ismétlem meg a korábbi kérdésemet, amit még a férfi rúgása előtt felé intéztem. - Most már nem kell aggódnod miatta. Soha többé nem fog bántani. - Mondom oly természetesen, mintha csak az időjárásról beszélnék és nem arról hogy az imént megöltem valakit. - Fel tudsz állni? - Kérdezem tőle, válaszától függően segítem talpra vagy kapom fel a földről, mint valami könnyű tollpihét.



#786 - Zene - Sorry hogy ennyit késtem vele.  bujik
C



Vissza az elejére Go down
Kiválasztott

Aurora Cresswell
Chatkép :
Aurora && Dominic Tumblr_inline_p9tcyzYQdP1t9ndkh_540
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Elizabeth Olsen
Hozzászólásaim száma :
43
Pontjaim :
14
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
cress
Őt keresem :
Aurora && Dominic Tumblr_o8448kro3w1u8fzgio4_250
Tartózkodási hely :
Washington DC
Korom :
31
Foglalkozásom :
könyvesbolt tulajdonos


Aurora Cresswell

Elküldésének ideje -- Hétf. Május 04, 2020 4:58 pm



Dominic & Aurora

never trust a man with a wolf's smile


Ami igaz, az igaz. Hálás lehettem Dave-nek és apának amiért ragaszkodtak a közelharc edzésekhez. Na, nem azért mert most is milyen jól helyt álltam, és megakadályoztam hogy Robert lassacskán félholtra verjen, hanem mert megtanultam jól bírni az ütéseket. Rendkívül jól, nem is beszélve arról, hogy magamnál tudtam maradni. Ha valaki csak rámnéz nem hinném hogy az lenne az első gondolata milyen remek boxzsáknak bizonyulnék, ha eldurvulna a helyzet. A férfi váratlan támadásával szemben a pisztolyom nélkül esélyem sem volt, ám első sorból nézhettem végig a műsort. Micsoda kib*szott mázlista vagyok!
Miután az ellentámadásom olyan csúfos kudarcba fulladt, minden idegszálammal küzdöttem hogy levegőhöz jussak. Nem volt egyszerű, Robert kíméletlenül szorította a nyakam, minden csepp oxigén amit a tüdőmbe voltam képes préselni élet-halál tusa volt. Látóterem határai rohamosan sötétültek el, az ájulás kiéhezett keselyűként lebegett a fejem körül, nem láttam mást csal a férfi gyűlölettől eltorzult arcát, füleimet összemosódott mocskos szitkai töltötték meg. Valahol a háttérben éreztem hogy keze újabb ütésre lendül, ami végleg meg fog fosztani eszméletemtől. Összeszorított szemmel vártam hogy ökle végre célba találjon és imádkoztam érte hogy ne kezdjek el könyörögni, ám a csapást hiába vártam. Helyette egy idegen hang dörrenése űzte el Robert acsargását. Szemeim zavaróan lassan nyiltak ki, ám hasztalan, a kínzástól képtelen voltam felmérni váratlan megmentőmet, azon kívül hogy egy hatalmas férfi volt és rendkívül ingerült. Hála istennek nem veszett ki teljesen a hímnemből a lovagiasság és nem mindegyik gondolta úgy hogy milyen nagy buli pépesre verni egy fiatal nőt a sikátorban. Ezt az embert az ég küldte!
Robert szorítása némileg enyhült, így jócskán több oxigént voltam elgyötört testembe juttatni.
- Mi közöd van hozzá? Ki a f*sz vagy te? - fröcsögi az idegennek támadóm, miközben megpróbálja kitépni kezét a szorításból. Azt nem tudom sikerrel jár-e, de remélem rohadtul fáj neki. - Kotródj innen amíg szépen mondom...
Reménykedtem benne, hogy a férfi elég ideig elvonja Robert figyelmét ahoz, hogy összeszedjem magam, de a gondolat megszületésekor a mocsok újra szorítani kezdte a torkomat. Jól van, Cress... Most vagy soha... Cselekednem kellett, különben nem élem túl a ma esti kis kalandot. Minden maradék erőmet összeszedve térdeltem ágyékon Robertet, aki vad ordítozás közepette engedte el végre a nyakamat. Köhögve tántorodtam el a faltól, messze a gyáva féregtől abba az irányba ahol a fegyveremet sejtettem, ám nem jutottam messzire... Lábaim az elszenvedett tramumáktól rövid időn belül felmondták a szolgálatot. Hangos puffanással és fájdalmas nyögés kíséretében értem földet, pechemre nem eléggé messzire ahhoz hogy Robert, miután rekord idő alatt túltette magát a családi ékszereinek összezúzásán, teljes erőből belémrúgjon. Bakancsa elviselhetetlen fájdalommal, kíméletlenül fúródott az oldalamba. A hirtelen fájdalomtól képtelen voltam elfolytani a torkomból felszakadó sikolyt.
- Most megdöglesz kis ribanc! Ebből a szarból nem mos ki apuci, meg az a gyökér bátyád!
- Menj a pokolba! - sziszegem a fogaimon keresztül, a fájdalom hullámaival küzdve. Testem összegörnyed és ismételten levegőért küzdök, miközben pontok táncolnak a tekintetem előtt és farkasszemet nézek a pisztolyom markolatának csillogásával. Persze, most mutatod magad... Áruló...


475 ;  elkészült, remélem tetszik! Cute
C




Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Vas. Május 03, 2020 9:26 pm

'Rora & Dom



I've been the Archer, I've been the Prey
InkHeart könyvesbolt. A mai kifejezetten kellemetlennek ígérkező találkám színhelye. Maga az üzlet a belváros szélén helyezkedett el, csendes ám viszonylag forgalmasnak mondható környéken. Késő van, már záráshoz közeledik a boltocska. Viszont ezt az ügy nem tűr halasztást és ezt merem remélni minden fél pontosan tudja. Ha mégsem, hát most megtudják ki is itt az Atyaúristen. Merthogy velem nem lehet b@x@kodni. Vagyis pontosítok: lehet, csak nem érdemes. Mert az ilyesfajta piti próbálkozásokat megtorolom kegyetlenül. Amolyan nevelő célzattal, hogy a többi is tudja hol a helye. Az üzletben ugyanis nem ismerek tréfát. Bárkinek bármit beszerzek és leszállítok, de ha nem fizet vagy egyenesen megpróbál átverni... nos olyankor nem szívesen lennék a helyében.

Dave Cresswell. Szöges ellentéte az apjának. Bár az öregének a szagától is feláll a szőr a hátamon - mert hát vámpír a fickó és ugyebár ott az a csúnya, ösztönökön alapuló ellenszenv, mellyel minden vérszívó iránt viseltetem zsigeri szinten - mégis ezerszer jobban kijövök vele, mint a fiával. Aki forrófejű és azt hiszi, hogy mindenkinél okosabb és ő szarta a spanyol viaszt. Nos nagyon nem. Én pedig nem tűröm az ilyesmit. Ha az apja nem lett volna éveken át pontosan fizető, megbízhatónak mondható ügyfelem, szóba se állok vele. De az öreg felszívódott és a fia vette át a család ügyeit. Ráadásul a szokásosnál is nagyobb tételben rendelt be a fegyverekből, szóval inkább örültem első körben, mintsem gyanakodtam arra, hogy gond lesz belőle.

Manapság mindenki fegyverkezik - ki védekezni akar, ki pedig támadni -, nem az én tisztem hogy ítélkezzek. Ez pusztán üzlet, hát így is álltam hozzá. A kölyök viszont kiakasztóan pofátlanul viselkedett és minden korábbi megállapodást felrúgva nem fizetett. Elsőre még csúszásra gyanakodtam, aztán már szándékosságra. Azt viszont nem tűröm még a nálam idősebb/erősebb/hatalmasabb egyénektől sem. Úgyhogy ideje volt felkeresnem a Cresswell-eket és emlékeztetni őket arra, hogy ki is a főnök ebben a történetben. Ahogy odaérek az üzlet már zárva, azonban dulakodást veszek észre előtte.

Egy férfi ~Talán Dave?~ egy nőt szorít épp a falhoz. ~Hogy én hogy utálom az ilyet?!~ Emelem égnek tekintetemet. Ha valamit gyűlölök mindennél jobban, az az hogyha a gyengébbet bántják. Így nem tehetek mást, mint közbeavatkozom. Figyelmeztetés nélkül kapom el a férfi hátra lendülő kezét, ahogy ott termek egy szempillantás alatt.
- Szerintem engedd el. - Javaslom, jégkék szemeimet a fickóra emelve. - Amíg még van mivel. - Szűröm ki az agyarakká váló fogaim között. Egyelőre megadom az esélyt neki, hogy önként és legfőképpen élve távozzon a helyszínről. És még örülhet, hogy jól nevelt úriember vagyok és visszafogtam magam.



#412 -  Sorry hogy ennyit késtem vele.  bujik
C



Vissza az elejére Go down
Kiválasztott

Aurora Cresswell
Chatkép :
Aurora && Dominic Tumblr_inline_p9tcyzYQdP1t9ndkh_540
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
Elizabeth Olsen
Hozzászólásaim száma :
43
Pontjaim :
14
Pártállás :
  • Ellenálló

User név :
cress
Őt keresem :
Aurora && Dominic Tumblr_o8448kro3w1u8fzgio4_250
Tartózkodási hely :
Washington DC
Korom :
31
Foglalkozásom :
könyvesbolt tulajdonos


Aurora Cresswell

Elküldésének ideje -- Kedd Ápr. 21, 2020 10:07 am
+16




Dominic & Aurora

never trust a man with a wolf's smile


Az üzletem a belváros szélén található, egy viszonylag csendesebb környéken. Éppen eléggé szem előtt van ahhoz, hogy ne keltsen gyanút ha többen legyeskednek az üzlet körül. Főleg hogy rendszeresen megszállják az üzlethelyiséget az óvodások, ami nem kis aggodalomra ad számomra okot. Sötétebb perceimben rettegve gondolok arra a pillanatra, ha a kártyavár összeomlik ők is veszélyben foroghatnak, legyen szó az ellenállók gyerekeiről vagy éppen  ártatlanok csemetéiről. Az én lelkemen száradna, ha valamilyen bántódásuk esne és nem tudom, hogyan élhetnék tovább a gondolattal hogy miattunk történik valami borzalmas. Ha kellene az életem árán is megvédeném őket, gondoljon bármit Robert...
A legutóbbi gyűlés emléke élénken él a fejemben és a gondolatra újra felpezseg bennem a harag. A kezem még mindig lüktet az ütéstől, a kötés alatt tisztán érzem a sebeket és apróbb zúzódásokat. Aki érdeklődött azt mondtam neki a polcok feltöltésénél szenvedtem balesetet. Úgyse hinné el nekem senki, hogy nálam kétszer akkora embeer képébe másztam bele a szó legszorosabb értelmében. Mégis ki az az elmeháborodott, aki ilyen könnyen veszi az ártatlan életek kiontásáról?! Hogyan tehetne egy gyerek arról, milyen borzalmas dolgokba másznak be a szüleik vagy hozzátartozóik? Hogyan büntethetsz valakit, aki még szinte semmit sem fog fel a helyzetből ami körülötte van? A család bár fontos, és taktikailag jó megoldásnak hangozhat, mégis visszataszító lépés ellenük cselekedni. Ha elkezdünk mocskosan játszani csak azt érjük el, hogy egy újabb rögöt vetünk arrébb a sírunkról, semmivel sem tudnánk többet és jobbat ajánlani az embereknek, mint ami van. A természetfeletti lényekről nem is beszélve, akik milliószor rosszabbra képesek, ha bosszúszomjasak. Más megoldást kell találnunk, olyat amivel minden egyes személynek egy jobb életet tudunk felvillantani. Amiben bebizonyítjuk, hogy lehet békében egymás mellett élni, tartozzunk bárhová. Hogy nem számít ha nem dobog a szíved, vagy a Hold muzsikája csábít és kínoz. Persze, tudom az erőszak nem elkerülhetetlen, de nem ennek kéne lennie az első és legkézenfekvőbb reakciónak. Erőszaknak nem lehet erőszakkal véget vetni és ezt tudja apa... De Dave mintha egyre csak távolonda tőlünk, pedig régen ő is hitt ebben. A türelem játék sosem volt erőssége, de nem is volt kegyetlen soha. Robert és a többi beszűkült látókörű izomagy rosszhatással vannak rájuk és nem tudom hogyan tudnám újra jó irányba terelni. Egyedül kevés vagyok, mert bár imádjuk egymást valamiért a férfiakban erősen él a vágy hogy ők legyenek a legerősebb disznók a szemétdombon. Apát sem értem miért nem cselekszik... Vagy miért nem látom hogy tenne bármit is azért, hogy Davet visszatartsa...
Aggódom. Éjjel - nappal, a felszínen és a felszín alatt. Most is, ahogy éppen zárom az üzletet. Sóhajtva és elcsigázottan veszem a kabátomat és kattintom le a villanyt. Halk nyikorgással záródik mögöttem az ajtó, kulcs csörög a zárban aztán néma csend. Mélyen beszippantom a hűvös esti levegőt és kényszerítem magam, hogy szakadjak ki abból a goldonati spirálból amibe belekerültem. Nincs értelme agyalni. Ha javítani akarok a helyzeten, le kell ülnöm Dave-vel, vagy edzés közben felhozni a témát és beszélgetni, érvelni és meggyőzni. Talán még nem késő...
Az ütés a semmiből érkezett.
Az egyik pillanatban még a bátyám dolgain gondolkoztam, a következőben a testem nekicsapódott az üzlet ajtajának. Az arcom fájdalmasan lüktet, a fejem forog a hányingertől amit a falnak csapódás okozott. Időm sincs észhez térni, mikor egy kegyetlen rúgás kisöpri alólam a lábaimat, a szemem képtelen fókuszálni, egy pillanat műve és a földön vagyok. Az ösztöneim fáziskéséssel kapcsolnak és kapom elő a pisztolyt, de elkéstem. A következő rúgás a csuklómat éri, a fegyver tompán csillan ahogy elrepül a kezemből. Vér ízét érzem a számban és az ütések csak záporoznak, miközben igyekszem minél inkább összehúzni magam, ne érjen a támadás létfontosságú szervet.
- Kétszer is meggondolod mikor bassz pofán legközelebb, kis kurva! - morogja zihálva a támadóm miközben fölémhajol és villámként hasít belém a felismerés, hogy Robert az aki igyekszik teljes erejéből laposra verni. Hányinger kerülget és harag szikrázik bennem, és olyan erővel lököm felfelé a lábaim. Szerencsésen állon találom a mocskot, aki megtántorodik, időt hagyva nekem, hogy talpra kászálódjak és védekező pozíciót vegyek fel.
- Gratulálok, sok bátorság kell ahhoz, hogy egy nőt verjél... - zihálom undorodva, és támadásba lendülök. Hiába. Sosem voltam jó közelharcban, ezért rövid dulakodás után nyakamnál a falhoz szorít, teljes testével sakkban tart és képtelen vagyok mozdulni, levegőt venni is alig. Látom, hogy mozog a szája, de a fülemben zúg valamilyen istetnelen csengés és így nem hallom a szitkokat, de valószínűleg el tudnám képzelni, ha nem az ájulás kerülgetne...
Életemben először érzem, hogy végem...


730 ;  elkészült, remélem tetszik! Cute
C




Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom

Elküldésének ideje --
Vissza az elejére Go down
 
Aurora && Dominic
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dominic & Lidiya
» Ben && Aurora
» Dominic Nathaniel King
» Aurora Cresswell
» Bastien && Aurora | foolish heroes die early

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Archivált játékok-
Ugrás: