...a  véres bosszú, amit fájdalmamban elkövettem és az alku idővel rámutatott arra milyen sötétség rejtőzik a lelkemben... Küzdök ellene és próbálkozom távol tartani magam azoktól az érzésektől, de természetesen Ő sosem hagy megfeledkezni róla. Sosem fogja engedni amíg hozzá vagyok kötve, hogy élveztem a bosszú minden percét... Hogy valahol mélyen érzek valami bizsergést amikor újabb parancsot kapok tőle... Amikor úgy néz rám vagy, vagy hozzám ér. Ha édes méregként csepegteti az igazságot a fülembe. Gyűlölöm magam érte. Gyűlölöm, hogy Rylan emléke nap, mint nap halványodik. Gyűlölöm, hogy ezt Ő is tudja és ha nem játszom a játékszabályok szerint a képességével újra és újra feltépi a sebeket...

Két éve törtél be az életembe és a mai napig fogalmam sincs róla, vajon te adtad-e ki a parancsot, hogy megöljék Rylant. Úgy tudom, akkor még fogalmad sem volt róla, hogy a világon vagyok és milyen képességekkel rendelkeztem, talán egyszerűen rosszkor voltam rossz helyen... Pontosan ott ahol az embereid halálra kínozták a szerelmemet, én pedig a fájdalomtól elvakultan végeztem velük...
Órákkal később találtál rám és a képességeddel, az elmúlt nap összes brutális percét visszaidézted és rájöttél mi vagyok és mit tettem. Nem örültél, hogy két embereddel ilyen könnyen elbántam, de megcsillant az a számító fény a szemedben és alkut ajánlottál, miközben a kezed nyomán már éreztem a formálódó átkot, az ujjamra felhúztad azt a gyűlölt zafírköves gyűrűt... Életért életet. Vagy ott helyben végzel velem, vagy száz évre hozzád kötöm magam és csak neked engedelmeskedem. Nem használom ellened a hangom, nem próbálok megszökni, minden parancsod teljesítem és nem teszek kárt magamban...
A mai napig nem tudom miért egyeztem bele, de már két éve hozzád vagyok kötve. Azzal az átkozott gyűrűvel, mint valamilyen morbid házasság. Gyűlölöm, hogy eszköz vagyok a kezedben. Gyűlölöm, amikor rámutatsz, hogy talán nem is különbözünk annyira egymástól. Egyikünknek sem okoz gondot a kegyetlenség, bármennyire is küzdök a lelkemben várakozó sötétséggel. Gyűlölöm, hogy tudod és kihasználod hogy valami vonz hozzád, miközben legszívesebben menekülnék. Gyűlölöm, hogy tudod inkább meghalnék és mégsem próbálkozom többé... És utálom, hogy élvezed azt hogy küzdök, mert tudod hogy értelmetlen.
Gyülölöm magam, mert ezt én is érzem...

"Az információ hatalom! A hatalom pedig pénz, kedvesem." - mondtad nekem amikor bevezettél a kis hálózatod rejtelmeibe. Természetesen csak annyit osztottál meg velem, amennyit tudnom szükséges, hiszen átok ide vagy oda, nem teregeted ki az összes kártyádat. Titkokat gyűjtesz, előkerted a csontvázakat a szekrényekből és a mocsokkal kereskedsz. Bár szimpatizánsnak vallod magad, nem különösebben érdekel kivel üzletelsz amíg megfizetik a szolgálataid. Pontosabban az enyémeket, hiszen a képességemmel a kezedben még sosem volt ennél egyszerűbb elérned amit akarsz. Egy csalfa szólam és megerednek a nyelvek aztán pár rafinált ütem és nem emlékeznek semmire.

A karakter motivációit és a megismerkedésünk előtti életét a te fantáziádra bízom! Hogy egy kicsit jobban beleláss a kettőnk kapcsolatába és megismerkedésünkbe itt találod az előtörténetem!
Nyitott vagyok az ötletekre és a kapcsolatunk alapjait leszámítva nagyon rugalmas vagyok! A play by-hoz csak ötleteket kínálok, ha van valaki aki a szíved vágya akkor szólj és megbeszéljük! Nem tudom, endgame lesz-e a kapcsolatunk (bár örülnék neki ), ez majd úgyis kialakul, meglátjuk merre halad a történet. Gyere, keress meg pm-ben vagy discordon és mindent megbeszélünk!