A lány szavaira felhúzom szemöldökeim, túl jól ismer és a családomat is. Hogy ez jó vagy rossz...valahol a kettő között stagnál. S zavaró tényezőként kopog elmém falán. Ami pedig még jobban zavar. Ez az én szerencsém. Bár az időt nem nagyon figyeltem, azt tudom, én kések. De nem csak én. A húgom sem érkezik a megbeszélésre. Vagy amiért a lány őt várja. Felemelkedik az asztaltól és öltözni kezd. Távozik. Legalábbis innen ki megy. Aminek örülök, bár részben tapló dög vagyok. De nem tehetem meg, hogy tovább késlekedjek. Egyedül meg nem hagyok senkit a házba... mondjuk kint sem jobb, de majd megoldja. Erős nő. Hiszek benne. Összekapom magam, majd a kulcsomat is előszedem, hogy magunk mögött hagyjuk a házat. Bezárom az ajtót és a lányra pillantva lépkedek el mellette. Ám még vissza pillantok. - Csak ügyesen... - felelem halkan és lépek is tovább, hogy az autóm felé induljak, hogy beüljek végre és indulhassak. Vajn miért késik a lány? Történt valami? Mindenesetre, ha igen... akkor tudom, hogy tennem kell valamit. Tatiana sosem ártana a családnak. Apám és a húgom bízik benne... nos én a szokásos távolságot megtartom. Ez a kis sütis dolog egy lépés volt felém... egy apró lépés, s segítettem benne. Hogy tetszett-e a gesztus? Ízlett a süti. S ezzel mindent is elmondtam. Azt hiszem egy nagy változás elé kell néznem. Tatiana nem fog miattam odébb állni, hogy ne zavarja a szférámat. Jóban akar lenni velem. Hogy magáénak tudhassa a Vaughnokat. A barátságunkat. Vagy akárminket. Rám még kicsit várnia kell...
Chatkép : Szerepkör : az elsõk egyike play by : Emily Swallow Hozzászólásaim száma : 45 Pontjaim : 32 Pártállás :
Ellenálló
User név : Vic Fő képességem : shadows manipulation Őt keresem : my shine Tartózkodási hely : Washington D. C. Korom : 34
Tatiana Shelley
Elküldésének ideje -- Szer. Feb. 17, 2021 5:54 pm
Laurence & Tatiana
the difference between me and you, I accept my Darkness
Csodának könyvelem el azt, hogy válaszol a kérdésemre. Bár a válasza éppen elég ködös ahhoz, hogy megemeljem kissé a szemöldököm, majd összehúzva azokat figyeljek a mondandójára. Úgy érzem magam, mint, aki kapott választ muszájból, de az egyenértékű a semmivel. Tényleg nagyon nem kedvel. Mégis nagyokat bólintok, majd a fészkelődése láttán megemlítem, hogy itt is hagyhat. Nincs szükségem bébiszitterre, amúgy se most járok először a Vaughn házban. Nem vagyok se turkálós, se rabló fajta, így ilyesmik miatt égképp nem kell aggódnia, mindamellett ha a számításaim nem csalnak bármelyik pillanatban betoppanhat Deliah. Sőt! Ilyenkor már itthon szokott lenni, így kezd felmerülni bennem a gyanú, hogy valami baj érte őt. - Ha késésben vagy, akkor menj nyugodtan. Megvárom a húgod kinn, így a lelkiismereted is tiszta maradhat - fel is kelek a pulttól, jelezve, hogy számomra nem probléma. Kissé oldalra döntöm a fejem úgy szemlélem a fiút, aki kész felnőtt, mégis az arcára van írva egy gyerekes dac, amit a jelenlétem váltott ki. Bárcsak jobban menni az elmeolvasás, ezzel szemben a Sötétség felélénkül és véres dolgokat sugdos a fülembe. - Menj csak Lance, máskor beszélünk - teszem hozzá mosolyogva és indulok is az előszobába, hogy felvegyem a cipőm és kabátom. Jobb a békesség mindkettőnk számára. Az ajtóban ácsorogva várom őt, remélve, hogy tényleg elindul a dolgára. Talán egy kicsit bizonyítani akarok ezzel is, hogy nem vagyok annyira rossz ember, nem véletlen élvezem az apja és a húga bizalmát.
Beszélgetésbe elegyedni vele. Mint akik jóban vannak, mint akik mindennap mosolyogva találkoznak. Nem fogom megérteni az ilyen dolgokat sose, apám szokott ilyen bonxolult csatákba állni, nem pedig én. Szívesen kihagynám a bájcsevejt, ám egy Vaughn nem tesz kitérőt, sem most, sem később, Így sajnos a válasz elmaradhatatlan. - Szerencsére nem unalmas mókuskerékbe kerültem, bár most eléggé elvagyunk csúszva egy két dolog kapcsán. Épp szerelőt várunk az egyik gépünk miatt, hogy folytathassunk pár dolgot, bárígy eléggé meg van kötve a kezünk miatta. Pár héttel csúszni fogunk a folytatással... vár remélem gyorsan rendeződik. Addig mással foglalkozunk... de legalább nem unalmas és nem kell otthon maradnunk. - na nem mintha nekem unalmas lenne Maia mellett, de ő sem mindig maradhat otthon, nincs olyan szerencsénk, hogy egyszerre tartózkodjunk odahaza egy teljes héten át. Meg hát hogy ne legyen egyszerű az élet, ha otthon vagyok, akkor tuti mennem kell anyámhoz x okok miatt, vagy pedig ide kell jönnöm x dolgokért, amiket még vinnem kell az új otthonba. Maia mellé. Meg egyéb dolgokat is intéznem kell. Az én életem sem sokszor tejfel és mese. - Ha nem érkezik meg 10 percen belül, akkor magadra kell hagyjalak, már így is késésben vagyok... - és hát én meg a késés nem járunk sosem kéz a kézben. Már így is borsódzik a hátam a késés szóra. Azt hiszem ez is a családom hibája, de ez orvosolható kicsit. Úgy is a húgom miatt nem tudok távozni és az is igaz, hogy nem hagyok magára egy hölgyet... bár Tatiana sosem lesz a szívem csücske és olykor kiráz a hideg tőle. De apám jóban van vele... meg a testvérem is és amíg ők biztonságban érzik magukat mellette, áldásom erre a nőre és a kapcsolatukra.
Chatkép : Szerepkör : az elsõk egyike play by : Emily Swallow Hozzászólásaim száma : 45 Pontjaim : 32 Pártállás :
Ellenálló
User név : Vic Fő képességem : shadows manipulation Őt keresem : my shine Tartózkodási hely : Washington D. C. Korom : 34
Tatiana Shelley
Elküldésének ideje -- Szer. Jan. 27, 2021 9:28 am
Laurence & Tatiana
the difference between me and you, I accept my Darkness
A kávémat kénytelen vagyok egymagam elkészíteni, a házigazda ehhez nem kedvel eléggé. Egyetlen megjegyzés nélkül teszem bele a két kanál cukrot, hogy azt elkeverve hozzá öntsem a tejet is. Lassan csinálom, mintha egy varázslatot készítenék. Az első kortyot követően magam elé helyezem, miközben ajánlatot teszek a fiúnak. Látom a mosolyát, mely egyből el is tűnik. Kissé oldalra döntöm a fejem, úgy tanulmányozom őt. Vajon mire gondolhat igazából? Kit tudnám deríteni, ha nagyon akarnám, érzem, hogy a pecsét alatt izzik a bőröm. - Szóval soha - kommentálom a válaszát a lehető legkedvesebb modorommal, majd neki adom az ígért süteményt. Bólintásnál többet nem tudok kicsikarni belőle, így tovább folytatom a kávézást, míg ő az édességet majszolja. Jól nevelt fiúként megköszöni az ételt, majd elpakol maga után. Annyira precíz mint Aksel, talán nem csak ebben hasonlít rá. Kissé meglep, hogy szalvétával és egy pohár vízzel kínál. - Mi a helyzet az egyetemen? - próbálok értelmes beszélgetést folytatni vele, bár nem sok jóra számítok az eddigiek alapján. Végül elejtek egy nagyobb sóhajt és félbe töröm a sütit, hogy a felét megegyem. - Ha dolgod van, nyugodtan menj csak, megvárom Liaht egyedül. Ne aggódj, nem robbantom fel a házat - forgatom a szemeimet egy fél mosoly keretén belül. Nem gondolnám, hogy magamra hagy, de látom rajta, hogy maradni se akaródzik neki.
Lehet hogy másféle vendéglátásra számított, hogy jómagam készítem el neki a kávéjának a belevalót... ez van. Szokjon hozzá, ha egy fedél alatt van velem pár percet. Ő nem Maia... és nem is lesz. Furcsa is lenne. Sajnos nem mindenkivel vagyok kedves, csak aki megérdemli. Az pedig 1-2 fő összessen. Érdekel egy cseppet a húgom hogy halad a dolgokkal, ám mindezt a mentorától tudom megérdeklődni, hogy ő hogyan látja a dolgokat irányában. Dicséri. Meglep? Nem...hiszen Delilahról van szó és ő mindent belead, ismerem, hiszen a húgom. Ő az, aki a 100%-ba is belead még pluszt, hogy jobb legyen, tör előre, mint a vízfolyás. Hogy elismerjék. Hogy én elismerjem. Hihetetlen a csaj, hiszen felém is közelíteni akar, annak ellenére, hogy ily csúnyán ellöktem őt mellőlem. Megnézni hogy halad... apró mosolyt ejtek, ám lassan el is tüntetem. - Majd egyszer. - ami nem mostanában lesz. A süti említésére meg is kapom a részemet, a felém nyújtott szeletet el is szedem és bólintok egyet, köszönömet jelezve a másik felé. Az egyik kezemben a tányér, a másikba pedig a sütit ragadom meg és beleharapok. Megakad a folyamat pár pillanatra, majd jóízűen folytatom az elfogyasztását. Hogy a szívembe zárta-e magát ezzel a kis dologgal? Fogjuk rá, de mindez hamar elmúlik úgyis. Amint a húgom haza ér, én léphetek és övék a terep. Aztán elfelejthejük ezt a sütis macerát. - Köszönöm. - teszem le a mosogatóba az üres tányért, majd szalvétáért nyúlva arcomat is megtisztitom egy két morzsától. Szalvétát még Tatiana is kap, mellékelve egy pohár ásványvizet is kap a sütiért cserébe. Csak úgy szó nélkül, illedelmesen, saját akaratból és nem mert apám fia volnék. Az ő nevelése...
Chatkép : Szerepkör : az elsõk egyike play by : Emily Swallow Hozzászólásaim száma : 45 Pontjaim : 32 Pártállás :
Ellenálló
User név : Vic Fő képességem : shadows manipulation Őt keresem : my shine Tartózkodási hely : Washington D. C. Korom : 34
Tatiana Shelley
Elküldésének ideje -- Hétf. Jan. 04, 2021 6:47 pm
Laurence & Tatiana
the difference between me and you, I accept my Darkness
Esküszöm én próbálkozom, hol Aksel, hol pedig Deliah kedvéért. Mégis a fiú modora olyan hamar kiveri nálam a biztosítékot, hogy azt tanítani lehetne. Mégsem mutatom a deltörő ellenszenvem, lenyelem magamban és egy félmosollyal az arcomon várakozok. Ha nem csal a megérzésem - vagy csak az eszem van a helyén - mindjárt beenged. Az apjával túlságosan jóban vagyok, - hogy a húgát ne is említsem - ahhoz, hogy rám vágja az ajtót. Pedig látom rajta, hogy szíve szerint azt tenné. Nem kedvel, ahogy én sem kifejezetten. Mégis próbálkozom. Ahogy kitárul az ajtó egyből beljebb lépek és a megszokott mozdulatokkal veszem le a kabátom, bújok ki a cipőmből. Nem érdekel, hogy rám várakozik, a szokott tempómban intézem a dolgaimat. - Tejjel, két cukorral - válaszolok, majd utána haladva a konyha felé tartok. A hozzávalókat elől hagyja, mire kissé felvonom a szemöldököm, mégis egy szó nélkül készítem el magamnak az éltető nedűt. A szemem sarkából figyelem, ahogy a pultnak támaszkodik, miközben én felülök a bárszékre. A kétes állapotú zacskót magam mellé helyezem, nem eresztve, mintha egy féltett kincs lenne. Az első kortyot követően hallom meg Laurence hangját, mire gyből felkapom a fejem. - Sokkal ügyesebb, mint azt gondolnád. Hihetetlenül gyorsan tanul - nézek a fiúra, miközben kavargatni kezem a feketém, hogy apránként barnává váljon. - Egyszer megnézhetnéd, hogy halad. Biztosan örülne neki és Aksel is - teszem hozzá csak futólag, pedig tudom mennyire fontos a fiatal warlocknak az apja szava. A süti említése hallatán elnevetem magam, majd felkelve az asztaltól kinyitom a megfelelő szekrényajtót, hogy kivegyek belől két tányért. Feltéve, ha Laurence engedi, ha nem akkor rá hagyom az egészet és ha elől van a két tányér akkor kiteszem rá az ínycsiklandozó süteményeket. - Az ígéret szép szó... - levegőben hagyom a mondatot, ahogy felé nyújtom a tányért. Egyet neki, egyet nekem.
Elküldésének ideje -- Szomb. Dec. 12, 2020 6:18 pm
Tatiana & Laurence
• Who are you looking for, again?•
Igen, Delilahoz érkezett, ezt már akkor sejtettem, mikor az ajtót kinyitva megláttam. Megakarja várni... ez így szép reggel lesz. Nem érek el sehová időben. Jó akkor ez a napom el lesz cseszve úgy néz ki, hát akkor érjünk rá. Igaz... semmi kedvem ehhez a nőhőz, azóta jár a nyakunkra, hogy a húgommal szerencsétlenség történt. Kérdésén sokáig nem gondolkozok, hiszen milyen modortalan lennék, ha rácsapnám az ajtót, ő meg kint várakozna... apám büszkeségéből egy csalódás lennék... így ezt elkerülve, meg amúgy is kijebb tártam az ajtót és odébb álltam, hogy a csokis sütivel - utálom a zsarolást imádom a csokis sütiket - beljebb fáradjon. - Hogy iszod azt a kávét? - kérdezem, miközben arra várok hogy a küszöbön átfáradjon, jelezve, hogy várja meg itt bent a lányt. Ennyi időm még akad, egyedül úgysem hagyom itthon. Még csak azt kéne...nő uralom. Ha belépett, akkor utána csukom is be az ajtót, majd elévágva a konyhába térek vissza, ahol a friss kávé is vár. Egy újabb bögrét veszek elő, töltök bele a friss feketéből, majd szedek elő kockacukrot és a hütőből is egy doboz tejet, meg egy kisebb kanál is előkerül a fiók aljából. Ezt mind elől hagyom, hisz vendégem biztos nem csak sima feketét iszik, ellépek onnan, amit akar azt pakol majd bele. A pultnak hátrálva dőlők neki annak háttal, karba font kézzel figyelve tovább a másikat. A süti másodlagosá vált az elsődleges helyről, annyira már nem is fontos. Nálam változnak az apró dolgok fontossági sorrendjei pillanatok alatt, így aztán... - Remélem jól haladnak a dolgok és nem bénázik! - tudjuk kiről beszélek és nem, nem nézem le a lányt, egyszerűen csak nem érzem a késztetést, hogy megbírkózzam a dolgokkal, hogy a testvéremet okítják a varázserővel kapcsolatos dolgokkal. Maradt volna mindenki a fenekén azon a napon. Elszúrták a békét, amit a családom hozott, mikor itthon tartózkodtam. Azóta minden más és még másabb lesz. Lehet változtatni rajta? Örökkön örökké így lesz és mókuskerékké válik mindez? Mindenesetre, míg érzem a hugom varázsát...addig én sem lehetek nyugodt. Túl sok minden forog kockán, s éberebb kell lennem mindenkinél. Már csak Maia miatt is, no anyámról se feledkezzünk meg... - Na hol az a süti... - ha már valamit valamiért...
Chatkép : Szerepkör : az elsõk egyike play by : Emily Swallow Hozzászólásaim száma : 45 Pontjaim : 32 Pártállás :
Ellenálló
User név : Vic Fő képességem : shadows manipulation Őt keresem : my shine Tartózkodási hely : Washington D. C. Korom : 34
Tatiana Shelley
Elküldésének ideje -- Kedd Dec. 08, 2020 8:05 pm
Laurence && Tatiana
the difference between me and you, I accept my Darkness
A nagy nap óta minden második nap gyakorlunk a kis tanítványommal, hiszen Aksel nem akarta vállalni a saját lánya tanítását, amiben teljes mértékig egyeértettem vele. Éppen elég neki a kliensei, felesége és a fia, akit egészen eddig olyan nagy gonddal nevelgetett a boszorkányság útján. Persze Deliah változása új szeleket hozott magával, amit mindenki megérzett. Talán Laurence is tudja, hogy semmi se lesz már olyan, mint azelőtt. De ki vagyok én, hogy ezt megmondjam, mikor a legtöbb beszélgetésem a fiúval egy-két szóra korlátozódik. Próbálok vele dűlőre jutni. Tényleg nagyon próbálok a barátja lenni. Ugyanakkor ha rá nézek látom rajta azt a leplezett utálatot, amivel minden alkalommal megajándékoz. Éppen ezen akarok változtatni a mai nap folyamán. Deliah nemsokára végez az utolsó előadásán és siet haza, hogy kezdhessük az órát. De ne olyan gyorsan, mindent a maga idejében. A Vaugh ház előtt állok bő fél órával a megbeszélt időpont előtt és csak bízni tudok benne, hogy itthon lesz a fiú, egyedül. Kezem megemelkedik, hogy egy rövid, határozott kopogást követően várjam az ajtó nyílását. Percek telnek el, már éppen feladnám, amikor hallom a kilincs kattanását. - Deliahoz jöttem - válaszolok a kérdésére, amire amúgy is tudta a választ. Kissé oldalra döntöm a fejem, ahogy a félig nyitott ajtón keresztül rám mered. Megcsapja az illatomat a frissen főzött fekete illata. - Bemehetek? Vagy ha zavarok, akkor inkább kinn megvárom - mutatok kezemmel hátrafelé, ugyanakkor bízom benne, hogy nem veszett ki belőle a jómodor, amit az apja bele nevelt. - Van sütim is - emelem fel a jobbomat kezemben egy kétes állapotú papírzacskóval - Tudom, hogy Liah még nincs itthon. De alkut ajánlok. Én adok a csokis sütimből, ha te megkínálsz a frissen főzött kávéval - szerintem ez egy jutányos ajánlat a részemről.
Hazaugrottam, hogy megkeressek valami szükséges cuccomat a közös házba, ám felforgatva az egész szobámat, nem leltem semerre se. A munka utáni stressz már eltűnt, így lazán kezelem a dolgokat azok után. Egyedül voltam a házban, se szülők, se kistestvér, csak a magányos csend. Nem zavart, kifejezetten élveztem. Élvezhettem a gondolataim szabadságát és nem kellett kerülnöm a kényes témákat. Még. Mert ha együtt a család, akkor akadnak gondok minden téren is! Kételyeim vannak, s nem kicsi, mikor bele gondolok, hogy a húgomnak ekképp jó lesz. Nem lesz jó, tudom! Túl sok minden forog kockán, s nem hagyhatom veszni egy ilyen miatt. Őrültség mindez, mit apám csinált vele... még ha többen is voltak a ludasok benne...talán nem gondolkodtak...de Delilah...elvette így a közelemből apánkat. Míg én voltam a szemében valaki, most őt kezdte el isteníteni... még ha nem is hallhatóan, akkor is akad látnivaló belőle. Frusztrál. Jobban mint kellene. Hog tereljem gondolataimat családi mizériáról a konyhába térek át, hogy kávét készítsek fel a főzőbe. Szükséem van egy erős feketére. A főzőbe készítem a belevalókat, majd pár percet várni kell hogy elkészüljön. Nem tudja a figyelmemt elterelni még az illatkavalkád sem, így feladok minden ilyen dolgot a húgom féle témáról. El kellene fogadnom és jópofát vágni hozzá? Felejtse el. Nem kellett volna így végződnie ennek az egésznek...ha ember maradt volna... megvédhettem volna, így viszont... marad az ellenérzés komponái... épp az italomat töltöttem volna az egyik itt maradt bögrémbe, mikor a bejárati ajtó felől kopogtatás érkezett. Vajon kit kereshetnek? Apám nem itthon intézi az ügyeit, anyám a barátnőivel kávézni szokott elmenni, megvannak a napok mikor jönnek ide... még mindig így van, gondolom ez a szokás azóta sem változott mióta én leléptem itthonról... Nos, akkor marad Delilah. Ki jöhetett hozzá? Ha valami muksó, akkor mehet melegebb éghajlatra, ha meg valaki más, akkor még onnan is tovább. A kávét békésen kiöntöm a bögrébe végül és csak ezután mozdulok, hogy a feketével együtt a bejárati ajtóhoz lépjek és ajtót nyissak. Sok minden megfordult a fejemben, ám az nem, ami az ajtón túl várakozott. - Igen? Segíthetek? - kérdésem a kint álldogáló személynek szólt, az ajtót nem tártam kijjebb, nálam nem szokás, éppen csak félig kifértem rajta... remélem 2 percnél tovább nem időzik itt, hamarosan én is lépek...
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Csodának könyvelem el azt, hogy válaszol a kérdésemre. Bár a válasza éppen elég ködös ahhoz, hogy megemeljem kissé a szemöldököm, majd összehúzva azokat figyeljek a mondandójára. Úgy érzem magam, mint, aki kapott választ muszájból, de az egyenértékű a semmivel. Tényleg nagyon nem kedvel. Mégis nagyokat bólintok, majd a fészkelődése láttán megemlítem, hogy itt is hagyhat. Nincs szükségem bébiszitterre, amúgy se most járok először a Vaughn házban. Nem vagyok se turkálós, se rabló fajta, így ilyesmik miatt égképp nem kell aggódnia, mindamellett ha a számításaim nem csalnak bármelyik pillanatban betoppanhat Deliah. Sőt! Ilyenkor már itthon szokott lenni, így kezd felmerülni bennem a gyanú, hogy valami baj érte őt. 
