örökbefogadási centrum ― canon karaktereink
a tagadásban élő
Alex Graham
pb / paul wesley
hirdetés
washingtoni lakos
Diana Osborne
pb / chloe bennet
hirdetés
Első Boszorkány
Veronica Callaghan
pb / sarah paulson
hirdetés
koalíciós tag
Harvey Thompson
pb / brad pitt
hirdetés
alvilági bandatag
Alice Fox
pb / darya lebedeva
hirdetés
alvilági bandatag
Lorenzo de Luca
pb / milo ventimiglia
hirdetés
alvilági bandatag
James Stafford
pb / aaron t. johnson
hirdetés
alvilági bandatag
- Montgomery
pb / jesse lee soffer
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤
örökbefogadási centrum ― canon karaktereink
the wife
Mrs. Vaughn
pb / Gillian Anderson
hirdetés
a helping hand
Zayne Calver
pb / Matthew Daddario
hirdetés
-
Finlay
pb / xavier serrano
hirdetés
only daughter
Lilly Charpentier
pb / Elizabeth Gillies
hirdetés
az áruló
Lucas
pb / Kellan Lutz
hirdetés
a sehonnai
Brad
pb / Jack Falahee
hirdetés
nővér
Abigail Moriarty
pb / Rose Leslie
hirdetés
az állatorvos
választható név
pb / Joe Dempsie
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤
örökbefogadási centrum ― canon karaktereink
best friend
Sophie Russel Smith
pb / Emma Stone
hirdetés
the son
Laurence Vaughn
pb / Hugh Dancy
hirdetés
lázadó begyűjtő
Mr. Mysterious
pb / Richard Madden
hirdetés
a lacerta feje
Clarke Lovegood
pb / Robert Pattinson
hirdetés
brother
Abel Myers
pb / chris hemsworth
hirdetés
a motivált
Lola Taylor
pb / Sophie Turner
hirdetés
the daughter
Delilah Vaughn
pb / Bryden Jenkins
hirdetés
alvilági bandatag
Emilia Jones
pb / willa holland
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤
örökbefogadási centrum ― karaktereink által hirdetett keresettjeink
the peace
Marcus Emerson
pb / Tom Hiddleston
hirdetés
a grófnő
Nefertiti Magne
pb / Margot Robbie
hirdetés
koalíciós tag
Estelle O'Sullivan
pb / Jessica De Gouw
hirdetés
koalíciós tag
Daniel Marshall
pb / Brett Dalton
hirdetés
alvilági bandatag
Mr. Bad Boy
pb / Ed Westwick
hirdetés
a bizonytalan pont
Scott Turner
pb / Jai Courtney
hirdetés
Krakowski vadászklán
Aleksander Krakowski
pb / Luke Evans
hirdetés
Krakowski vadászklán
Zofia Krakowska
pb / Rose Leslie
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤
örökbefogadási centrum ― karaktereink által hirdetett keresettjeink
-
Marlowes
pb / karol queiroz
hirdetés
bastien nevelt fia
Nathaniel
pb / cameron monaghan
hirdetés
Koalíciós tag
Michael Hansen
pb / ryan gosling
hirdetés
magányos vadász
Gabriel Donovan
pb / dan stevens
hirdetés
Krakowski vadászklán
Krakowski klán
pb / szabadon választott
hirdetés
testvér, mentor
____ Prescott
pb / Jared Padalecki
hirdetés
crazy happiness
Mr. Beast
pb / Josh Henderson
hirdetés
my shine
Mr. Krakowski
pb / Jensen Ackles
hirdetés
― e fórumrész alapötlete és maga a kód a diaries frpg oldaláról származik, ahol közel fél évtizede már használtuk. Reméljük, akkora segítségre lesz ez a kis sáv, mint annak idején nekünk is volt. ❤



Silas Wishman
Boszorkány

Chatkép :
Silbert & Ali - disturbance in the Force Tumblr_pnl0duJsiA1rmv9iyo1_400
Hozzászólásaim száma :
255
play by :
Maxence Danet-Fauvel
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Szimpatizáns

Fő képességem :
Akaratátvitel
Korom :
23
Foglalkozásom :
kutyasétáltató



                         @Silas Wishman  
íródott / Szomb. Nov. 21, 2020 1:28 pm
     

Ha valamire, akkor erre biztosan nem számított. Meglepődve csapódik neki a falnak, a tüdejéből egy pillanatra kiszorul a levegő, hogy aztán fájdalmasan zúgjon vissza belé, pillantása Albertét keresi kérdésekkel tele. Más helyzetben, más esetben tetszene neki, csakhogy azokban a helyzetekben tényleg Alberttal szemezhetne, nem valami ködös tekintetű, fényévekre lévő, börtönbe zárt valakivel. Akkor biztosan rámosolyogna mielőtt a nyakához hajolna, hozzá préselődne, kedves dolgokat súgna neki amitől Silas nem akarna mást, csakhogy megtegye, hogy hajoljon már közelebb, hogy harapjon már belé, hogy a fájdalom ismerőskén köszönjön rá végre.

Tudja milyen érzés lesz, elméletben fel is van rá készülve, csakhogy ez az élmény teljesen más, mint amihez hozzá van szokva. Semmi édes kínlódás, semmi finomkodás, semmi apró csók előtte vagy utána, a fogak nyers erővel hasítják fel a bőrét, és hiába tudja milyen érzés lesz, merőben más az élmény, mint amire számított. Felszisszen,pedig megfogadta, hogy csendben marad, néhány vámpírt igenis feltüzel, ha a prédája nyögdécsel vagy szabadulni próbál, meg aztán arra is gondol, hogy Albert ezt biztosan nem direkt csinálja és, ha majd egyszer vissza kell rá gondolnia, Silas azt akarja neki mondani, hogy egyáltalán nem is fájt neki. Csakhogy igazából a kezeit Albert mellkasára kell szorítania, próbálja ellökni vagy legalább eltolni, a szemeit szorosan lehunyja, nehogy megint felszisszenjen, panaszosabban vagy erősebben.

Kicsit megszédül ahogyan az erős nyomás, amivel Albert a falhoz szögezte, hirtelen megszűnik, kókadozik, elkapja azt a sálat, de előbb a kezét nyomja oda, hogy sietősen, semennyi figyelmet sem fordítva rá, egy kicsit összeforrassza a sebhelyét, ügyetlenül odaköti azt a sálat, fogalma sincsen, hogy Alona hogyan reagál a friss vérre, és ha lehet, nem szeretne egyszerre kettejük vérszomjával is megküzdeni. - Ha le tudod fogni, akkor én le tudom szívni az erejét annyira, hogy... szóval, hogy kezdjünk valamit a helyzettel.- Motyogja az orra alatt, amíg Albert újra támadásba nem lendül, de ha tippelnie kellene, azt tippelné, hogy Alona nem fogja tudni csak úgy lefogni, ő pedig már most rosszul van attól, hogy bántania kell majd Albertet.
Vissza az elejére Go down
Alona Frost
Vámpír

Chatkép :
Silbert & Ali - disturbance in the Force Original
Hozzászólásaim száma :
50
play by :
☬ Sofia Carson
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Szimpatizáns
  • Semleges

User név :
B.
Fő képességem :
☬ being a douche
Őt keresem :


Kedvenc dal :

Tartózkodási hely :
Washington
Korom :
73
Foglalkozásom :
☬ owner of the Phoenix Club



                         @Alona Frost  
íródott / Szomb. Nov. 21, 2020 10:32 am
     
Nagyon rég volt már, hogy Albert olyan viselkedést tanúsított, ami még az én tűréshatáromat is megpiszkálta, csak épp akkor tudatosan tette. Ezen emlékekben mondjuk az a lotyó is szerepel, akit Albert most olyan borzasztóan szükségszerűen meg akar keresni és épp ez az, ami egyértelművé teszi, hogy fogalma sincs arról, hogy mit csinál. Mintha nem önmaga lenne, hiszen tudom jól, hogy jelenleg elégedett az életével és boldog. Az, hogy Silasra rátalált a lehető legjobb dolog, ami történhetett vele, ráadásul a boszi csakis jó dolgokat hoz ki belőle, így aztán biztos vagyok benne, hogy szándékosan nem akarná ezt tönkre tenni. Itt valami más van a háttérben.
Az egyetlen dolog, amiben száz százalékig biztos vagyok az az, hogy Silasra vigyáznom kell. Akármi is történik, Őt biztos, hogy nem akarná szándékosan bántani, ráadásul vámpírként én még mindig kevésbé vagyok kinyírható, mint Ő. Épp ezért igyekeztem minden idegszálammal erre koncentrálni, ahogy Albert az ajtó felé indult, de még nekem is túl gyors volt az, ahogy Silasra támadt és talán egy pillanatnyi meghökkenés is akadályozott abban, hogy még a mozdulattal egy időben tegyek bármit is. Talán, az is visszatartott egy pillanatra, hogy azzal a személlyel állok szemben, aki a családot jelenti nekem, de ezt most félre dobtam valahova egy sötét szekrény mélyére és miközben Albert Silasba mélyesztette fogait, már léptem is utána. Hallottam, ahogy a foga átszakítja a bőrt és elmerült a húsban, mely után nem sokkal a körmeim nyaka két oldalába vájtak, ahogy a tarkójához kaptam, míg másik kezem a vállára fogott és minden erőmet bevetve, szinte letéptem Silasról, hogy aztán lehetőleg az átellenben lévő falnak csapódjon.
-Silas! Gyorsan szorítsd rá a sebre! Gyerünk!- kaptam le a kendőt a nyakamból -még jó, hogy szeretem az ilyen bizbaszokat-, és a kezébe nyomtam, hogy aztán émelyegve vére édes illatától neki háttal fordulva pillantsak Albertre. Igyekszem úgy állni, hogy saját testemmel védhessem a fiút, ha kell.
-Albert, könyörgöm, szedd össze magad! Ez nem te vagy! - ordítom oda dühösen, kétségbeesetten, hiszen az imént akár meg is ölhette volna a fiút, ha túl mélyre és túl nagyot harap. Az Isten se fércelné össze Silast, nem még én. -Akármi is ez, te ennél sokkal erősebb vagy! Meg tudod csinálni!- sziszegem halkan, reménykedve, hiszen emlékszem még mindarra, amire Ő tanított "kiscsikó" koromban és azt se felejtem el soha, hogy hitt bennem és mellettem állt. Hát én sem fogom cserben hagyni.




- As the legend goes, when the Phoenix resurrects from the flames, she is even more beautiful than before.-


Vissza az elejére Go down
Albert Jindosh
Vámpír

Chatkép :
Silbert & Ali - disturbance in the Force MQnA6nX
Hozzászólásaim száma :
247
play by :
thomas doherty
Szerepkör :
koalíciós tag
Pártállás :
  • Szimpatizáns

Fő képességem :
mah fabulous
personality :*
Őt keresem :
Silbert & Ali - disturbance in the Force 09047b85a037da49702b21c24da1c21ae3020359
ilysm <3
Korom :
93
Foglalkozásom :
investor / bastien's agent



                         @Albert Jindosh  
íródott / Pént. Nov. 20, 2020 9:47 pm
     
Igen, szerinte is el kellene végeznie azt a varázslatot Silasnak. Le kellene ülnie, elmerülnie egy kád jeges vízben – annak ellenére is, hogy fázik, sőt, különösen azért – és hagynia, hogy a boszorkánya megtisztítsa. Vagy legalábbis megtalálja a probléma forrását. Ő maga is érzi, tudja, hogy nagy baj van. Ő tudja a leginkább. Szeretné elmondani, hogy mi történt a buliról kifele jövet. Hogy az energialöketnek milyen színe volt, és a boszorkány vérének milyen íze. Elmondana ő mindent, ami hasznos lehet. De képtelen rá. Az átok teljesen elködösíti az elméjét és átveszi felette az uralmat. Megakadályozza, hogy segítséget kérjen. Élete legsötétebb pontjai felé löki vissza.

A kis boszorkány pedig több hibát is elkövet azzal az egyetlen érintéssel. Alábecsüli Albert fájdalomküszöbét, és alábecsüli az agressziót, amit a rontás kivált belőle. De ami a legfontosabb, alul becsüli a rontást magát, ami Albertre telepedett. De hogyis ne tenné? A vámpíron védelem volt. Nem áttörhetetlen, de erős védelem a rontásokkal szemben. Csakhogy a legerősebb védelmétől, az aprómedálos ezüstlánctól megszabadult, amikor a padláson Silas nyakába akasztotta, hogy kilökje a transz alól és a nyakában is hagyta. A nyaklánc nélkül úgy törte át a rajta lévő védelmet a boszorkány energialökete, mint ahogy a mesében a farkas fújta el a szalmaházikót.

Elejti ugyan a kulcsot, de nem fájdalmában, hanem mert a szerelme érintése elpattintott benne valamit és nem tud tovább arra összpontosítani, hogy minél hamarabb eltűnjön innen. Hirtelen fordul meg, védekezésre esélyt sem adva, az égett tenyerével Silas mellkasa felé kap, vámpírsebességgel szorítja a falnak, egy másodpercre még láthatja a felé ágaskodó szemfogakat és Albert vérszomjtól eresedő szemeit, de a szemekben Albertet már aligha. A következő pedig a fájdalom, ahogy a fogak átszakítják a bőrt, de nem a jól eső, intim fájdalom, amikor a kedvese olyan nagyon figyel rá. Nem figyel semmi másra azon kívül, hogy minél hamarabb minél több vérhez jusson. Egy apró szikrája annyira viszont még észnél van, hogy ha Alona megpróbálja lerántani a boszorkányáról – hisz mi mást tenne?! – akkor ő elengedi és elrántódik, nem pedig nagyobb kárt okoz.
Vissza az elejére Go down
Alona Frost
Vámpír

Chatkép :
Silbert & Ali - disturbance in the Force Original
Hozzászólásaim száma :
50
play by :
☬ Sofia Carson
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Szimpatizáns
  • Semleges

User név :
B.
Fő képességem :
☬ being a douche
Őt keresem :


Kedvenc dal :

Tartózkodási hely :
Washington
Korom :
73
Foglalkozásom :
☬ owner of the Phoenix Club



                         @Alona Frost  
íródott / Csüt. Nov. 19, 2020 7:45 pm
     
Olyan lazán közli Albert, hogy fázik, mintha ez egy teljesen mindennapos és megszokott dolog lenne, de mindannyian tudjuk, hogy ez esélytelen. MI nem szoktunk fázni, bár őszintén szólva Ő sem szokott ennyire nagyon furcsán viselkedni, szóval én már semmiben sem vagyok egészen biztos. Ismerem már Albertet egy ideje. Láttam nagyon jó és nagyon pocsék hangulatban is, de ez a mostani olyan viselkedés tőle, amit nem tudok -még- értelmezni. Annyi biztos, hogy a frász kerülget épp emiatt tőle, mert fogalmam sincs, hogy mire számítsak. Amúgy is elég kiszámíthatatlan -bár nekem már nem annyira-, de most pláne az. Jelzem is Silasnak, hogy talán nem kellene nagyon erőltetnie a közeledős dolgot, de azt is meg tudom érteni, hogy szeretne neki segíteni. Hiszen szereti és Albert is viszont szereti őt, de ez, akit most látunk... szerintem nem a jól ismert és megszokott Albert.
A pillantása azonban valamicskét kitisztul, ahogy ráeszmél, hogy Silas beszél hozzá, azonban ez csak egy röpke pillanatig tart, mert utána tovább folytatódik az őrület. Mozdulatlanul állva figyelem az eseményeket és bár nagyon reménykedem benne, hogy Silas tud majd segíteni a helyzeten, azért fel vagyok készülve arra is, hogy megállítsam Albertet. Vagy legalább megpróbáljam, mert kétlem, hogy sikerülne de nem fogom hagyni, hogy kisétáljon azon az ajtón ilyen állapotban.
-Az remek lenne Albert, nem?- mosolygok kényszeredetten, de pont úgy érzem magam, mint amikor valaki egy vicsorgó farkassal néz éppen szemet és neki áll cukiskodni, hátha oldani tudja a feszkót.
Albert az ajtó felé indul, Silas megérinti a vállát, a kezem meg még mindig ökölbe szorulva pihen az oldalamnál, de ugrásra készen figyelem Albert minden mozdulatát, még akkor is, ha az előbb konkrétan majdnem fellökött. Ha pedig Silast is figyelmen kívül hagyja, mert még mindig az az őrült ötlet kattog a fejében, hogy megkeresi azt a luvnyát, akkor pillanatok alatt kerülöm meg és állok a konyha ajtajába, hogy elálljam az utat.-Miért nem maradsz inkább itt, velünk?- pillantok rá kérlelőn, a hangom is olyan lágy, mint az őszi napsütés, de ettől függetlenül minden idegszálam felkészült arra, hogy akár erővel is megpróbáljam feltartani. Mondjuk nem lenne rossz, ha Silas is kitalálna valamit. Kábítsa el. Üsse ki. Zárja be. Mit tudom én.




- As the legend goes, when the Phoenix resurrects from the flames, she is even more beautiful than before.-


Vissza az elejére Go down
Silas Wishman
Boszorkány

Chatkép :
Silbert & Ali - disturbance in the Force Tumblr_pnl0duJsiA1rmv9iyo1_400
Hozzászólásaim száma :
255
play by :
Maxence Danet-Fauvel
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Szimpatizáns

Fő képességem :
Akaratátvitel
Korom :
23
Foglalkozásom :
kutyasétáltató



                         @Silas Wishman  
íródott / Csüt. Nov. 19, 2020 6:20 pm
     

A nevét hallva odapillant Alonára, de csak megrántja a vállát, egykedvűen, biztatva a másikat, mintha csak az üzenné: minden-rendben-lesz. Persze ebben egyáltalán nem biztos, csak abban nagyon biztos, hogy nem fog távol maradni Alberttől csak azért, mert kiszívott egynéhány vértasakot és furcsán viselkedik. Magából indul ki, ha ő rosszul lenne, szeretné, ha lenne valaki, aki a rossz pillanatokban is kitartana mellette. Azt persze tudja, hogy Albert nem ilyen szentimentális, de Silas meg az és abban nagyon is biztos, hogy nagyjából semmi nem tudja megállítani abban, hogy megtegye.

Szóval tesz még egy lépést Albert felé aggódva. - Fázol? - Kérdez vissza egészen tanácstalanul pillantva Alona felé, hogy tényleg jól hallotta-e. A vámpírok nem szoktak fázni, és hirtelen nem is jut eszébe semmilyen módszer, amivel rá lehetne venni egyet, hogy mégis vacogjon. - Most akkor fázol, vagy nincsen semmi bajod? - Szalad fel a szemöldöke, olyan nagyon-nem-mindegy módon. Elvégre a kettő nem éppen állja meg egy mondatban a helyét.- Figyu mi lenne, ha elvégezném azt a varázslatot, csak biztonság kedvéért, amit tudod  néha csinálunk, hogy nem-e átkoztak meg, amiért elvisehetetlenkedtél vagy bunkóztál? - Próbálja viccesre venni a figurát, de ahogyan Albert megemlíti SonÍa nevét, azért egy pillanatra lefagy. Megint rápillant Alonára és nagyon feltűnően a fejével meg a szemével Albert irányába jelez, mintha a másiknak nem lenne elég egyértelmű, hogy baj van.

Silas számára kezd nagyon is egyértelmű válni, hogy Albert nem mehet el itthonról, úgyhogy gyorsan utána nyúl, a kezét a vállára helyezi, hogy miközben szórakozottan arról fecserészik, hogy előbb beszéljék meg ezt az egészet, az érintkezés segítségével kezdje el varázslattal forrósítani a kocsikulcsot, amíg az olyan forró és égető nem lesz, hogy Albertnek el kelljen azt dobnia, persze csak ha Albert nem rázz le magáról a kezét, erre az esetre azért remélhetőleg Alona felkészült, Silas idegrángásosként bökdösött a fejével abba az irányba, amerre Albert halad, hogy lépjen elé, és tartsa fel.
Vissza az elejére Go down
Albert Jindosh
Vámpír

Chatkép :
Silbert & Ali - disturbance in the Force MQnA6nX
Hozzászólásaim száma :
247
play by :
thomas doherty
Szerepkör :
koalíciós tag
Pártállás :
  • Szimpatizáns

Fő képességem :
mah fabulous
personality :*
Őt keresem :
Silbert & Ali - disturbance in the Force 09047b85a037da49702b21c24da1c21ae3020359
ilysm <3
Korom :
93
Foglalkozásom :
investor / bastien's agent



                         @Albert Jindosh  
íródott / Szer. Nov. 18, 2020 12:19 pm
     
Persze, hogy nem bohóckodik, ezt a kis barátnője is tudhatja. Albert borzalmasan komolytalan tud lenni, de épp annyira komoly is. Az étellel sosem játszik, márpedig a konyhája most jobban hasonlít egy vágóhídra, mint a megszokott csilivili vegán állapotára. Silas hangja azonban sarkcsillagként vonzza magához a tekintetét a pultról, amit olyan állhatatosan bámul. Látni, ahogy megenyhül a tekintete, ahogy ott van benne a felismerés a szerelme iránt. De mindez csak futólag történik. A vérszomja keltette indulatok visszarántják, egyre mélyebbre.

A kérdésáradatra megrázza a fejét. Ami lényegében bólogatásnak felel meg, mert igen, így valahogy ebben a sorrendben. Láthatóan vagy szédül, vagy valami hasonló baja van, már csak a ködös tekintete alapján is. Hogy mindent jól lát-e? Még jobban, mint kellene! Azt is látja, ami nincs ott, kérdezzük csak meg Alonát, hisz az előbb végig nézhette.
- Fázom. – Nyög ki végül ennyit. Albert, aki sosem fázik. Vámpírként szibériai viszonyok kellenének ahhoz, hogy fázzon. Ott volt a kicsi Archibald első napja is velük, amikor kimentek a kertbe reggelizni. Silas pulcsiban volt, Albert meg melegítőben félmeztelenül, majdhogynem ahogy kimászott a zuhany alól.
- Semmi bajom. – A kézfejével hanyagul letörli a vért az álláról, amivel tisztább mondjuk nem lesz, csak az arcáról a nagyja átkerül a kezére, majd sebesen elindulva kerüli meg a konyhaszigetet, közben pedig felkapja az egyik autója kulcsát is, amit oda hajított le, mikor hazajött. – Megyek, megkeresem Soníát. – Mondja ezt úgy, mintha legalább a szomszédban megtalálná és kérhetne tőle egy kocka élesztőt. A jelenlévők közül mindenki tudja, hogy az említett nő az előző boszorkánya, aki igencsak viharos körülmények közt távozott a városból már több, mint másfél éve. Vagyis a vámpír fejében valami nyilvánvalóan nincs rendben. Kezdve a vérszomjával, a belékapaszkodott átok pedig csak ront az állapotán és annál távolabb sodorja a valóságtól, minél több vért fogyaszt, ugyanakkor a vérszomját is egyre inkább felkorbácsolja. Ördögi kör ez. Ha pedig rajta múlik, távozik is, kettejük között átlépve, de Alonát minimum leveszi vállal.
Vissza az elejére Go down
Alona Frost
Vámpír

Chatkép :
Silbert & Ali - disturbance in the Force Original
Hozzászólásaim száma :
50
play by :
☬ Sofia Carson
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Szimpatizáns
  • Semleges

User név :
B.
Fő képességem :
☬ being a douche
Őt keresem :


Kedvenc dal :

Tartózkodási hely :
Washington
Korom :
73
Foglalkozásom :
☬ owner of the Phoenix Club



                         @Alona Frost  
íródott / Kedd Nov. 17, 2020 6:06 pm
     
Ha nem sokkolna az, ahogy Albert viselkedik, valószínűleg meglehetősen zavarba hozna a tény, hogy egy csomó vér csordogál szét a pulton, de mivel konkrétan ez a viselkedés nem igen jellemző rá, egyre inkább úgy érzem, hogy valami komolyabb dolog van a háttérben. Sokféle hangulatban volt már hozzá (bal)szerencsém, de ez a zavarodottság és az, hogy teljesen ki van fordulva önmagából, eddig nem nagyon történt még meg soha. Úgy förmed rám, hogy ennél pszichósabb már, csak akkor lehetne, ha a nyála is fröcsögne közben. Megijedni azonban nem ijedek meg tőle. Bebaszna, ha már tőle is félnem kellene, hiszen Ő mentette meg a szaros kis életemet egykor, bár tök furcsán reagál most mindenre úgyhogy, talán mégis okosabb lenne félnem(?).
Csendben állok, pislogni se pislogok, miközben a vonásait tanulmányozom és bár megfordul a fejemben, hogy pár lépést még teszek felé, szót fogadok. Nem megyek oda hozzá, mert tudom, hogy azzal csak rontanék a helyzeten, mert ezt viszont normális hangulatában is utálja. Mármint azt, ha kifejezetten megkér valamire én meg teljesen az ellenkezőjét csinálom.
Nem kérdezgetem, nem faggatom és nem is mozdulok, csak csendben várok. Szeretném azt hinni, hogy csak bohóckodik és szívat minket, de ez teljesen más dolog most. Olyasmi, amitől még az én hátam is borsódzik, mert épp valamit figyel, amit én egyáltalán nem látok. Mindig is utáltam az ilyen jeleneteket még a filmekben is. A macskák szokták ezt csinálni.
Közli, hogy el fogja veszíteni az eszét, mire összepréselem ajkaimat és igyekszem nem szólni semmi hülyeséget, amivel felhúzhatom, de mikor meghallom, hogy Silas közeledik, még a kezem is ökölbe szorul. Nem biztos, hogy jó ötlet most Albert közelében lenni, ezt már sikerült leszűrnöm. Nem hinném, hogy bármelyikőnket is bántaná, de ugye ilyesmit már volt, hogy feltételeztem valakiről, aztán mégse úgy alakult.
-Silas...- szólítom meg halkan, fejemmel alig-alig mozdulva ugyan, de egyértelműen nemlegesen rázva, majd nagyot nyelek, ahogy szegény neki áll mindenféle ötletekkel előállni. Legszívesebben elkapnám a karját és visszahúznám, hogy ne menjen közelebb Alberthez, de aztán az jut eszembe, hogy lehet, hogy az a felszólítás inkább, csak rám vonatkozott. Talán az, ha Silas mellette van, segíthet rajta. Minden esetre ugrásra készen állok tovább és le sem veszem a szemem Albertről, de nem igazán tudom, hogy ki felé igyekeznék, ha mozdulnom kellene. Alberttel próbálnék szembeszegülni, amit soha a büdös életbe nem terveztem, vagy Silast védeném? Mi van, ha magamat kellene védeni inkább?-Talán... jobb lenne, ha most... - és idáig tart a tudományom. Remek. Fogalmam sincs, hogy mit csináljunk.-Mondj valamit, Albert. Hogyan segítsünk?- kérdezem végül és azt hiszem, körülbelül azóta nem pislogtam, hogy megláttam Albertet a vértasakkal a száján.




- As the legend goes, when the Phoenix resurrects from the flames, she is even more beautiful than before.-


Vissza az elejére Go down
Silas Wishman
Boszorkány

Chatkép :
Silbert & Ali - disturbance in the Force Tumblr_pnl0duJsiA1rmv9iyo1_400
Hozzászólásaim száma :
255
play by :
Maxence Danet-Fauvel
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Szimpatizáns

Fő képességem :
Akaratátvitel
Korom :
23
Foglalkozásom :
kutyasétáltató



                         @Silas Wishman  
íródott / Kedd Nov. 17, 2020 4:41 pm
     

Hamis mosollyal rántja meg a vállát, Alonának minden bizonnyal igaza van és Silas csak többet képzel bele ebbe az egészbe, mint ami: Albertnek semmi kedve társasozni és rossz napja volt, csakhogy Halloween óta egy kicsit olyan, mintha mindig rossz napja lenne, vagy ha Silas jobban belegondol, pont ez a legnagyobb baj, egyáltalán nem tűnik úgy, mintha Albertnek rossz kedve lenne, nem puffog és egészen messzire kalandozik el esténként, ahova Silas semmiképpen sem követheti. Most is azokon a vidékeken járhatott, elvégre Silas egészen sokszor szólította meg, mielőtt dobott volna és csak úgy itt hagyta volna őket kettesben. - Jó, igazad van. - Egyezik bele végül a kézszorítást követően, amit finoman viszonoz, mielőtt Alona itt hagyná őt és Archiet.

Türelmesen elkezdi összepakolni a táblát, a kártyákat és a bábukat, nem gondolja, hogy ezt folytatnák az este folyamán, mint említette egészen úgy érzi, hogy Albertnek semmi kedve hozzá, ő pedig nem akarja erőltetni, amikor ilyen megfogalmazhatatlan és megfoghatatlan kedve van. Azt tervezi, hogy akkor majd Alona és ő jól eljátszanak Archieval, vagy éppenséggel keresnek egy jó filmet, amiről majd azt gondolják, hogy Albert is élvezné és felajánlják neki, hogy azt csinálhatják, amihez neki van kedve, de ekkor eszébe jut, hogy Alona milyen aggodalmaskodva pillantott rá, és hogy már legalább kettő perce kiment, ami talán nem tűnne hosszú időnek, de rajta kívül mindketten vámpírok, gyorsabbak nála és tulajdonképpen nincsen okuk kifejezetten lassan mozogni, amikor ő nincs ott. És most ő itt van.

Beteszi Archiet a keneljébe, hogy pihenni tudjon, a pakolást pedig félbe hagyja, hogy a csatatér - nevezhető ez egyáltalán csatatérnek? - kellős közepére érkezzen ki, elcsípve az utolsó mondatot. - Albert? - Szólítja meg egészen aggodalmasan a helyzetet látva: üres vértasakok, lassan alvadó vér és az emlegetett valami olyan kombinációt alkot, amihez ő nincs hozzá szokva és ami megcsengeti benne a vészjelző harangot. Albert sosem habzsol ennyire mohóan, sosem tűnik ilyen elvadultnak a tekintete, még ha dühös akkor sem és ami a legfontosabb: sosem dobálózik ilyen mondatokkal. Úgyhogy ahelyett, hogy kinevetné vagy elviccelné a dolgot - ahogyan más körülmények között tenné - csak aggódva tesz egy tétova lépést a másik felé, futó pillantást vetve Alonára. - Mit érzel? Fáj valamid vagy, szomjas vagy? Szédülsz? Mindent jól látsz? - Találomra dobálja be azokat a tüneteket, amik eszébe jutnak rontásokkal, átkokkal vagy csak egyszerű rosszullétekkel kapcsolatban. - Vagy lepihennél? Alona segíthet bemenni én meg készíthetek egy gyógyteát. - Tesz még egy lépést Albert felé, mert ha valaki, akkor ő biztosan nem fogja cserben hagyni, amikor láthatóan nincsen jól.
Vissza az elejére Go down
Albert Jindosh
Vámpír

Chatkép :
Silbert & Ali - disturbance in the Force MQnA6nX
Hozzászólásaim száma :
247
play by :
thomas doherty
Szerepkör :
koalíciós tag
Pártállás :
  • Szimpatizáns

Fő képességem :
mah fabulous
personality :*
Őt keresem :
Silbert & Ali - disturbance in the Force 09047b85a037da49702b21c24da1c21ae3020359
ilysm <3
Korom :
93
Foglalkozásom :
investor / bastien's agent



                         @Albert Jindosh  
íródott / Kedd Nov. 17, 2020 1:54 pm
     
Hallja, hogy milyen csevej zajlik le a társalgóban. Szeretne visszamenni, megmondani Silasnak, hogy nem haragszik rá. Legalábbis nem annyira, ahogy ő azt gondolja. Miért haragudna? Minden felkelő nappal jobban szereti. Erről most mégsem az jut eszébe, hogy visszamenjen és megcsókolja. A nap gondolatától égni kezd a bőre. Nem erősen, nem fájóan, csak zavaróan. Mintha csak a füle bizseregne folytonosan.

- Belém mi a fene ütött? Beléd mi a fene ütött! – A pultra csapja a kezében lévő tasakot, amiből természetesen csak az lesz, hogy a benne lévő vér maradéka szétfolyik a márványlapon. A kis barátnője az, aki a buli óta úgy viselkedik, mintha újszülött vámpír lenne! Miért? Mert kitörték a nyakát? Boo-hoo. A felindulás után azonban megenyhülnek a vonásai és figyelmeztetően tartja ki a karját a vámpírnő felé, a mutatóujjával nyomatékosítva, hogy meg ne próbálja.
- Ne gyere közelebb… – De valójában csak Alona épségét félti. Valami nem stimmel, és ezen a ponton már nem tudja azzal álltatni magát, hogy csak az utóbbi napok eseményei miatt. A vállai rándulásával ezután hirtelenjében olyan ívet ír le, mint aki öklendezni készül, még jó, hogy eleve támaszkodik. – Csak ne gyere közelebb. – Ezt már csak sziszegi, valamelyest indulatosan. Majd egy teljesen másik irányba néz. Láthatóan ránéz valakire, dehisz nincs ott semmi – senki – a falon kívül. Ez ma már nem az első alkalom, hogy a múlt árnyai tűnnek fel előtte.

Mintha mi sem történt volna néz le maga elé a pultra, megcsóválja a fejét. Igazán furcsa tüneteket produkál és ezen a ponton az sem biztos, hogy egyáltalán feltűnik neki. De aztán megszólal és bizonyossá válik. – El fogom veszíteni a józaneszem. - Mi ez, ha nem útravaló "ajándék" a boszorkánytól, akit megölt aznap hajnalban?
Vissza az elejére Go down
Alona Frost
Vámpír

Chatkép :
Silbert & Ali - disturbance in the Force Original
Hozzászólásaim száma :
50
play by :
☬ Sofia Carson
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Szimpatizáns
  • Semleges

User név :
B.
Fő képességem :
☬ being a douche
Őt keresem :


Kedvenc dal :

Tartózkodási hely :
Washington
Korom :
73
Foglalkozásom :
☬ owner of the Phoenix Club



                         @Alona Frost  
íródott / Hétf. Nov. 16, 2020 9:02 pm
     
Rohadt egy Halloween volt. De komolyan. Toronymagasan az eddigi legpocsékabb buli volt, amin eddigi életemben részt vettem és nagyon remélem, hogy ezt sosem sikerül majd überelni. Az egyetlen dolog, amit bánok, hogy a végéről még le is maradtam, mert Silas (!!!) eltörte a nyakam. Nehéz volt ezt megemészteni és még most is megborzongok, ha ránézek, de nem azért, mert ne lennék tisztában vele, hogy valójában nem is ő csinálta, hanem, mert nőiesen be kell valljam, hogy azóta is attól félek, hogy mikor fog ez megismétlődni. Nem volt önmaga, ezzel tisztában vagyok és nem is haragszok rá, de attól még nem fogom ezt soha elfelejteni és Silas is örökre részese lesz ennek az emlékképnek. Azóta, csak még jobban igyekszem odafigyelni rá, mintha szerencsétlen egy időzített bomba lenne, aki bármikor újra elvesztheti a kontrollt vagy igazából, fogalmam sincs azóta se, hogy mi történt igazából. Nem is akartam se Őt, se Albertet azzal traktálni, hogy faggassam őket erről, mert az a "buli" mindenkinek fájdalmas pont maradt. Van, akit talán még meg is változtatott egy picit és ez, csak még ijesztőbb.

Lopva Albertre sandítok, amikor már-már unottan elhajítják a dobókockákat, mintha nehezére esne élvezni a játékot, amiket ő egyébként mindig baromi lelkesen és megszállottan játszik. Furcsa, de inkább nem mondok semmit. A buli óta valahogy minden más lett. Nem tudom, hogy mit hozhatok szóba vagy mit nem, mitől akadnának ki ők ketten vagy mitől nem. Ha most megjegyezném, hogy "mostanában furcsán viselkedsz", akkor Silas valószínűleg bestresszelne, aztán megint azon kapnám magam, hogy eltörték a nyakamat. Ha ember lennék, most biztos megnyomkodnám kicsit, mert még az emlék is fájdalmat okozna, de így inkább, csak kényszeredetten hátra simítom a hajam és Silasra is odasandítok. Nevetséges. Titokban félek tőle, holott egy tündérbogyó. Valami nincs jól.
Albert kimegy a konyhába. Én ülök és bámulok a kockákra. Silas aggódik. Vér szagot érzek. Értetlen pillantást villantok a konyha felé, majd újra Silasra sandítok, de most egy pillanatig sem akarom titkolni, hogy Rá néztem. Közli, hogy menjek én utána, mert rá haragszik. Mi van?
-Ó, igen. Nekem is mindig a nyakamba csókolt, amikor haragudott rám...- mosolyodok el a fejemet csóválva, igyekszek lazának tűnni, odébb pöckölöm vörösre festett körmeimmel az egyik bábut, aztán újra Silasra sandítok jóval gondterheltebben.-Silas, senki sem haragszik rád, hidd el. Legfőképpen Albert nem.- erőltetek magamra egy mosolyt, majd rákényszerítem magam, hogy óvatosan megfogjam a kezét. Remélem, nem fogok reccsenést hallani. -De igazad van. Jobb, ha én megyek utána...-"mert vér szagot érzek", de ezt, csak gondolatban teszem hozzá, de a hangomon amúgy is érzékelheti Silas, hogy aggódom és azt is akarom, hogy Silas is érezze, hogy aggódom. Nem akarom én riogatni, de itt valami nem stimmel.
Nyugodt léptekkel térek be a konyhába, de még az én lábaim is földbe gyökereznek, ahogy meglátom Albertet, mert nem emlékszek olyan pillanatra, ami ehhez hasonló lett volna. -Mi a fene ütött beléd? Vértől bűzlik az egész ház... és mi ez a sok üres tasak?- vonom össze rosszallón a szemöldökeimet, majd közelebb lépek a pulthoz, pillantásom aggodalmasra vált és halkan Albertnek szegezem a kérdést. -Mi a baj, Alb?




- As the legend goes, when the Phoenix resurrects from the flames, she is even more beautiful than before.-


Vissza az elejére Go down
Silas Wishman
Boszorkány

Chatkép :
Silbert & Ali - disturbance in the Force Tumblr_pnl0duJsiA1rmv9iyo1_400
Hozzászólásaim száma :
255
play by :
Maxence Danet-Fauvel
Szerepkör :
washingtoni lakos
Pártállás :
  • Szimpatizáns

Fő képességem :
Akaratátvitel
Korom :
23
Foglalkozásom :
kutyasétáltató



                         @Silas Wishman  
íródott / Hétf. Nov. 16, 2020 1:36 pm
     

A "buli" - mindenképpen megérdemli az idézőjeles jelzést, szórakoztatónak egyáltalán nem volt nevezhető, inkább vészjóslónak és borzasztónak - után regenerálódni egyébként sokkal izgalmasabb volt, mint azt Silas képzelte volna. Archie valószínűleg megérezte rajta, hogy mennyire rosszul érzi magát azért, amit Alonával tett, hogy egy kicsit marcangolja belülről, ahogyan az is, hogy tulajdonképpen ő erősködött, hogy menjenek el ebbe a buliba, úgyhogy, ha mindent szépen fel szeretne göngyölíteni, a fonalak hozzá vezetnének vissza. Valószínűleg hallgatnia kellett volna Albertre mindennel kapcsolatban, de most már akármennyit is rágódik azon, hogy mi lett volna, ha nem így alakulnak a dolgok, semmi sem változik a jelenben; Archie sokkal inkább igényelte a figyelmét, mint eddig - mondjuk ebbe biztosan az is közre játszik, hogy Albert olyan sokat volt távol - Silas pedig nem volt rest neki trükköket tanítani, sétáltatni, játszani vele és annyi ideig lefoglalni - inkább magát, mint őt - amíg úgy nem érezte, hogy egészen kifáradt ebben.

Ettől függetlenül nem tudja nem úgy érezni, hogy Albert mégis csak haragszik, amiért nem hallgatott rá, és hiába volt ott Alona, akivel azért meglehetősen jól elszórakozott, hiába volt ott Archibald is, aki meg lefoglalta, az olyan pillanatokban, mint ez, azért mégis csak az jutott eszébe, hogy Albert tényleg rá haragszik. Már vagy negyedjére szólítja meg, mire feleszmél a másik, Silas meg emiatt csak lesüti a pillantását, biztosan mérges vagy zabos, nevezhetjük akárhogyan: Albert a játékaikat mindig egészen komolyan veszi, hiszen mindig van valami jutalma, most mégis olyan, mintha itt sem lenne.

Vet egy kósza pillantást Alonára, mintha csak arra várna, hogy a lány megerősíti abban, hogy Albert ténylegesen rá haragszik, aztán megsimogatja Archiet, aki az ölében terpeszkedik, belesimul abba a pusziba, amit futólag kap. - Akkor lépek neked. - Köszörüli meg a torkát, sietősen számolva le a lépéseket miközben nem érti mi történik és miért történik. - Szerintem ezt ne erőltessük. - Pillant Alonára egészen szomorú kiskutya szemekkel - minden bizonnyal Archietól tanulta el - ahogyan felsóhajt. - Nem mennél te utána? Rám még mindig mérges szerintem. - Úgy fojtom vissza a hangomat, mintha nem tudnám, hogy ekármilyen halkan susogok, Albert akkor is hallani fogja minden szavamat.
Vissza az elejére Go down
Albert Jindosh
Vámpír

Chatkép :
Silbert & Ali - disturbance in the Force MQnA6nX
Hozzászólásaim száma :
247
play by :
thomas doherty
Szerepkör :
koalíciós tag
Pártállás :
  • Szimpatizáns

Fő képességem :
mah fabulous
personality :*
Őt keresem :
Silbert & Ali - disturbance in the Force 09047b85a037da49702b21c24da1c21ae3020359
ilysm <3
Korom :
93
Foglalkozásom :
investor / bastien's agent



                         @Albert Jindosh  
íródott / Hétf. Nov. 16, 2020 10:19 am
     
Az enyhén szólva is félresikerült Halloween után – nevezhetnénk inkább katasztrofálisnak – Albert két napig szinte ki sem mozdult a városházáról. Ám bármi is legyen, őt még mindig sokkal jobban foglalkoztatta a boszorkánya, és hogy őt is elvihették volna. Ki másra is bízta volna a gyerekfelügyeletet, mintsem az egyetlen vámpírra, akiben megbízik? Csak nézz rá, hogy jól van-e. Bánom is én, ha akarsz, költözz be a vendégszobába.

Így, a rendezvény harmadnapján azért már ő is több időt tölt itthon. Nem azért jött haza, mert ne lenne dolga. Egyszerűen csak valami nem stimmel. És nem tudná megmondani, hogy mi az. Egész délután úgy járkált itt, mint egy szellem. Kissé sápadt is, a homloka meg gyöngyödzik. Pedig Albert mindig, de mindig tökéletesen fest. De ezt még rá lehetne fogni a kialakult helyzetre és Trish eltűnésére.

- Hm? – A kanapén ülve akkor kapja fel a fejét, mikor már ki tudja hányadjára szólították meg, hogy dobjon már, ő következik. Mi a fasznak ülnek és társasoznak itt egyáltalán? Kinek az ötlete volt? A dobókockákért nyúl, mindkettőt a tenyerébe veszi, ráz rajta egyet, aztán csak hanyagul veti le a táblára a dohányzóasztalon, de mire a kockák koppannak, ő már talpon van. – Hozok még sört. – Ahogy elsétál a boszorkánya mögött, nyom egy csókot a hajába, és már ott sincs. Csakhogy a konyhából hosszú percek múltán sem tér vissza. Albert mindig szofisztikáltan táplálkozik, nem iszik közvetlenül emberből – kivéve Silast, de az a kettejük intim dolga – és a kisebbik hűtőben tárolt vértasakokból sem habzsol. De most? A hatos sört kitette a márványpultra, de nagyjából addig tartott a figyelme. Egyik vértasakot tépi fel a másik után, már a harmadikat issza nagy kortyokkal, miközben újra és újra lejátszódik a szemei előtt a buli hajnala. Ahogy elejtette Alonát és Silast, amikor őt egy boszorkány a semmiből mellkason szúrta. Aztán pedig egy lilás energialökettel a falhoz vágta. Mire ő előtte teremve egyetlen mozdulattal tépte ki a nyelőcsövét. Az volt a legapróbb furcsaság azon az estén, hogy a nőnek nem volt ujjlenyomata.
Vissza az elejére Go down



                         @Ajánlott tartalom  
íródott /
     
Vissza az elejére Go down
 
Silbert & Ali - disturbance in the Force
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Városunk, Washington, D.C.
amerika fővárosa
 :: Lakónegyed
-
Ugrás: