Ha ránézek, a tökéletesség jut róla eszembe. Kissé fura ezt mondanom, elvégre mi úgy nevelkedtünk, mint két testvér; nagyon sok mindent tanultunk meg együtt, és sok minden volt közös az életünkben. Mégis valamiért a lelkem egy része jobban kötődik hozzá, mint ahogyan azt kéne. Minket nem köt össze a vér, csak az egymás iránti tisztelet és szeretet. Tudom, hogy nagyon sokszor ostoba vagyok és vehemens, de ő ezt már az évek alatt nagyon jól megtanulta lekezelni. Számomra ő nagyon fontos, de tényleg. Nagyon sokszor jól esik, amikor éjjelente hozzábújhatok anélkül, hogy elzavarna; olyankor tudom, hogy nem vagyok egyedül ebben a világban, hisz ő itt van velem. Nem akarom őt sohasem elveszíteni.
Tény, hogy lazíthatnék, de az a helyzet, hogy talán nagy bennem az adrenalin függőség, egyszerűen nem bírom leállni. Ha kell akár az életemet is kockáztatom azért, ami egyébként a koven ügye. Habár a mai nap is az életemet tettem a tétre, de szerencsémre elég tanult boszorkány vagyok ahhoz, hogy holmi vudu ledöntsön a lábaimról.
- Mmm.. . - Forgatom a szemeimet elgondolkozva. - Mire gondolsz? - Kérdezem, elvégre igazán fogalmam sincs, hogy mivel lazíthatnék igazán. - Engem nem érdekelnek a drogok, sem pedig az alkohol. Az embereknek való minden más, de nem nekem. - Kényelmesen elterülök a vízben, felsóhajtva. Istenem, ezt akár egész nap elbírnám viselni. A pirokinézisnek köszönhetően pedig egyszerűen tovább melegítek a vízen; biztosan nagyon meleg lehet, elvégre már elkezdek benne izzadni is. Egyszerűen imádom.
(...) Egyszerűen meglep, amikor az arcomra, majd a nyakamra ad egy csókot. Túlságosan is kirázott a hideg ebben a forró vízben, de persze csak jó értelemben. Ezek a szájak... ha csak rájuk nézek is, most egyszerűen el tudnék kábulni tőlük.
- Muszáj összeszednem őket, mert csak így tarthatjuk fent magunkat. Nagyon sokunk így is meg fog halni, az utánpótlásra meg szükség van. - Sajnos meghaltak páran közülünk, de ezt nem úgy könyvelem el, mintha gyengék lennénk. Ez nem így van. Egyszerűen csak elég egy rossz mozdulat vagy döntés. Némelyik tanonc nagy új, olyan, aki még sohasem gyakorolt.
- Ozzy, ő egy nagyon tehetséges ifjú boszorkány, állítólag. Sajnos nagy feltűnést keltett Londonban, ezt pedig jó lenne eltussolni. - Nem akarok róla többet ejteni, ugyanis Ozymandias-nak nagyon sok rossz ügye van, többek között a pornóiparban töltött szerepe végett is. De ez nem önszántából van, ezért is akarom őt onnét kimenekíteni.
Élvezem a simogatását, és a csókjait.Azt hiszem, talán nagyon is belepirultam ebbe a helyzetbe. Tény, hogy nagyon közvetlenek voltunk egymással mindig is, de most valahogy nagyon erős vonzódást kezdek érezni iránta. És jól tudom, hogy ő ezt pontosan jól tudja.
- Mármint, hogy érted? - Kérdezek vissza, mint aki abszolút nincs képben. Tény, tényleg nem vagyok képben. - Szóval azt mondod, hogy kapcsolódjak ki? - Folytatom tovább, játékosan feltéve neki a kérdést. A hideg sörből nem fogadok el egy kortyot sem, mert nem szeretem. Na meg, nekem van ennél sokkal jobb ötletem.
- Kipróbálhatnék valamit? - Kérdezem tőle mosolyogva, kíváncsian várva a válaszára. Eközben azonban egészen közelebb merészkedek hozzá, épp úgy, hogy ajkaim szinte a nyakát súrolják. Alastor olyan volt számomra, mint egy védelmező testvér, mintha a bátyám lenne, de most valahogy nagyon kihúzta nálam a gyufát ezekkel a mozdulatokkal.

Nem tudom, hogy valójában volt-e kedve velem jönni. Úgy tudom, hogy nem volt túl sok programja, na meg ő is részese a kovennek, úgy érzem, hogy neki is kell valamit tennie. Még akkor is, ha morcosan állt hozzá az egészhez. Igaza volt, túlságosan is nagy volt az önbizalmam ahhoz, hogy elbánjak Misty barátnőivel. De Misty-t nem láttam.
Valahol viszont a bűntudat, így utólag nem szabadott volna így beszélnem vele, elvégre nem ő tehet róla. De ő jól ismer engem és én is őt, ez nálunk gyakori jelenség volt; én robbantam, ő pedig békén hagyott. Sohasem állt le velem veszekedni, inkább félrevonult. Ez egy tökéletes módszere annak, hogy egyszer megunjam a várakozást rá és végül én lépjek. Most is bennem volt a makacsság és vártam, hogy odajöjjön hozzám, de már csak egyre jobban idegesített ez a csend. Rólam tudni illik, hogy igazán sohase áll be a szám.
(...) Legszívesebben grimaszoltam volna és kinyújtottam volna rá a nyelvemet, de jó alaposan összepréseltem a fogaimat és letéptem magamról a takarót.Még, hogy tudok vele rendesen beszélgetni.
Valóban szép hotelt bérelt ki, bár őt ismervén, szereti a luxust. Ki ne szeretné? A medencézés jó ötletnek hangzik, bár én nemrégiben zuhanyoztam le. Mindegy is, talán ez egy jó alkalom lesz arra, hogy megpróbáljak bocsánatot kérni tőle.
Kiszállok a meleg ágyamból, aztán nyugodt léptekkel indulok meg kifelé, egyenesen a jakuzzi térbe. Az a látvány fogad, hogy már pillanatokon belül bent van és pihenteti magát; a sörön megakad a szemem, igazán jól esne valami hideg.
- Azt hiszem, valahol jobb most távol maradni a koventől. Nem tudom. Olyan jó érzés. - Ledobom magamról a köntös, s alatta már csak a melltartó és a tangám maradt, de azokat nyilván nem szedem le magamról. Nem foglalkozok vele, hogy elázik, kifele menet úgyis leveszem az alvás végett.
- Tudom, hogy néha hülye vagyok, de én csak jót szerettem volna. Ezt nem rajtad kellett volna levernem, - Finoman behuppanok mellé, hogy talán egy fél méter választ el minket egymástól.
- Ígérem, legközelebb nem hozlak el magammal. Lehet, hogy én holnap nem jövök veled haza, hanem egyenesen Angliába utazom Ozymandias miatt. Ő egy másik boszorkány, talán nem olyan erős, de segítségre szorul. - Beszélek és csak beszélek szokás szerint, talán néha jó lenne félretenni a kovent és lazítani. De még ilyenkor sem tudok.

Frissen fekszem be az ágyba, finom selyemköntössel. Az illatom akárcsak a cseresznyés rágógumié, azt hiszem, végre lemostam magamról azt az ideges izzadságot, ami ma levert engem. Hogy miért?! Elvesztettem Misty-t. Az a kis ribanc jól tudta, hogy keresem őt. Hát persze. A vudu királnyője mindent tud. Mit is akartam én it pontosan?
(..) Órákat töltötem a fürdőben, talán még el is aludtam. Fogalmam sincs. Szerencsére az óta annyi változott, hogy nem forr az agyam olyan mértékben. Elfáradtam. Nem vágyom másra, hogy végre aludhassak, aztán valahogy kitalálni a továbbiakat. Úgy néz ki, hogy nem tartózkodik a városban és ezt a fekete barátnői is szívélyesen elárulták. Mondanom sem kell, hogy mennyire boldoggá tettek. Elbírtam velük, sajnos a vudu nem fejlődött annyit, mint a mi erőnk. Szívás.
Elfekszem, belesüppedek a meleg és puha ágyba. Úgy viselkedek, mint aki egyedül van a házban, de valójában Al is itt van valahol. Bizonyára kerül engem, mondhatom, hogy kiállhatatlan voltam az elmúlt fél napban. Tudom, hogy nem rajta kellett volna levezetnem a bukást, de egyszerűen meg tudnék őrülni. Az is lehet, hogy már fogta magát és visszament a házba. Nem is érdekel.
Próbáltam könyvvel elfoglalni magamat, de azt is mindössze öt perc után dobtam félre. Úgy érzem, hogy lassan megy az idő és pillanatok alatt meg akarom találni őt, de jól tudom, hogy ez hetekbe fog telni. Kell valami, ami végett majd nem ezen fog járni az eszem. Nagyon nagy csődöt mondtam, pedig nem ilyen tervekkel jöttem el ide. És ott van Alastor... nagyon bánom, hogy olyan flegmán viselkedtem vele. Nem ezt érdemelte volna, főleg, hogy nem is ő tehet erről.
Fél füllel hallom, amint a kis konyha felől valami zörgés hallatszik, vagy talán a fürdő felől? igazán nem tudom beazonosítani, de azt hiszem, hogy Alastor mégsem hagyott itt.
- Nem jössz aludni? - kérdezem tőle nem túl hangosan, épp annyira, hogy hallja a kérdésemet. Lehet, hogy elküld a büdös francba, de azt hiszem, hogy próbálkozásnak elsőre megteszi.