Attól függ.

Van az a szófordulat, miszerint attól függ, honnan nézzük, és esetében ez különösen igaz; a legtöbb dolog viszonyítás kérdése, de a legnehezebb dolga kétségtelenül annak van, aki mindhárom eshetőséget ismeri.

Ott van például Moira, talán a legmeghatározóbb összetevő ebben az egészben; egyelőre, legalábbis, hiszen ő büszkélkedhet a legtöbb idővel. Ő kedves volt, egyesek talán azt mondták volna rá, hogy puha – több értelemben is –, de hát ez valahol érthető is, elvégre ezt a nevet a nagymamája után kapta, aki ugyanilyen puha és kedves volt. Moira talán szabadszájúbb, nagyobb hangú és határozottabb is volt nála, de azért – bár határozottan életrevaló, értelmes és okos volt – sokáig meggyőződése volt, hogy számára is bőven elég lesz valami olyasmit kihozni az életéből, mint a nagyi a sajátjából. Megtalálni a hivatásodat, aztán a megfelelő férjet, családot alapítani, és szépen, csendben leélni az életet.
Kedves gondolat.
Moirát nem zavarta, hogy a férfi, akibe tulajdonképpen gyermekkora óta szerelmes volt, soha nem őt szerette igazán, még akkor sem, amikor feleségül vette. Ő küzdött volna érte, meg akarta hódítani magának, hogy ezzel elsimítsa az utolsó egyenetlenséget is a tökéletesnek szánt életében. Általában szeretett nem tudomást venni a problémákról, szentül hitte, hogy ha valamivel nem törődik, az majd egyszer csak magától megszűnik létezni. Nem igazán beszélt a saját problémáiról sem, belső konfliktusait általában indokolatlannak tűnő szurkálódás keretei közt adta ki.

Aztán bejött a képbe Yvaine. Ó nem, nem két személyiségről van szó, belőle egy is elég, csupán arról, hogy történt az életében valami, aminek hatására elkezdett megváltozni; annyira, hogy jobbnak látta, ha inkább a másik keresztnevét részesíti előnyben. Azt, amelyik sokkal komolyabb, határozottabb, erőteljesebb benyomást kelt, mert hogy ő is ebbe az irányba változott. A sors furcsa fintora, hogy amikor megtanulta irányítani azt a valamit, amivel meg kellett osztoznia a testén, lassan kiveszett belőle a régi kontroll. Dominánsabb lett. Hidegebb és számítóbb. Intelligens maradt, de sokkal analitikusabb, és hajlamos arra, hogy kizárólag a saját érdekeit nézze. Most már a legkevésbé sem puha.
Pedig mindketten ugyanúgy néznek ki: a lágy hullámokban aláomló hosszú, barna haj, a gesztenyebarna, de a haragtól könnyen elfeketedő szempár, és az a lágy vonásokkal metszett, mégis karakteres arc. Az alacsony termet nem adna okot aggodalomra, ha az ember vele áll szemben, viszont épp ezért lehet olyan megtévesztő; a legtöbben alábecsülik, és itt követik el a hibát, mondjuk a ruganyos, kemény izmok már inkább Yvaine idejére datálhatók.
Persze az is tény, hogy büntetőjogi ügyvédként Moira hajlamos volt olyan ügyeket venni a nyakába, amelyek a morálját is megszólították, ezzel szemben Yvaine egyre inkább korrumpálható a megfelelő személyek által; ügyvédi tevékenységének jelentős részét a Bastien Monagham által és parancsára elkövetett kényes ügyek elsimítása teszi ki.

És akkor ott van még a farkas. A gyönyörű, szürke-fehér bundájú, borostyánszemű állat, aki Moirából előhozta Yvaine-t pusztán azzal, hogy megtanította, hogyan irányítsa a saját életét. A farkas, akinek köszönhetően felfedezte belső erejét és azon képességeit, amit önnön céljaira fordíthat; a farkas, akinek köszönhetően bekerült Bastien koalíciójába és olyan magasra emelkedett, amire senki nem gondolt volna.