pártállásom: semleges

Enyhe tavaszi napsugár. Nyitva az ablak. Zúg a Balaton, susognak a fák. Az íróasztalomnál ülök a szoba közepén. Régi darab, talán még dédanyám kora béli. Egy katicabogár mászik óvatosan az asztal szélén.
Valaki áll mögöttem, pedig nem nyitódott ki és nem csukódott be az ajtó. Tehát áll mögöttem valaki, a hangja mély és rekedtes.
HANG: Azt akartad, hogy „játszunk és képzelődjünk”?
ÉN: Miért ne? Megpróbálhatnánk! Sokat segítenél vele.
HANG: Ezeket a szavakat használtad: „Játszani” és „képzelődni”?
ÉN: Mi a gond velük? Te nem létezel, de még is itt vagy, mert elképzeltelek. Mert elképzeltelek egy játékhoz.
HANG: Ha akarjuk, hogy legyen valami ebből az egészből, le kell írnod milyen vagyok. Méghozzá egész részletesen.
ÉN: Ülj le arra a székre az ablaknál, hogy lássalak
HANG: Nem akarok leülni, míg nem tudom, hogy milyen vagyok
ÉN: Na jó! Hol is kezdjem? Vonzó vagy! Rendkívül vonzó!
HANG: Jól kezdődik. Mennyi idős lehetek?
ÉN: Mennyi idős vagy? Várjunk csak, egyetemista vagy, ez meg volt határozva. De te a gimnázium után kihagytál két évet és csak utána folytattad tanulmányaid. Legyél mondjuk 20 éves.
HANG: Erre nem számítottam. Egyetemista? Menő! Na és mit tanulok?
ÉN: Színészetet! Tehetségesnek tartanak, úgy indultál a pályán, mint egy üstökös a gimnáziumban Rómeó szerepében. Aztán szépen lassan haladtál előre, míg végül felvételt nem nyertél.
De jól mennek a dolgaid, ne aggódj!
HANG: Van barátnőm?
ÉN: Nincs. Jelen pillanatban nincs. De nem szenvedsz hiányt egyéjszakás kalandokban.
HANG: Végül, az sem rossz.
Ne, de térjünk a lényegre. Hogy nézek ki? Milyen vagyok? Ezt részletesen elkell mondanod!
ÉN: Vonzó vagy. De ezt már mondtam. Magas vagy. A hajad barna és hullámos, elégedett vagy vele. Több mint 6 évig nem engedtél ollót a közelébe, hanem növesztetted. De a baleseted után újra levágattad, olyan normális hosszúságra, nem tudom miért.
HANG: Praktikus okokból
ÉN: Jó színészarcod van, egyaránt használható tragédiában és komédiában. A szemed sötétkék. Arckifejezésed néha olyan, mintha be lennél szívva, pedig egyáltalán nem szoktál füvezni.
HANG: Talán ilyen nyugodt típus vagyok?
ÉN: Valami olyasmi. Nem kapod fel hamar a vizet. Veszekedés közben, hamarabb nyitod ki az ablakot és szívsz el egy cigit, minthogy felemeld a hangod.
Ajkad telt és érzéki. Az orrod nagy, kissé pikáns. Kiskamasz korodban még nem szeretted az orrod, de aztán az arcod összes része hozzánőtt, így már nincs vele gondod.
Magas vagy! De ezt már említettem, azt hiszem. Tipikus férfias V alakod van. Erős nagy vállaid vannak. Kigyúrt karjaid.
HANG: A bátyámmal jártam kondizni régen. Valószínűleg ott szereztem őket.
ÉN: Mostanában kissé lusta voltál a borotválkozás terén. Átlagosan, olyan három napos borostád szokott lenni. Fogalmam sincs miért, egyáltalán nem előnyös.
Szerintem most már eleget meséltem a kinézetedről, megtisztelnél a jelenléteddel? Ülj le nyugodtan az öreg karosszékembe, tedd fel a lábad a zsámolyra.
HANG: Én igen is szeretem a borostám – egy magas jóképű fiatal foglal helyet velem szemben az ablak előtt. – Most tehát vagyok? Létezem?
ÉN: Ez elég furcsa így. Bár ha jobban belegondolok. Pár órával ezelőtt nem léteztél, aztán találtam ezt a keresett karaktert és most már teljesen jelenvaló lettél. Nem csak játékból, hanem komolyan is.
HANG: - a hajába túr majd a zakójának belső zsebéből elővesz egy gyújtót, rágyújt egy cigarettára – Egyébként, mi a nevem?
ÉN: Landon! Landon Walsh. Hogy tetszik?
LANDON: Van valami hibám? A szörnyű vezetéknevemen kívül?
ÉN: Nem szereted a nagylábujjadat. Túl hosszú, ezért viszonylag kevés cipő kényelmes számodra
LANDON: Komolyan. Nem tudsz valami kevésbé prózai fogyatékosságot találni bennem?
ÉN: Nem, a képzeletem a szokatlanul nagy nagylábujjadat akarja kiemelni.
LANDON: Milyen vagyok az ágyban?
ÉN: Hé!! Várj, várj, várj! Ne ilyen gyorsan! Arról volt szó, hogy képzelődünk. Azt, hiszem most beszélned kell egy kicsit a korábbi életedről. Milyen volt a gyerekkorod. Fiatal korodban milyen volt az életed, Landon?
LANDON: Mit mondhatnék? Szüleim sikeres emberek. Édesanyám orvos, gyermekorvos. Nem az a karrierista fajta, ha az lenne, akkor nem vállalt volna be négy gyereket.
ÉN: Négyen vagytok testvérek?
LANDON: Igen, van három bátyám.
ÉN: Mindig is érdekelt milyen, ha az embernek van bátyja, nem hogy három. Te vagy a legfiatalabb, akkor?
LANDON: Igen, én vagyok! És egyszóval szar, mindig megvertek.
ÉN: Ilyenek a testvérek, na de térjünk vissza hozzád.
LANDON: Nos, igen. Apámnak egy jól menő autókereskedése van, majdnem minden államban található egy üzlete, ő inkább karrierista személyiség. Gyerekkoromban sokat nem is láttam, csak nagy ünnepeken: Karácsony, Húsvét, Születésnap, Halloween. De ez nem volt gond, teljesen jó az apa-fia kapcsolatunk. A bátyáim jóval idősebbek nálam, Josh, a legidősebb 10 évvel, Dan, a középső 8 évvel, és Eliot a legfiatalabb 6 évvel. Én egy olyan becsúszott utolsó gyerek vagyok. A szüleim sem gondolták már, hogy összejöhet, de összejöttem. Egyébként már nagybácsi vagyok, van két unokaöcsém, Toddy és Teddy, és egy unokahúgom, Fabrina. Sose értettem, hogy, hogy lehet egy ártatlan kisgyereket Fabrinának keresztelni, de Eliot világéletében lökött volt, most épp szláv nyelvekből doktorál az egyetemen.
Anyának én vagyok a rosszul titkolt kiskedvence. Utolsó gyermek létemre adta magát a szituáció. A testvéreimmel mindannyian ugyanabban a gimnáziumban tanultunk, minden tanárnak én is csak egy újabb Walsh kölyök voltam, akitől rettegtek, hogy mit fog csinálni. De én nem voltam olyan izgő-mozgó mint a testvéreim. Sőt, simán kibírtam 45 percet a seggemen és figyeltem rájuk. Ezzel, meg a jegyeimmel már az első évben mindegyiküket megleptem.
ÉN: Jó tanuló voltál?
LANDON: Ami érdekelt abból igen. Történelem, irodalom, nyelvtan, művészettörténelem. Matekból épp, hogy csak átmentem és csak angolul tudok, fölösleges volt négy évig koptatnom a padot a francia órákon. A bátyáim ezzel szemben vagy nyelvvel, vagy pénzüggyel mentek tovább.
ÉN: Hogy jött neked a színjátszás?
LANDON: Jó voltam benne! Ezért szívesen csináltam, aztán megszerettem. Rögtön elsőre felvettek az egyetemre. Már a felvételi elbeszélgetésen éreztem, hogy sikerült. Megvettem őket az ellenállhatatlan kisugárzásommal.
De abban az évben nem sikerült elkezdenem az egyetemet.
ÉN: Miért nem?
LANDON: Ért egy kis baleset. Miután kiértesítettek és megtudtam, hogy felvettek az egyetemre, elmentem egy házibuliba, pár baráttal. Nagyszabású parti volt, csomó alkohollal. Összeittam mindent és kavartam egy lánnyal, érdekes lány volt, az egyik szobába bezárkózva smároltunk és még több is történt. Lefeküdtünk, szex közbe megharapott és ivott a véremből. Akkor valahogy részegen ezt iszonyatosan viccesnek találtam, majd később megitatott a saját vérével, nos ez már számomra sem volt olyan szórakoztató. Küzdöttem, de ő erősebb volt, a vérző sebet a számhoz tartva kényszerített az ivásra. Nem tudom miért tette, miért lelte ebben örömét. Miután végzett a kezeit a nyakam köré csavarta és kiszorította belőlem az életet.
ÉN: Felzaklat a halálod?
LANDON: Nem, már bele törődtem. De azóta a nap óta a fojtogatós szex szóba se jöhet.
ÉN: Kissé morbid vagy. Na, de mi történt ez után?
LANDON: Felkeltem, vagy inkább lehet úgy fogalmazni, hogy feléledtem. Azon az éjszakán vámpírrá változtam. Onnantól kezdve pedig minden megváltozott.  Nem mentem egyetemre abban az évben, hanem otthon maradtam. A külvilágnak az lett közölve, hogy elkaptam egy csúnya fertőző betegséget, ami tropára vágta az immunrendszerem, így nem hagyhatom el a lakást. Csak a szüleim tudták, hogy mi van velem. Anyám a kezébe vette az irányítást, két éven keresztül otthon voltam. Nem hagytam el a lakást, az édesanyám szerzett nekem zacskós vért, azon éltem és idővel kontrollálni tudtam azt a szörnyű éhséget, ami a napom minden óráját végig kísérte. Egyik nap eljött hozzánk egy nő Victoria Charpentier, mint később megtudtam, boszorkány volt. Az ő segítségével tudtam két év csúszással elkezdeni az egyetemet, ő segített újra látni a napot.
ÉN: És most egyetemre jársz….
LANDON: És most egyetemre járok. A villába lakok, többed magammal.
ÉN: Kik ők?
LANDON: Blaze, Sadie, Hudson
ÉN: Sok Sikert Az Élethez! Szerintem elkészültél.