1814.
Az európai történelem sosem volt az erősségem, szóval még csak azt sem mondhatom, hogy csak a tankönyvekből ismerem, hogy mi zajlott a világban akkoriban. Azt viszont tudom, hogy mi zajlik most, és kurvára örülnék, ha AJ találna magának egy másik leszármazottat, akit zaklathat. Biztosan van valami elveszett huszadunokatesóm, lehetőleg minél messzebb innen.

Egykor nemeseket és urakat forgattam ki a vagyonukból a szoknyám legyintésével, most meg nézhetem, ahogy ez a suhanc a valagát vakarja, mikor reggelente kimászik az ágyból. Már ha eljut az ágyig és nem a lépcsőházban éri az álom. Napóleon korában éltem és haltam. Annyi idős sem voltam, mint a fiú most, amikor az ambícióim és unorthodox létem miatt kitagadott köreiből a kovenem. Egy ponton férjhez mentem persze, de sosem az emberhez vonzódtam, hanem a hatalomhoz. Voltak, akik figyelmeztettek a feketemágia veszélyeire, de nem hallgattam rájuk. Ma sem hallgatnék. Sok boszorkány képzeletbeli hajóját láttam elsüllyedni azért, mert nem bírták kordában tartani a hatalomvágyukat, de tudtam, hogy én nem leszek egy közülük.

2012.
A düh csak egy gyáva kifejezése a szomorúságnak. Hisz mennyivel könnyebb a fiú számára dühösnek lenni a világra, mint elmondani azt, hogy nem érti, hogy fájhat valami ennyire, miközben nem vérzik.

2014.
Nevelőotthonról nevelőotthonra jártam. Nem voltam jó gyerek, túl okos sem. Ha megmaradok a seggemen egy törődő családnál, akkor ki tudja, ma talán egy nívós New York-i tánciskola végzősei közül integetnék vissza és meghallgatásokon izgulhatnék. De őszintén nem érdekelnek a mi-lett-volna-ha kezdetű gondolatok. Azok a dolgok a hatalomátvétel óta, a szüleim halála óta nem érdekelnek. Így is kikerekedett, nem igaz? Amit csinálok, ahhoz meg nem kell diploma. Tudod, végül mégis megmaradtam az egyik otthonban. Megtaláltam a helyem. A nevelőszülők csempészüzletet futtattak, mi kölykök meg igazán jól jöttünk. Kellemest a hasznossal. Nem csak egy rakás támogatást kaptak hatunk után az államtól, miközben remek álca voltunk, de az életre is megtanítottak minket. Mármint ők ezt a kifejezést használták. Ami annyit takart, hogy kitanítottak mindenre, ami illegális. Futárok voltunk, zsebtolvajok, rosszabb napokon hamutartók.

Hazug kis kígyó. Nézz bele azokba a szomorú kiskutya szemekbe. Naiv bolond vagy, ha tényleg elhiszed neki, hogy sosem szokott arra gondolni, hogy mi lett volna, ha. Még mindig szeret táncolni. Az anyja klasszikus balett-táncosnő volt. Ha élne, ma azon vitatkoznának, hogy a fiú miért akar a modern, kereskedelmi vonalon elhelyezkedni. És még mindig tud a csellón játszani. Még mindig pislákol benne a sápadozó fény. Még.

2017.
Az iskolát nem fejeztem be, nem is fogom, de csempészként egész szép karriert építettem fel. Akkoriban töltöttem volna a tizenhatot, amikor derült égből villámcsapásként számolták fel a nevelőszüleim hálózatát. Az éjszaka kellően sötét volt, én meg kellően vézna voltam ahhoz, hogy az egyik fürdőszobaablakon át meglépjek a hatóságok elől. Igaz, hogy ez az emeletről történt, de csak egy karomat törtem, nem a világ. Akkorra már mindent kitanultam, amit lehetett. Mondhatjuk, hogy a többiek közt osztályelső voltam. Sosem volt számomra igazán fontos az életem. Ha az lett volna, nem kezdem el szívás helyett lőni magam. Szóval egyre nagyobb fákba vágtam a fejszém. Képzeld, azoknak a barom vámpíroknak nem is olyan nehéz túljárni az eszén, ha tudod, hogy mit csinálsz és nem aggódsz azon, hogy túléled-e. Ha valakit ki akarsz juttatni a városból, vagy valamit be, akkor én vagyok a te embered.

Fogalmam sincs, mire gondol, amikor Darth Sidiousnak hív. Még az AJ-t is jobban viselem.

2019.
AJ a tavalyi év tavaszán csapódott hozzám. Nem mondom, hogy jól kijövünk, de nagyon sok hasznos információval ellát. Segít kordában tartani az empatikus képességeimet, amiket a megjelenése előtt csak drogokkal tudtam csitítani. És tanít engem. Amellett, hogy kritizál, sokat mesél a mágiáról is, és sokkal nagyobb rálátása van arra, hogy hogyan lehet ő most mellettem. Ám többnyire a gyengébb pillanataimban jelenik meg. Amikor már második-harmadik napja nem ittam egy kortyot sem. Vagy amikor lefele jövök a cuccról. Amikor fáradt vagyok, de nem tudok aludni a koffein miatt. Vagy amikor beteg a gyomrom, mert teletoltam magam laktózos cuccokkal, miközben tudom, hogy érzékeny vagyok arra a szarra. Segít nekem. Azt mondja, a barátom. Valóban megvan a haszna, tanít és ha kell, egyben tart. De kérdem én, vajon miért van az, hogy én minél gyengébb vagyok, ő annál erősebb?

A fiú modern nyelvezetével élve, állandóan savazom. Azt viszont nem közlöm vele, hogy egy részem megérti a függőségeit, még ha más okokból is. A feketemágia olyan volt számomra, mint a drog. Miután először megízleltem a hatalmát, már semmi nem volt elég. Ugyanazt az extázist kergettem egészen az őrület határáig, amit az első alkalommal átéltem. Már nem csak hatalmat akartam, hanem azt a kábulatot is. Ugyanazt az extázist kergettem egészen az őrület határáig, amit első alkalommal éltem át. Egy idő után azt gondoltam, rosszul csinálom. Sosem fogadtam el, hogy az első alkalom sötétséggel és adrenalinnal telt pillanata nem reprodukálható. Egyesek által gyomorforgató bűnöket követtem el. Ugyanakkor célom is volt. Halhatatlanná akartam válni. Tudom, mit gondolna bárki. Hogy lám, mi lett a vége. Nem csak a testem pusztult bele, hanem a vérvonalamat kísérő mágia is. Én nem így látom, mon amour. Nem haltam meg, hisz újra itt vagyok, még mindig itt vagyok. És egy másik testre fáj a fogam.