Romolus & Gina

Elküldésének ideje -- Szer. Jún. 17, 2020 6:58 pm

-Nem, Bartie. A héten a tiéd volt a mosogatás, itt van, feketén-fehéren a kurva naptárban – kiabálok a telefonommal, ami a pulton hever és a másik oldalról csak egy sóhajt hallok, amivel még jobban felbassza az idegeimet az öcsém – Egyáltalán hol a faszban vagy megint? – a tekintetem ismét a mosogatóban meg a pulton álló mosatlan halmazra esik és szinte a rosszullét kerülget, mert már lassan szaga van. Mármint olyan szaga, amit egy emberi orr is megérez, nemhogy egy farkas. Mimi sztrájkol – és igazából tökre megértem, mert már zsinórban harmadjára kellene neki mosogatnia meg most amúgy is dolgozik – hát nem tündéri?- szóval nem várhatom el tőle, hogy majd a műszakja után – nem mintha tudnám, hogy milyen műszak,mármint mintha valami hotdogost említett volna először aztán meg kávézót, de mindig olyan gyorsan hadarja meg tereli el a témát, hogy végül már másról beszélünk én meg elfelejtem, hogy megint lerázott – még nekiálljon mosogatni.
-Rosszabb vagy, mint a Mama – hallatszik egy szippantás meg egy nő nevetése (miafasz Bartie már NEKED IS VAN CSAJOD?) – Biztos nem szedsz női hormonokat? Tuti fehérje van abban a dobozban amiből minden reggel betolsz egy kupakkal? - újabb női nevetés (nem csak van CSAJA, hanem még viccesnek is tartja, hogy engem baszogat, csodálatos) és úgy döntök itt a vége ennek a csodás telefonbeszélgetésnek.
- Baszd meg, Bartie – és kinyomom, tökre felnőttesen, puffogva, kicsit nekitámaszkodva a pultnak, egy ideig meredten bámulva a telefon képernyőjét, hogy majd egyszer megcsörren vagy jön ez üzenet Bartietól, hogy úton van haza és a hagyjam, majd megcsinálja.

Huszonöt perccel később már tökre nyugodt vagyok, ahogy az utolsó tányért törölgetem. Ezt mondjuk nem fogom hangoztatni, hogy amúgy mennyire nyugtató hatással tud az emberre lenni egy kis házimunka. Jobb az ha inkább tartjuk magunkat a menetrendhez – vagy ha összedobunk egy takarítónőre. Egészen valószínű, hogy amúgy ez lesz a vége.

Elégedetten nézek szét végül a konyharészen, ahol már nem bűzölög ketchupos tányér és fel is sóhajtok, a hűtőhöz indulok, mert ezért most megérdemlek egy hideg sört meg két óra COD-ot a konzolon. A tökéletes pihenés tervét azonban már ott megakadályozzák, amikor épp szisszen a sörös doboz. Nem várok senkit – de milyen jó, hogy eltakarítottam mindent – szóval ötletem sincs arra, hogy ki az az őrült aki képes eljönni ide a szakadó esőben. Hacsak Mimi nem hagyta el megint a kulcsát.
-Gina? – a szemöldökeim az egekbe szaladnak ahogy megpillantom az ázott lányt az ajtóban, de több időm nem marad a csodálkozásra, mert már a nyakamba is veti magát, édes illata meg rögtön az arcomba szökik és elgondolkoztat, hogy vajon hogy lehet ilyen jó illata még ennyire ázottan is? Még az a cigi is tökéletesen illik az egész illat kavalkádhoz.

Nem tudom követni. Igyekszem azért legalább kihallani egy-két fontosnak vélt szót, mint mondjuk Franco meg vétkezés meg megcsalás – jézusom, GINA! – de közben hol a kezeit nézem amik a felsőmet szorongatják hol meg a kétségbeesett szemeit. Mert tényleg úgy néz ki, mint aki mindjárt darabokra esik és majd nekem kell szépen összerakni a kirakóst, hogy utána még életképes legyen.

- Nem megyünk először beljebb? – állok kicsit félre, amikor már nem csimpaszkodik belém és ha belépett a folyosóra akkor becsukom az ajtót is utána. Rá akarnék szólni, hogy a cigit azért elolthatta volna kint, de nem úgy tűnik, mint aki most kibírna egy ilyen aprócska rosszalló megjegyzést is.

- Várj, Gina – emelem fel a kezem – Ez most nekem túl sok egyszerre, térjünk csak oda vissza, hogy mit csináltál egy nővel? – igen, ez a része megmaradt, shame on me – Vagyis várj, legelőször meg kéne törölköznöd vagy valami, mert csöpög belőled a víz – azzal már meg is indulok a fürdő felé, hogy keressek neki egy száraz törölközőt – Ha gondolod átöltözhetsz míg megszárad a ruhád, mármint nem tudom, hogy egy méret vagytok-e Mimivel, bár kétlem, mert Ő körülbelül 140 centi és 30 kiló, na nem mintha te kövér lennél meg ilyenek, csak hát Mimi még 14 éves – igen Mimi, hiába vagy 17 meg azért kicsit nagyobb, mint 140 cm azért nekem mindig 14 maradsz, meg 140 cm – szóval igazából használhatod valamelyik pólómat is – átnyújtom a törcsit és tényleg aggódva nézek a lányra, szigorúan az arcára, nem elkalandozva, mert azért mégiscsak férfi vagyok Ő meg mégiscsak agyon ázott és a felsője pont úgy tapad a testére, mintha… nincs mintha – Meg szerintem ehhez a sztorihoz kéne egy pohár pia is, nem? – indulok meg a konyha felé – Van valami borunk, bár nem olyan posh, mint amihez te szokhattál de azért egész finom. Nyugodtan válassz valamit a szárítóról – bökök a fejemmel a fürdő felé és ha végre elvonult Gina akkor előveszem a bort, szomorkodva rakom el a sört, hogy utána két poharat is keressek – még jó, hogy elmosogattam, hah!- és közben erősen töröm a fejem, hogy képes legyek kronológiai sorrendbe rakni azt amit az ajtóban rám zúdított. Jézusom, Gina. Mit csináltál Te egy nővel?

Elküldésének ideje -- Kedd Ápr. 07, 2020 7:58 pm

Romolus & Gina

A girl absent - from life, and of life.

Úgy érzi, hogy az életem kártyavár, ami azzal fenyeget, hogy bármelyik pillanatban összedőlhet a feje felett, mert hát alatta lenne, hol máshol, beszorulva a Király és a Dáma közé. Igazából a helyzet pikantériáját az rejti magában, hogy tényleg a két említett személy fojtogatja a torkát, jelenleg mindkettő azzal, hogy magasból tesznek rá – és ez egy üveg bort igényel, személyenként.
A Király Franco, mostanában kezd furán viselkedni, a mosolya is csak valami légből kapott félmosoly, amivel a szívében eredő üres helyet kíván betölteni, talán az övét, nem tudja. Pedig nem cigarettázik, mert tisztában van vele, hogy azok elől a füstös csókok elől mászik, napi kétszer mos fogat, a fiú számára utálatos parfümjeit száműzi; és mégis úgy alszanak el, hogy ő bújik a hátához, Franco meg belegömbölyödik a saját magányába.
Erre, mintha nem érezné magát így is borzalmasan, mintha nem rágta volna meg teljesen az élet, összegabalyodott a legjobb barátnőjével és nem a veszekedős módon, hanem úgy, ahogyan nem kellene, úgy, hogy még több kérdés legyen, hogy még több körmét rágja tövig, aztán siránkozzon azon, hogy sosem nőnek vissza. Mi olyan rossz benne? Miért érzi úgy, hogy mindent tönkre kell tennie? A végén már a saját lábujjára fog fanyalodni, ha a kezén elfogynak a körmök.
Úgyhogy most cigarettázik, nőhöz nem illő módon, igazi gyárkéményként, ujjai az ajtón táncolnak, vagy ezerszer, mintha azon gondolkozna, milyen dallamot kopogjon le rajta. Igazából végül úgy dönt, hogy ez lényegtelen dolog, a lényeg az, hogy az illető – nevesen Romolus meghallja -, ezért kopog, ütemes ti-ti-t, mert képtelen lenne az ütemtelenségre, a ritmus a vérében van.
És amint nyitódik az ajtó, a szíve megdobban az ismerős arc láttán, akivel ezer kertipartit beszélt ki, miközben Franco a saját baráti körével szórakozott, vagy a szülei vitték díszszemlére a vendégek körében.
- Romolus, hála az égnek – azonnal a nyakába omlik, kissé franciás módon, pont illik hozzá az esőtől göndörödő frizurája, a farmerje, blúzának leheletvékony anyaga is. – Borzalmas dolgot tettem, igazából pontosan két napja és azóta se gyóntam meg senkinek, nem mintha vallásos lennék… De könyörgöm, könyörgöm, oldozz fel, mert megcsaltam Franco-t, igazából egy nővel és most azt sem tudom, hogy ez megcsalásnak számít-e, vagy hogy már kötelezően a nőkhöz kell vonzódnom ezekután? – rázza meg Romolus felsőjét, belemarkol a puha anyagba, tekintete egy pillanatra azokba a furcsán sárgás-zöldes szemekbe mélyed, rétre emlékezteti őt, de egy réttől nem jön annyira zavarba, hogy beharapja az ajkát és besurranjon a mellette a házba, csakhogy ne legyen hozzá túl közel. Nem hagyja, hogy azok az ajakívek elvonják a figyelmét saját bajáról, igazából talán túl mélyre süppedt a gondolkodásban – három tükröt tört össze, közöttük a kedvenc órája számlapját is, és nem, a kezét sem kellett hozzá használnia. A hullámvonal jut az eszébe, ami anyajegyként ragad a csípőjére, amit mégis úgy takargat, mintha a világ legtitkosabb kincse lenne, tekintettel léve arra a levélre, amely tartalmazza azt az áruló mondatot, hogy az egyik őse boszorkány volt.
Még jobban elfancsalodik, ahogyan a küszöbtől nem messze áll – Romolustól persze illendő távolságra -, kissé ázott mindene, a cigarettája meg a nagy „örömben” a földre hullott. Úgyhogy csattan a táskája a padlón, tanácstalanul csípőjére emeli a kezét, a fejét rázza, úgy néz a furcsa vonásokkal rendelkező férfira – áramvonalas állkapcsától kissé részegen, de azért józanon -, tőle várva tanácsot, meg talán azt, hogy helyre rakja.
Te szent ég, ez most már mindig így lesz, hogy a hormonjai szabadon garázdálkodnak a világon mindenki felé, mert elromlott a szűrője?
- Tudom, hogy te farkas vagy… de nem tudsz véletlen valamit a boszorkányokról meg ostoba hullámvonalakról? – bukik le a titok az ajkáról, amit még Franconak sem mond el, mert fél, hogy baj ólálkodik a sarokban és még nem is tudja, hogy milyen jól sejti.