Csak felkuncogom, ahogyan a haja csiklandoz, finom mozdulatokkal igyekszem lesimítani a borostámba akadó hajszálakat, közel tartva Ginát, olyan nagyon közel, hogy szinte érzem a szívverését az enyém fölött, olyan közel, amilyen közelségben rendes férfiemberek nem tudnának nyugton maradni, nekem mégis ezerszer természetesebb beleveszni az ölelésbe, vagyis ahogyan ő beleveszik az enyémbe, mint pajkos gondolatokat gyártani róla.
- Tudom bébi, ne aggódj. – Pillantok le Ginára, bele a gyönyörű színvilággal szerkesztett szemeibe, és mély bűntudat támad bennem, amiért mégsem mondok semmit. Csak némán figyelem, tekintetem az egyik szemből a másikba szalad át, még halványan el is mosolyodom, és tudod, szemen tudnám köpni magamat, amiért ilyen kibaszott képmutató vagyok.
Felszusszanok, szerető szusszanással, tenyereimmel a haján simítok végig, hogy az arcát a kezembe foghassam, lágy pillantással hajolok közelebb gyors csókokat lopni, kedveskedő csókokat adni. - Ugye tudod, hogy nem veszítetted el a szüleidet sem? – Dörgölöm az orromat Gina orrához. - Nem tehetsz semmiről Gina, ez nem a te hibád. – Rázom meg komolyan a fejemet. Tudod, hogy Gina a legszerethetőbb ember, akit ismerek? Hogy rá lehetetlenség haragudni, hogy nem lehet hibáztatni? Hogyan okolhatja hát magát minden hülyeségért?
Úgy ölelem magamhoz, mintha az ölelésem megmenthetné bárkitől, akár tőlem is, de tudod ez az ölelés lesz az, ami egyszer a legjobban össze fogja törni. Úgy simítok a derekán, egészen a csípőjén, minta már most engesztelném emiatt, a fejemet újfent a hajába fúrom, némán rázom csak meg. - Nem kellet volna elhanyagoljalak az edzések miatt. – Rántom meg a vállamat, mintha tényleg lehetne ez a hibás amiatt, hogy közte és köztem nem működik már úgy a testiség, mint azelőtt. Pedig ha tudná, ha tudná, hogy mi zajlik bennem, hogy mire vágyok igazán, akkor azt ssoem bocsátaná meg, én pedig elég önző vagyok ahhoz, hogy ne akarjam elveszíteni.
Kihátrálok, hogy bort bontsak, szórakozottan, de tudod nem gondoltam volna, hogy Ginából mindez ezt váltja ki. A tekintetem végig csúszik a meztelen testén, aztán pedig értetlen mosollyal kapom a fejemet a konyhabejárat felé. - Megőrültél? – Súgom nevetve, gyorsan átölelve, szememet a bejáraton tartva, de a tenyereim máris izgatottan csúsznak a meztelen testen végig, megadóan csókolva a nyakába. Ujjaim belemarkolnak, ahogyan közelebb húzom, csókjaimmal egészen a szájáig mászva, sietősen harapdálva az ajkait, türelmetlenül vonva még közelebb. Csodás lehetne, tudod? Csakhogy mindeközben én igyekszem felidézni a reggel nézett pornót, amiben férfiak simítanak egymáson végig. Elvadítom a csókunkat, kicsit bele is nyögök, ahogyan az emlékeim elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy egy kicsit is megkívánjam.  A combjai alá nyúlva veszem az ölembe, tenyeremmel tartom meg, csak éppen a lábait kell körém kulcsolnia.
- Kint leszünk a jacuzzinál, de ne gyertek ki, jó? – Kiáltok vissza  a lakásba, kezeimben őt  egyensúlyozva. – Hozd a bort! – Állok meg a pult mellett, hogy Gina elérje, aztán csak felnevetek, amikor apa utánunk kiállt, hogy még véletlenül se a vízben csináljuk, aztán kilököm a teraszajtót, kicipelem Ginát egészen a ház tövébe eldugott jacuzziig, ahol leteszem, hátrább lépve pedig úgy mérem végig, mintha sosem láttam volna még így.  Tudod Gina tényleg tökéletes. A mellei pontosan olyan feszesek, ahogyan a legtöbben szeretik, a bőre puha, a csípője kellően kerek, a combjai mesésen véknyak, mindene tökéletes. Miért nem lehet nekem elég mindez?
Beindítom a jacuzzit, hogy a víz zubogni kezdjen, aztán lecsatolom a karórám, hogy a kis asztalra tehessem, a telefonomat a hangtechnikához csatlakoztatom, közepes hangerőn meg elindítok valami német rappet, hogy aztán Ginára kacsintva kibújjak a pólómból, aztán a farmerem övét is kicsatolom, és miközben letolom az alsómat, végig azokra a pornós férfiakra gondolok, az izmaikra, és tényleg szemen köpném magamat, amiért még csak nem is a barátnőmre izgultam föl ennyire.

A kezemet Gina derekára simítom, tudod elképesztően természetes érzés közel húzni, hozzábújni vagy éppen belélegezni az illatát. Elképesztően egyszerű, gondolkodás sem igényel. Pontosan tudom, hogy a kezem hova illik tökéletesen rajta, hogy melyik az a profilunk, amelyik a fotókon jól mutat, mennyire kell közel húznom, hogy kell a fejemet lehajtanom, ahhoz hogy bárki tökéletes fotót lőhessen rólunk. - Mindig olyan figyelmes vagy. - Mosolyodom el engesztelően, Gina szabadkozása elé sietve simítok végig hosszan kiengedett haján. Tudtad, hogy vele kapcsolatban mindig minden tökéletes? Az ahogyan itt áll, ahogyan a kezét tartja, ahogyan a vállára omlik a haja, ahogyan rám pislog, ahogyan a karomra fog. Minden tökéletes összhangban van, mintha csak eltervezte volna, hogy ez így lesz. És tudod mit? Nem tudok rá ezért haragudni. nekem is valami tökéletes tervet kellene kitalálnom, amit aztán lépésről lépésre tarthatok be vele kapcsolatban, nem igaz? Kezdhetném mondjuk azzal, hogy úgy teszek, mintha forró gondolatok szöknének a gondolataimban a felsőmet huzigáló ujjaitól. Ez menni fog, ugye? Jól csinálom? Lehunyt szemmel dörgölöm a számat a füléhez, mintha csak néma ígéreteket tennék annak érdekében, hogy mik fognak ma történni kettőnk között, de aztán el is húzódom, a borért nyúlok, pillantásom futólag szalad apa után csak, aztán értetlenül ugrik Ginára. Te érted miről beszél?
- Hééé. - Lépek aztán rögtön utána, a boros poharakat a pultra téve, arcát a két tenyerem közé fogom, tekintetem az egyik szeméből a másikba táncol kutakodó értetlenkedéssel. - Nyugi, minden a legnagyobb rendben van. - Hajolok közelebb, puha csókot nyomva a szájára. - Nem vagyunk hullámvölgyben. - Adok rá még egy csókot. - Szeretlek, oké? - Meg még egyet és még egyet, aztán csak átölelem, közel húzom, a fejemet a hajába fúrom hosszan kitartva ezt az érintést.
Tudod, nem tudom, hogy rendben vagyunk-e, vagy ha nem, akkor valaha képesek leszünk-e újból rendben lenni, és ez baromira megrémiszt. Szeretem Ginát, felfoghatatlan szeretettel, szükségem van rá, szükségem van az ilyen ölelkezős pillanatokra, szükségem van arra, hogy valaki úgy értsen meg, ahogyan ő. Csakhogy nem tudom, hogy szükségem-e van Ginára másképp is, hogy mennyi ideig tudom még ezt vele játszani aztán pedig a tükörbe nézni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Gyűlölöm magamat érte, de tudod ez kibaszottul nem elég. Nem elég ahhoz, hogy szabadjára engedjem.
- Nincs semmi baj. Csak egy kicsit stresszes vagyok mostanában, ennyi. Egy csomó fontos meccsen lesz. - Dünnyögöm bele a hajába, tenyerem nyugtató simításokkal halad végig a hátán egészen a csípőjéig. - Ne haragudj, ha elhanyagoltalak, vagy ha fasz voltam veled, jó? - Húzódom el, bűnbánó mosollyal, csókokat nyomva a homlokára, az arcára, akárhova, hogy egy kis nevetést csaljak ki belőle, majd mikor megtörténik, elhúzódom, hogy dugóhúzót keresve nyithassam föl a bort, majd két pohárba töltsem. - Kiengesztellek majd, jó? - Sokat ígérő tekintettel nyújtom felé az egyik poharat, és tudod, ebben a pillanatban nem is szeretnék mást, csakhogy Gina boldog legyen. - Van fürdőruhád? Kiülünk a jacuzziba a vacsoráig? - Kortyolok bele a poharamba, a tekintetemet meg úgy futtatom végig rajta, mintha csak azt várnám, hogy melyik pillanatban kerülhet le róla a sejtelmes anyag.

Összepréselem az ajkaimat az utolsó ütés előtt, apa meg csak áll velem szemben, a biliárdasztal szélén támaszkodik meg, tekintete leköveti a fehér golyó útját, ahogyan a lökésem nyomán a fekete golyónak ütközik, amit a rossz lyukba lök be végül. - Bassza meg! - Szusszanok föl, apa meg csak elmosolyodik. Tudta, hogy apa egyébként soha nem szól ha káromkodok? Még akkor sem ha azt mondom, hogy baszd meg, még csak magára sem veszi. Most is csak mosolyog meg a fejét csóválja a dühöngésem láttán.- Visszavágó? - Pillantok rá kihívó lelkesedéssel, magamban persze ezernyi indokot tudnék felhozni, hogy miért csesztem el az utolsó lökést. Nyílt a bejárati ajtó és a nyikordulása megzavart. Rossz lábamra helyeztem az egyensúlyom, apa túlságosan bámult, viszketett a combom.
- Nem Gina jött? - Kérdez vissza, és tudod egy pillanatra csak bámulok apára, és vissza akarok kérdezni, hogy na és akkor mi van? De apa olyan kedvesen mosolyog, olyan átéléssel, hogy nincs szívem bunkó módon hozzávágni a dolgot, na meg aztán Gina mégis csak a barátnőm.
- Lehet. Megnézem, de ha nem ő, akkor visszavágót követelek! - Támasztom vissza a dákót az arra kijelölt helyre, a telefonomat előhúzom a zsebemből, de nem tudnám megmondani, hogy mit várok, nem fogadott hívást, megválaszolatlan üzenetet. Bármit, de igazán semmit.
Mégis kitől kaphatnék üzenetet,ezt gondolod ugye? A barátnőm itt van, még te is hallod ahogyan apával egymással csacsognak, én is hallom. Akkor meg ki a franc írhatna nekem üzenetet, ugye? Ezt kérdeznéd. Tudod legalább harminc embert fel tudnék sorolni, akinek a neve villoghatna a kijelzőn, egyet mindenképpen a legelső helyre tudnék helyezni, de a te érdekedben, az enyémben és Gina érdekében, rá ma semmi képen nem fogok gondolni. Oké? Megígérjem?
Rendben: megígérem, hogy nem fogok Ginán kívül senkire sem gondolni.
- Szia! - Mosolyodom el egészen őszintén Gina látványán, a kezem ösztönösen fonódik rá a derekára, gondolkoznom sem kell rajta. Rövid csókot nyomok csak Gina szájára, utána sietősen ölelem át egészen nagyon, a fejemet a hajához támasztom, barack és valami másfajta virág illata van, ami mindig is ösztönös megnyugvást jelentett a számomra. - Jól nézel ki.- Mosolyodom el, ahogyan elhúzódik, tekintetem végigszánt a sokat sejtető anyagon és belesajdul a szívem, hogy nem vált ki belőlem semmit. El tudod képzelni mennyire kibaszottul pocsék érzés? Hagyjuk már, fogalmad sincs róla!
Egy másodpercre bűnbánóan hajtom le a fejemet, mielőtt újra rápillantanék, izgatottan mosolyodom el. - Ez kedves tőled, de én nem vettem neked semmit. Nem tudtam, hogy ünneplünk valamit. - Harapok az ajkamba, lenézve összefonódó ujjainkra, apa meg krákogni kezd, gondolom le akar baszni, amiért nem vettem semmit Ginanak, de semmi nem jut eszembe, amiért kellett volna vennem neki valamit. Lecsekkolnád az instám? Egészen biztos vagyok benne, hogy nem ma van az évfordulónk.
Egyébként tudtad, hogy Gina számomra az egyik legbiztosabb pont az életemben? Hogy őt szeretni - kérlek ne most akard hallani az egész sztorit - elég ösztönös ahhoz, hogy biztonságos közeget nyújtson? És tudtad, hogy néha ez nem elég?
Elhessegetem a keserű gondolatokat, apát bámulom, aki engem bámul és tudom, hogy üzenni akar a tekintetével valamit, de én nem tudtam soha tekintetekből olvasni, így inkább csak visszapillantok Ginára, a tenyerem rásimít a derekára, félmosolyra húzódik az ajkam, a füléhez hajolok, így nem láthatja a belém költöző keserűséget.
Tudod mit jelent az, hogy itt fog aludni? Ugye tudod? Ugye nem kell részleteznem? De azon felül tudtad, hogy emiatt nekem görcsösség költözik a hasamba? Hogy mennyire erőszakosan keresném a kibúvókat, csakhogy nem akarom megbántani. A halántékára puszilok.
- Ezt meg sem kellene kérdezned. Az ágyam már nagyon hiányol! -Húzódom el illedelmes mosollyal, ujjainkat összefonva tartva. - Kibontjuk a bort? - csillan föl a szemem, mert hát tudod, ahhoz, hogy az este egészen jól sikerüljön, muszáj eleget innom.