szerepkör

John és Mariett hosszú éveken át próbálkozót mindennel, ami csak létezik, hogy a házasságuk gyümölcsöt teremjen. Sok fájdalom, sírás, veszekedés és némaságba burkolózott percek, amelyek alatt saját magukat okolták. Így végül hosszas beszélgetés után az adoptáció mellett döntöttek és rövid alatt mindent el is rendeztek, amire szükségük volt. Alig pár hét eltelte alatt egy aprósággal tértek haza és a ház megtapasztalhatott egy olyan jövevényt, amire már hosszú ideje vágyakoztak. Csecsemő sírását, aki nem tudta, hogy hol van, így bömbölt, amennyire csak bírt, majdnem megfulladva. Ezzel az újdonsült szülök hirtelen nem is tudták, hogy mit kezdjenek és majdnem falnak futottak félelmükben, hogy már most elrontottak mindent. Ám végül sikerült megnyugtatniuk a gyermeket, akit Elise-nek neveztek el.

Teltek az évek és a kislány cseperedett, ami mosolyt varázsolt a két felnőtt arcára. Kifejezetten jó gyereknek tűnt, aki szeret mozogni és aki szinte sosincs nyugton. Ez utóbbi okozott nem egy kisebb infarktust, amikor alig pár pillanat alatt volt képes eltűnni a figyelő szemek elől. Természetesen igyekeztek figyelni rá és mindent megtenni, hogy jó körülmények közt nevelkedjen. Ehhez mondjuk hozzájárult a jó munkahely is, amivel rendelkeztek. John főorvosként dolgozott, míg Mariett építészként. Így anyagiak terén nem voltak rossz helyzetben, de nem is estek át a ló túloldalára.

Aztán eljöttek az iskolás évek és az első igazgatói behívóig se kellett sokáig várni, mindössze 3 évet. A kis Elise egy bokszolókat irigylésre méltó jobb egyenessel ütött meg egy fiút, akinek még az orra vére is eleredt. Mindezt azért, mert az mindenfélének elhordta és csúfolta, így a kislánynál egy idő után elpattant a húr és már nem bírta tovább hallgatni. Ez meglepte a párt, hiszen egészen addig rendes és szófogadó volt, nem olyannak, aki verekedne. Ám ez csak a jéghegy csúcsa volt, aminek nemhogy a víz alatti, de még a közeli részét sem látták még.

Ahogy a lány elérte a kamaszkort egyre rosszabbodott a helyzet. Némileg a tipikus lázadás jelei lettek felvélhetőek és ezek mellett egyfajta bajkeverő viselkedés, amit John és Mariett nem tudott hová tenni. Sokat beszéltek arról, hogy mégis miért lett ilyen a lány, mi válthatta ezt ki nála, de legtöbbször arra jutottak, hogy a valódi szüleitől örökölhette mindezt. Hiába próbálkoztak mindennel, ami csak eszükbe jutott, nem sokra mentek. Bár a tanulmányi eredménye egész jók voltak. Bukás és kicsapás nem veszélyeztette, pedig aztán az utóbbi néha meglehetősen közel került hozzá. Sokat beszélgettek vele és a lány nem viselkedett úgy, mint aki elzárkózik ettől, de valahogy mégis kicsit távolságtartónak tűnt. Viszont nem tudták volna megmondani az okát, leginkább azért, mert a sors furcsa iróniájának hála, még hasonlított is rájuk. Hiába nem voltak a vérszerinti szülei.

A középiskolában aztán némileg normalizálódott a helyzet, de továbbra is megmaradtak a bajkeverő kalandok. Nem egyszer kellett azért bemenniük, mert Elise verekedett és az esetek döntő többségében mindezt fiukkal tette. Erre a leggyakrabban elhangzó válasz az volt, hogy azon srácok túlzottan is rá akartak nyomulni és letarolták őt. Hiába szólt nekik, nem zavarta őket, így aztán az öklével adta a következő figyelmeztetést. Hiába volt mindez egy kicsit mosolyogtató helyzet, komolyan kell venni és figyelni, fegyelmezni kell. Persze a szülei pontosan tudták, hogy hasztalan, mert évek óta próbálják. Bár egy kis remény mintha pislákolna ebben az ügyben, ám továbbra is kiszámíthatatlan, akár egy vihar.

Aztán jött a lány életének legnagyobb fordulata, ami gyökeresen megváltoztatta őt. Aminek hatására, teljesen megváltozott és ami miatt egy kicsit furcsább, befordult lett. Nem sokkal az első menstruációja után, teliholdkort tört meg az élete első átváltozása. Talán annyi szerencséje volt, hogy éppen nem volt otthon, hanem a szabad ég alatt, így aztán nem bántott senkit. Viszont a házuk közelében ébredt a hajnali napsugarak által. Ruhája cafatokban lógott rajta, alig takarva valamit. Megijedt, félt és nem tudta, hogy mégis mi a fene történhetett. Nagy nehezen haza lopózott és fél napig ki sem dugta az orrát a szobájából. Fájt mindene és teljesen össze volt zavarodva. Nem értett semmit és azt sem tudta, hogy mihez is kezdjen. Végül hosszúnak tűnő órák elteltével felcsapta laptopját és elkezdett keresgélni.

Nem kellett túl sok időnek eltelnie, hogy eljusson arra a gondolatra, amely olyan erősen ékelődött a fejébe, mint egy jól irányzott kalapácsütés által bevert szeg.... Még pedig az, hogy ő egy vérfarkas, vagy mi a fene. Hiszen pontosan teliholdkor változott át, amikor az általa megtalált összes leírás leírt. Hiába voltak ezek mindenféle oldalak, ám ebben mindegyik megegyezett. Egyszerűen nem tudott más magyarázatott találni, akármennyire is hihetetlennek tűnt ez. Akármennyire is egy meséből pattant rémálomnak élte meg az egészet. Nem igazán tudta, hogy miért is lett belőle ez, hogy ki miatt. Ám a keresések nagy része egy másik dologban is megegyezett. Még pedig abban, hogy ez harapás útján terjed, ami meglehetősen valószínű. Mivel alig pár héttel az átváltozás előtt harapta meg... Valami az éjszaka közepén, amikor szintén telihold volt, megharapta. Kutyának gondolta és nem foglalkozott vele, de így visszagondolva, lehet, hogy ez az oka az egésznek.

Mindez viszont már lassan 3 éve történt és azóta szinte megszokta azt, amikor alakot kell váltania. Sőt, külön készül rá, hogy ne érje meglepetésként. Idővel, miután hozzá szokott, képessé vált arra, hogy tudatánál maradjon ezen alkalmak alatt és így nem kellett az otthonától távol ébrednie, majd valahogy hazajutnia. Mindezt természetesen úgy, hogy se a szülei, se a rendőrök ne vegyék észre. Nem tudta eldönteni, hogy melyik is lett volna a rosszabb a kettő közül. Ezért hát igyekezett mindent megtenni, hogy még véletlenül se bukjon le. Közben egy kicsit próbált kutakodni is olyanok után, mint ő maga. Hátha talál valakit, aki végre elmagyarázza számára, hogy mégis mi is valójában.