gold up in my, gold up in my teeth, (gold up, gold up in my teeth) tastes like money when i speak (gold up, gold up in my teeth)

Önéletrajz

- ...és azt tudtad, hogy Madonna az MDNA koncertkörút minden állomásán úgy rendeztette be az öltözőjét, mintha az otthona volna?
- ...
- És azt, hogy minden virágját hat hüvelyk hosszúra kellett vágni?
- Lemérte?
- Kit érdekel?
- Te nem vagy allergiás a virágporra?
- Ja, de. És azt tudtad, hogy egyszer majdnem levarrtam Madonnát.
- PFÚJ, JJ!

1974. 254 West 54th Street, Manhattan
A huszonnyolc éves Cher vanília, Marlboro Red és füstös whiskey illatú, a kacaja mézízű, a teste pedig törékeny, túl karcsú, túl könnyű. Biztosan azért, mert jóformán kokón élnek, a mosdóban körbeadják a herkás tűt - azt vágod, hogy ekkor még nem tudták, mi az az AIDS? -, és gumi nélkül dugnak a lépcsőfordulóban. (Mert még nem tudják, mi az az AIDS!)

- És akkor Andy azt mondta ---
- Andy?
- Warhol, duh.
- Ilyen öreg vagy?
- Hol tartottam?
- Mikor születtél?
- Valahol sejtettem, hogy eljutunk ehhez a kérdéshez ---
- JJ!
- 1952-ben.
- Szopatsz!
- Az nem ilyen.
- JJ!
- Nance?
- Van aki tényleg felül ennek?
- Minek?
- És mennyi idős voltál, amikor ez történt?
- Huszonhat?
- 1974-et mondtál az előbb.
- Azt mondtam volna?
- Ne zavarj össze!
- Ne?
- JJ!
- Nance?
- Akkor cseszd meg!

- Azt hiszem kezdem megérteni, mit érzel.
- JJ...
- Valahol mélyen mindig vágytam rá, hogy egyszer szülessen egy gyermekem.
- ...bazmeg.
- Mondhatnád persze, hogy ez nem ugyanaz, de ---
- Tizenhat éves!
- És akkor?
- Nem is gyerek!
- Ha nem gyerek, miért kell, hogy megvédjük, hm? Hogy gondoskodjunk róla? Nincs is munkája!
- Szerintem van annyi lóvéja, mint neked.
- Micsoda? És nem kérünk tőle lakbért? El kell beszélgetnem Nancyvel.
- ...
- Elbeszélgetnél vele te? Én nem bírom a konfliktushelyzeteket.
- Éhes a gyerek!
- Már akartam kérdezni, mikor akarod elhallgattatni.
- JJ, bazmeg.
- Mi va'?
- Húzzál már el, szeretnék szoptatni!

Valamiért úgy tartják - mi az, hogy kik? mindenki! akivel valaha beszéltem, ezalatt értsd akár a takarítónőt is abban a marbellai hotelban, akit aztán sajnos kénytelenek voltunk kirúgni, mert rosszkor volt rossz helyen (pont akkor nyitott be, amikor Nancy elhúzta a száját a kilátás láttán) -, hogy fogalmam sincs a világról. Tulajdonképpen nem vagyok elég önhitt ahhoz - kivételesen! -, hogy ellenkezni merjek ilyen esetekben, csak megvonom a vállam, mint aki egyébként kurva jól elvan így. Mert valószínűleg kurva jól elvagyok így.
- ...és akkor azt mondtam neki, hogy "de jó, mindig is akartam egy gyereket", ő meg ---
- Jézusom, JJ! - A hülye kék - nem hülyekék, hanem hülye és kék - tekintetével mered rám, értetlenség csillan benne, én meg hirtelen nem tudom eldönteni, hogy a kijelentésemnek szól-e, vagy csak azon gondolkodik, hogyan is kellene levegőt vennie.
- Miért akad ki ezen mindenki ennyire? - Csóválja a fejét, nekem megint hányingerem támad a csóró, tök nyilvánvaló póthajától, hát elnézek a másik irányba, és megállapítom, hogy a lakberendezőjének sincsen jobb szépérzéke. Én meg azt hittem, hogy gazdag, de lehet-e gazdagnak tekinteni valakit, aki még jó ízlést sem tud vásárolni?
- Mert az a csaj már nem is gyerek - jó, tegyük hozzá, hogy még nem láttam, de voltam tizenhat, és nos, akkor sem voltam kevésbé érett, mint most. Ez persze nem feltétlenül a tizenhat éves énemet minősíti. Sőt, igazán jó érvnek sem tudnám felsorolni, úgyhogy ismét csak megvonom a vállam. Felnőttesen.
- Jó, de érted, mit kellett volna mondanom az anyjának, hogy kivagyok a kamaszoktól? Vagy Nancynek, amikor olyan kérlelőn rebegtette a pilláit?
- Fogalmad sincs, mit vettetek a nyakatokba.

Azzal szoktam nyugtatni magam a rosszabb napokon, hogy legalább jó ember vagyok - az a heti egy, max két apró füllentés a koromról, a bankszámlám állapotáról, a nevemről, a nemzetiségemről, a párkapcsolati státuszomról, a kutyám színéről, a kutyám létezéséről, a macskám színéről (a kövit tuti meg tudod tippelni!) kinek fáj? -, segítőkész, gondoskodó, király a zeném - eleinte azt hittem, hogy ezért, meg a csinos pofim, és a menő instasztorijaim miatt olyan népes a rajongótáborom, aztán rá kellett jönnöm, hogy igenis a fasza zeném, a csinos pofim, meg a menő instasztorijaim miatt imádnak annyian, az, hogy képes vagyok a tömeg fejébe mászni, amitől aztán euforikus állapotba kerülnek, NYILVÁN csak véletlen egybeesés -, és nem, egyáltalán nem hagyom, hogy egy kamaszlány, a hülye feketére festett szobája, meg a ---
- ...és milyen napod volt? - Csak MAJDNEM sikkantok fel, ahogy elejtem a telefont.
- Jó? - Annyival amúgy nem is vagyok öregebb, ráadásul ránézésre simán tűnik annyi idősnek, mint Nance! Mondjuk, mert első blikkre Nance sem tűnik többnek - ismertem annyi idősen, egy percet sem öregedett - TIZENHÁROMNÁL.
PFÚJ, JJ!