Üdv az oldalon! Igazán különleges névvel örvendeztettél meg minket, egyik sem szokványos, és egy kicsit biztos szoknia kell a szememnek, hogy az -a végőzdés ezúttal nem hölgyet takar, de hát ezzel leszel Medox a Lajosok és Bélák tábora után - ne haragudj a pihent példáért. :'D Az újdonság és az egyediség általam mindig támogatásra talál.
A pb-d nem ismeretlen számomra, párszor már járt az oldalon is, de őszintén remélem, hogy ezúttal tartós maradásra számíthatunk.
Nem mondanám, hogy egyszerű eset vagy. Feminista rendőr énem erőteljesen ellenkezik a nőkről alkotott véleményed és a velük való bánásmód ellen, de... nos, be kell látni, hogy vannak, akik hagyják, és egy kicsit talán még élvezik is, ha használják őket. Már ha el nem dobod őket a használat után, ugye, bár úgy látom, simán kezeled az ilyen ügyeket is.
Azért nagyon kíváncsi vagyok, felbukkan-e végül az életedben az a bizonyos vörös...
Nem tartalak fel tovább, kérlek, járd végig a kötelező köröket, aztán pedig ugorj fejest Washingtonba! Jó szórakozást!
Mielőtt a játéktérre betoppannál, el ne felejtsd tiszteleted tenni a foglalók birodalmában, különös hangsúlyt fektetve az avatarokra és a szerepkörökre. De itt még nem ér véget csodálatos kalandod: tudsz partnert keresni a rendes kerékvágásban is, vagy összesorsolhatunk valakivel, ha úgy szeretnéd. A plotjainkról hallottál már? Még nem késő. Ha pedig mindezen túl vagy, már csak azt kell lejelentened, hogy van-e főkaraktered az oldalon; ez ügyben kérjük szépen, vedd fel a kapcsolatot @Patricia C. McDermottal; amennyiben titkos karaktert regisztrálsz, akiről nem szeretnéd, hogy mások tudják, hozzád tartozik, hát biztos lehetsz benne, hogy a titkod nálunk biztonságban lesz!
Vámpír
Chatkép : Szerepkör : üzleti szféra play by : Bill Skarsgård Hozzászólásaim száma : 19 Pontjaim : 16 Pártállás :
Minden ott kezdődött, amikor apám halála után rám ruházta a Morozova örökséget, egy vállalkozás, amivel rengeteg ember életét tönkretette. Vakcinák, ígéretes gyógyszerek, terápiák és drogok;egy olyan maffiát épített ki, ahol gyakorlatilag egy ellenfél sem tudott labdába rúgni. Azt hiszem, én egészen addig nem éreztem ebből semmit, amikor apám rám hagyta az örökséget. Szerintem tudta, hogy meg fogják ölni. Rengeteg adósságot halmozott fel, amit egyértelműen nekem kellett tisztáznom. Felmértem a károkat. A gyász hamar oldotta magát, egyelőre fontos volt az, hogy apám helyett ne én kerüljek sittre az ő ügyei végett.Mindenki számára híres volt a vállalat, vagy inkább hírhedt? Fogalmam sincs, mi erre a jó szó igazán. Csak az járt a fejemben, hogy mindenhol az én pofám virított a címlapokon, volt, hogy valahol már lesitteltek, vagy épp meghaltam. Olvastam mindent, ami még számomra is újdonság volt. Ekkor voltam huszonnégy éves, egy kibaszott kis suttyó, akinek fingja se volt arról, hogy egyáltalán mi a szart kezdjek egy vállalattal. Voltak segítőim, na meg persze remek ügyvédjeim, sikerült mindent átvészelnem. Azt mondják, hogy szarból nem lehet várat építeni, de itt voltam én; sikerült szarból várat építenem. Igaz, hogy sokszor a saját szaromat majdnem megettem, de most egyáltalán nem lehet okom a panaszra. Az óta eltelt tíz év, és egy kibaszott vámpír lettem. Apámat megölték, de sajnos az ellenségeit is megörököltem. Ezek a szemétládák pedig pontosan jól tudták, hogy mi a gyengepontom. Egy nő volt, akiről fogalmam sincs, hogy hol van. Nagyon hiányzik, de ennek már több éve. Sokszor nyugtatom magamat alkohollal, drogokkal, a kurvákról nem beszélve... de az a kín sosem fog enyhülni igazán. Kibaszott örökkévalóság. (...) Nem sok mindenen változtattam a vállalaton, azon kívül, hogy folytattam a gyógyszeripari ágat, ezúton hatásos gyógyászati módszerekkel. A vállalat sötét oldala az én szórakozásom volt, természetfelettieket gyűjtöttem tanulmányozás szempontjából. Ezeket természetesen nem hagyom, hogy túléljék; vannak köztük emberek is. A sötét titkom nem szivároghat ki, különben a régi ellenségek a legkisebb gondot fogják jelenteni.
A felszín alatt
Jellem nélkül nem lenne győzelem
Valójában még apámnál is nagyobb seggfej vagyok, mint azt gondoltam. Az emberek egy tökéletes üzletembernek tartanak, aki kibaszott sok pénzt költ újabb és hatékonyabb gyógyszerekre; ez a köd az álca arra, ami valójában lappang ott belül, amit senki sem lát rajtam és az embereimen kívül. Egyébként nem vagyok valami nagy igényű ember, szerintem. Az évek alatt sikerült egy viszonylag nagy házra szert tennem, ahol rendszerint tartózkodom Washington pici csücskében, lehetőleg távol a sajtótól. A fájdalmamat többnyire a kokain és a fizetett ribancaim enyhítik, egytől egyig semmibe veszem őket. Némelyik megpróbált feljelenteni, miszerint bedrogoztattam aztán megharaptam... nem mintha bele kellett volna tuszkolnom az orrába a kokaint. Meg egyébként is. Kinek hisznek? Egy befolyásos, vagyonos embernek, aki még az Istent is le tudja fizetni, vagy egy semmitérő kis sarki ribancnak? Néha pengeélen táncolok, de ugyan... élvezem, ha nem minden napom egyforma. Azt tudom, hogy valaki kurvára kibaszott velem akkor, amikor vámpírt csinált belőlem. Nagyon sok emléket kitörölt és abban sem vagyok biztos, hogy nem -e változtatta meg az emlékeimet. Talán az a nő soha nem is létezett, akit keresek. Nem emlékszem rá, csak arra, hogy vörös, akárcsak a tűz, bőre pedig úgy csillog, mint a hó. A hangja csak cseng, de soha sem mond értelmes szavakat.