szerepkör

all the good girls go to hell
Vegyük át még egyszer. Mi is a szerepe egy bohócnak? Nevettetni. Úgy, ahogy mondod. Nos, az én szerepem is így indult, amit rettenetesen élveztem. Egy vándorcirkusz becses kis tárgyává lettem, ahol évekig szerepelgettem. Habár hozzá teszem, eleinte csak állatokat idomítottam. De tényleg, egyáltalán nem volt ezzel bajom. Haha, az állatok sokkal rendesebbek, mint bármely ember. De ez már rég volt. Ártatlan kislány, akit végül bedobtak a mélyvízbe. Szerepelt, akárcsak egy sztár. A háború különben is megviselte az embereket, ilyenkor pedig szükség volt szórakozásra. Én megadtam nekik! Hogy ők nekem mit? Gyakorlatilag semmit. Csak szórakoztattam őket, míg ők úgy bántak velem, mint az állattal. Valahol én is csak egy állat voltam a sok közül. Megelégeltem? Nos, az nem kifejezés.

lucifer is lonely  
A magány egy meghatározó jelenség ebben a mocskos és undorító világban. Hah, bár az én lelkemnél nem lehet mocskosabb ez a világ. Az én kis lelkem, ah! Szegényem, mennyire is felemésztette az őrület. De persze, azt nem én bánom. Sokkal inkább azok, akik körülötte vannak. Haha! Az emberek félnek tőle. Nem tudom, talán tőlem félnek annyira a bohócoktól, nem? Régen pedig imádták őket, emberek százai rajongtak értük. Ma már... hová lettünk? Már nem tudunk nevettetni. De ha azt nem, akkor félelmet még tudunk kelteni, nemde? Rájöttem, hogy ez az egész az én feladatom. Ezért élek még mindig. Az én dolgom, hogy ismertessem az emberekkel azt az őrült, félelmetes viccet! Nélkülem a bohócok feledésbe merülnének, brr.

blood is blood. power is power.
Valójában van egy másik felem. Haha, belőlem egy is elég lenne! De nem, az emberek megkapták ama "szerencsét", hogy kettő legyen belőlem. Olyan, akárcsak én. Mégis különbözünk. Az már más dolog, hogy két dudás nem igazán fér meg egy csárdában. De megoldjuk. Az őrületben és a mókában mindketten partnerek vagyunk. Lucia majdnem annyira tökély, mint én. De így szeretem. Még akkor is, ha néha sajátosan mutatom ki. Valójában egymásnak köszönhetjük azt, hogy ilyen hatalommal rendelkezünk. Boszorkány mivoltunk nagyjából annyit ér, mint halottnak a puszi. Én se érzem, meg ő se. De legalább a közelharcban legalább annyira jók vagyunk, mint egy csapat nindzsa. Huh!

who i am?
Az vagyok, aki mintha nem is élő ember lenne. Az embernek érzései és összetett gondolatai vannak, míg nekem természetesen ez is sajátos... egy saját kis világ van az elmémben, amiben élek, de mindezt a valós világban teszem. A szabályokat nem ismerem, sőt, cseszettül jó megszegni! Bedugnak a cellába amíg bírnak, sokkolnak és megpróbálnak kilőni, de ki mondta, hogy Lucille sebezhető? Sebezhető, de az őrült kis elmém van annyira okos és ravasz, hogy egy zsaru sem tud túljárni azon. Én vagyok az egyetlen olyan őrült, akit képtelen leszel kiismerni. Ha mégis, akkor drága barátom, gratulálok! Ezt vedd úgy, hogy nyertél a lottón. Ha megértesz és tudni fogod a gondolataimat, már lesz valaki, aki képes lesz megállítani. Mondd csak, te vagy az?? Ó, nehogy azt hidd...! A kis csinos fejecskéd addigra már elgurult régen, mire rájönnél. Szó szerint. Ezek után is megismernél? Gyere csak! Várlak téged, valahol a legsötétebb zugban. Várok arra, hogy minden életet kiszipolyozzak belőled, amit én nem kaphattam meg.