- Szerelmes voltam. A srác, nos jól megvoltunk, egészen addig, míg ki nem derült, hogy terhes vagyok. Nem akartam elvetetni, mert hiszek abban, hogy mindenkinek joga van az életre. - elhallgattam egy pillanatra, majd folytattam. - De a fiú, nos azt hiszem annyira még sem szeretett. Elhagyott… a szüleim kitagadtak...Remegés, fájdalom, mely belehatolt az elmémbe. Szívem majd szét hasadt a félelemtől. Nagyon fiatal voltam… mindössze 17 éves. Akkor adtam életet egy apró gyermeknek. Kezdetben szerettem volna megtartani, aztán belém hasított a felismerés, hogy bizony nem lehet. Az egyik ok, hogy nem tudnám eltartani magunkat, a másik pedig, mi van akkor, ha... – elhallgattam, s beleharaptam alsó ajkamba. Lehajtottam a fejem, s nem pillantottam fel azonnal a velem szemben ülő nőre. Azt mégsem mondhatom a képébe, hogy nem szerettem volna, ha a gyerek is olyanná válna mint én. Nem akartam, hogy ez a sors jusson neki.
Oké, mondjuk király ez a szuper erő, de nem akartam, hogy neki is át kelljen élnie azt a kínt, amit a vérfarkas méreg okoz a szervezetben.
Gondolataimból Mrs. Summers hangja rántott vissza.
-Mi van akkor, ha csalódást okoz neki ? Khm. Ms Hawkins… - megütögette paksamétáját az asztallapján, majd kedvesnek szánt mosolyt költöztetett az arcára.
-Nézze asszonyom. Már nem vagyok gyerek. És ha az emlékeim nem csalnak, semmi olyan papírt nem írtam alá, hogy titokban akarom tartani, hogy az anyja vagyok. - csattantam fel, kicsit előrébb csúszva a székemben, s kezem felfektettem az asztal lapjára, majd a névtábláját birizgáltam egy ideig.
- Nem. Valóban nem tett ilyet. Ám ez nem így működik. Elise-nek jó élete van a nevelőszüleivel, és mindent megkap tőlük, amire szüksége lehet. Ne akarja kirángatni őt abból a körből kisasszony.  - mindezt olyan hangon mondta, hogy szinte a vesémig hajolt a gúny, mi kiérződött belőle.
Sajnáltam, hogy nem vagyok gondolat olvasó, pedig szívesen meglestem volna mi is jár a fejében, bár akadt néhány tippem.
-Ühüm… nyilván úgy gondolja, hogyha akkor nem kellett, akkor most mi a frászt akarok én… Nyilván lesajnál, hogy most jutottam el arra a pontra, hogy nekem igen is kell az a gyerek, és pusztán azért akarom, mert lelkiismeretfurdalásom van vagy mi a szösz. - csattantam fel, s közben felkeltem a helyemről, s a névtábla bizony ott maradt a kezemben, s azt szorongattam egy ideig, majd visszatettem. A nő annyira megrökönyödött, hogy megszólalni sem tudott hirtelen. Nyilván nem az ilyen viselkedéshez szokott, de ez van aranyom, ha előre eldöntöd magadban, mit miért is tettem. - Tudja, jót akartam neki. Azt akartam, hogy boldog gyerekkora legyen. Hogy mindent megkaphasson. Megnézném, maga mit választott volna 17 évesen.- arcomra gunyoros mosoly költözött, majd karba fontam karjaim, s úgy emeltem rá ismét tekintetem.
-Kérem kisasszony nyugodjon meg. - vette védekezőre a figurát, mire felsóhajtottam, majd letelepedtem ismét a helyemre.
- Nézze… csak meg szeretném ismerni. Ennyi az egész. - vontam meg a vállam.
- Megnézem mit tehetek Ms. Hawkins! - közölte ismét azon a negédes hangon, s mellé még azt az idegesítő műmosolyt is felöltötte az arcára, amiért kezdett kinyílni lassan a bicska a zsebemben, de még is nyugalmat költöztettem magamra.
-Igen. Azt elhiszem. De tudja mi lesz abból? Kapok egy telefont, hogy Elise szülei nem mentek bele a találkozóba. Aztán jön majd egy szép levél, egy jellegtelen borítékban, amiben egy távoltartási végzés szerepel, s minderről Elise semmit sem fog tudni. - magyaráztam, a székem karfáján dobolva.
-Nem. Kisasszony. Biztosíthatom róla, hogy ilyen nem történne. Megnézem mit tehetek az ügyben, és hívom ha...
-Ne fáradjon Kedves!  - hasonló mosoly került az én arcomra is mint amilyen az imént az övén is volt, majd felkeltem, s talán nem a leghalkabban, és legilledelmesebben tettem be magam mögött az ajtót.
Meg fogom keresni, ha belepusztulok is. Már megvan mindenem, s mindent meg tudok neki adni amire csak szüksége lehet. Persze azért nem akartam kirángatni a kis világából amiben élt, de még is úgy éreztem, jogomban áll megismerni őt, s mindent megteszek annak érdekében, hogy megtalálhassam, és legalább csak egyszer beszélhessek vele.