Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


daniel marshall


Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szer. Aug. 26, 2020 7:18 pm
Elfogadva, gratulálunk!

üdvözlünk köreinkben

Kedves Daniel!

De örülök, hogy megérkeztél! Aztaaaaa Több szempontból is régóta várt személy vagy szerény kis közösségünkben - egy koalíciós tag, egy falkavezér, és egy keresett karakter, ez bizony három az egyben. 22

Nagyon kedves számomra a PB választásod - igen, persze, meg volt adva, de azért az is választás, hogy ennél maradtál, nem? -, pedig én az a fajta vagyok, aki az FRPG világában találkozott vele először anno, de hát na... ami jó, az jó, és ős szerintem nem csak nagyon jó, hanem egyben találó is Daniel szerepére. Látom benne a vérfarkast, az alfát, és, nos, mindazt, amire Adele-nek is szüksége lehet. mivan?

Hasonlóan nagy örömet okozott számomra a lapod és a jellemleírásod olvasása is, utóbbiból hadd emeljek ki egy fél mondatot:
Idézet :
Minden nem tudom mögött van tudása, minden csak szórakozok mögött van igazsága [...].
De imádom! Aztaaaaa És ugyanígy imádtam az előtörténeted párhuzamos történetvezetését is, benne minden tragédiával, dühvel, és persze azokkal a megválaszolatlan kérdésekkel, amiket a fejemben hagytál a soraiddal. Azt hiszem, ez a karakter nagyon jó kezekbe került. 22

Nem is tartanálak fel tovább, kérlek, járd be az alant felsorolt foglalóink útját, aztán meg se állj a játéktérig! Nagyon jó játékokat kívánok neked. De cuki vagy

Mielőtt a játéktérre betoppannál, el ne felejtsd tiszteleted tenni a avatarokra és a rendes kerékvágásban is, vagy plotjainkról hallottál már? Még nem késő.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szer. Aug. 19, 2020 1:38 pm
Daniel Marshall

the humane alpha
ft. Brett Dalton

1985.11.19.
születési idő
vérfarkas
faj
keresett, canon
a karakterem
Semleges
pártállás


A megalvadt vér fémes szaga keveredett az órák óta kihűlt ételével, az ablakon beáramló város szmogjával, a kutyáéval és annak félelmével, ahogy a sarokba kuporodva hangosan nyüszített. Az autóból kiszállva, már az utcán az orromba tolult ez a markáns elegy. A szőr felállt a hátamon, a levegő szinte nekicsapódott a tüdőfalamnak az izmok automatikus megfeszülésével, ahogy a kezemet az ajtó kilincsén hagyva állítottam meg a további lendületemet. Rossz érzés vágott gyomorszájon, verte fel a szunnyadó éberségemet. A farkas temperamentumát nehezen tudtam visszafogni az adott pillanatban. Felismerte őket, a vérük illatanyaga felzaklatta, majd felbőszítette és szomjassá avanzsálta – bosszúra, vérre. Az ösztön erősen tört rám és az ellentétekkel való viaskodás pár másodpercig a helyemre szegezett az első megmozdulásom előtt. Az ordas gondolkodás nélkül indult volna meg, nekem időre és erőre volt szükségem a bent váró látványhoz.

A csatornából felszálló, rohadt szag az emberi orr számára könnyen elfedte a nemrég kiontott vérét. Többeké keveredett össze egy fémes masszává, ami felkapaszkodott az esti légfuvallatra és elém jött, mielőtt befordultam volna a sarkon. A hűvös levegő önmagában is élénkítő hatása mellett még inkább élesebbre kapcsolt érzékekkel szorítottam össze az állkapcsom a lehetséges végkimenetelek fejbeni lejátszása közben. Minimum négy halottról van szó. Ennyit tudok behatárolni az egyetlen felismert szaga mellett, mely neheztelt sóhajtást kényszerít ki a mellkasomból. Az idegesség mindkettőnkre rátelepszik, a kedélyeink borzolt állapotban várakoznak némi sürgetéssel a sarkukban.

A szokásos vasárnapi vacsorára voltam hivatalos.

A hangpostán hagyott üzenet meghallgatása után egyből elindultam a továbbított címre.

A bejárati ajtó érintetlen volt. A hátsó ajtónál üvegszilánkok, apró cseppekben vérfoltok hevertek. A saját vérem hevesen dübörgött a fülemben, az oxigént fokozottan szívtam magamba és igyekeztem megregulázni a tagjaimba lassan beköltöző remegést. Az idegtől, a félelemtől, az elképzelhetetlentől, mert hiába tudtam mi vár rám, az agyam ennek ellenére blokkolta a nyilvánvalót. Semmi nesz, se egy sokat jelentő csörömpölés, se egy nyöszörgő lélegzetvétel nem törte meg a benti csendet Jax fel-felvonyításán kívül. Ő adta az egyetlen életjelet a házban. Apám öreg, tizenhét éves kutyája. A gondolat realizálódott, míg a tekintetem ezzel egy időben vetődött a szemközti falra a küszöb átlépését követően. A vérükkel festették fel a nekem szánt, fajgyűlölő üzenetet.

Éreztem a jelenlétét, a csalódottság és düh keverékével együtt. A frusztrációja az üzenetben is tükröződött, többnyire pánikkal keveredve. Lassú léptekkel haladtam ahogy felmértem a környéket – a művét, a bejutási, megfigyelési pontokat –, várva mindeközben a felbukkanására. A földön sötét foltok hevertek – megalvásnak indulva –, hanyagul ruha- és húscafatok a konténer közelében az eszét vesztett tombolás maradványaiként. Ismerős. A helyszín brutalitást, kegyetlenséget sugárzott minden négyzetcentiméterén. A téglafaltól kezdve a fémtetőn pihenő, véres tenyérlenyomatig, a cipőm orra elé vetődő golyótól a kettétört raklapig a ki tudja mióta kiégett lámpa sötétjében.  

Mi történt?

Mit tettél?

Fogalmam sem volt róla radikálisok egy kisebb csapata csapott le rájuk, miután tudomásukra jutott valahonnan, hogy a természetfelettiek közé tartozom. Rajtuk keresztül statuáltak példát, fejezték ki fekete-fehér álláspontjukat – azokon, akik még csak nem is sejtették.
Elvesztettem a kontrollt.


Ha gondolkodtál volna…
Miért tették? Felismerted a szagukat? Biztos ők voltak?

Percek teltek el mire felálltam a padlóról. A tettemtől vöröslő tagjaimra nézve várakoztam arra az érzésre, ami hirtelen mellkason üt, megkönnyíti a légzésemet, megadja a kívánt elégedettséget és mikor ez az idő közel fél órára duzzadt döbbentem rá; ez nem fog megtörténni. Ugyanolyan dühös voltam, feszült, frusztrált, tele csalódottsággal és zavarral, amit nem tudtam hova tenni. Az összeszorított öklömet a mellettem lévő asztalra vágtam. Az ütés erejétől hangos reccsenéssel törik ketté a fa, hullanak le a rajta hagyott tárgyak. A pohár, melynek alján még volt pár kortynyi ital. Az előző napi újság, melynek lapjai közé dohánymorzsalék szorult. Néhány érme. Polaroid képek, melyek egyikére nézve még jobban eluralkodott rajtam a feszültség; mindezt azért tették, mert okot adtam rá a múltban.

A büszkeséget választottad. A bosszút az igazság helyett.
Értelmetlenül. Hibásan.
Nem vagy egyedül, de ez nem történhet meg még egyszer. Okulj belőle.
A felszín alatt

Jellem nélkül nem lenne győzelem


How much can you change and get away with it before you turn into someone else, before it's some kind of murder? Difficult, to be confronted with the fact of yourself.

Az egyik ezt mondja, a másik azt. A harmadik megszólalásakor, pedig végképp elveszítjük a fonalat a történetben. Mindennek több oldala van. A világnak, a benne zajló háborúknak, amelyeknek mindkét oldalán állt már. A nagymértékű igazságérzete, valamint megfontoltsága innen, mindezek megértéséből fakad és ezek kéz a kézben járnak a gyakori túlgondolás átkával. Egyszerű férfi, annak tűnik, annak láttatja magát és ha valaki csak a felszínesen ismeri, mindezt gyermeki naivitással hiszi el. Minden nem tudom mögött van tudása, minden csak szórakozok mögött van igazsága, akárcsak a nem érdekel és a minden rendben meghúzódik valami, amit szándékosan nem akar az orrodra kötni. Bizalmatlannak könyvelnéd érte elsőre – az igazságtól nem áll távol –, de az évek során rengeteget fejlődött ezen a téren és még többet tanult a hibáiból. Nem terhel senkit, olyan információval, amire nincsen szüksége. Nem terhel senkit, olyan információval, amivel nem bír el. Nem terhel senkit, olyan információval, amivel könnyen bajba kerülhet. A bizalmatlanságával többnyire másokat védelmez, olyan biztonságérzetet nyújtva, amibe külön iránymutatás nélkül nem gondolnak bele az őt körül vevők.
Erősen támaszkodik a logikai érzékére és mellette a farkasának megérzéseire. A kettő nem zárja ki egymást. Katonai múltjának köszönhetően jól kezeli az impulzusait, összhangban van a bestiával és ügyesen használja annak képességeit. Sok időbe, gyakorlásba telt elérnie a jelenlegi szintjét, mint mindent, amit valaha csinál. Tudja semmi sem csettintésre történik, olykor vért kell izzadni, áldozatokat hozni az eredményekért és általában igyekszik ezt az árat ő megfizetni, ha képes rá.

Jó napjain könnyű szót érteni vele. Humorizál. Szívja mások vérét. Észrevétlenül meggyőzi őket valamiről, amit lehet inkább nem akarnának.
A rosszabbakon morog. Méghozzá sokat és inkább elhatárolódik a társaságtól, főleg a kérdésektől, hogy egy polcról lekapott pohárral diskuráljon valamilyen égetett szesszel az alján.

Legnagyobb gyengesége a ragaszkodása – elvekhez, amikhez néha lehetetlen tartania magát és van, amikor nem is sikerül – gondolatokhoz, amiket el kellene engednie – célokhoz, amikről fogalma sincs hogyan lehetne megvalósítani – ígéretekhez, amiknek betartása túl sokba kerül – emberekhez, akik egyszer a vesztét is okozhatják.

It’s okay to close some doors;
hell, it’s even okay to lock them.

Vissza az elejére Go down
 
daniel marshall
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Eltemetettkarakterek-
Ugrás: