Hogy milyen érzés amikor rájössz, hogy csak azért létezel, hogy az anyád kis játékszere legyél egy jól kidolgozott cselszövésben?
Meglepően sz@r. Mindig is sejtettem, hogy valami nem stimmel körülöttem. Legalábbis ami a családi hovatartozásomat illeti. Aztán rájöttem mi a probléma. Nem ott és nem azokkal élek akikkel kellene. De ahhoz, hogy megértsd miről is beszélek, kezdem az elején.
Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy csinos, fiatal boszorkány aki a fejébe vette, hogy beházasodik az egyik legnevesebb boszorkánycsaládba, az Eleison boszorkányok közé. Igen ám, de a mi kis boszorkányunk nem volt sem elég ügyes, sem elég szép és még csak kifejezetten okosnak sem mondanám ahhoz, hogy bármelyik férfi családtag figyelmét felkeltse. Főleg nem azét akiét igazán szerette volna.
Így egy nagylelkű tündérkeresztanya segítségét kérte. Az egyszerűség kedvéért legyen most a neve Zelda. Tehát Zelda, ellátta mindenféle csellel és praktikával, hogy sikerüljön elcsábítania azt az akkor már családos embert akinek a felesége várandós volt az első közös gyermekükkel.
Zelda varázslata elég összetett és bonyolult volt ahhoz, hogy a mi kis vagyon és siker hajhász kis boszorkányunk elrontson valamit. De mindenki legnagyobb meglepetésére minden úgy alakult ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.
Egy parányi varázs, egy lehellet bűbáj, némi bájital és máris úton volt a kis „csoda” bébi. Vagyis én, Freya Nightingale, vér szerint Eleison.
Na már most, ha azt hitted, itt véget is ért a történet akkor nagyon is tévedsz. Tulajdonképpen még csak itt kezdődik el igazán.
1994. szeptemberének 22. napján úgy döntöttem éppen elég ideig osztozkodtam az anyámmal a testén, úgyhogy ideje lesz kibújnom és elkezdenem a saját életemet élni. Mondjuk sok mindenre nem igazán mentek volna velem akkoriban, de mondjuk a 5. születésnapom táján amikor mindenki legnagyobb meglepetésére megmutatkozott a képességem első jele. Nem gondolta senki, hogy egy ennyire parányi és törékeny kislány ennyivel előrébb tart a kortársaihoz képest.
Anyám mellkasa persze dagadt a büszkeségtől, főleg amikor rájött, hogy az apám családjának a képességét örököltem, nem pedig az Ő telepatikus képességeit. Persze mondanom sem kell, hogy az addig olyan gondosan és jó előre megtervezett lépéssorozatot ezzel egy kicsit felgyorsítottam. Ugyanis mindenki aki csak ismerte a családom ezen részét az egyből kombinálni kezdett, hogy vajon ki lehet az apa akit ennyire titokban tartanak.
Teltek az évek, én cseperedtem, a találgatások pedig egyre erőteljesebbek lettek ahogy a képességeim is kifejlődtek. Ekkor anya úgy döntött elküld abba az iskolába ahová a féltestvérem is járt, amiről én addig mit sem sejtettem. Végtére is engem minek avattak volna be a részletekbe, nem?
Ám ahogy nap mint nap az iskola folyosóit jártam, feltűnt mennyi hasonlóság van köztem és az egy évfolyammal felettem járó, kissé problémás Kyra Eleisonnal. Ekkor kezdett csak még inkább ott motoszkálni a fejemben egy gondolat, hogy mi van akkor ha azért titkolja anyám mindenki elől ki is az apám, mert családja van.
Úgyhogy amikor a legközelebbi szünetben hazalátogattam, feltúrtam a házat anyám naplójai után, hogy fényt derítsek az igazságra. Hát, hogy őszinte legyek, nem erre számítottam. Hiszen anyám számára én egy eszköz voltam akit az iskola elvégzése után akart bevetni a pénz és a figyelem elérése érdekében.
Spoiler!
Nem sikerült, mert közbe léptem. Összeszedtem minden holmimat és elköltöztem otthonról, miután befejeztem a sulit. Állást vállaltam egy helyi újság szerkesztőségében és kibéreltem egy cipősdoboz méretű lakást, a lehető legmesszebb az anyámtól és a legközelebb az apám családjához.
Minden napom a lakásomhoz legközelebbi kávézóban kezdem ami történetesen a nővérem lakásával szemben található. Nem, nem véletlen. Szándékosan kínzom magam azzal, hogy a közelükben vagyok és mégsem lépek kapcsolatba velük. Ez az én saját magamra kiszabott büntetésem azokért a bűnökért amiket nem is én követtem el.
Az, hogy az anyámra és Zeldára milyen büntetést tervezek kiszabni azt még nem teljesen találtam ki, de elég kreatív vagyok ahhoz, hogy hamarosan ez is megszülessen a fejemben.