Let the engine roar

Elküldésének ideje -- Csüt. Okt. 01, 2020 8:07 am

Kyra & Jacob

Minek iszik, aki nem bírja, igaz?

Nem akartam hinni a szememnek. Pedig tisztán láttam, ahogy Jacob előkapja a telefonját, amikor elindultam és nemes egyszerűséggel videóra veszi, ahogy elestem. Hirtelen nem tudtam mit reagáljak. Sírjak, vagy nevessek, vagy küldjek felé néhány tűzgömböt. Végül egyiket sem tettem meg. Gyorsan felpattantam volna, ha a fejem nem kezdett volna el zúgni. Így csak óvatosan tápászkodtam fel, és már nem bíztam a saját lábamban sem. Óvatos léptekkel indultam a kocsi felé, és olyan mérhetetlen hányinger tört rám, hogy azt hittem menten elejtek egy kisrókát.
- Most komolyan... Mi volt abban a piában? – fordulok felé kissé kábultan. Szemügyre vettem a kocsit és visszaemlékezés az útra amin jöttünk. Rossz ötlet volt, csak még jobban felfordult a gyomrom. Ebből tényleg rókarudi lesz, de nem itt nyílt terepen akartam kiadni a gyomrom tartalmát.
- Bocsáss meg egy pillanatra, kérlek. – tettem még hozzá, szinte összeszoritott fogakkal és elindultam a fák közé. Menet közben kötöttem össze a hajam, senkitől nem vártam, hogy majd tartani fogja. Megfogadtam, hogy soha többet nem iszom egy korty alkoholt sem, pláne nem olyat amit nem ismerek. Ez nagyon ciki. Épphogy el tudtam bújni az egyik fa mögé, és már jött is a gonosz kis róka.
Ahogy végeztem, lassú óvatos léptekkel indultam vissza Jacobhoz. Szégyenkezve pironkodva nyitottam ki a kocsi ajtaját, de mielőtt beültem reménykedve néztem körbe, hátha akad egy üveg víz a környéken. Imám meghallgatásra talált és a kocsiban megláttam egy félig üreset, amiért benyúltam. Az első korttyal kiöblítettem a számat. Utána ittam pár apró kortyot.
- Most már tényleg indulhatunk. – szóltam édesebb, rekedtesebb hangon, mint ami megszokott volt tőlem. Beültem és hagytam hogy ő csatolja be az övet. Elég bonyolultnak tűnt, főleg hogy a fejem sem volt tiszta. Nem vágytam most másra, csak egy forró zuhanyra, fogmosásra és alvásra. Utóbbi előbb is utolért, ha elindultunk visszafelé.
Már a kocsiban ülve jutott el a tudatomig, hogy azt mondta nem otthon fogok aludni. Mi van? Ha nem otthon, akkor hol? Úgy érti, megint vele töltöm az éjszakát? Túl kába voltam, ezen agyalni. Nem volt ellenére, hogy még egy éjszakát vele tölteni. De előbb vagy utóbb muszáj lesz hazamennem legalább tiszta ruháért.

NOTE: Még nem nyertél! MUSIC: zene ide

Elküldésének ideje -- Szer. Szept. 30, 2020 8:26 pm

A harapásra érkezett válaszra nem adtam semmilyen reakciót. Sokkal jobban lehet rajta olvasni a jeleket, mint az ő szeretné. Ám megvárom ameddig elveszti a fogadást, vagy a józan jelenlétét. Túlzottan jól tudom, hogy milyen módon dolgozok és nem fogok senki kedvéért változtatni ezen. A brutalitás körülöttem van, ami ráadásul vérben úszik már hosszú évek óta.
- Úgy készülj, hogy nem otthon fogsz aludni. - mondom neki, bár ráért volna mindez később is. Ám most még talán eljut hozzá és nem üti meg jobban a szesz. Meg ki tudja, lehet, hogy bealszik az utón és akkor ébresztgethetem.
Amikor kijelenti, hogy nem részeg, csak egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon. Pontosan tudom, hogy milyen alkoholt ivott meg és abból mennyit. Éppen ezért nyúlok a zsebembe, hogy elővegyem a telefonomat. Van egy olyan érzésem, hogy nem kell sok lépést megtennie ahhoz, hogy csúnyán eltaknyoljon. Nem is kellett sokáig várnom, hogy el is készüljön a felvétel.
- De még mennyire bizonyít. - szólalok meg egy csibész mosollyal miközben elmentem a videót. Mindezt úgy, hogy biztosan lássa azt, amit csinálok. Az már más kérdés, hogy a hajón töltött estéről is vannak érdekességek, de erről neki nem kell tudnia. Ez mindössze az én bizarr szokásom, ami azért párszor már megmentett. A maffia élet megtanított rá, hogy mindegy legyen egy kártyád. Verőember voltam, de úgy nem mentem bunyozni, hogy nem növeltem volna az esélyeimet.

Elküldésének ideje -- Szer. Szept. 16, 2020 10:30 pm

- Lehet, hogy igazad van, de lehet hogy nem. - hárítottam, de nem túl nagy sikerrel, mert ezután a nyakamra hajolt és a foga... Kirázott a hideg, de nem húzodtam el tőle. Kíváncsi voltam, talán túlzottan is. Annyiszor elképzeltem már, hogy találkozunk, de azt legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy szinte rögtön az ágyában, nem mellesleg alatta találom magam rövid időn belül. Egy hétvége alatt.
- Rendben van. Még nem tudom, hogy dolgozok pénteken, de holnap megnézem. - feleltem és némi csalódottságot éreztem, amiért egy héig nem fogom látni. Péntek?? Az nagyon messze van még, már most hiányzik, pedig még itt ül mellettem. Sokkal mélyebben belemásztam, mint terveztem.
Bátrabban pattantam fel, mint terveztem és a hirtelenségtől megszédültem egy kicsit. Ismerős érzés, ha nem is részeg vagyok, de elég szépe becsíptem ettől az édes finomságtól.
- Kikérem magamnak, nem vagyok részeg, csak elengánsan spicces! - vágtam vissza, és hogy ezt be is bizonyítsam határozott léptekkel inddultam el a kocsi felé. Pontosabban határozottnak szánt léptekkel, mert én szerencsés megtaláltam az egyetlen árválkodó gödröt, amibe belelépve, sikeresen kibicsaklott a bokám és fenékre ültem.
- Na jó.. Ez nem bizonyít semmit. Ez nem jelenti azt, hogy részeg lennék. - fordultam hátra vörös fejjel a szégyentől. Ezt már nem mosom le magamról és ezzel is zrikálni fog még jó sokáig. Ha nevet akkor összevont szemöldökkel csúnyán nézek rá.

Elküldésének ideje -- Vas. Szept. 06, 2020 4:48 pm

- Nekem inkább tűnik úgy, hogy te akarod megtapasztalni a harapás érzését. Mindössze nem akarod ezt nekem elmondani. - fordítom vissza a kérdését felé. Hallom, látom és érzem, hogy miképp reagál a fogaimra amikor a bőrét karcolják. Hallom, ahogy hevesebben ver a szíve, ahogy elkezdi mélyen venni a levegőt. Érzem, ahogy mindig megrándul kissé és látom, ahogy ahogy libabőrös lesz és kissé úgy fordítja a fejét, hogy könnyebb legyen számomra. Bár nem túlzottan meglepő, hogy érdekli a vámpír harapás és az, ami vele jár. Évekig keresett engem, majd amikor végre megtalált, akkor lefeküdtünk. Vonzalma egyértelmű számomra, akárcsak a benne rejlő vágyak.
- Pénteken majd megyek érted, addigra összekészítek egy edzéstervet, amivel el tudunk indulni. De biztosíthatlak, hogy az korántsem lesz olyan kellemes, mint a mostani. - mondom neki egy kicsit utalva az elmúlt napok történésére. Nem áll szándékomban kesztyűs kézzel bánni vele, a legkevésbé sem. Így aztán kemény tervet fogok összedobni neki, hogy a legjobban felkészüljön a velem való munkára. Onnantól már csak tőle függ, hogy miképp hozza azt a szintet, amit várok tőle. Eddigiek alapján kicsit kétes, hogy átmegy-e a végső vizsgán. De az még odébb van, nagyon odébb.
- Akkor menjünk, mielőtt még teljesen lerészegedsz itt nekem. - szólalok meg és felsegítem, ha esetleg gondjai lennének. Mivel meglehetősen jól belehúzott a moonshine-ba, ami nem éppen a gyönge piák közé sorolandó, legkevésbé ez. Így bár most jól érzi magát, de biztos vagyok abban, hogy nem sokkal a felállás után megtántorodik. Túlságosan is jól ismerem ezt a lőrét, túlságosan jól.

Elküldésének ideje -- Pént. Aug. 28, 2020 2:12 pm

Nem tágított. Minden kis titkomat tudni akarja. Vajon ha mindent elárulok neki, akkor is állna még az alkunk? Akkor is elárulná mi az átok, ami miatt az egész családom megvetve néz rám, Apámmal az élen? Vajon akkor is folytatnánk ezt a macska egér játékot? Már feltettem volna neki egy két kérdést, amikor az állam alá nyúlt és mézesmázosan duruzsolni kezdett.
- Ennyire meg akarsz harapni? - kérdeztem elhaló hangon, de meg is riasztott amit mondott. Ha egyszer tényleg iszik belőlem, ha arra sor kerül és csalódást okoz neki a vérem, akkor tényleg ott hagyna, mintha mi sem történt volna? Ahogy a fogai a nyakamhoz értek a szívem őrült táncba kezdett és olyan erősen dübörgött, hogy azt hittem ott helyben elájulok. Kicsit meg is szédültem, de ezt a piára fogtam.
Hangja csak tetézte ezt az érzést, és ahogy a fogai már nem értek a bőrömhöz egy nagy sóhaj kíséretében borultam a vállára, hogy csillapítsam a bennem tomboló érzelmek tsunamiját.
- Rendben. Ez nem is rossz ötlet, ha nem tévedek,holnap már hétfő és nekem is dolgozni kell mennem. - lassan emeltem fel a fejem a válláról és az üveg után nyúlva a maradék ital felét megittam, a másik felét Jacob felé nyújtottam.
Ha elfogadja, ha nem, amíg iszik felállok és kicsit igazítok a ruhámon, nagyot nyújtózom és egy pillantra elréved a tekinetetem a távolban és a nyakamra símitom a kezem, oda ahol korábban a fogai voltak.
~ Vajon milyen érzés lehet, ha megharapnak? ~ suhant át a gondolat a fejemben és kicsit megrázva a fejem a férfi felé fordulok némán, várva hogy induljunk.

Elküldésének ideje -- Hétf. Aug. 24, 2020 12:56 pm

- Mintha az a könyv olyan messze lenne, hogy ne tudjak olvasni benne, alaposan átlapozva minden lapját. Előbb vagy utóbb meg fogom tudni minden titkát. - válaszolok a kijelentésére, talán egy kicsit félelmetesnek és veszélyesnek tűnő módon. Ám a legkevésbé sem viccelve, ha velem fog dolgozni, akkor mindent kiderítek róla. A legféltettebb vágyát is, amiről senkinek sem beszél. Mivel vámpír vagyok, ehhez olykor nem is kell több, mint egy kis harapás. Ám vele valamiért mégsem tettem meg ezt. Lehet, hogy csupán azért, mert élvezem ezt a kis játékot, amit folytatunk.
Mindenesetre látom, hogy nagyot húz a lőréből, mielőtt megszólalna azt illetően, hogy miképp találkozott vele. Ez egy kicsit elkeserít és fel is idegesít, bár magam sem tudnám megmondani, hogy miért. Bár lehet, hogy csak számon akarom kérni, amiért vámpírrá változtatott engem, amiért nem hagyott meghalni. Amiért elcsavarta a fejem, majd lelépett. Mocskosan játszik, de szerintem ő mindig is ilyen volt. Nem mintha én jobb lennék nála ezen a téren.
- Arra nem is gondoltál, hogy csak szívók belőled egy kicsit, majd ott hagylak? - kérdezem tőle, ahogy közelebb hajolok és megfogom az állát, kicsit eltolva a fejét, hogy jobban odaférjek a nyakához.
- Hogy a fogaim a bőrödbe hatolnak és érzed azt, ahogy a véred lassan elszívják belőled. Ahogy egy különös, ismeretlen dolog kezd el kibontakozni benned. Ahogy szépen lassan kialakul benned a gondolat, hogy ismét akarod ezt az érzést. - mondom halkan a szavakat, vagy talán a tapasztalatot. Emlékeimben legalábbis így él, amikor először haraptak meg, bár akkor nem álltak meg. Én viszont most nem megyek tovább annál, ameddig a fogaim nem karcolják a nyakát. Van egy olyan gyanúm, hogy nem kéne túl sokáig játszanom vele, hogy halljam az ösztönző szavakat.
- Viszont lassan idd meg ezt a kis holdfényt, mert nekem holnap dolgom lesz. - szólalok meg miután elhúzodtam tőle.

Elküldésének ideje -- Szer. Aug. 19, 2020 1:45 pm

Jacob nagyon belejött az ugratásba, olyannyira hogy már nem bírtam követni sem a gondolatmenetét. Akarva, akaratlanul is beleláttam a fejébe elkapva egy lovaglós pillanatot. Megtartottam a pókerarcomat, hogy ne kapjon rajta, hogy már megint kutakodok. Nem szándékos volt, egyszerűen jött magától. A körülöttünk levőktől semmit nem , vagy csak általános dolgokat tudtam elcsípni, de azokat könnyebben ki tudtam zárni, mint őt.
- Jó az, ha egy könyv minden titkád ismered? - kérdeztem kicsit elgondolkodva és az üveget forgatva gondolkodtam, hol is kezdjem. Nagyot húztam belőle és egy nagy levegő után kezdtem bele a mesélésbe.
- Nos... Miután leléptem első utam Salembe vezetett. Az Elsők egyikével akartam volna beszélni, de mivel nem fogadnak akarkit, főleg nem bejelentés nélkül, így visszajöttem ide. Akkor kezdtem el utánad kutatni, holott csak egy keresztnév volt a kezemben semmi több. Sorra jártam azokat a bárokat, ahol nagyrészt vámpírok fordulnak meg. Egy ideig megrekedtem, a bárokban nem sok mindent tudtam meg. Kutatni kezdtem könyvtárakban, levéltárakban. Ez is zsákutca volt. Már kezdtem kétségbeesni, amikor egyik este sétáltam haza. Akkor még Seattleben laktam, ugyanígy egy kis albérletben. Az egyik sikátorban ott állt félig a homályban. Nem szólt semmit, csak felém fordult és ahogy elhaladt melletem a kezembe adta a képet. Utána jöttem Washingtonba, nagyjából három éve azt hiszem. - végig előre bámultam, újra átélve mindent amit meséltem. Megint belekortyoltam az italba és csak utána fordultam a vámpírom felé.
~ Vámpírom? Miért érzem azt, hogy az enyém, holott nem így van? Mi ez a hirtelen fellépő birtoklási vágy? Már nem először, amióta találkoztam vele? ~ futott át a fejemen, ahogy elenéztem Jacob szemébe.

Elküldésének ideje -- Vas. Aug. 09, 2020 3:41 pm

- Én láttam, hogy neked voltak gondjaid a nyeregben maradással. - szórok oda egyet, ha már pont ezt a szóhasználatot használta. Bár tény, hogy lovagoltam is régebben, ha találtam olyan állatott, ami megtűrt magán. Kifejezetten jó dolog volt felülni rájuk és eltűnni az erdőben. Ezt az érzést váltotta fel az olyan járgányok, aminek nekitámaszkodunk. Gyorsabb lett és nagyobb az adrenalin löket, amit ad.
- Pedig biztos vagyok, hogy nem ez volt az utolsó fa, amire felmásztál. - szólalok és közben egy kicsikét elgondolkozom, mivel feljön az első vezetésem emléke. Akkoriban nem volt semmilyen biztonsági mechanika, csak te és a járgány az úton. Úgy föltekertem az első villanyoszlopra, hogy öröm volt nézni. Mai napig nem tudom, hogy miképp tudtam kimászni abból a lopott szedánból, de meglepően kevés sérüléssel úsztam meg. Aztán télen meg jött az őrület egy másik fajtája, amikor úgy tudtad dobálni az autót, ahogy nem sajnáltad. Akkoriban nem volt téli gumi, se négy évszakos, így aztán úgy csúszkáltak, hogy egyszerű volt lerázni a zsernyákokat. A vidám régi idők.
- Még egy nyitott könyvben is lehet találni újdonságokat, amiket elsőre nem vettél észre. - kezdek bele, majd iszok egyet - Mesélj a szökés utáni időkről és arról, hogy miképp találkoztál azzal a nővel, aki hozzám vezetett téged. - teszem még hozzá egy kicsit ismét a messzeségbe révedek el. Vissza emlékszem az említett nő arcára és hangjára, már amennyire megy. A csalóka mosolyára, mivel az őrületbe tudott kergetni és a csilingelésre, amivel mindig kérlelt. Az őrjítő nyögéseire és elképesztő idomaira, ami annyira jól illeszkedtek a tenyerembe. De emlékszem a haragra és tehetetlenségre is, amikor átváltoztatott, meg amikor eltűnt a fenébe egy szó nélkül. Majd megjelenik Kyra és közli, hogy ő mesélt neki rólam. Lennének kérdéseim felé, de ahhoz meg kéne találnom.

Elküldésének ideje -- Hétf. Aug. 03, 2020 2:01 pm

- Mindegyiket hallottam már, vagy legalábbis a legtöbbet. - jegyzem meg morogva. Tény, hogy elég gyakran sütnek el szőke nős vicceket a közelemben, de a legtöbb szinte lepattan rólam. Most már, régebben nagyon magamra vettem és nem meglepő módon volt pár baleset is ennek köszönhetően.
- Levettél, bizony, de ez nem jelenti feltétélenül azt, hogy nyeregben is maradsz. - vágok vissza, hatalmas nagy füllentéssel. Valahogy mellette sokkal inkább vagyok önmagam és nem rejtem el, hogy milyen is vgayok valójában.
- Nem szeretnék újabb balesetet okozni, úgy értettem. - sütöm le a szemem kissé elpirulva. Elképzeltem magam, ahogy ténylegesen vérben ázok cssak épp nem a sajátomban. A kép olyan éles volt, mintha már megtörtént volna, de mégis tudtam ez nem lehet a saját emlékem. Felhúzott szemöldökkel néztem Jacobra, de nem ástam mélyebbre az elméjében, hogy mire is gondolhatott pontosan. De a tudat, hogy valaki más vére festi majd vörösre a hajam kissé émelyítő volt, és felfordult a gyomrom. Jobban teszem, ha szoktatom magam ehhez a gondolathoz, mert a végén még elvesztem a fogadást amit kötöttünk.
- Szóval magamról meséljek. Azt hittem nyitott könyv vagyok előtted, de akkor ezek szerint mégsem. - a szívem dobbant egyet, ahogy az állam alé nyúlva a szemembe nézett és szinte biztos voltam benne hogy meg fog csókolni. Nagyot tévedtem.
- Melyik életszakaszomról meséljek? A gyerekkoromról, vagy a sulis éveimről, vagy arról miután elszöktem otthonról? - kérdeztem ártatlanul és miután ivott megint az üvegért nyúltam. Ha lelkizni akar, akkor kell hozzá némi szíverősítő.

Elküldésének ideje -- Szomb. Júl. 25, 2020 5:50 pm

- Na igen... Nehéz úgy újat mondani, hogy rád mindegyik illik és ezért már mindegyiket hallhattad. - válaszolok a kijelentésére a hajával kapcsolatban. Különben sem fogom azzal ugratni őt, bőven van még más a tarsolyomban, amiket fel tudok használni ellene. Az, hogy most mellé szőke is, csak egy kis plusz, a gyümölcs a sütemény tetején.
- Emlékeim szerintem már rég levettelek a lábadról. - kacsintok rá egy sejtelmes mosoly kíséretében. Thea-nál nem éreztem ennyire, hogy jó közelsége, vele inkább testi és szakmai a kapcsolatom. Bár néha úgy érzem, hogy inkább testi, mintsem bármiféle más.
- Megint vérben áztatni magad? - kérdezek vissza nem kicsit meglepődve, hogy mégis honnét jöhetett ez neki. Gondolom ezt nem úgy érti, ahogy velem esett meg pár munka végére. Valahogy nem tudnám őt még egy olyan helyzetben elképzelni. Bár én inkább vérfürdőt csináltam és annak hála áztam vérben. Meglehetősen élveztem is azt a melót, talán kicsit jobban is, mint kellett volna, de nincs mit tenni.
- Nem a vezetési tudásodról az már biztos. - szúrok egyet vissza miközben elé lépek és mélyen a szemébe nézek - Inkább magadról, hogy még több munícióm legyen, bár már így sincs kevés. - nem rejtem véka alá, hogy csesztetni fogom a jövőben is. Közben visszaszerzem az üveget is miközben jobb kezemmel az álla nyúlók és már kínzóan hosszú szemezgetés után telepedek le ismét, hogy igyak.

Elküldésének ideje -- Szer. Júl. 15, 2020 6:08 am

Na ilyenkor bánom egy kicsit, hogy természetes szőkének születtem. Igen, így van, soha nem festettem a hajam. Vannak előnyei és hátrányai is ennek a hajszínnek. Most épp a hülye szőke nős viccek vannak terítéken.
- Ohh igen tudom, a szőke nős sofőr viccek... Már mindet hallottam, nem tudsz újat mondani. - vontam meg hanyagul a vállam, és próbáltam nem sértődött arcot vágni.
- Ne! Ne gyere a durci morci arccal! Nem veszel le a lábamról vele. - mondtam ahogy megláttam az arckifejezését, de már mosolyogtam rajt, egy picit.
- Úgy akartam befejeni, hogy "Nem venné ki jól magát, ha megint vérben áztatnám magam" - idéztem magam és fejeztem be a megkezdett mondatot,de le is sütöttem a szemem egy kis időre. Hamar ki is csenem az ujjai közül az üveget, és tetszik hogy újra és újra meg tudom lépni. Viszont a válaszára hangosan és csengő kacagok fel, meg akkor is ráz a nevetés, mikor letelepedik mellém.
- Mit szeretnél, miről meséljek? - kérdezem ártatlanul nagyokat pislogva.

Elküldésének ideje -- Kedd Júl. 14, 2020 4:19 pm

- Minek mondjak, amikor az előbb saját magad mutattad be. Csak sajnos mindezt testközelből tapasztaltam meg. - rázom meg a fejem a mondatom végére. Persze mindezt cukkolásból, ha már azt mondta, hogy eszembe se jusson. Mint a gyerek, akinek mondják, hogy mit ne tegyen és csak azért is azt fogja tenni.
- Tudok róla... Minden egyes alkalommal eszembe fog jutni, amikor te vezetsz. - válaszolok a kérdésére és igyekszem egy rémült arckifejezést felvenni. Talán összeszedtem annyi színészi tudást, hogy gond nélkül tudjak ilyen arcokat vágni számára.
- Milyen témánál is vagyunk megint? Mond csak. - fordulok felé érdeklődve, hogy még tovább húzzam a az agyát. Azt viszont örömmel veszem, amikor tetszik neki a szesz, amit kapott. Amikor viszont kilopja az ujjaim közül azért kicsit meglepődök. Felbátorodott velem szemben, amit nem feltétlenül tartok rossz dolognak.
- Próbálom megfigyelni a nagyon ritka szőke fára mászót természetes közegében. - élcelődök egy kicsikét még mielőtt mellé telepednék, hogy visszaszerezzem az üveget. Közben azért a szemem sarkából kiszúrom, ahogy egy kicsit elvörösödik.
- Mesélj kicsit. - szólalok meg, amikor kellően kényelmesen elhelyezkedem és már a torkomat is benedvesítettem. Remélem, hogy elmond pár dolgot, amit eddig magának tartott meg.

Elküldésének ideje -- Szomb. Júl. 11, 2020 11:39 pm

- Eszedbe se jusson! De szerintem már késő, és mindjárt el is sütsz egyet! - duzzogtam, de ez most jogos volt. Nem azt mondom hogy csapnivaló sofőr vagyok, de tény hogy lenne mit gyakorolni.
- Az életeddel játszol, ugye tisztában vagy vele? - kérdezek vissza összehúzott szemmel, de jót derülök rajta. Sikerült elterelnie a gondolataimat, amiért hálás vagyok neki.
- Nem akarok több fában, nem mellesleg magamban kárt tenni. Nem venné ki magát jól, ha megint... És megint témánál vagyunk. - sóhajtok egy nagyot.
A csókja után még izlelgettem az italt és finoman közelebb húzódtam hozzá.
- Ízlik, de csak mert tőled kaptam. - rebegtetem meg a szempillám, majd a karja alatt átbújva mögé surrantam és elcsentem az üveget és ellibbenve mellette leültem a fűbe és megráztam előtte.
- Csatlakozol vagy csak állsz és nézel ki a fejéből? - incselkedek vele, majd bele iszok a nedűbe, de ez már égeti kicsit a torkomat. Mellette el tudom felejteni a gondjaimat, csak azt nem értem miért van rám ilyen hatással? Senki nem volt ennyire nyugtató számomra. Kicsit elidőzik a tekintetem az alakján, jobban megfigyelve őt az jutott eszembe, hogy ilyen teste lehetett az isteneknek. Mondjuk Árésznak, a háború istenének. Felvillant lelki szemeim előtt az Ádámkosztümös teste, és kellemesen el is pirultam az elmékre. Na jó... Hűtsd le magad kislány, mert ebből így nem lesz munka.

Elküldésének ideje -- Szomb. Júl. 11, 2020 10:28 pm

- Akkor most elkezdjem felsorolni az összes eszembe jutó női sofőrökről szóló viccet, amik leírnának téged? - kérdezek vissza megint csak szurkálva. Nincs mit tenni, ha valaki ennyire alád adja a lovat, akkor meg kell ülni és egy jót száguldani vele. Amikor viszont visszakérdez a gyakorló pályára, nem nevetek, hanem komoly arccal fordulok felé.
- Egy kicsit lehet, vagy nagyon, nem is tudom. Mindenesetre szükséged van tapasztalatra különféle helyzetekben. Így aztán nincs más, mint a gyakorló pálya. Beülsz egy kis kocsiba és keresünk egy fától mentes helyet. - szórok oda neki az utolsó részével, pont ahol fáj. Addig üsd a vasat, ameddig meleg, ez pedig még égeti a bőrt.
- Mondjuk van még pár fa a környéken. - nézek körbe egy csibész mosollyal. Nem rejtem véka alá, hogy mennyire élvezem szívni a vérét szavakkal, mivel eddig máshogy még nem tettem meg. Legalábbis egyelőre még nem tettem meg, viszont ki tudja, hogy ez meddig marad így.
- Látom izlik. - húzódok kicsit el tőle, miután adtam neki egy kicsit abból az égetett szeszből, amit találtam. Bár az üvegen nincs semmilyen címke és inkább tűnik olyannak, mint amibe lekvárt rak el a nagyi. A moonshine, aminek hatására létrejött a Nascar és a tuningolás Amerikában. Bár nem tudnám megmondani, hogy melyik főzte, de meglehetősen ütős itóka.

Elküldésének ideje -- Szer. Júl. 08, 2020 4:26 pm

- Igen, hat éve. Amióta eljöttem otthonról. Nem lepődnél meg, ha azt mondanám nem kaptam autót, amikor letettem a jogsit. - kuncogtam fel keserűen. Ha jobban belegondolok, akkor a családi autókat sem nagyon használtam, csak azt amit William megengedett. Amióta Jacobbal találkoztam sokkal többet gondolok rá, mint szeretnék. Még a végén bevonzom és megjelenik. Na az kéne még csak nekem. Rohadtul nem hiányzik egy látogatás tóle.
- Gyakorló pálya? Meg akarsz sérteni? - kapom felé a fejem hitetlenkedve, de mosoly bujkál a szememben. Valahol megértettem , mert nem voltam most túl fényes. Eléggé bénán jött ki, de élveztem. Kipróbálnám újra, de már ittam és nem hinném, hogy így a volán mögé engedne.
- Várhattál volna még a sörrel, mert újra megpróbáltam volna. - nevetek fel, de megint beleiszok a lassan már üres dobozba. Na jó, azért valahol örülök, hogy nem kell visszaülnöm a volán mögé. Végignéztem magamon és konstatáltam, hogy csurom víz vagyok még mindig. Lemásztam a kocsiról és egy húzásra megittam a maradékot és miután kidobtam a dobozt.
- Az se biztos, hogy látni akar. Ki tudja mivel tömte tele a fejét William. - mondtam egy sóhajtás közben, de alig tudtam befejezni, már előttem is állt és egy pillanat alatt kapott le. Ahogy elnyílt a szám a csókra úgy került a számba valamilyen alkohol ital. Ösztönösen nyeltem le és a nyelvemel tovább kutakodtam hátha maradt pár csepp a nedűből.

Elküldésének ideje -- Szomb. Júl. 04, 2020 4:18 pm

A válasz, a vért illetően kielégítette a kíváncsiságom. Bár nem mondja ki, de fél attól, hogy elvesztem a kontrollt és neki esek ezzel neki okozva nem kicsi kellemetlenséget. Szerencsére ilyen mára már nagyon ritkán fordul elő velem. Amikor még fiatal voltam és alig pár éve vámpír, akkor sokkal gyakoribbak voltak az ilyen történések. Kevésbé ismertem a határaimat, kevésbé tudtam tartani a kontrollt magam felett.
- Hat éve? - kérdezek vissza nem tetetett meglepődéssel. Nem gondoltam volna, hogy valaki képes ennyi ideig nem vezetni. Azért valamivel kisebb számot vártam volna tőle.
- Lehet jobb lett volna, ha egy gyakorló pályára viszlek. - szólok meg végül mielőtt beleinnék a sörömbe. Ezzel természetesen egy kicsit be is szólok neki, de ismét csak azért, mert sorra kínálja fel számomra a lehetőségeket. Hülye lennék nem kihasználni ezeket, hogy egy kicsit játszadozni tudjak a szavakkal és a jelentésükkel.
- Talán jot tenne neki, talán nem. Nem mintha túlzottan értenék a gyerekekhez és nem mintha azok túlzottan szeretnének engem. - szólalok meg az apjára vonatkozó megszámlálásomra adott válaszát meghallgatva. Elgondolkozok egy kicsit azon, hogy én milyen szülő lehettem volna. Egy bűnöző, aki erősen benne volt a maffiában és minden mocsokba. Elképesztően szörnyű, de valahol mégis menő. Ám talán szerencsére nem lett így, legalábbis nem tudok róla. Túl sokat kavartam ahhoz, hogy erről biztosan tudjak nyilatkozni. Egy mocskos gyilkos vagyok, aki nem gondolkozik sokat, de nem vagyok érzelem mentes, mint amilyennek sokan gondolnak. Mindenesetre odébb lépek, hogy a közeli hűtőtáskában kutakodjak, majd egy kis mosoly kíséretében veszek elő egy üveget. Belehúzok miközben a szőkeség felé haladok, majd hevesen lekapom és a piából adok neki, ami éppen a számban volt.

Elküldésének ideje -- Pént. Júl. 03, 2020 9:23 pm

Nem bírtam ki nevetés nélkül, ahogy szurkálódni kezdett. Felnevettem és kis időre el is felejtettem mennyire megviselt a dolog.
- Legalább a fára mászásból megkaptam a jelest. - kuncogtam halkan és hálát adtam az égnek, hogy nagyobb bajom nem esett.
- Még áll az alku. Nem arról van szó, hogy azt szeretném, csak nem szeretnélek kényelmetlen helyzetbe hozni a véremmel. - sütöttem le a szemem és inkább még egyet kortyoltam a hideg sörből. Nagyot sóhajtva ülök fel a buggy elejére és felhuzom a lábam törökülésbe.
- Tény a parkolás még mindig nem az erősségem. De az is közre játszik, hogy hat éve már nem vezettem. - nevetek fel kínos lányos zavaromban. Csendben hallgatott végig és amit utána mondott jogos volt. Minek is foglalkozok vele? Azt se tudom mi van vele.
- Tény, hogy a külcsín mindig is fontosabb volt számára, mint bármi más. Csak a húgomat sajnálom. Ha tehetném megkeresném, hogy kiszabadítsam onnan. De nem tudom hol vannak. - fordulok felé komoly arccal és finoman megérintem a sebtapaszt. Érzékeny, de különösebben nem fáj. Ezután nyúlok felé, de magam sem tudom mit akarok. Le is ejtem a kezem és inkább megint iszok egyet.

Elküldésének ideje -- Pént. Júl. 03, 2020 2:53 pm

- Nem csináltad rosszul, mindössze nincs annyi tapasztalatod, hogy tudd miképp kell ilyen helyzetben korrigálni. Arról nem is beszélve, hogy eddig még nem ültél ilyen járgányban. De, ha jobban tetszek, akkor béna vagy és fára másztál. - csipelődök vele egy kicsikét, ha már annyira ostorozza magát. Valamiért ezt nagyon szereti csinálni, ami már-már idegesítő szintre emelkedik. Bár a családját ismerve, nem meglepő, hogy mindenből a legjobbat, a maximumot akarja kihozni és semmi mást lehetőség nem létezik.
- Talán attól félsz, hogy a kis fogadásunk ellenére a nyakadba mélyesztem a fogaimat? Vagy talán vágy arra, hogy mindez megtörténjen? - gondolkozok el mindezen. Fölösleges lenne tagadnom a rám gyakorolt hatását, mivel azt valószínűleg ő is látja. De valahol mégis tartom magam az akkori kijelentéshez.
- A parkolás most is érdekesre sikeredett azt meg kell hagyni. - szólalok meg elgondolkodva, miután végig hallgattam őt. Ezzel csak még jobban alátámasztja azt, amire már jó ideje én is gondoltam. Már az első perctől kezdve zavart William ezzel a túlzásba vitt tökéletességgel, amivel körbe vette magát. Már szabályosan rosszul lehetett lenni tőle. Nem is meglepő, hogy a feleségének bejött a vámpír, aki mindezt megzavarta, aki kívülálló és új.
- Vele foglalkozni a leginkább fölösleges dolog a világon. Egy olyan emberről beszélsz, akinek többet számít a kinézet mindennél. Ezek után meglep, ha nem dicsért meg valamiért? - szólalok meg és a legkevésbé sem akarom őt vigasztalni, azt majd mások megteszik helyettem.

Elküldésének ideje -- Hétf. Jún. 29, 2020 7:52 pm

- Ha odafigyelek, akkor ez nem történik meg. Azt hittem egyszer valamit az életben jól csináltam, erre tessék! - csattantam fel keserűen, és csak ezután mentem arrébb. Amikor végül odalépett hozzám egy hideg sörrel, letöröltem a könnyeimet.
- Ne haragudj... Én csak... Menj vissza nyugodtan a többiekhez. Megvárlak itt, nem akarom elrontani a szórakozásodat. Meg nem tudom milyen hatással lesz a vérem illata rád, főleg hogy nem tudom mikor ettél utoljára. - mondtam halkan és felciccentettem a sört és nagyot húztam belőle. Egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni annyira szégyelltem magam. Szégyelltem magam, mert el bénáztam a vezetést és amiért a sisak ellenére is meg tudtam sérülni. Leültem a földre és a nap felé fordítottam a fejem.
- Tudod, ha valamit elrontottam otthon, apámat utána már nem érdekelte hogy meg tudom-e csinálni. A vezetés is ilyen volt. Elsőre megbuktam. Nem tudtam leparkolni. - kicsit felnevetek. - Tudom, tipikus női hiba. Új időpontot kértem és már másnap reggel sikeresen levizsgáztam. De Williamet már nem érdekelte. Se egy gratuláció se egy ügyes vagy mondat nem hagyta el a száját. A Für Eliset hat évesen hallás után hiba nélkül eljátszottam zongorán. Talán ez volt az utolsó alkalom amikor megölelt. - Nem tudom miért öntöttem ki most neki a szívem, de jól esett.

Elküldésének ideje -- Hétf. Jún. 29, 2020 6:33 pm

- Szürke ötven árnyalata.... - ismétlem az elhangzottak egy részét - Tehát a softpornóval sincs gondod. - teszem még hozzá egy kicsit piszkálva őt, ha már elém dobálja a labdákat. Valamiért nagyon szereti elszólni magát mellettem és így adva számomra nem kevés támadási felületet. Viszont a fába csapódást nem tudom, hogy miképp fogom felhasználni. Legalábbis még nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy idővel erre is találok megoldást. Mindenesetre leápolom előtte és igyekszem nem a vér szagára figyelni.
- Elsőre nem is voltál annyira rossz és egészen ügyesen is próbáltál korrigálni, mindössze a csúszós kövön ez sajnos nem működik. Hiába adtál gázt a kerék kipörgött, majd hirtelen megtapadt és már repültünk is fára mászni. - szólalok meg végül miután végeztem a fejévél. Nem lett semmilyen komolyabb sérülése egy felrepedt szemöldöknél, szerencsére és talán egy kicsit szerencsémre is. Nem tudom, hogy miképp reagáltam volna egy nagyobb méretű sebből jövő vér illatára. Megláttam a könnycseppet is, amit nem is igazán tudtam mire vélni. Figyeltem, ahogy odébb áll miközben elraktam az elsősegély csomag tartalmat és vissza raktam a helyére a dobozt.
- Tessék. - nyújtok felé egy behűtött doboz sört kis idő elteltével.

Elküldésének ideje -- Hétf. Jún. 29, 2020 1:48 pm

- Nem igazán akarom tudni, hány lányt döntöttél meg előttem. - dörmögöm az orrom alatt és egy meglehetősen csúnya pillantást vetek felé. Mégis miért igat ennyire a gondolat, hogy mással is volt? Miért vagyok féltékeny egyáltalán bárkire is? Semmi jogom nincs hozzá és én is a süllyesztőben végzem, majd ha már nem tudok újat mutatni neki. Biztos vagyok benne, hogy van nálam sokkal szebb és vagányabb nő ismerőse is. Bár már nekem mindegy is. Beleszerettem és ennek meg fogom még inni a levét.
- Megnyugtatlak, sosem kérnék tőled olyat, hogy nézz meg velem egy ilyen filmet. Nem nagyon vagyok oda a rózsaszín felhős, nyálas romantikus filmekért... De igaz ami igaz, a Szürke ötven árnyalat filmeket és könyveket is imádtam. És igen, most szabad röhögni. - még én is elmosolyodtam. De ezt mégis miért mondtam el?
~ Hát Kyra, gratulálok, nem vagy eszednél. Újabb támadási, szurkálódási felületet adtál neki. Viseld majd a következményeit is emelt fővel Kislány! ~ zúgolódik megint a tudatalattim és teljesen jogosan.
A kis baleset következtében, nem is csodálkoztam, hogy Jacob nem engedett vissza a volán mögé. Csendben hagytam, hogy levegye rólam a sisakot és megvizsgálja a szemöldököm. Aztán ugyanilyen csendben és szégyenkezve ültem be mellé a kocsiba és felé sem pillantva néztem ki a fejemből.
~ Látod, ha nem azzal lennél elfoglalva, hogy neki imponálj, hanem az útra figyelsz akkor ez most nem történik meg! És ha nem tud uralkodni magán és letámad a véred illata miatt? Hülye liba vagy! ~ szinte már üvöltött velem a tudatalattim és az arcomat a kezembe temetve hajtottam a fejem a két lábam közé, mert hányingerem lett saját magamtól.
Amikor megálltunk a tisztáson azon gondolkoztam, vajon mikor evett utoljára, hogy még csak meg sem villant a foga a véremre.
- Sajnálom. Ne haragudj. Jobban kellett volna figyelnem. - kezdtem miközben lekezelte a sebet, de a végére már pár csepp könny is kicsordult és elfordulva tőle mentem arrébb, amíg összeszedem magam. Tudatalattim tovább szajkózta a szidalmait és hiába próbáltam elhallgattatni, csak rontottam a helyzeten.
~ Téged senki nem szeret! Apád is, sőt anyád is eldobott magától. Ő is el fog dobni, ha már nem leszel a hasznára. ~ tombolt tovább, bennem meg gyűlt és gyűlt a fájdalám és magány súlya, ami bármikor kirobbanhat.

Elküldésének ideje -- Vas. Jún. 28, 2020 10:17 pm

- Szerintem tisztában vagy azzal, hogy honnét is ismerhetem őket. - mosolygok rá sejtelmesen. Fölösleges lenne most itt neki azt magyaráznom, hogy mégis hogyan tettem szert ezen tudásra a lányokkal kapcsolatban. Már bőven nem az a kis szűzies kislány, aki velem csipkelődik.
- Ameddig nem kell csöpögős filmeket néznem veled, rendben leszek. A magasugró képességeimre meg mindig is büszke voltam, az üldözőim legnagyobb bánatára. - felelek a kijelentésére és egy kicsit elgondolkozok, hogy mégis mennyire lehetett zárkózott. Meglehetősen jól kinéző és okos lány, így meglep, hogy semmilyen szintű kapcsolatot nem tudott kialakítani. Habár azt nézem, hogy milyen a családi a háttere, akkor az sok dologra lehet magyarázat. A következőnél viszont már éreztem, hogy ez hamarosan meg fog változni. Jött a vizes rész és sokkal trükkösebb, mint amilyennek látszik. Ahogy kiért elveszti a kontrollt, amit jó módon igyekszik visszaszerezni, de tapadás híján mégis rosszul. Mindennek meg is lett az eredménye, amikor egy undok fa ugrott elénk és állított meg. Az idegességét is megértem, mivel egy igen komoly bogarat ültettem el a fülében és végül igazam is lett.
- Igazam, de ez a kocsi pont úgy lett megcsinálva, hogy kibírja az elé ugró fákat. - szólalok meg miközben kicsatolom magam, hogy azért megnézzem, hogy miképp is sikerül becsapódni. Szerencsére farmotoros, így az teljes biztonságban van.
- Csak egy horpadás, de azt hiszem, hogy most cserélünk. - szólalok meg mellé lépve és kisegítem. Ekkor érzem meg az ismerős édes illatot. Önkéntelenül húzom magamhoz, hogy jobban szemügyre vegyem. Gyors és gyakorlott mozdulatokkal veszem le a sisakot a fejéről, hogy jobban megnézzem. Elfojtok egy kis káromkodást, amikor meglátom, hogy szépen beverte a fejét, hiába a sisak. Az egyik kocsi megáll mellettünk és intek neki, hogy nyugodtan menjen tovább.
- Visszamegyünk a rétre és kezeljük a sebed. Még a végén elájulnál itt nekem és az nem lenne szerencsés. - mondom neki és segítek ismét, ha szeretné. Amint visszaérünk, lekezelem a sebét.

Elküldésének ideje -- Pént. Jún. 26, 2020 9:16 pm

- Szóval erős a mezőny... Nem merek rákérdezni, mégis honnan tudsz ilyen sokat ezekről a csajokról. - jegyzem meg az orrom alatt dünnyögve, azon gondolkozva, vajon hány lány volt már meg neki innen. Elhessegettem a gondolatot, mert nem akartam féltékenységi jelenetet rendezni, de azt már most tudtam, hogy ha valamelyik lány csak hozzá ér búcsút mondhat a hajának, mert apró baleset fogja érni a bátor leányzót. A gondolatra szinte gonosz kis mosoly ült ki az arcomra, de hamar elterelődött a igyelmem megint.
- Szeretem, ha egy férfi ki tudja fejezni magát. Kifejezetten ezt kedvelem. Bár sajnos ez a neveltetésem miatt is van. Apám elég sok mindent megkövetelt tőlem, többek között hogy soha ne hagyjam hogy egy férfi eszköznek használjon. Magasan van a léc, amit eddig senkinek nem sikerült levernie... Te vagy az első, aki toronymagasan meg is ugrotta. - vallottam be, a végére el is pirulva, és az is közrrejátszott, hogy tovább játszott a combommal.
- Lehet, hogy neked egyenes terep, de mint te is mondtad nem ismerem az utat. De ne becsülj még le, okozhatok meglepetést. - nevettem fel és ahogy az előttünk haladó autó belehajtott a vízbe, jó nagy adagot kaptam én is a nyakamba. Hidegebb volt mint vártam, fel is sikoltottam egy kicsit, de ennek ellenére tapostam a gázba és hajtottam át a vízen. Még több vizet kaptam a nyakamba, és ahogy a túloldalon kijöttünk az autó megcsúszott egy algás kövön. Megint elvesztettem az irányítást a jármű felett és hiába próbáltam visszanyerni nem sikerült. Ösztönösen tapostam a gázba és húztam be a kéziféket is, de ez most csak rontott a helyzeten és egy fa állította meg az autót én pedig sikeresen lefejeltem a kormányt. Elhomályosult a látásom és valami meleg és ragacsos folyt végig a szemöldököm mellett.
- A francba... Csak igazad lett! - csaptam a kormányra idegesen és nem mertem felé fordulni.

Elküldésének ideje -- Hétf. Jún. 22, 2020 4:09 pm

- Formákat és méreteket nézünk, akkor igen, erős mezőny. - mosolyodok el, amikor visszagondolok, hogy az összes résztvevő megvolt már. Némelyikük nem is egyszer egy-egy ilyen fajta összejövetel vége felé az éjszaka sötétjében. Nem mintha erre most túlzottan sok esélyt látnék, nem akarom, hogy leégjen az erdő egy bizonyos szőkeség haragja miatt. Félek, hogy akkor egy kicsit átvennék az érzelmek az irányítást és az egy boszorkánynál sosem jó dolog másokra nézve. Jelen esetben ez leginkább rám nézve lenne erősen hátrányos.
Nehéz lett volna azt sem észrevenni, ahogy elrántja a kormányt, amikor a combjára markolok. Egy kis gonosz mosoly kezdett el játszadozni az arcomon ennek a hatására. De a kezem nem vettem el, továbbra is ott tartottam azon a szép kis lábon.
- Igazából. - kezdek bele, ahogy néha-néha rámarkolok a combjára - Én se nagyon gondoltam volna, hogy van bennem egy ilyen költői lélek. - felelek miközben azt nézem, hogy miképp küzd egy kis gödörbe hajtás után. - Látod, hogy most is majdnem felborítottál minket, pedig ez még viszonylag egyenes terep. - teszem még hozzá, hogy egy kicsit borsot törjek az orra alá. Közben kiszúrom azt a kicsinek nem mondható vízmosást, amin az első autó padlógázzal száguld át. Nem kevés vizet szórva mindkét irányba közben és egy kicsit mögötte lévő is kap belőle.
- Itt kezdődik a vizespóló verseny. - csapok egy gyöngébbet a combjára, hátha megint kizökkentem vele.

Elküldésének ideje -- Hétf. Jún. 22, 2020 2:26 pm

- Az megnyugtat, hogy én sem bízom magamban teljesen? Na jó csak viccelek. Ha rajtam múlik, nem fogunk felborulni. - kuncogtam halkan. Bár nem nyugtatott meg a tudat, hogy nem igazán bízik bennem ezen a téren. Egy kis bátorítás nem rátott volna, de nagyon nem is vártam. Minél több időt töltök vele, annnál inkább az az érzésem, hogy lesznek még vele komoly harcaim. Talán legfőképp erkölcsi nézeteltéréseink lesznek a munkája miatt. Nem hinném, hogy képes lennék bárkit hidegvérrel megkínozni, vagy megölni. Bár a lőtéren tett kirándulás felébresztett bennem valamit, amit ha sikerül ráéreznie, akkor talán mégsem lesz gond. Apámat gondolkodás nélül meg tudtam volna most öéni, ha olyan helyzet adódik. Természetesen csak azután, hogy válaszolt a kérdéseimre.
- Szóval erős a mezőny. Ha szabad szerényen megjegyeznem, simán lesöprök mindenkit a pályáról. - jegyzem meg sértődötten, ahogy meglátom a fejében a képet, ahol épp leöntenek minket lányokat. Akkor is nekem vannak a legszebb melleim. Csak azt nem értem miért ánt, hogy másokat is látni fog ilyen helyzetben. Vajon féltékeny lenne, ha mások megnéznének? Ahogy a combomra téved a keze, el is tereli ezeket a gondolatokat. Erősen kell koncentrálnom, hogy ne rántsam félre a kormányt, ahogy rámarkol a combomra. Így is sikerül kicsit lesodródni az útról, de hamar korrigálom, aminek viszont az lett az eredménye, hogy egy szép gödörbe hajtok, mire egy kis időre elvesztem az uralmat a kocsi felett.
- Ohhh... nem is tudtam, hogy ilyen romantikus is tudsz lenni. Köszönöm szépen a bókot. - kicsit talán elhomályosul a szemem, mert ilyen szépet még senki nem mondott nekem soha. Ugyanakkor nehézzé is vált a szívem, mert nem hittem hogy köztünk bármikor is komolyabbra fordulhat a dolog, hisz megmondta, nem az a barátnőzős típus. Ez lenne a szerelem? Ennyire kell fájnia, még ha jelen pillanatban boldog is vagyok? Ha igen, akkor talán most kellene leállni és nem belemerülni még jobban. De a tetteim egyáltalán nem ezt tükrözték.