Feyre Swan

Elküldésének ideje -- Szer. Május 13, 2020 7:04 pm

Elfogadva, gratulálunk!

isten hozott játékosaink között!

Kedves Freyre,
Egy egyedi név, mellé egy páratlan szépségű arc, amelyet én az első pillanattól kezdve irigylek tőled; nem fogom tagadni azt, hogy iszonyú imádattal adózom Keira irányába, és tulajdonképpen köszönöm is ezt, méghozzá két okból: így már nem aggódom, hogy elborult aggyal én kreálok vele karaktert (

), illetve egy ilyen karaktert kár lett volna kihagyni.
Magam előtt láttam minden mozdulatot, amelyet a karaktered tett. Arcának kecses rezzenéseit, teste suhanását, haja lágy esését. Lenyűgöztél, mindennemű elfogultság nélkül. Kíváncsiságom pedig olthatatlan, mi vár még rád. És mondd, hogy Sol nem most tűnt fel utoljára.
Nem szeretnélek tovább itt tartani, hát kérlek látogasd meg a foglalókat, ha ez még esetleg nem történt meg, majd irány a játéktér! Jó szórakozást kívánok! hopp

Elküldésének ideje -- Szer. Május 13, 2020 10:02 am

Feyre Swan

painted night sky frost and starlight

ft. keira knightley

1994. 12. 21.

születési idő

boszorkány

faj

saját

a karakterem

semleges

pártállás

solomon mccharty

I would be quiet and enduring and as faceted as the night...

... I would have beauty, for those who knew where to look...

- ... és akkor, azt mondja nekem, hogy olyan a stílusom mint a bor, idő kell megtanulni értékelni!
Claire szavaira majdnem félrenyelem a borom, fulladozva rázkódom a nevetéstől. Egy órával ezelőtt toppant be egy üveg borral és pár hihetetlen sztorival a randijáról, amiről hanyat-homlok menekült el az utóbbi mondat után. Miután sikerül leküzdenem a köhögést szabadon kacagok tovább.
- Jézusom, honnan szeded te ezeket a gyíkokat? - kérdezem levegő után kapkodva és hátradőlök a kissé kopott, de annál kényelmesebb fotelban. A műtermemben nem igen van helye csilivili új holmiknak, tekintve hogy most is festékfoltos overállban vagyok, mert Claire éppen alkotás közben zavart meg, de ezt a legkevésbé sem bántam. Kevés embertől tűröm el, hogy kirángasson a kis világomból amikor ecsetet ragadok, az alkotói folyamat számomra szent. Úgy érzem csak olyankor lehetek igazán önmagam, mindenféle álarc és védekezés nélkül. Na meg persze ha Claire és az a pár különleges személy a közelemben volt. Nehezen nyílok meg és ha tehetem elkerülöm a kitárulkozást. Senkinek semmi köze ahhoz, valójában mi rejtőzik a lelkem legmélyén.
- Pontosan ezt kérdeztem magamtól! El tudod te ezt hinni...
- Hááát... Ha rólad van szó... - úgy teszek mint aki tényleg elgondolkozik, szavaimat játékosan nyújtom el, szememben csínytalan fény villan.
- Ó fogd be!
Vigyorogva emelem újra a borospoharat a számhoz, miközben Claire tovább ecseteli a borzalmasnak induló éjszakát és én csak hallgatom, nevetek. Teljesen nyitott könyvként lazulok bele a műterem megnyugtató festék és terpentin illatába, a színek megnyugtató vibrálásába.

... and if people didn’t bother to look, but to only fear it... Then I didn’t particularly care for them, anyway.

Szinte oda sem figyelve lebegtetem magam mellé a cigarettásdobozt. Elmerengve teszem le az ecsetet és kihúzok belőle egy szálat és rágyújtok. A mentolos íz szétterjed a nyelvemen, kihúzom magam a széken és szemügyre veszem a vászon sarkára erősített képet. Hát igen, a műkincs hamisítás nem művészi pályám csúcspontja, de jól fizet, tehát képes vagyok fenntartani a műtermemet ebben a külvárosi épületben. Az emeleten készül a csoda, a földszinten a pici kis gallériában pedig a kiállítások zajlanak, amiket néha napján szervezek. Ritkán, amikor éppen nem az alivlág bugyrainak teszek szolgálatot, így elkerülve a kéretlen pillantásokat. Ugyan biztosítottak arról, hogy nem eshet bántódásom amíg időre készen vagyok, a kezeim épek és a tehetségem is sziporkázik, ám nem vagyok ostoba. Nem fogom az életemet és biztonságomat vakon maffiozókra bízni.
A telefonom megcsörren, sms-em érkezett.
- Ördögöt a falra - morgom undorodva, miközben magamhoz lebegtetem a telefont és megnézem az üzenetet.

Sol, a kis pincsi
Sokáig maszatolgatsz még, vagy még ebben az életben ekészülsz?

Az undorom tovább nő, szememet forgatva fújom ki a füstöt, majd a cigarettát a hamutartóba támasztva válaszolok.

Karácsonyra Elenore kap tőlem egy szájkosarat, ha már a póráz mellé nem akasztott egyet a nyakadba. Határidőre elkészül, menj harapj meg valakit!

Ajkaim elégedett mosolyra húzódnak amikor leütöm a küldés gombot, majd újabb füstgomolyagot kieresztve ajkaim között visszafordulok a képhez. Nem hagyom, hogy ez a vaksi vérszívó kizökkentsen. Nem én.
Nem elég hogy kéthetente el kell viselnem, hogy úgy trappol be ide, mintha az övé lenne hely, de még akkor sem hagy békén, amikor nem rontja itt a levegőt. Ha nem kéne megélnem valamiből, úgy pendeeríteném ki az erőmmel az ablakon, hogy visszarepülne Elenore lábai elé. Az a kibírhatatlan nő is... Ahogy fennhordja az orrát, mintha mindenhol valami kellemetlen szag üldözné. A vámpírherceg persze a lábai előtt hever és mint egy kis pincsi csahol a magassarkúja mellett és belemélyeszti bárkibe a fogát, ha azt a nagyságos asszony mondja...
A telefon újra pittyeg...
- Az istenit már!!!

Sol, a kis pincsi
Összekeversz a négylábúakkal. Két nap múlva megyek Maszatka! ; )

Szemforgatva lebegtetem vissza a telefont az asztalra. Válaszra sem méltatom a megjegyzést, hanem visszafordulok a munkámhoz. Óvatos ecsetvonásokkal tökeletesítem a hamisítványt és a terpentin megnyugtató illata elűzi a külvilágot és Solt a gondolataim közül.

A felszín alatt

Jellem nélkül nem lenne győzelem

I painted flowers

Makulátlan alabástrom bőr, arisztokratikus vonások. Egy arc amit nem felejtesz el, egy barna szempár ami a lelked mélyére lát. Ajkak melyek egyetlen szóval a mennybe repíthetnek, ugyanakkor örök pokolra kárhoztahatnak. A felszín megragad, de a páncél túl vastag ahhoz hogy elérj ami mélyen legbelül van, egy érzékeny művész lelke aki színekben és formákban gondolkozik, teljesen más szemmel tekint a világra mint bárki más. Többet lát és többet érzékel, mint amit te valaha felfogsz a körülötted elterülő életből. Akik jól ismernek és képesek átlátni az éjszakai égbolt pajzsán, tudják hogy belül megbújik az öröm, mint egy titkos virágoskert, amire nem számítasz egy erődben. Ők tudják, ha szeretek akkor azt teljes szívemből teszem, ha nevetek akkor a lelkem is vele táncol. Tudják, hogy van humorom és nem dőlnek be a flegma álcának, nem rettennek meg a szarkazmustól és cinizmustól, vagy a flegma pózoktól. Tudják, hogy érzek és törődöm.

I painted flames

Szenvedély és tűz, lobog bennem az alkotás utáni vágy. Akkor élek ha alkotok, akkor lélegzem ha ecset van a kezemben és mindenem maszatos a festéktől. Akkor dobog a szívem ha a vásznon kecses mozdulatokkal színeket és formákat lehelek a papírra. Életet adok, láthatatlan érzéseket és benyomásokat tárok a szemed elé és ha nem fogod fel, ha nem akarsz a lelkem mélyére látni akkor nem tudsz érdekelni. Ha neked nem jelent semmit amit egy művész nyújtani tud elfordulok és beburkolózom a páncélomba. Nem fáj, ne hidd azt hogy megbántasz, elvégre nem tehetsz róla hogy vak vagy. Ellenben, ha rámtörsz és késekkel támadsz rám nem állok jót magamért, csak azért mert festékkel és érzésekkel dolgozom lobog bennem a tűz, amit nem félek kiereszteni. Élesebb a nyelvem mint a te legrémisztőbb pengéd és mit érsz vele ha pár "hasznontalan művészkacattal" a falhoz szegezlek és csak egy hajszál választ el tőle hogy festékbe fojtsalak vagy spatulát mártsak a szívedbe és azzal keverjem ki a legéletteltelibb karmazsint amit valaha láttál.

I painted stars and the moon and clouds and just endless, dark sky.

Kis mosoly játszik az ajkaimon, tudok egy titkot. Megőrjít a gondolat, hogy nem mondom el. Hogy látod, hogy valami pezseg a páncél alatt, de nem juthatsz át. Keresed, kutatod, hogy juthatsz be arra a kis titkos helyre, hol van egy repedés az erőd falán, de csak bóklászol a végtelen éjszakában. Üres szavak, légbőlkapott ígéretek amit ha megérintesz szétpukkannak nem hatnak rám. Ha nem látom benned azt a valamit, akkor kint ragadtál az éjszakában és távolról figyelheted a csillagok hideg ragyogását, a szépség és a tűz igéretét. Ha türelmes vagy, még van esélyed. Ha beskatulyázol és elfordulsz véged van.

» Sol && Feyre