szerepkör

Az "emberek" többségénél a Byrne név egyet jelenthet a boszorkányokkal. Tiszta vérű boszorkányokkal. Aki a nevem alapján ezt gondolja, helyesen teszi. Igen, valóban a családom egy rakás boszorkányból áll, de ha ez nem lenne elég, megboldogult ükanyám kiköpött mása vagyok. Mint egy kriptaszökevény, hogy a nagyanyám idézzem. Hisz ő már csak tudja. Amikor megszülettem ő volt az első, ellenben nem az utolsó, aki anyámmal szemrebbenés nélkül közölte, hogy a családfa almái között én leszek az a kukacos, rohadt darab, amelyik a Byrne család szégyene lesz. Nem mondom, hogy nem lett igaza... Ha nem is rohadok és arcbőröm most is patyolat, néha ha a tükörbe nézek, eszembe jut egy fekete szemű vénasszony. Nem, nincs testkép zavarom, cserébe jó ideje azt gondolom, hogy az ősöm, aki kiköpött másom, így kísért, amiért nem én vagyok Miss Tökéletes boszorkány. Az már amúgy sem lehetek, hát Miss Tökéletesre se gyúrok igazán. Na igen. A családunk, ha úgy tetszik keresztezett vérvonalnak hála vált tökéletessé. Miért nem akartam soha boszorkánnyá lenni? Nos, mondjuk azért, mert... sose szerettem a szabályokat. A kiskori lázadás egy alig tizennyolc évesen félresikeredett estével mégis részben megszűnt. Az életemért küzdöttem aznap este és búcsút vettem a boszorkány karrieremnek is, ami igazából közel sem lett volna biztos. Mintha a távoli ősöm, a néhai Serafine Byrne megunta volna, hogy csak kinézetben és vehemenciában hasonlítok hozzá. Elengedhette a kezem, de azért volt olyan tisztességes, hogy életben hagyott. Az átváltoztatómnak mégis egy célja volt velem... A falkába kellettek az erős újoncok és ki lenne nálam jobb préda, akivel még a boszorkányoknak is lehet a bajszát húzkodni? Lényeg a lényeg, hogy kicsit megfeledkeztem a pia mennyiségéről és amikor hazaindultam volna, nem megfelelő utat választottam. Azóta van egy biztos pont az életemben, legalább erre jó volt az az éjszaka... egy olyan valaki, aki nem akar megváltoztatni, aki nem akar boszorkánynak. Aki farkasként elvisel. Na nem mintha a tökéletes boszorkány családom szegről-végről nem lenne így is farkas ággal végződő. Úgy látszik ez egy kegyetlen világ.


Tíz évvel ezelőtt egy zűrös éjszakán valahol Chicago-ban
Ma reggel is ezen rágódok... a múlton, ahogy a szemceruzával fekete vonalat satírozok fakó szemem köré. Hosszú volt az éjszaka és kétlem, hogy a Telihold közeledtével jobb lesz. Vágok egy fanyar vigyort gyűrött tükörképemnek, majd felkapom bőrdzsekim és felülök a motorra. A nappalok noha meglehetősen melegek így kora tavasszal, a reggelek még igen hűvösek, de már nem érzem a hajlandóságot, hogy gyalogoljak vagy taxit fogjak. Pláne, hogy az éjszakám a bárban fogom tölteni, a nappalom pedig ügyintézéssel.
-Mi van, elfogyott a szempillaspirál?-néz rám Meg vigyorogva, mikor meglát. Én pedig a válla felett a tükörbe. Remek.
-Nem, de azt olvastam egy szennylapban, hogy ez az új divat. Gondoltam kipróbálom.-fintorodom el, hiszen sikeresen csak az egyik szemem sminkeltem ki, a másik, mintha mostoha maradt volna. Ez is egy remek este lesz.
-Ja, persze. A szekrényemben van pár, válassz valamit.-biccent az öltözők felé, én pedig hálás mosollyal tűnök el hátul. Átöltözöm, kivágott, szakadt póló és bőrnadrág, amiben mondhatnám, hogy feszengek,  de ez is csak egy új álarc része. Befejezem a sminkelést, félig feltűzöm a hajam és már állok is be a pult mögé.
-Telihold, mi?-szegezi nekem a kérdést, de csak biccentek, felkapom az üvegeket és a pult alá, megfelelő sorrendbe rendezem.
-Azt gondolnád, hogy idővel jobb lesz, nem? De szart se számít, hogy hány éve szenvedsz.-mormogom.
-Látom jó lábbal keltél Byrne!-jelenik meg a főnökünk, mire felemelem a kezem és a középső ujjam egyenesen felé tartom.-Ja vágom.-ennyivel le is tudjuk a bájcsevejt. Az esti problémákról ekkor még semmit sem tudva. Nem csak én vagyok háklis. De erre már csak akkor döbbenek rá, amikor a rendőr az asztalon fotókat mutogat egy leszúrt fasziról. Farkas lenne? Vagy boszorkány? Mi közöm hozzá? Az, hogy a főnököm és velem látták utoljára...
-Ha elmegy a városból...-kezdődött akkor az a mondat, hát így kerültem én ebbe a városba valamivel több, mint tíz éve... elmenni pedig nem készülök. Egyenlőre.