szerepkör

A tragédia:


2019.január 16.

Csak egy átlagos napnak indult, mikor edzeni ment a közeli erdőbe. Volt, hogy ott gyakorolta a vívást, és az íjászatot. Jobban tudott itt koncentrálni. Minden nap hajnali ötkor kelt ezért. Az a nap, mégis más volt. Sosem feledi azt a fájdalmat, amikor meglátta a nővére testét.  
-Meredith. - mondta rekedten, a hangja szinte karcos volt, alig bírt megszólalni. Csupán ennyit tudott mondani, és közben képtelen volt rábírni a lábait arra, hogy mozduljon, csak nézte őt, és mintha a vére is megfagyott volna a testében a látványtól, ami fogadta. A nővére vérbe fagyva feküdt előtte, mozdulatlan. Nyakán két fognyom, egymás mellett, a testét pedig egyéb harapások borították, amik farkasra hasonlítottak. Tudta jól, hogy az a két fognyom egy vámpírtól van, a harapások pedig nem közönséges farkastól, hanem vérfarkastól. Ez Washington volt, a természetfeletti melegágya, és ő is tisztában volt azzal, ami itt uralkodik. Vagyis inkább, aki. A régi rémmesék igazak voltak, és időbe telt neki elfogadni, de alkalmazkodott, a családja segítségével. A vagyonuk, és a befolyásuk védelmet biztosítottak nekik. Legalábbis azt hitte. A nővére mégis áldozatul esett, és senki sem tudta mégis melyik teremtmény végzett vele, a rendőrség sosem találta meg az elkövetőt. Ez volt az a pillanat, amikor eltűnt a régi Aubree, és helyébe lépett a bosszúszomjas. Nem csupán ő, de a szülei is megtörtek, és a Lanston vállaltra rászálltak a keselyűk.  Csupán egy reménysugár maradt, Aubree. Így lett az egyedüli örököse a vállalatnak, és a dollár milliárdoknak. Az írást félretette, és a kötelességének élt a családja iránt. Úgy érezte, ez a legkevesebb, amit megtehet a nővére emlékéért, hiszen számára, akárcsak a szüleinek, ez volt fontos. Titkon azonban a bosszúszomja megmaradt, és elhatározta, mindent megtesz azért, hogy megfizessen a nővére gyilkosa.  


A bosszú:  



2019. február. 13.  

Az irodája ablakában állt, és nézte Washington látképét. A nap lenyugvóban volt, és vöröses színben árasztotta el az eget. A szülei már megbékéltek, de ő nem tudott, képtelen volt elfogadni, hogy nem tudják ki, vagy inkább mi tette. Kérdezősködni meg veszélyes volt, hiszen ők csak emberek voltak, még ha mocskosul gazdagok is. Az embereknek pedig nem sok joguk volt ebben a városban. Ezért is döntött úgy, hogy titokban cselekszik, és kemény eszközökhöz fordul.  
-Emily, kérem fáradjon be. - szólal meg, miután kopogás hallatszik irodája ajtaján. Az asszisztense az.  
-Mit tehetek önért, Miss. Langston? - kérdezi tisztelettudón a lány.  
-Kérem, foglaljon helyet. - mutat az íróasztala felé. Az asszisztense engedelmeskedik, közben Aubree is leül vele szemben.  
-Azért hívattam ide, mert szeretnék egy szívességet kérni öntől, Emily. - erőteljesen az asszisztensére néz, de azért igyekszik nem félelmet kelteni benne.  
-Szívesen segítek önnek, kérem mondja, miféle szívességről lenne szó? - kérdezi az asszisztens, hangjában kivehető a félelem. Pedig Aubree aztán nem harap, nem is érti mire fel. Szigorú főnök, igen, de tisztességes is, az alkalmazottja meg vannak fizetve rendesen.  
-Az unokatestvére, jártas az alvilágban, a természetfelettiben. Tudomásom szerint ismer pár vadászt, akik, tudja természetfelettire vadásznak. - Aubree a lány szemébe néz. Figyeli, hogyan reagál, és bizony kitágulnak azok a pupillák.  -  Azt szeretném, ha hozna nekem pár nevet. - folytatja azért a kérését.
-Értem, én... nem is tudom Miss. Langston. Nem szívesen keveredek belé ilyenbe, nem vagyunk éppen jóban. Eléggé zűrös alak. - feleli zavartan Emily. Aubree felkel a székéből, és a lány elé áll, megtámaszkodva az íróasztalon.  
-Emily, nagyon fontos lenne. Kérhet érte bármit, és megígérem, kihagyom a nevét az egészből. Az unokatestvére és ön is bőségesen meg lesz jutalmazva érte.  - Aubree most tárgyal, és nem kegyelmez. Kellenek neki azok a nevek, ő nem képes egyedül megtalálni, és végezni a gyilkossal, még nem elég tapasztalt ehhez. Neki vadász kell, egy tapasztalt, erős vadász, aki megtalálja, azt, aki megölte a nővérét. Emily nagyot nyel, majd bólint.  
-Remek! - mosolyodik el Aubree, majd az asztala mögé megy. - Most elmehet. Holnapra kérem a neveket. - parancsolja, majd Emily biccent, és kisétál az ajtón.  
Hosszú utat kell még megtennie, mire eléri a célját, és megtalálja azt a rohadékot, de kerül, amibe kerül, bármire képes ezért. Másnap meg is kapta a neveket, sőt, még aktákat is mellé. Ház a százezer dollár, amit kapott az unokatesó, illetve Emily fejenként igencsak kecsegtető volt, így ez volt a minimum, amit elvárt. Be is tartotta a szavát, sosem említette a vadászoknak később azt, hogy kitől is szerezte a neveket. Bosszúra szomjazik, igen, de nem akar ártatlanokat feláldozni a céljáért. A mappát nézve ült az íróasztalánál, és igen, mind ígéretes vadásznak tűnt, de egy, még inkább kitűnt onnan.  
-Ő lesz az. - mondta, és egy ideig még nézte a vadász aktáját. Igen, ehhez kétség sem fér, neki ez a vadász kell, kerüljön bármennyibe.  


A vadász:



2020. január 16.  

Egy év telt el azóta, hogy a nővére meghalt. Még mindig érezte az űrt, amit hagyott maga után, hiába bosszulta meg a halálát. A vámpír, aki végzett vele halott volt. Egy karót kapott holt szívébe, hogy a pokolra küldje azért, amit a nővérével tett. Sikerült a bosszú. Az űr, mégis ott maradt, és nem érezte azt, hogy máshogy lenne, mint annak idején. Pontosan annyira fáj neki a nővére elvesztése. Megnyugvást talált, de nem teljesen. Azonban valami megmaradt, az pedig a vadászat. Nem tudja ő maga sem melyik volt a pillanat, ami teljesen magával ragadta ebben, de ez a hajsza, amit a nővére gyilkosa okozott, belőle is vadászt csinált. Kezdő volt még, de már jó úton haladt. Valami azon az éjjelen elpattant nála, és azóta úgy érzi, ezt kell tennie. Segítenie azokon, kik védtelenek, mint a nővére volt. Azonban annyira sem akart messzire menni, hogy minden természet feletti lényt megölne. Tudta, hogy ahogyan van különbség ember, és ember között, úgy vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, és egyéb térítmények között is. Ezt mindig szem előtt tartotta, és tartsa a mai napig. Éjjelente vadászott, vagy éppen gyakorolt, napközben pedig segített a szüleinek a milliárdos cég vezetésében, és ő maga is tehetős részt vállalt el az üzleti világban. A vagyonát pedig felhasználta arra, hogy hatalmat szerezzen az éjjeli céljaihoz. A terv megvolt: alkotni egy vadászokból álló szövetséget, és óvni Wasington népét a szörnyetegektől.