Az életed kétszer állt a feje tetejére, de te csak az egyikre emlékszel. 2019-ben különösen fagyos tél köszöntött Norvégiára, azt azonban senki nem gondolta volna a családodban, hogy nem a hideg képében leselkedik rátok a valódi veszedelem.
Amióta az eszedet tudod, hozzájuk tartoztál. A vezetékneved Sørensen volt, a szokásoknak megfelelően, de ezt közületek senki nem tartotta furcsának, mások pedig jobbára nem is tudtak rólatok, és ez a te szemeidben is így volt rendjén. Jókora falka volt a tiétek, egy valódi kolónia, amit először Søren vezetett, aztán az ő fia, Søren, és így tovább. Minden normálisnak tűnt: családok, szülők, testvérek, és még az időről időre az erdő sűrűjéban eltévedt gyermekeket is úgy fogadtátok magatok közé, mintha családtagok lennének - később azzá is váltak.
Annika is ilyen volt. Ötéves voltál, amikor megmenekítették az erdőből, és attól fogva elválaszthatatlanok voltatok.
Tizennyolc éves korodban aztán a te életedben is elérkezett a nagy pillanat, felnőtté válásod alkalmából téged is beavattak maguk közé. A farkasméreg miatt szörnyű kínokat kellett kiállnod, de Annika segítségével végül győzedelmeskedtél, még ha nem is lehetett veled az első teliholdak alkalmával...
És aztán később sem.
2019 telén még csak néhány átváltozáson estél át, ezért egyelőre a fiatal beavatottak feladatait láttad el. Egyik nap egy közeli városkába, Oppløyába küldtek felderítésre, aminek a körülményeit nem teljesen értetted, de igyekeztél a lehető legjobban teljesíteni; azt nem tudhattad, hogy már nem lesz kinek jelentést tenni. Mire visszaértél, már csak a falkád, a családod vérbefagyott holttesteit találtad meg, de nem mindenkiét: a gyermekek éltek, Annika és egy másik lány eltűntek. Azóta sem láttad őket.
Amikor a rendőrség megszállta az otthonaitokat, el kellett rejtőznöd, és ekkor különítettél el egy ismeretlen szagot a fák között. Az enyémet. Tudtad, hogy csak én végezhettem a mészárlást, ezért a nyomomba eredtél, de nem voltál még elég gyakorlott ahhoz, hogy idejében utolérj, mindig két lépéssel előtted voltam még úgy is, hogy fogalmam sincs a létezésedről.

Amikor viszont eljutsz Washingtonba is, elkerülhetetlen lesz a találkozás.

// A plotot nem szeretném kimeríteni a fogat fogért elv kergetésében. Hosszabbra nyúló szálat szeretnék, aminek csak a bevezetése az, hogy Kristian (vagy ahogy elnevezed) bosszút akar állni a "családjáért", és inkább éleződik ki arra a helyzet, hogy bizonytalan, egyedül van és nem találja a helyét a világban. Adrian beavatná az igazságba, elmondaná neki, hogy a családja nem is volt olyan természetes dolog, mint ő hitte (ebből további részleteket találsz az et-mben, amivel persze még mélyebbre taszítja az elveszettségben, de pont ezért szeretném megtartani mellette egyfajta pártfogóként. Adrian is jól tudja, milyen egyedül lenni a világban, nem hagyná az út szélén, és mivel a sorsuk valahol összefonódik (Adrian anyja ebből a kolóniából lett kiemenekítve annak idején), pláne felelősséget fog érezni a fiúval szemben.
Szerintem nagyon izgalmas, de kellő szabadsággal rendelkező karaktert lehetne erre építeni, szóval remélem, hamar megérkezel! Név tekintetében rugalmas vagyok (bár a vezetéknév megtartásának örülnék), a pb változtatásában viszont komolyabb eszközökre lehet szükséged - de ha csak ez tart vissza, ne habozz.
Várlak!