Hiába van ott az a csomó a gyomromban, ami ilyen szorongós állapotban mindig, a csókjaid és az érintéseid úgy oldják ki, mintha csak a frissen mosott hajra próbálnál csomót kötni. Szétcsúszik. Jól esőn sóhajtok fel, észre sem veszem és kicsit még bele is dőlök az érintésedbe, a kezem pedig cirógatásra emelem. – Legközelebb csinálhatjuk ezt egy ágyban. – Suttogom az ajkaid közé és még utoljára megcsókollak, mielőtt befejezném az öltözködést és újra kiszállnék, hogy beüljek a volán mögé. A pohártartóból kihalászok egy kávés karamellacukorkát, amit nagyon szeretek – nevezzük ezt a szex utáni ciginek, ha már a sport miatt nem dohányzok a néhai füvescigiket leszámítva – téged is megkínállak persze, meg adok egy üveg ásványvizet, nekem is szükségem van rá.
Hazafele vezetve csak benyomom az egyik lofi lejátszási listámat, ami most olyan kellemesen nyugtatóan hat az ablaktörlő és az esőcseppek monotonitásával. A felétek vezető kanyar előtt nem sokkal rád pillantok. – Nem vagy éhes? – Én igazából éhen halok és nagyon megennék egy sajtburgert, szóval jobb helyet fordulhatnánk balra is. Ennek különösebben nem adok hangot, csak az ujjammal bökök az In-N-Out felé vezető irányba.

I want you so much
why do I want you so much

Mosolyogva adom át a boxeredet, aztán a sajátomért nyúlok, meg az ingemért, ami még az anyósülésen maradt, de aztán nincs annyi időm hogy azt felvegyek, mert éppen túllépsz a szégyenlősségeden - ami amúgy rohadt szexi, és sose láttalak még ilyennek -, és megcsókolsz, aztán a nyakamat érintik újra a vaskos ajkaid, amitől akaratlanul is felsóhajtok. Az orrom alatt kuncogok, amikor visszhangzod a szavaimat, van benned valami, ami hiába olyan puha és ártatlannak tűnő, mégis látszik rajtad a romlottság. Tényleg csak éppen ki nem nőnek a kis szarvaid. Aztán öltözködnék én tovább, éppen a nadrágommal vacakolok, amikor elkezded a mondatot és el is harapod, és nem egészen meglepetten, reménykedve és éhesen pillantok rád, mert nem volt elég, kellesz még! Újra akarlak, már most bassza meg, mit művelsz velem?!

- Legközelebb…? - kérdezek vissza pimasz módon, először úgy, mintha nem érteném miről beszélnél, aztán végre felhúzom a farmeremet, és egészen közel húzódom hozzád: - Mit szeretnél legközelebb? - kérdezem szinte a bőrödve suttogva elhúzva a pólódat a kulcscsontodról, és lassan végig csókolva a nyakad íve felé, hogy az orrom hegyét végighúzhassam a füleden. - Én imádnám, ha lenne legközelebb - búgó hangon mondom ki a szavakat, miközben az ujjbegyeim az oldaladat, a karodat simogatják, aztán még egyszer megcsókollak, majd eltávolodom. Kíváncsian figyellek, közben meg a nadrágomat meg az ingemet gombolom, de oda sem nézek, a pillantásom az ujjaim helyett is simogat.

come with me now
I'm gonna show you how

Elveszem a kezedből az alsónadrágot egy orr alatti az az enyém megjegyzéssel és belebújok, de közben meg ott bujkál valami szégyenlős mosoly a szám szélén. Láthatóan nem egészen tudok mit kezdeni a helyzettel. Sőt, egy darabig csendben öltözöm, így ültő helyemben beleküzdöm magam a sötétkék Calvin Klein nadrágomba, és már a pólóm van a kezemben, amikor végre megszólalok. – Szerintem is. – Alig érteni, olyan halkan mondom a pólóm elejét meg végét keresgélve, aztán megállok és felnézek rád. Most én hajolok oda, miközben a kis ördögszarvak szinte kirajzolódnak a homlokamra azzal a kis mosollyal. – Szerintem is kurva jó volt. – És megcsókollak. Az ajkaidat, meg aztán a nyakadat is, ahol a kelleténél kicsit jobban megszívtam és pár napra biztosan nyoma marad – ne haragudj, nem tehetek róla, hogy olyan gyönyörű vagy, hogy nem tudtam ellenállni – Talán legközelebb majd… – Itt viszont elhallgatok. Nem vagyok benne biztos, hogy lesz legközelebb vagy holnap az egészet a szőnyeg alá akarom-e majd seperni, netán te gondolod meg magad vagy úgy döntünk, nem akarjuk a sportteljesítményünket kockáztatni, és még egy órán át tudnám sorolni az ehhez hasonló gondolatokat, amik hirtelen elöntenek. Néha láthatod ezt a kifejezést az arcomon, amit most. A szorongást. Amikor edzés előtt szinte remegve lépek ki az öltözőből és csak a medence széléhez lépve párolog el minden más és csak a víz marad. De azt akartam épp javasolni, hogy legközelebb majd ágyban csinálhatjuk. Még nagyobb hellyel és több idővel.

I want you so much
why do I want you so much

Kellene? Illene? Nem, szerintem semmit sem kell vagy illik, legalábbis azután biztos nem, amit műveltünk egymással, ez bassza meg, kurva jó volt, úgyhogy élvezem a rám nehezedő súlyodat, az izzadságtól nedves bőrödet, a körülöttünk lévő forró párát, és csak pihegek alattad, a hátadat cirógatom, összegabalyodott lábakkal, és semmire sem gondolok. Tudod, amúgy mindig gondolok valamire, ilyen helyzetekben például pont arra, hogy akkor.most összeszedem magamat, és lelépek, de most… most üres a fejem, csak a Te szuszogásod visszhangzik, és az édes, zsibbadó izmaim bizsergését érzem. A hűvös levegőtől megborzongok, amikor magamra hagysz és akaratlanul is nevetek, mikor Te is, míg megszabadítasz a hasamat beborító ragacsos élvezettől. Nyújtózkodom egyet, mielőtt felnyomom magam ülésbe, és az állad alá nyúlva húzlak közelebb, hogy megcsókoljalak. - Ez kurva jó volt - duruzsolom az ajkaidra, aztán hátradöntöm a fejemet ültömben. - Még jó, hogy ennyi hely van a kocsidban - nevetem el magam, és csak ezután kezdek lustán tapogatózni az alsónadrágom után.

come with me now
I'm gonna show you how

Nem, sosem voltam még sráccal. De ne hidd, hogy nem találom fel magam egy ilyen helyzetben, mert nagyon úgy tűnik, hogy de.
Mindig is szerettem az ajkaidat. Mármint érted, csak úgy a távolból. Azt nem mondhatom, hogy no homo, mert valljuk be, eléggé homo ez az egész. És majd holnap valószínűleg érdekelni fog és a fejemet fogom miattad a falba verni, de most a legkevésbé sem érdekel ilyesmi. Csak az itt van és most. Csak veled. Benned.
Igyekszem én elhúzni a dolgot, de hát úgy tűnik, egyikünknek sem kell sok idő. Átlöksz a ponton, ahonnan már nincs visszaút, amikor úgy összeszűkülsz körülöttem, én pedig telhetetlenül nyögök az ajkaid közé az utolsó lökésekkel, míg végül rád nem engedem a súlyom. A mellkasodra hajtom a fejem, úgy félig a nyakadba, miközben igyekszem legalább egy kicsit kifújni magam, de még mindig nem érzem az akarást arra, hogy eltávolodjak tőled. Pedig most már igazán kellene. Meg illene is.
Kiélvezek néhány röpke percet – meg hát így elég nehéz eltávolodni, mikor a hátamat cirógatod – mire végre erőt veszek magamon és egy nagy sóhajjal felülök. Kihúzom magunk alól a már teljesen összegyűrt törölközőt, amit edzés után használok, megtörlöm vele a mellkasomat meg itt meg ott, aztán az orrom alatt elnevetve magam a te hasadat is. Most már tényleg rá fog férni egy mosás.

I want you so much
why do I want you so much

Felmorranok és elnevetem magamat, ahogy visszatartasz, aztán megadom magamat, segítek lehúzni a nadrágomat, és percekkel később már meztelenül mászom az öledbe, egyik kezemmel a hajjadal játszom, a másikkal kettőnk közé nyúlok, és tovább simogatlak, és csak akkor engedlek el, amikor belém csúsztatod az ujjadat, hogy jobban hozzám férj, én meg készségesen simulok hozzád, az ajkaid közé nyögök. Kipirult az arcom, párás tekintettel fókuszálok rád, kurvára élvezem, amit művelsz velem, és eszembe jut, hogy vajon már voltál más pasival együtt, vagy csak nagyon jól improvizálsz? De rohadtul nem érdekel, most semmiképpen, a válasz, csupán hogy minél közelebb legyél hozzám, a lehető legközelebb. Zihálva dőlök el az ülésen, engedem, hogy úgy fordíts, ahogy jónak látod, én pedig lassan teljesen ellazulok, és majdhogynem azt is elfelejtem, hol vagyok. Veled ellentétben azt sem bánod, ha megmaradnak az érintéseid nyomai a testemen, igaz, akkor sem felejteném el, ahogy teljesíted a nemrég elhangzott kérésemet. Magamat simogatom, amíg bennem mozogsz, most éppen veled szemben, homályos tekintettel nézek fel rád, és fel sem tűnik, hogy miközben remegve élvezek a nevedet sóhajtom kettőnk közé.

come with me now
I'm gonna show you how

+18 - C-c-ch. – Nyúlok az állad alá, amikor délnek indulsz, hogy magamra vonjam a figyelmed. – Előbb vetkőzz le. – A hangom már rekedtes a vágytól, de meztelenül akarlak tudni, minél hamarabb. Hogy lásd, milyen nagyvonalú vagyok, még segítek is. Amiből az lesz, hogy nevetve rángatom le rólad a farmerod, hogy aztán újra egymásnak eshessünk. Az ölembe ültetlek, szorosan ölellek magamhoz, a csípődet pedig telhetetlenül húzom az ágyékom felé. Szeretnék már a lényegre térni, mégis úgy érzem, hogy egy pillanatra sem tudlak elengedni, mert egyszerűen nem kaphatok eleget a bőröd illatából és forróságából.
- Olyan gyönyörű vagy… – Lihegem az ajkaid közé, mikor már meztelenül tartalak a karjaim között és egyik ujjam a bejáratod felé – hamarosan -ban – kalandozik.
Az idő múlásával az ablakon már nem csak azért nem lehet kilátni, mert annyira szakad az eső vagy, mert az edzés végeztével általában már sötétedik, hanem a nyögéseink és sóhajaink miatt sem, amik beterítik az üveget. Elfektettelek az ülésen, hol így, hol úgy fordítalak. Minden egyes lökéssel egyre inkább elveszed az eszem. Azt pedig csak remélhetem, hogy a nyomok, amiket egymás felhevült testén hagyunk, a holnapi edzésre eltűnnek.

I want you so much
why do I want you so much

Kurvára nem gondoltam komolyan, hogy ez az egész valaha megtörténhetne, leszámítva a fantáziámat, de az meg nyilvánvalóan nem igazán találkozik a valósággal. És annyira ösztönösen mondom ki a szavakat, minden mozdulatod, csókod, sóhajod, annyira zsigeri, hogy képtelen vagyok ellenállni neked. Mindent akarok belőled, azóta a buli óta meg különösen: újra hallani akarom, ahogyan a nevemet nyögöd. Most pedig Te is ezt akarod. A kékjeid mohón villannak, vágyakozva sóhajtok fel, ahogy a nyakamat csókolod végig, beleborzongok, amikor a fülemet éri a leheleted. Lehunyt szemmel élvezem, amit velem művelsz, miközben az ujjaim bejárják a testedet… és aztán csak a hiányod marad. Kinyitom a szemem, az ajtó csapódik hátul pedig nyílik, és Te már onnan szólsz hozzám. Elnevetem magamat, kiveszem a síkosítót a kesztyűtartóból és hátradobom neked, aztán kiugrom az autóból, a hideg esőcseppek alig egy pillanatig áztatják a bőrömet, míg beülök melléd, aztán egészen közel csúszom, magamhoz ölellek élvezem a bőröd melegét a sajátomon, és újra a vaskos ajkaid után kapok, hogy aztán egyenesen délnek vegyem az irányt, hogy aztán megszabadítsalak a boxeredtől is.

come with me now
I'm gonna show you how

Hitetlenkedve pillantok rád, amikor kimondod azt a két szót, ami hirtelen a feje tetejére állítja az egész világomat. Egy dolog volt gondolni rá, egy másik dolog meg, hogy ilyen hirtelen ilyen valóságossá válhat ez az egész. Ha a simogatásodtól nem állt volna fel már eleve, hát ez a két szó érintés nélkül megtenné a hatását. Elveszek az érintéseidben és a csókjaidban, egy ponton pedig már azt is elfelejtem, hogy egyáltalán meg akartam kérdezni, hogy voltál-e már pasival. Egészen nyilvánvaló, hogy igen. Túl magabiztos vagy… és a legkevésbé sem ártatlan.
Halkan az ajkaid közé nyögök, amikor hozzám érsz, én pedig az állad alá nyúlok, hogy a szemeidbe nézhessek, mielőtt a nyakadat kezdeném csókolni és a füledet harapdálni. Pont olyan falánk a pillantásod, mint nekem. Kigombolom a lenge inged – kurva jól állnak ezek a darabok, mondanom sem kell – aztán gyorsan kibújok a saját pólómból is és… hirtelen magadra hagylak.
Fogom magam és se szó, se beszéd kiszállok az autóból, hogy másodperceken belül nevetve vágódjak be a hátsóülésre. – Gyere már. – Szimplán csak nem akartam átmászni, mondjuk így kissé nedves lettem az esőtől, de mit számít, hamarosan úgyis az izzadtságtól leszek az. Közben tovább vetkőzöm, hogy már szinte meztelenül várjalak itt hátul.

I want you so much
why do I want you so much

Ömleni kezd az eső odakint, de mindez alig egyetlen pillanatig foglalkoztat, amíg realizálom, minek van ilyen hangja a szélvédőn, és ehelyett veled foglalkozom tovább. Megőrjítesz, ahogy mindent akarsz, és mégsem uralkodsz teljesen rajtam, de ha csak a szemeddel intenél, biztosan követném minden szavadat. Nem tudom, hogy csinálod ezt, csak azt, mennyire felizgatsz vele. Belenyögök a csókba, a kezem pedig aljas módon kikerüli a leggyengébb pontodat, és játszik még veled, mielőtt nagyon is magabiztosan rád simítanék, pont úgy és ott kifejtve egy kis nyomást, hogy attól édesen felnyögj Te is.

Ahogy elhúzódsz, a kesztyűtartó után nyúlok, és meglepve veszem tudomásul, mennyire felkészültél. Sóhajtva adom meg magamat, amikor a nyakamat becézed az ajkaiddal, és csak rekedten, vágytól fűtött hangon tudom nyögni: - Dugj meg - újra az ajkaidat keresem, vadabbul csókollak, mint eddig, lelököm a válladról a dzsekidet és a pólód szegélyéért nyúlok, végül aztán meggondolom magamat és a nadrágodat bontom ki, hogy a boxereden keresztül simogathassalak tovább.

come with me now
I'm gonna show you how

Eloszlatja a kételyeimet, hogy ez az egész téged mennyire nem érdekel. Mert ugye miért mondanád el bárkinek is. Sőt, kifejezetten imponál, hogy ez szerinted is csak kettőnkre tartozik. Tudod, ezért nem lógtam veled soha úgy igazán a csapateseményeket leszámítva. Mindig túl jónak tűntél hozzám. Mert nehogy azt hidd, hogy nem veszem észre, hogy mindig jótékonysági dolgokat osztasz meg instastoryban, meg mindenkihez van egy kedves szavad. Ellenben velem, ugyebár.

Eddig is borús volt az idő, kicsit szemelt is az eső idefele jövet, de ami a leginkább tetszik, hogy leszakad az ég, amikor buján egymás ajkainak esünk. És épp ilyen buján szusszanok a csókjaidba, amikor a kezed vészesen közel kerül ahhoz a ponthoz, ahova való. Az én kezeim is bejárják a testedet, érezheted a birtoklást minden mozdulaton, mégis igazán gyengéden bánok veled. Nem tolakvó egyetlen mozdulatom sem, csak kíváncsian felfedező, míg nem elhúzódok és pimaszul mosolygok rád.
- A kesztyűtartóban. – Bökök a fejemmel abba az irányba, hogy lenyisd és megtaláld a síkosítót. Volt időm beugrani a közeli drogériába, amíg az edzés végét vártam. – Akarod? – Duruzsolom a válladba és oda is csókolok. - Várhatunk vele... - Kérdés, hogy ezt neked vagy magamnak címzem-e.

I want you so much
why do I want you so much

Csak bólintok, amikor a kilátót említed, jó hely, de nem is különösebben érdekel, mert még mindig azon gondolkodom, hogy ez nem történhetne meg. De akkor visszahúzod a kezemet a combodra és én újra rád emelem a pillantásomat, ami eddig az autódon kívüli világra koncentrált. Részben legalábbis, mert ott zizegsz a gondolataim között. Kicsit megszorítom a combodat, éppen hogy belesüppednek az ujjaim a bőrödbe, a hüvelykujjammal pedig kis köröket rajzolok a farmerodra. Látom, mennyire tetszik, és az út további részében nem is húzódom el.

- Miért mondanám el bárkinek is? - tudom, miért kérdezgeted ezt, de engem kurvára hidegen hagy hogy arról témázzak másokkal hogy éppen kiszopott le kit, és ki coming outol éppen. - Ez csak rád meg rám tartozik - akaratlanul is megnyalom az ajkaimat. Mi a faszért vagyok én is ideges? Mert az még egy dolog, hogy Te az vagy, elvégre éppen elviszel egy pasit dugni a kilátóhoz, de én? Érted, semmi okom rá, azt leszámítva, hogy rólad van szó.

Ahogy leállítod az autót egy pillanatra beáll a feszült csend, míg az ablakoknak nekifeszül a szél. Te meg némi hezitálás után közelebb jössz és megcsókolsz, én meg gondolkodás nélkül viszonzom, a kezem pedig feljebb araszol a combodon. A szabad kezem ujjai a hajadba szaladnak, még közelebb húzlak, mohón élvezem az ajkaid és a nyelved simogatását, és ebben egyszerre van benne, hogy kellesz és hogy mennyire imádlak.

come with me now
I'm gonna show you how

Nem is értem, miért vártam azt, hogy te tudd, mit csinálunk. Sejthettem volna, hogy csak az alkoholtól volt olyan nagy a szád – minden értelemben – a buliban. A tekintetem azért lecsúszik a kezedre, amit a combomra simítasz. Amire nagyot dobban a szívem és olyan furcsán sóhajtok egyet, mintha az érintésedtől kicsit még a levegő is bent rekedne.
- A kilátó keleti részéhez. – Oda nem jár senki, legfeljebb iskolás csoportok iskolaidőben szemetet szedni, mert csak egy domboldalt meg egy rakás fát látni. Figyelem még az utat néhány másodpercig, aztán a kezed felé pillantok. Az útra, elgondolkodva nyalom meg az alsó ajkamat, majd megint a kezedre, akkor pedig meg is fogom és visszateszem a combomra. Máris elégedettebbnek tűnök, miközben valami zenét is kapcsolok.
- Ugye tudod, hogy ezt kurvára nem mondhatod el senkinek? – És itt azért már jóval szigorúbbnak tűnök. Ezt tisztáznunk kell. Kurvára nem mondhatod el senkinek.
Amikor szűk negyedóra múlva végre megérkezünk leállítom a motort, megpiszkálom a körmömmel a kormányt, mintha lenne ott valami szösz, pedig egészen nyilvánvaló, hogy csak időhúzás képpen csinálom. Végül rád nézek, elmosolyodok és odahajolok, hogy megcsókoljalak. Még érezheted rajtam az edzésből maradt feszültség minden cseppjét… de talán majd elmulasztod.

I want you so much
why do I want you so much

Látom rajtad a meglepettséget, amire azért számítottam is, mert hát tényleg azt hittem meggondolod magad az alatt a végtelenül hosszú fél óra alatt, de Te mégis itt vagy, szóval most éppen ki akar ugrani a szívem a helyéről, mert rólad van szó, és én eddig tökéletes békességben éltem azzal a tudattal, hogy Te soha semmilyen körülmények között rám sem néznél. Az egész kurva világomat a feje tetejére állítottad, és ezzel még mindig nem tudok mit kezdeni. Egy buli hevében megejtett szopás kurvára más, mint józanul megegyezni ez titkos találkában. A megjegyzésedre elnevetem magamat, de hallhatod, hogy nem rajtad nevetek. - Tulajdonképpen én sem… de csak kitaláljuk - az ujjaim a combodra csúsznak, amikor már elhagyjuk a suli parkolóját, és téged figyellek pár hosszú másodpercig, aztán a tekintetem visszasiklik az útra, és a kezemet is visszahúzom.

- Hová megyünk? - kérdezem kíváncsian, mert feltételezem, van valami ötleted, ha már Te hívtál engem dugni és nem fordítva, de mondjuk, tudnék tippeket adni, olyanokat, ahová biztosan nem jár senki, különösen nem mostanság. Viszont mivel azt már tudom, mennyire szeretsz irányítani, meghagyom neked a lehetőséget, hogy “elrabolj”, aztán meg kurvára remélem, hogy túl is élem majd.

come with me now
I'm gonna show you how

Megfordult a fejemben, hogy visszavonulót kellene fújnom, a fél óra alatt többször is. Egyszer még az autót is beindítottam, hogy akkor én megyek. Aztán valahogy mégsem indultam el, csak folytattam a mentolos cukorkák szopogatását. Nem gondolkodtam és olyan helyzetbe hoztam magam, amitől legszívesebben most a kormányba verném a fejemet. De nem bánom igazán. Tudni akarom, hogy milyen. Meg akarom ismételni. Azt akarom, hogy a szakadék szélére lökj, jelentsen is ez bármit. Valljuk be… azt akarom, mint minden srác az én koromban, egy jó szopást. Az már mellékes, hogy ezt nem egy fullos csajtól várom el, mint Kelsey Hirst, hanem tőled.

Olyannyira belemerülök a gondolataimba, hogy szinte össze is rezzenek, amikor beülsz mellém és olyan fejet vágok, mint aki szellemet lát. Mintha azt sem tudnám, hogy mit akarsz és hova akarsz menni, vagy hogy egyáltalán ki vagy. Kell néhány rövidke másodperc, míg összeszedem magam, aztán csak bólintok és indítom a motort. – Csak hogy tudd… fogalmam sincs, mit csinálok. – Bevallom, mert most mit kerteljek. Fogalmam sincs, mit csinálok, ahogy a buliban sem tudtam. Csak akkor legalább volt mentségem, mert eléggé be voltam piálva. Most nem vagyok.

I want you so much
why do I want you so much

Hirtelen olyan érzésem van, mintha elszédültem volna a sok pörgéstől - nem hányinger, csak olyan kurva zavaros minden, mert mióta is nyomul RÁM Elijah Roachmont? Nyilván nem fogom elpasszolni ezt a lehetőséget, mert bassza meg, az egész kibaszott iskola legjobb pasija, de nem voltam erre felkészülve. Egyáltalán nem, semmilyen formában. Arra meg pláne nem, hogy elhív kocsikázni. Tuti, hogy történt valami azon a bulin, és még mindig egy tripben vagyok, bármit is szívtam aznap este.

Megérinted az arcomat, én pedig automatikusan kapom el, és finoman megszorítom, a tenyeredbe csókolok, úgy nézek vissza rád, szótlanul, de a pillantásomból kiolvashatod, hogy benne vagyok. Hogyne lennék?! Aztán Te elmész zuhanyozni, én meg úgy rohanok vissza a medencéhez, mintha elzavartál volna. Kicsit több mint harminc perc múlva aztán sietős léptekkel távozom a gimi épületéből és a lehető leggyorsabban kereslek meg, hogy beüljek melléd a kocsidba. - Mehetünk? - kérdezem, mert az elmúlt fél órában az járt a fejemben, vajon meggondolod-e magadat, amíg ideérek.

come with me now
I'm gonna show you how

Tudom bazdmeg, tudom. Én mondtam ki. És szívom a fogamat érte. Vagy tudod mit?
Nem is.
Mert most mit kínlódjak?
Így is úgy is szarul érezném magam a szobámban, amikor egyedül maradok a gondolataimmal. Akkor inkább érezzem magam szarul azért, hogy jól érzem magam ahelyett, hogy jól éreztem magam. És hát lehet, hogy nem kellene, de valahol megbízom benned. Abban, hogy nem fogsz elárulni a legaljasabb módon, és nem teregeted majd ki azt, ami köztünk történt, és talán történni fog. Hmm… lehet, hogy be kellene valahogy biztosítanom magam, hogy ne a véletlenre bízzam ezt. Nem mintha ennyire a vonzásod alatt léve tudnék most gondolkodni azon, hogy kamubarátnőt szerezzek-e vagy valamit, amivel zsarolhatlak.
- Nekem technikailag már véget ért az edzés. – Puffogok egy sort még mindig azt sérelmezve, hogy kiküldött az edző. De akkor látni a pillanatot, ahogy leesik, hogy feltetted a tökéletes kérdést, én pedig nem vagyok képes érintetlenül hagyni azt a magaslabdát, már-már önkénytelenül válaszolok. – Lezuhanyzok, beülök az autómba és… – aprót sóhajtok, a vállam felett hátra pillantok, hogy tényleg-tényleg nem jön-e erre senki, és közel lépek hozzád, megcirógatva az arcodat – elkocsikázom valahova, ahol biztosan nem zavar senki. – Vajon elfogadod a felkérést a keringőre? És mi a kurva életért dobog ettől a kimondatlan meghívástól a torkomban a szívem? - Miért nem mész vissza edzeni? - Én pedig elmegyek zuhanyozni. És megvárlak az autómban, amíg te is végzel.

I want you so much
why do I want you so much

Akárki megjelenhetne tulajdonképpen, és csak remélem, hogy addig, ameddig ezt nem tudjuk megbeszélni, senki nem fogja idetolni a képét. Nem kell közönség. Főleg neked nem. Én őszintén pont leszarnám, ha végig hallgatná ezt az egészet, de tudom, hogy téged frusztrálna, valószínűleg letagadnád a köztünk lévő vibrálást, amitől egészen zizeg a levegő. A távolságok pedig egyre csökkennek, legalábbis így érzem - minden pillanattal egy kicsit közelebb jössz vagy én megyek közelebb? Az ujjaim alatt érzem, ahogy a bőröd libabőrbe borul, amikor megérintem, nekem pedig egészen nehezemre esik levegőt venni amilyen áthatóan belém mélyeszted a pillantásodat.

A szó, amit kimondasz, amikor eltávolodsz, őszintén meglep. Mert az egy dolog, hogy nekem bejössz, és kurvára szeretném, ha folytatnánk, amit a buliban elkezdtünk, és az sem lenne túl váratlan ezután, ha én közölném veled, hogy kellesz. De most nem ez történt. Te mondtad ki! És ez az egész belém folyt mindent, csak állok ott a falnál hosszú percekig és pislogok, azt várva, hogy… mit is? Talán hogy megmagyarázd, hogy mi a fasz történik most tulajdonképpen? - Az edzés után mit csinálsz? - tudod mennyire felizgatsz ezzel amúgy, bassza meg… Oldalra döntöm a fejemet, de még mindig a falnál állok, ahová az imént még Te löktél.

come with me now
I'm gonna show you how

Egyszerre állok előtted fenyegetően, meg úgy, mint aki legszívesebben bebújna anyuci szoknyája alá. Már megint a tyúk vagy tojás helyzet áll fenn köztünk, nem tudni, hogy ki kezdte, hol kezdődött igazán, de a másik folytatta, és megint itt tartunk. Hozzám érsz, az én bőrömre pedig libabőrök futnak. Nem a hidegtől, hanem attól, ahogy megérintesz. Belesóhajtok az érintésedbe, mint ahogy te aljas módon belenyögtél az enyémbe – ezért sem tudlak hibáztatni, hideg az a csempe – miközben a fejed mellett támaszkodom a falon. Megnyugtat, hogy milyen kedves vagy most. Még az sem igazán érdekel, hogy bárki bármikor besétálhat. Persze, van még idő az edzésből, és még nyújtani is fognak, de tényleg bármikor besétálhat ide valaki. És nem érdekel, mert a fókuszom nevetségesen leszűkül Rád.
Egy ponton persze észreveszem ezt. Hogy milyen hatással vagy rám ilyen közelségben. Úgyhogy eltolom magam a faltól és el is lépek tőled, elégtelenkedve a fejemet csóválva. – Téged. – És ez nagyon nem tetszik. Én nem vagyok… meleg, meg ilyen faszságok.
Nyilván nem itt és most. De őszintébben tudom azt mondani nagyáltalánosságban, hogy téged akarlak, mint azt, hogy azt akarom, húzz a faszba.

I want you so much
why do I want you so much

Igazából nem tudom mire számítsak, a dühödből ítélve még az is lehet, hogy behúzol egyet vagy többet, meg az is, hogy csak elküldesz a faszba. Arra számítok a legkevésbé, hogy a közeledésemre egyszer csak sarokba leszel szorítva - kurvára nem ezt akartam -, aztán meg magadhoz rántasz és hirtelen a falnak préselsz. Felnyögök. Hogy miért? Részben a meglepetéstől, részben a kis fájdalomtól és részben mert olyan kibaszott közel maradsz. És a közelségedtől elnyílnak az ajkaim, és újra a tieidre pillantok és komolyan megfordul a fejemben, hogy megcsókoljalak, mert basszus annyira izgató, amit csinálsz. Meg mert a buli óta folyton Te jársz a fejemben.

- Eli, elmondod? - kérdezem végül, legyőzve a vágyat, hogy most azonnal neked essek, de az ujjbegyeim puhán érintenek meg, az vizes bőrödre simítanak, fel és le, próbálva megnyugtatni téged, elmulasztani a szorongásod legalább egy részét. - Mit szeretnél? - teszem fel aztán a következő kérdés kíváncsian, kicsit aggódva. Csak azt tudom, hogy egyelőre biztosan nem fog megjelenni a sarkunkban senki sem, mert az edzés még legalább negyven percig tart, szóval van egy kis időnk, hogy elmondd, bármi is zavar ennyire.

come with me now
I'm gonna show you how

Ne már, bazdmeg.
Ne gyere ilyen közel.
Mert amíg távol vagy, addig könnyű szemmel ölni, szemmel verés helyett. De most olyan nagyon furcsán nézel rám, hogy attól már-már azt hiszem, hogy molesztálsz. És az egyetlen jó dolog ebben az egész helyzetben az, hogy még szinte vizes vagyok, fázom, és rám van fagyva az úszónadrágom, szóval így nem lesz semmi baj. Merthogy lehetne baj. És nálad lehetne?
Elutasítóan pillantok le a felém nyújtott kezedre.
Hagyj már.
Ám ha valóban ellen akarnék állni, mindketten tudjuk, hogy akkor nem hátrálnék, hanem fellöknélek a faszomba, aztán a földről szednélek fel, hogy valamelyik szekrénybe verjem a ferde hajlamú képedet. És itt kicsit kibújik a szög a zsákból. Nem tőled tartok, hanem magamtól. Bár ez valószínűleg eddig is nyilvánvaló volt.
Szóval hátrálok, és olyannyira rád figyelek, minden porcikádra, hogy nem sikerül eltalálnom az öltöző zuhanyzókkal teli részének a nyitott ajtaját, és egyenesen bele ütközök az ajtófélfát szegélyező falba.
Ha egy horrorfilmben lennénk, akkor engem most biztosan kinyírnának. Neked most mondjuk esélyed sem lenne kinyírni, mert hirtelen megragadom a kezed, indulatosan magamhoz rántalak és máris a falhoz préselve találhatod magad, ahol eddig én álltam. Én pedig közel maradok, egészen hozzád simulva, de nem veszélyesen közel.
Láthatóan nem tudok mit kezdeni a te puhaságoddal. De szeretném, ha te tudnál mit kezdeni az én szorongásommal… Kérlek.

I want you so much
why do I want you so much

Felsóhajtok és megnyalom az ajkaimat - látszólag ügyet sem vetek a szavaidra, meg arra, ahogyan végig tapogatsz a pillantásoddal, pedig baromira élvezem ez utóbbit, és nem tudom nem a bulira gondolni, meg arra, hogy ezek szerint mégiscsak bejött neked ez az egész, hiába is tűntél el a szopás után csak úgy -, és bólintok egyet. Ledobom az egyik padra a szemüvegemet, meg az úszósapkát, nem törölköztem meg, úgy rohantam utánad a medence mellől. Hát nem röhejes ez az egész? Gyakorlatilag rám van írva, mennyire érdekel mi van veled, erre itt toporzékolsz. De ezt nem mondom ki hangosan, mert látom, mennyire kívül esik most éppen minden a komfortzónádon, és tudom, hogy hajlamos vagy szorongani, tovább meg igazán nem akarlak már frusztrálni.

- Mi a baj? - kérdezem újra, most sokkal csendesebben, puhábban, és kinyújtom feléd a kezemet, ahogyan közelebb lépek hozzád. Oké, lehet az nem segítség neked, ha megérinthetsz, de magamból indulok ki, nekem meg igenis fontos a fizikai kontaktus. És még ha nem is bámullak meg feltűnően, akkor is tudom, hogy olyan eszeveszett módon gyönyörű vagy, és egy szál úszónaciban azért igazán nagy kihívás ellenállni neked. Hát bocs, ha Te meg tudod állni, akkor elismerésem, én gyenge vagyok hozzá.

come with me now
I'm gonna show you how

Talán nem is tudod, de egyébként ezt szeretem benned.
Legyél akármilyen pöcsedék te is – merthogy jelenleg ez vagy a szememben – mindig mindenkihez van egy kedves szavad. Észrevettem már, hogy valahogy mindig megtalálod a teremben azt, akinek a leginkább szüksége van egy kis puhásgra és megkérdezed, hogy hogy van.
Szóval eléggé megértem, hogy milyen nehéz téged nem becrusholni.
És talán részben ezért is küldött pont téged utánam az edző azon felül, hogy nyilvánvalóan egymással van bajunk, de akkor is – nem vagyok óvodás bazdmeg, hogy bárkit utánam kelljen küldeni. Nem elég, hogy kirak a medencéből, még meg is akar szégyeníteni? – Hát figyelj, öröm az ürömben, hogy a miattad érzett frusztráltságomat most az edzőre vetítem ki és nem rád. Csak sajnos itt állsz egy szál úszónaciban te is, meg én is, ami aztán tényleg nem takar mást a pöcsünkön kívül, és valahogy megakad a torkomban ülő képzeletbeli csomóban még a nyál is, ahogy a tekintetem önkéntelenül kalandozik el a kulcscsontodon, le a mellkasod felé, a hasfaladon át, aztán hirtelen kapom fel a tekintetemet vissza a szemeidbe, mert ha te csinálnád ezt, akkor biztosan nem tennéd zsebre, amit kapsz. De lehet engem hibáztatni, mikor lassan két órája edzünk és még egyetlen egyszer sem néztem rád? Na látod.

I want you so much
why do I want you so much

Tudom, hogy mi bajod van, csak én az egész kurva csapatból, és ez még engem is frusztrál basszus… Szívem szerint megmondanám, hogy enged már el a picsába az egészet, mert ha annyira nem akarod, akkor igazán csinálhatunk úgy, mintha nem történt volna semmi, bár életem legjobb szopása volt, de oké, senkinek semmi köze hozzá, én biztos nem fogom telekürtölni vele ezt a rohadt gimit, csak rakd már össze magadat fejben, mert az egész edzés kurva kínos így. Mindenki látja a feszkót közöttünk, ami eddig baromira nem volt jellemző, legalábbis nem így. Rivalizáltunk persze, mint a csapat legjobbjai, de ez csak a teljesítményünkön javított. Most meg kizavarnak a kurva medencéből, és ez nem elég, alig két perccel később engem küld utánad az edző. Mert annyira nyilvánvaló baszd meg, hogy velem van bajod.

- Eli? - a frusztráltságom ellenére kedvesen szólalok meg, amikor utolérlek az öltözőbe, mert akarom, hogy azt érezdd, nem cseszegetni akarlak, hanem tényleg szeretném, ha megoldhatnánk ezt. Mert nem fog működni hosszabb távon ez az egész, ha elfogadod, ha nem. A kellemetlen visszakérdésre aztán csak vágok egy grimaszt, amit már láthatsz is, ahogy felém fordulsz, de aztán sóhajtok egyet és összefonom a karjaimat. Még csöpög rólam a víz, ahogy közelebb lépek hozzád. - Mi a bajod, hm? Az edző küldött utánad… Szerinted, ha ő látja, a többieknek mennyi idő kell majd? - kérdezem kicsit fásultan. Nem akarom, hogy szarul érezd magad egy - most éppen - egyszerinek tűnő dolog miatt. Nem beszéltünk róla azóta sem, ami azt illeti kerültél engem, és ebből azt szűrtem le, hogy neked ez az egész kínos. Engem csak simán nem érdekel - oké, ez kamu: kurvára érdekel, és imádnám, hogy összejönnénk folytatni, de nem fogom rád erőltetni magamat...

come with me now
I'm gonna show you how

Olyan dühös vagyok!
Magamra, rád, az edzőre.
Most leginkább az edzőre, mert kiküldött a vízből. Az meg közvetve ugyan, de miattad történt. Amiért meg magamat utálhatom, amiért hülye voltam, szóval… elég tyúk vagy a tojás helyzet áll fent.

A csapateseményeken nem veszek rólad tudomást, pedig valószínűleg épp ezzel hívom fel magunkra a figyelmet. Mert eddig nem volt ilyen mértékű feszkó köztünk. Mondjuk egy olyan 3.6-os, most meg azért eléggé veri az ötös skálát. Azért csináltad, mert jobb vagyok nálad, ugye? A vízben nem tudod megfúrni a teljesítményem, megfúrtad hát másként. Én meg beledőltem, mert egyrészt megittam abban a buliban egy rakat sört, másrészt meg te vagy a LEGGYÖNYÖRŰBB személy, akit valaha láttam – és még nyíltan biszexuális is. Nem tudom, hogy segítene-e a helyzeten és a frusztráltságomon, ha netán tudnám, hogy őszinte vagy és te is hasonló mértékben vonzódsz hozzám. Valószínűleg nem.

Az öltözőbe érve ledobom az úszósapkát és a szemüveget, iszok a vizemből, és közben az is megfordul a fejemben, hogy talán mégsem ártott volna reggel bevenni a gyógyszeremet. Hát most már cseszhetem, úgyis mindegy. Összedörzsölöm az ujjaimat, kicsit tördelem, megnyomkodom őket, hogy enyhítsek a kezem remegésén, és már a zuhanyzók felé venném az irányt, amikor meghallom a kibaszott hangodat a hátam mögött. – Eli? – Én meg a kelleténél kicsit mogorvábban fordulok feléd vissza. – Mi van? – Pedig nem kellene feléd fordulnom, mert kezd olyan hatalmad lenni a hangulatom felett, mint egy feketelyuknak.

I want you so much
why do I want you so much