Makacs, szenvedélyes, önfejű, akaratos vagyok. Pimaszságom nem ismer határokat... Ugyanakkor szeszélyes, sokszor gyerekes vagyok. Abban a pillanatban nőttem fel egyik pillanatról a másikra, amikor hat évvel ezelőtt terhes lettem.  Talpraesett, kalandvágyó, ami a szívemen az a számon elv szerint élek, nem hallgatok senkire, csak saját magamra,meg Nash-re.  A családomért mindenre hajlandó lennék, még ha ezzel veszélybe is sodrom magam.  Nem szeretem ha megmondják mit tegyek… és nem is szoktam hagyni, a saját fejem után megyek mindig. Ebből általában problémáim adódnak... nem is kevés. Még akkor sem hagyom magam, ha tudom vesztésre állok.  A munkában határozottan dolgozom, egyszer egy nagy újságnak szeretnék dolgozni, míg el nem raboltak egy New York-i szerkesztőségben voltam asszisztens.  Felelősségteljes felnőttnek tartom magam. A férfiakkal szemben magabiztos vagyok,  nem igazán szeretem a külsőmmel elérni a céljaimat, de arról van szó, nem vagyok  rest bevetni a bájaimat.Könnyen függővé válok a jó dolgoknak, mint a csokoládé, az önmegtartóztatás sosem tartozott az erősségeim közé.    A sziporkázó humoromat sokan nem szeretik, főleg a bátyám, leginkább akkor ha vele szemben használom. De hát mire valók a kis tesók? Nehéz egy katonacsaládban felnőni egy katona apa, és bátyus árnyékában. Főleg ami a szórakozást és a pasikat illeti, de mindig megoldottam a dolgot. Az egyetem élvezetes oldalát mindenféleképpen kihasználtam, addig míg nem született meg Jeremiah.  Egy időben feszült volt a kapcsolatunk a bátyámmal miután összejöttem a haverjával, akit ki is dobott tőlünk. Amit viszont nem tud, hogy a kis Jerry apja Cameron. Sikerült felépítenem az életem, mint egyedülálló anya, de aztán egy évvel ezelőtt elraboltak. Átlagos méretekkel rendelkezem ami különleges rajtam fűzöld íriszek, amik mindig vidáman csillognak, illetve vöröses szőke fürtök, mik szív alakú arcomat  keretezik, ami leér egészen a fenekemig. Alacsony termetemnek köszönhetően fürge és gyors tudok lenni, alakomra nem lehet panasz, gömbölyödöm ott ahol kell.  Elefántcsont színbe vont bőrömet olykor szeplők tarkítják, de nem zavarnak. A jobb vállamat két pillangó tetoválás található,  Általában magassarkú nélkül ki sem lépek az utcára, ezzel kompenzálom alacsony termetem, szoknya, ruha, ing, jöhet minden.

Önéletrajz

8 évvel korábban

Három nap múlva hálaadás, Nash azt mondta, hogy kapott kimenőt és hazalátogat, már számolom a perceket, hogy mikor láthatom a bátyámat újra. Nem volt könnyű felnőni egy katonacsaládban lányként. Főleg, hogy apám is katona volt, és Nash is. Mindketten elég szigorúak velem, de nem tudok haragudni rájuk, hiszen imádom őket. Csak hárman vagyunk egymásnak, csak egymásra számíthatunk. Eddig nem nagyon jártam szórakozni, inkább apunak segítettem  a ház körül  a tanulás mellett. De eldöntöttem, hogy változtatni kell ezen, elvégre fiatal vagyok. Úgy, hogy elhatároztam, hogy ma mindenképpen elmegyek Suzy szülinapjára. Már csak az apámat kell meggyőznöm róla. Ha a bátyám itt lenne... akkor nem lenne olyan könnyű dolgom. Elő is vezetem az ötletem, amikor apám beviharzik a konyhába, és fintorogva pillant rám, tudom, hogy tudja, hogy akarok valamit.  
-Nem, Liv.- szögezi le határozottan, mire én a helyett, hogy felkapnám a vizet, inkább egy bájos mosolyt varázsolok ajkaimra, hátha megtudom győzni apámat.  
-De apa, figyelj hamar hazaérek megígérem, és... a kedvencedet főztem,- kacsintok rá mellé, de ő előveszi a még szigorúbb és keményebb pillantását, és mikor meghallom a hangját felcsendülni, már tisztában vagyok a válasszal.
-Nem. Liv, sajnálom, de nem akarom, hogy valami bajod essen, nem mellesleg a bátyád holnap érkezik haza. Másnaposan akarod fogadni, most komolyan? Nyugodtan megvacsizunk, megnézzük a kedvenc részünket a Walking Dead-ből, aztán kipihenjük magunkat. Nash megérdemli, hogy a legjobb formánkban lásson minket,- majd oda hív magához, hogy megöleljen. Nem válaszolok semmit, csak ajak harapdálva bújok hozzá. De tudom, hogy ma én akkor is elmegyek, ha törik, ha szakad.  
Két órával később már a rendőrségen várok, hogy apám értem jöjjön, duzzogva, karba font kézzel bámulok magam elé, mire Suzy pasija dühöng mellettünk, egy jókora  monoklival a szeme alatt, de eddig bírom cérnával. Hirtelen felpattanok, és habár egy fejjel magasabb, nem foglalkozva a dologgal bököm meg a mellkasát.
-Jack, az istenért, fogd már be! Ezért a helyzetért egyedül te vagy a hibás, ki mondta, hogy verekedj össze azzal a sráccal? Ha egy sörrel kevesebbet ittál volna... akkor nem lennénk itt!- sziszegem dühösen, mire elkerekedett szemekkel bámul rám, és nyitná a száját, de megelőzöm,- és ne gyere azzal, hogy kiprovokálta. Ha valaki meleg az nem bűn, bár  a te diónyi focista agyad lehet nem bírja felfogni. Ráadásul a seriff fiát! Most miattad életem hátralévő részében a szobámban ülhetek, mert se az apám, se a bátyám nem enged ki onnan!- legszívesebben én is behúznék neki egyet, nehezen tudom magam vissza fogni. Ökölbe szorítom ujjaimat, hogy valamennyire mérsékeljem a mérgem, és ekkor csattan apám kemény hangja, mire lehunyom a szemeim, és próbálom összeszedni a gondolataim valamennyire.  
-Olivia! Az istenért! Ezt nem hiszem el, komolyan meg kell érnem, hogy a rendőrségről vigyelek haza? - sziszegi ahogy mellém ér, és már éppen megvédeném magam amikor újra megszólal,- elrendeztem a dolgokat, gyerünk haza, otthon megbeszéljük, búcsúzz el a barátaidtól, jövő karácsonyig maximum az iskolában látod őket, vagy ott se,- azzal karon ragad és von maga után. Egész úton őt kell hallgatnom, és igazából erőm sincs válaszolni rá, mert tulajdonképpen igaza van. Hazudtam neki, becsaptam, annak ellenére, hogy elég határozottan megtiltotta, hogy elmenjek este otthonról. Amilyen ideges volt kész csoda, hogy nem baleseteztünk, aztán még vagy egy órán otthon is hallgathattam. Az a szerencse, hogy nem ittam a buliban csak egy kis koktélt, mondjuk nem azért mert nem akartam, csak mire észbe kaptunk már Jack összeverte szegény srácot. Egész éjszaka álmatlanul forgolódva gondoltam a másnap délelőttre. Mert, hogy apám nem titkolja el Nash előtt, hogy a kapitányságról rángatott haza. Aztán tőle is kapok egy adag fejmosást, az fix.  
Reggel megpróbálok időbe felkelni, hogy mire Nash beront az ajtón már nézzek ki valahogy,de nem igazán jön össze a dolog, ugyan is amikor a kávét főzőm le hallom kattanni a kulcsot a zárban. Apám ment ki érte, de arról nem szóltak, hogy Nash vendéget is hoz magával. Először elkerekednek a szemeim, aztán nem foglalkozom vele, és úgy alvós pólóban ugrok régen látott testvérem nyakába.
-Bátyus, annyira hiányoztál, -szorítom magamhoz, szívom magamba ismerős illatát. Ő is melegen viszonozza az ölelésem, amikor kap némi levegőt, majd megfedve pillant le rám.
-Liv, reggel tízkor még pizsamában vagy? Azonnal öltözz fel,- mire felhúzom az orrom,- Nash... ha szólsz, hogy nem egyedül jössz, nem egy pólóban várlak,- és ekkor pillantok a másik srácra. Nash-el lehet egyidős, amolyan cukiféle, olyan akinek senki sem tud ellenállni. Én sem! És tovább is nézegettem volna, ha apa nem szól közbe.
-Fiam! Örülj, hogy nem a börtönben kell látogatni,- mire én csak a szemeimet forgatom, de apámnak nem tűnik viccesnek a dolog. Nash pedig felvonja a szemöldökét, az ismeretlen srác, akit Cameron-nak hívnak pedig meglepődött képet vág.  
-Lányom, te csak ne forgasd a szemeid! Ez komoly dolog!- de a bátyám leinti  apámat és olyan szemeket mereszt rám, hogy jobb ha megszólalok,- jajj már. Nem történt semmi! Csak elmentem az egyik barátnőmhöz, amikor az egyik srác erősködni akart, pechére a seriff fia volt. - rövidítem le a történteket, ahogy sejtettem utána tőle is fél órás szent beszédet kellett meghallgatnom arról, hogy be kell tartani a szabályokat. A nap hátralévő részében  a televízió előtt ültünk és felidéztük az emlékeket. Fura volt, hogy Cameron is velünk volt, de hát a bátyám mindig jólelkű volt, és már az első percben apa is fiaként bánt vele. Este egyedül maradtunk a lakásba, ő felajánlotta, hogy vigyáz rám, apáék meg elmehettek a kötelező rokonlátogatásra. Már fürdés után voltam és hallom amint kotorászik a konyhában, csupán egy póló volt rajtam.
-Hello,- vigyorgok rá bájosan, mire meglepődve fordul hátra,- óh Liv...- de elakad a szava amikor végig pillant rajtam,- nem vagy egy kicsit.... khmm vékonyan öltözve,- mire ajak harapdálva rázom meg a fejem,- talán keresel valamit? -lépek hozzá közelebb, tudom, hogy apáék bármelyik percben hazatérhetnek, de nem foglalkozom vele. Ma elvesztem a szűzességem, és vele fogom megtenni, nos nem azért mert olyan könnyűvérű lennék, de az első pillanatban elrabolta a lelkem. Érzem, ahogy rám pillant elgyengülnek a lábaim.... -Csak egy sört...- nyögi ahogy még közelebb lépek hozzá, egészen közel,- talán olthatnám a szomjad valami mással,- ölelem körbe a kezeimmel a nyakát, lábujjhegyre állva próbálok csókot lehelni az ajkaira, de elhúzódik,- héé... mi  a fenét művelsz?- néz rám elkerekedett szemekkel, de érzem ahogy ujjai a derekamra simulnak,- amire mindketten vágyunk,- csillognak zöld íriszeim,- láttam már reggel is milyen éhesen néztél végig rajtam,- kacsintok rá pajkosan. Nagyokat lélegzik, érzem, hogy próbálja nyugtatni magát,- ezt... ezt abba kell hagynunk, te... te még nem vagy huszonegy, és Nash.... a bátyád,- ekkor megunva hirtelen az ajkaira tapadok, érzem ahogy ellenkezik egy másodpercig, majd viszonozza a csókot,- fogd be, a bátyámmal ne foglalkozz,- újból csókolnám, de megint hátrál,- olyan, mintha... a testvérem volna,- megunom a kifogásait. Tenyerét lejjebb tolom a fenekemre, hogy belemarkoljon,- a bátyám nincs itt, és én nem a húgod vagyok, kívánlak.... és te is engem, felnőttek vagyunk,- káromkodik egyet ahogyan közelebb ránt magához,- ezért pokolra kerülök...- nyögi még ajkaimra...

Két órával később

Éppen a kanapéról próbálok felkelni ahogyan a pólómat keresem amikor nyílik az ajtó, és elég egyértelmű a helyzet: mindketten anyaszült meztelenek vagyunk, Nash arca egy pillanat alatt változik vörössé a méregtől, a szemeivel öni tudna.
-Mi a fészkes fene folyik itt...???- néz rám majd Cameron-ra, nekem csak annyi időm van, hogy egy pólót tartsak magam elé, Cam meg egy díszpárnát a férfiassága elé.- Cameron! Megőrültél? Rád bízom a húgom, és te képes vagy megdönteni? Még kiskorú! Meg szűz!- látom ahogy megindul ezért elé ugrok,- Nash! Hagyd abba, nem vagyok gyerek, és semmi közöd hozzá, felnőttek vagyunk és... hé -fogom meg a mellkasát, -nem fogod megütni,- de a bátyám egyre dühösebb,- te menj fel és öltözz fel, mielőtt apa meglát, szívrohamot kap! Te meg húzz el az otthonomból vagy bemosok egyet, a testvéremmé fogadtalak és ez a hála!- kétségbeesve nézek Cameronra, de ő szégyenkezve hajtja le a fejét, nem védi meg magát, nem szól egy szót sem, csak csöndesen távozik. Elkeseredve bámulok utána, majd mérgesen a bátyámra.- Ezt most muszáj volt? Nem szólhatsz bele az életembe,- sziszegem ahogy bele bújok a pólómba és felviharzok a szobámba.  

Hat évvel ezelőtt

Idegesen ülök a kollégium fürdőszobájának padlóján. Elég sok béna filmet láttam leányanyákról, akik nem tudják, hogy illik védekezni. A középiskolában is volt egy csaj aki nem védekezett, úgy is járt, én meg kiröhögtem. Pedig ez sokkal előbb is megtörténhetett volna. Elena idegesen kopogtat az ajtón, és kiabál be, de én csak kétségbeesve bámulom azt a tizenöt tesztet ami mind azt mondja terhes vagyok. A dologban az a vicces, hogy Cameron két hete dobott, mert szerinte élnem kell az életem. Pff. Milyen béna szöveg ez? Tuti valami más csaj van a dologban. Azon az estén amikor lebuktunk Nash előtt kicsit feszült volt a kapcsolat a bátyámmal, de aztán szép lassan enyhült. Mondjuk azt nem tudta, hogy két héttel később felkerestem Cameront, hogy elnézést kérjek, amikért ekkora balhéba kevertem. Ahogyan egyre többet találkoztunk titkos viszonyt folytattunk, ami nem sokkal ezelőtt jött rá a bátyám, ismét kiakadt rajta. Még mindig kislányként kezel, de megnyugtattam, hogy védeni magam. És most terhes vagyok tőle, de az biztos, hogy nem hívom fel. Nem erőltetem rá magam egy pasira, aki nem akar. Az utána következő napok nehezek voltak, előállni apának, és a bátyámnak az igazsággal. De csak felét mondtam el, vagyis, hogy gyereket várok, de azt nem, hogy kitől. Közben alkalmi munkákat vállaltam, és a bátyám segítségével tudtam valamennyit félretenni, közben folytattam az egyetemet is, azóta Cameront nem kerestem...  

Napjainkban

Az életem egy éve teljesen megváltozott, mikor már azt hittem ennél rosszabb nem lehet, béreltem egy kis lakást, és gyakornoki állásom volt az egyik New-York-i újságnál, bumm az életem darabjaira hullik. Egészen pontosan abban a pillanatban amikor elraboltak, egy évig tartottak fogva, nem tudom, hogy ki volt az. Csak azt, hogy Nash miatt volt, minimális ételt, italt kaptam, de egy sötét szobában voltam bezárva, leginkább a fiam miatt aggódtam, hiszen egy ideje Nash is eltűnt. Na ez az,  a másik, hogy a bátyámról sem tudom, hogy hol van, és lassan az őrület határára sodródom, most is elég zavarosak az emlékeim....
-Gyere szépségem,- kacsint rám a fickó, és kirángat a kocsiból,- kezdődik az új életed, a bátyád már hiányol,- nyom egy csókot az ajkaimra, mire megpróbálom el lökni de ő erősebb,- óh.... bizonyára éhes vagy, bárkit feltudnál falni,- simít végig az arcomon gyengéden, hogy keményen markoljon kócos, vörös tincseimbe,- mert vámpír vagy, igen lehetsz hálás, és... ha találkozol  a bátyáddal mondd meg, hogy Lysander üdvözli,-kemény csókot lehel az ajkaimra, én pedig csak pislogok. Ki tudja mióta gyalogolok  és vánszorgom, igaza van, olyan éhes vagyok, és nehezen gondolkodom, amikor egy fiatal srác megy el mellettem, gondolkodás nélkül ugranék a torkának, amikor meghallom a nevem. Egy ismerős hangot, zavarodottan fordulok hátra, és régen látott szerelmemet látom magam előtt.
-Cameron?- pillantok rá, mire bólintva lép közelebb,- úgy aggódtam,- von közelebb magához,- gyere menjünk innen.- azzal védelmező kezeit körém fonva irányít a kocsija felé....