Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Connie & Wesley


Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szer. Ápr. 28, 2021 9:08 pm

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous
actions to break it

Azt már nem meri bevallani, hogy arról sincsen semmi fogalma mi is esne jól neki: ha még ezt is ki kellene mondania, akkor aztán tényleg darabokra törne, mint egy leejtett kristálypohár, annyi darabra robbanna szét, hogy hiába sepregetnék össze, ki kellene dobni a szemétbe. Ettől pedig borzasztóan retteg, most is úgy érzi, hogy nem bír majd holnap felállni, hogy éjszaka annyira nyomasztani fogja ez az egész eset, hogy annyira eluralkodik majd rajta, hogy egy szemhunyásnyit sem lesz képes aludni és majd csak arra eszmél, hogy a redőny résein keresztül beszűrődik a fény.
Azért lepillant rád, muszáj elhinnie mindent amit te mondasz, hiszen így működtök ti: ha te vagy padlón, akkor ő erősödik meg, ha pedig ő kerül a padlóra - mint most - akkor ez a feladat rád hárul. Persze nem hisz neked teljes mértékben, ismeri már magát annyira, hogy tudja nem lesz képes ezt ilyen könnyen elengedni, de most muszáj bólintania, rezignáltan igazat adni, hogy egy pillanatra, de az agya legalább ne a múlton, a képzelt forgatókönyveken vagy a temetésen járjon, hogy ne az anyja jusson eszébe, az, hogy hányszor látta susmutolni, hogy ne őrüljön meg: talán az egész házat fel kellene forgatnia poloskát keresve, eszement dolgokat kellene csinálnia, hogy megnyugodjon de nem viselkedhet úgy, mint egy félőrült.
- Talán nyugtatót kellene bevennem. Van itthon valamink Connie? - Kissé félve vallja be neked, de ki más előtt kellene ennyire őszintének lennie, ha nem előtted? - Nem akarok másnapos lenni, de nem fogok tudni megnyugodni. Az agyam... már most képtelen kikapcsolni. - Suttogva vallja be a kezed után nyúlva, itt akar tartani, azt akarja, hogy kezdj vele valamit, hogy te űzd el ezeket a kényelmetlen gondolatokat, de hiába vágyik erre mindennél jobban, tudja, hogy nem segíthetsz rajta, hogy akármi történik, akármilyen elánnal is érsz hozzá az agya egy része valahol teljesen máshol lesz.
Utánad emelkedik, meglepően jól esett neki a gyors csókod és most, hogy távolodsz meglepően sötét fellegek gyülekeznek a feje felett. - Fürödj meg velem. - Kérlel, hátha attól jobb lesz, hátha kevésbé gyötri majd ez az egész, ha eltereled a figyelmét: nem hiszi el, hogy sikerülne, de azért bízik benne, hogy képes vagy minden figyelmét magadra irányítani.
BANG BANG || <3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szomb. Ápr. 24, 2021 1:05 pm

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  
poison too


Vajon tényleg? Elgondolkodik rajta, de aztán arra jut a saját kétségeivel kapcsolatban is, mint a te problémáddal: nem kell mindent azonnal megoldani. Sőt, bizonyos dolgokat jobb nem azonnal megoldani, mert egészen biztos, hogy a hirtelen megoldás csakis rossz megoldás lehet. Ha belegondol, jobban örül, hogy hazajöttél, mielőtt valami hülyeséget csináltál volna. Vagy legalábbis valamit, amit megbánhatsz, aztán majd valahogy a közös életetek szenvedi el a megbánásodat. Nincsenek igazán illúziói ezen a ponton a kapcsolatotokról: akár szólhat ez a szövetség örökre is, de akkor azzal együtt jár minden. Mindkettőtök családja, mindkettőtök munkája, a tény, hogy azok vagytok, akik, és ha azt akarjátok, hogy ez a katyvasz működjön, azért nem csak keményen kell dolgoznotok, de együtt kell dolgoznotok. Nem húzhattok két felé, az nem csak megbocsájthatatlan lenne az ő szemében, de túlságosan problémás is.
Úgyhogy te csak ne aggódj, lehet, hogy meg kell küzdened a véleményével és a tanácsaival, ha csak ketten vagytok, de bárkivel kell szemben állnod, akkor már ott fog állni melletted, még akkor is, ha a meggyőződése valami mást diktálna.
Nem pont az anyád fogja tönkretenni a tökéletes életet, amit elképzelt magának veled.
- Ugyan. Az a tűpontos terv éppenséggel megvár holnap is. Ma csináld azt, ami jól esik, hogy összeszedhesd magad - elég meggyőző mindig, most sem esik nehezére teljesen hétköznapi fényben feltűntetni, lecsupaszítani a problémát a lényegéig, amíg az egészen egyszerűnek nem tűnik. Az ő előadásában vitathatatlan tény, hogy neked ma pihenned kell annak érdekében, hogy holnap (vagy az után, netán az arra következő nap) majd megszülhesd azt a tűpontos tervet. És persze, segíteni fog.
Feláll a földről, de előtte még nyom a szádra egy gyors csókot. Elveszi tőled a poharad, hogy újra tölthesse - Engedek neked vizet.

<3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Hétf. Ápr. 19, 2021 3:29 pm

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous
actions to break it

Pontosan erre van szüksége, hogyha hazajön egy kicsit más lehessen, mert persze előtted is férfi szeretne maradni, erős, akaratos, meginghatatlan jellem, de mit is érne veled igazán, ha nem mutatkozhatna gyengének? Nehezére esne más esetben ennyi réteget levetkőzni, jobb esetben is csak egy-két felső hámréteget kapargászhattok le róla, minden bizonnyal még sosem mutatkozott előtted még ilyen gyengének, és ha józanabb lenne, ha nem részegedett volna le butulásig az információk keserűségétől, akkor sosem éritek el ezt a szintet. Tulajdonképpen nem is büszke rá, hogy eljutottatok idáig, te valahogyan mindig is úgy ismerted ahogyan akarta, hogy ismerd és fogalma sincsen, hogy milyen következményekkel jár mindez. Tudja, hogy össze kell majd szednie magát, nagyon jól tudja, hogy nem maradhat így sokáig: egyszerűen nem teheti meg, hogy végtelenségig nyalogassa a sebeit, de egy-két órácska neki is kijár, nem?
- Persze, tudom. - De, hogy valóban tudja-e az már kétséges: lehetséges, hogy Wesley fejében ez a két szó teljesen egyenértékű, lehet, hogy annyira elvakítja a düh, a csalódottság és a meglepődöttség, hogy képtelen józanul gondolkozni és az agya átváltott valamilyen kódrendszer használatára - ha te ezt mondod, ő meg lesz győződve róla, hogy valami mást mondtál.
Felsóhajt ahogyan hozzáérsz, hirtelen ez tűnik az egyetlen igaz dolognak az életében, elvégre éppen megkerülték, éppen nekiestek az egojának, a hitének és mindennek amiben eddig olyan nagyon bizonyos volt, mi van akkor, ha a klán mégsem egy olyan összetartó valami, amilyennek eddig hitte? Mi van akkor, ha nem csak az anyja, hanem más tagok is benne voltak? Ha mögötte szervezkedtek? Ha megpróbálják majd kiiktatni őt is? Mi van akkor, ha kiderül, hogy igazából a fontos bábuk helyett ő is csak egy gyalog a sakktáblán?
- Tudod mit? Igazad van. Szüksége van egy fürdőre és egy pohár italra, de csak egyre. Nem engedhetem most meg magamnak, hogy az alkohol eltompítson. Tűpontos tervet kell kieszelnem. - A kezedre fekteti a saját tenyerét, arra amelyik a térde fölött pihen, hogy rászorítson: látod jó páros vagytok, Wesley szerint legalábbis tökéletes. Kár, hogy sosem vonzott igazán, hogy vadász légy, pedig akkor verhetetlenek lennétek.
BANG BANG || <3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Vas. Ápr. 18, 2021 6:32 pm

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  
poison too


- Már hogyne tudnál - jelenti ki kategorikusan, keményen, mintha más opció szóba sem jöhetne, és hidd el, nem is jöhet szóba. Olyan nincs, hogy egy, vagy két nap múlva te ne szedd össze magad annyira, hogy tudj uralkodni a haragodon. Két nap szerinte pont elég arra, hogy vegyél egy hideg zuhanyt, igyál még pár pohárral, aludj egy jót, aztán ha még mindig nem bírsz magaddal, levezess némi feszültséget az ágyban. Nem vetne meg, ha szükséged lenne arra a két napra, hogy egyenesbe kerülj magaddal, azt viszont nagyon is minősíthetetlennek gondolná, ha két (jó, akár három!) nap múlva ne tennéd túl magad rajta.
Ez a dolgod, és ez a szereped. Ő is kiválóan teszi a saját dolgát és játssza a saját szerepét, az a minimum, hogy te is így teszel.
- Én azt mondtam, számon kell kérned, nem azt, hogy ki kell iktatnod - most már vigyáznia kell, hogy ne éreztesse veled, mit gondol erről a kiszólásról, arról, hogy a szájába akarod adni azt a gondolatot, ami bizonyára benned született, mert hogy ő semmi ilyesmit nem javasolt. De ismer már, sejti, hogy az lenne igazán kedvedre most, ha magára vállalná az igazi ördög szerepét, ha azt mondhatnád, ő mérgezte meg a gondolataidat, ha az övé lenne minden felelősség azért, amit eztán teszel, de ő inkább azt az utat választja, hogy nem sürget semmiféle döntéshozatallal.
Ha meg akarod ölni az anyádat, hát öld meg, mit bánja ő, még akár támogat is, ha ezt akarod, de azt feleslegesen várod, hogy majd ő lesz egyben az ötletgazda és a bűnbak. Ahhoz minimum téged kellett volna bántania, vagy mi több, őt.
Ő is pont úgy mustrál téged, ahogy te őt, aztán feltérdel, hogy kedveskedve felnyúlhasson az arcodhoz, másik kezével megtámaszkodik a térded felett - Talán tényleg pihenned kéne egy kicsit. Megérdemled. Még egy italt? Vagy vennél egy jó fürdőt?

<3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Kedd Ápr. 13, 2021 2:59 pm

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous
actions to break it

Issza a szavaid, most legalábbis úgy gondolja, hogy kettőtök közül te tudsz józanabbul gondolkozni, hogy racionálisabb meglátásod van az egész helyzettel kapcsolatban, mint neki: Wesley legalábbis megtanulta már, hogy érzelemtől túlfűtött helyzetekben muszáj háttérbe szorulnia hiszen nem lehet egyszerre vadász és érintett a témában. Az előbbihez távolról kellene szemlélnie a helyzetet, az utóbbi pedig kizárja az előbbi lehetőségét. Mégis hogyan tudna most bármit ésszerűen végig gondolni, amikor éppen lefegyverezték? Nem, nem is lefegyverezték, hanem kritikus sebzést ejtettek a páncélján. Össze kell szednie magát, de ez nem fog egyik pillanatról a másikra megtörténni. Aludnia kell rá egyet, találkoznia kell Zach-kel, meg kell tudnia, hogy minden rendben van-e vele, hogy jól van-e, ki kell kérdeznie a részletekről.
- Én nem tudom, nem tudom, hogy elé tudnék-e állni. - Megrázza a fejét és ahogyan lepillant rád nem téged lát, hanem az anyját bár vonásai eltorzulnak a Wesley fejében kialakult vörös ködtől, alig ismeri meg, fogalma sincsen arról, hogy ki az a nő és tart tőle, hogyha ma útnak indulna, vagy holnap vagy esetleg holnapután, akkor nem tudna megszólalni. Mindig hidegvérrel, átgondoltan áll oda helyzetekhez most mégis biztos abban, hogy elhamarkodottan cselekedne. - Hogy nem fojtanám-e meg a két kezemmel. - Nem tudja, hogy mit csinálna az anyjával, ha most találkoznának, csak abban  biztos, hogy valószínűleg később megbánná azt a gyors találkozást.
- Tessék? - Azt hiszi nem hallott jól, elvégre eddig egyszer sem jutott eszébe ez a gondolat, az anyjára mindig is erős támaszként gondolt mintsem vetélytársra, de most ahogyan felvezeted ezt a gondolatot - és nem tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki - megfordul a fejében, hogy talán igazad van. - Úgy gondolod, hogy ki kellene iktatnom? - Mert ha te mondod ki, akkor mégis csak egyszerűbb lesz rád haragudni, mint saját magára.
BANG BANG || <3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Pént. Ápr. 02, 2021 9:44 pm

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  
poison too


Nem nagyon szokott sokat gondolni a családodra. Anyádra legalábbis semmiképp, amíg nem akar beleszólni a kapcsolatotokba, nem mondja azt, hogy ő nem megfelelő neked, nincs oka negatív színben látni, de azért nem is az a lány, aki különösebben a kedvére akarna tenni. Ha mondjuk valaha azt éreztetted volna vele, hogy ezt várod tőle, könnyűszerrel vált volna olyan lánnyá, de nem látta szükségét. Hát csak annyira volt kedves és behízelgő, hogy ne gondold, neki fontosabb a családod jó véleménye, mint a te véleményed, és hát tudjátok mindketten, ez nálad kényes egyensúly, hogy véletlenül se érezd fenyegetve azt az első helyet a listán...
Most ez igazán szerencsés, ha kedvelné anyádat, bizonyára nehezebb lenne azt mondania, amit mondott, nehezebb lenne objektív, rideg logikával szemlélni a helyzetet, de így egyáltalán nem okoz neki problémát. Ahogy az sem fog neki álmatlan éjszakákat okozni, ha neked most muszáj lesz a saját anyád ellen fordulnod. Nem te választottad ezeket a kártyákat, ezt osztotta nektek a drága mama.
Udvariasan csóválja a fejét - hihetetlen, valóban arcátlan és nem, igazából ő sem tudja elhinni, hogy ez történik, és igazán sajnálja, hogy neked át kell ezt élned. Ezt játssza, valójában azt gondolja, amilyen vétkes az ő családja, amelyet a kezdetekben úgy titkolt előled, annyira eszelős a tied is, épp csak szervezettebb, épp csak van céljuk és jól begyakorolt munkájuk, de azért semmiképp sem normálisak. És ő bármit kinéz bárkiből, mindig a legrosszabbra, a leggyarlóbbra számít, nem ütközik meg különösebben azon, hogy anyád képes lenne megölni a saját gyerekét, hanem pontosan átlátja, hogy ez az egész bizonyára jól megfontolt cselekedet volt és bizonyára oka is van - Meg kell tudnod, miért csinálta. Ilyesmit nem csinálnak az emberek csak úgy - erősíti meg a bizonyára ki nem mondott gondolataidat, elfogadja, hogy akkor egyelőre az anyádra kell koncentrálni, nem pedig arra, hogy mi is van az öcséddel, pedig azért lehet, hogy ez fontosabb lenne. Attól függően persze, mit akarsz valójában, de az az érzése, nem csak az akaszt ki, hogy anyád megkerült, hanem az is, hogy az öcséd életben lehet, de majdnem tényleg meghalt...
- Mi tudunk magunkra vigyázni. És bizonyára nem lenne olyan egyszerű másokat ellened fordítania, nem igaz? - legalábbis reméli, a végén még kiderülne, hogy nem tudsz rá úgy vigyázni, mint ahogy eddig gondolta, és akkor elég csalódott lenne.

<3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Csüt. Ápr. 01, 2021 11:44 am

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous
actions to break it

Rád pillant ahogyan elé térdelsz, igazából képtelen lenne másra koncentrálni vagy figyelni meg aztán most amúgy sem rád dühös, nem téged akar büntetni, nem tőled akar elvenni pillanatokat és ha még rád is vetíteni ki a dühét - egy másodpercre, egy futó, gyenge másodpercre elgondolkozik ezen - akkor sem lenne sokkal könnyebb a számára. Elvégre hiába próbálja at képzelni, hogy te az anyja vagy,  nem talál köztetek semmi hasonlót, főleg nem most amikor így támogatod, amikor a hangod ilyen lágyan kéredzkedik hozzá, amikor ténylegesen itt vagy mellette. Ha lenne most idegzete ezen gondolkozni, akkor biztosan megdicsérné magát, elvégre jól választott, mert a végső órán azért mégis csak itt vagy vele, nem játszod a kérlelhetetlen vagy az elérhetetlent, nem sóhajtasz rá, hogy ehhez most nincs türelmed, van jobb dolgod.
Megnyugvást okoz neki, hogy itt vagy, hogy nem hagyod magára ebben a helyzetben, pedig megtehetnéd hiszen bizonyos dolgokban idegenként kezel, a munkájába, a családja bizniszébe sem avatott be igazán, éppen csak felszínesen hagyta, hogy betekintést nyerj, éppen csak annyit mutatott amennyire szükséged volt.
Nem szűkül össze a pillantása, nem méreget, nem feltételezi azt, hogy ármánykodni próbálsz, hogy az anyja ellen uszítod, mert pontosan azt mondod, amit tőled szeretne hallani. Amit szükséges hallania.
- Én irányítom a washingtoni vadászokat. Tudnom kellett volna róla. - Egyezik bele helyeslően. - Nem kellett volna megkerülnie, hogy merészelt egyáltalán megkerülni? - Nem tudja, hogy vár-e egyáltalán választ a kérdéseire, vagy hogy hangosan kimondta-e ezeket a szavakat. A világ kicsúszik a lába alól és ahogyan egyre inkább józanodik ki a sokk alól, egyre inkább úgy érzi, hogy minden darabokra hullik. - El tudod ezt hinni? El tudod hinni, hogy az egészet megtervezte, hogy... Jézusom Connie. - Megilletődik, mintha kisgyerek lenne. - A nő minden bizonnyal közveszélyes. Mi van ha legközelebb engem akar megölni, vagy TÉGED? -
BANG BANG || <3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Pént. Márc. 26, 2021 9:44 pm

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  
poison too


Megvan az előnye annak, hogy nem áll olyan közel a családodhoz, az ügyeitektől meg talán szándékosan is távol tartod. Persze, ismeri őket, ismerik őt, talán még elmondtad nekik a származását is, de nem tudja eldönteni és sosem kérdezett meg, hogy inkább megtartottad-e magadnak, mert az azt mondaná róla, hogy ennyire érdekli a dolog és érdekli mások véleménye, pedig nagyon szeret úgy csinálni, mintha az ilyesmi róla leperegne. És persze, tudja, mit csináltok, úgy nagyjából, de sosem üti bele az orrát semmibe, amiről úgy érzi, nem kell ő oda. Távol álljon tőle, hogy beleszóljon abba,  mit csinálsz és hogyan, könnyűszívvel megadja neked a tévhitet, milyen igazi férfi vagy a létezésed minden egyes pillanatában.
Ad ez nektek valami kellemes egyensúlyt, ahol nem kell versengenetek egymással, és ő nem is akar versengeni veled, tőled más dolgokat vár el, amit bizonyára csak így kaphat meg.
Na de most? Most olyan, mintha azt várnád tőle, vegye fel az evezőt ő, evezzen egy kicsit helyetted. Nincs ezzel semmi baj, bírja ő erővel, ennyire már ismered, gondolhatod. Inkább az a gond, hogy ezzel felrúgjátok a saját magatok teremtette egyensúlyt - még akkor sem léphet át egy határt, ha könyörögsz neki, mert mi lenne akkor veletek? Van benne emiatt némi feszült bosszankodás, de mint mindig, épp elég sokat gondol magáról ahhoz, hogy ne csak tétlenül széttárja a kezeit, hanem csináljon is valamit.
Letérdel eléd, félig visszaül a sarkára, úgy könyököl fel a térdedre, felfekteti rád mindkét alkarját, úgy hajtja az öledbe a fejét - mintha attól, hogy látványosan, fizikálisan alád helyezi magát, elfogadhatóbb lenne, ha kimondja, szerinte mit kellene csinálnod és hogyan oldd meg ezt - Szerintem felelősségre kell vonnod anyádat. Mégis csak a hátad mögé ment, mégis csak helyetted hozott meg döntéseket. Nem kellene hagynod - duruzsolja puha határozottsággal, óvatosan, kedveskedve keresi a pillantásodat, mintha egyszerre csepegtetne beléd mérget és kérne elnézést azért, mert nem tehet mást - És persze... az öcséd. Anyád vajon tudta, hogy él, hogy egy üres koporsót temet el? Biztos, hogy az öcséd volt az? Meg kellene kerestetned. Főleg, ha ő az és főleg, ha nem akarod, hogy baja essen...

<3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Pént. Márc. 26, 2021 9:15 pm

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous
actions to break it

Rád hagyja magát, idomul hozzád, átadja a stafétát persze csakis szándékosan, elvégre titkos paktum az közöttetek egy meg nem kötött szerződés, hogy ha ő kiesik az irányító szerepből, akkor neked KELL átvenned a helyét, neked KELL az életeteket a rendes mederbe terelni, neked kell mindent lemenedzselni, végig vezetni és átgondolni: sosem beszéltetek még erről elvégre Wesley sosem gondolt arra, hogy valaha is szükséges lesz erről beszélni, elvégre egyszer már meghalt az öccse és azt is túlélte, mégis mi történhetett volna ami miatt át kell adnia az irányítást neked?
És most mégis megtörtént amiről azt hitte sosem fog megtörténni: annyira hazavágja az anyja árulása, hogy a feje teljesen kiürül, nem tud gondolkozni, a szavak csak fel-felvillannak a fejében lassan ismétlődve- átverték, kihagyták és meg akarták ölni az öccsét.
Nem is szól semmit csak hagyja, hogy magával húzd, gondolkodás nélkül követ, megbízik benned, elvégre kiben bízhatna ilyen helyzetben, ha nem benned? Úgyhogy szokásától eltérően teljesen rád hagyatkozik és meglepően tapasztalja, hogy nem is olyan testidegen érzés átadni a vezető ülést.
Hagyja, hogy lenyomd a fotelbe, valahol belül tudja, hogy össze kellene szednie magát, hogy nem szabadna ennyire megtörnie, hogy most kellene leginkább összpontosítania, kihúznia magát és visszavágni.
- De mindig tudni szoktam, hogy mi legyen a következő lépés. - Vallja be egészen csendesen, egészen megtörve, egészen szégyenlősen. - Most viszont ötletem sincs, még csak halványan sem körvonalazódik bennem, hogy mit kellene tennünk. Tennem. - Egy húzásra ledönti az italt a poharából: égeti a torkát és a gyomrát is. Aztán rád néz - Sosem szoktam így érezni. És utálom, hogy most ez van bennem. Egyszerűen nem látok tisztán. Nem látom át. - Tőled várja, hogy mondj valamit, hogy nyugtasd meg vagy tüzeld tovább, hogy dönts helyette vagy hozz ítéletet, ha másra nem lenne jó, később legalább okolhatna téged maga helyett.
BANG BANG || <3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szer. Márc. 24, 2021 9:12 pm

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  
poison too


Nem tudod?
Alig egy villanás, alig egy pislantás erejéig ugrik felfele a szemöldöke. Mármint, ez bizonyára olyasmi, amiben egyébként sem hagynád beleszólni, csak azt reméli, nem arra mondod ezt, hogy hirtelen nem tudod eldönteni, akkor most az öcséd él-e, vagy halott, mert azért ez kurvára nem mindegy. Ha nem tudod, mit akarsz csinálni, az egy másik dolog.
Többnyire persze úgy gondolja, pont tudod, mit akarsz csinálni, vagy legalábbis is remekül teszel úgy, mintha mindig tudnád. Nem nagyon volt még erre példa, hogy így gyere haza, így nézz rá, és noha sajnál - miért ne sajnálna? Mindenkinek lehet rossz napja, mindenki megérdemel néha egy kis sajnálatot. -, valahol a lelke mélyén most nyújtózkodik nagyokat egy elégedett macska. Nem azért, mert most nehéz és szar neked. Hanem mert láthatóan szükséged van rá. A kapcsolatotok ezen pontján kevés dolog töltené el nagyobb elégedettséggel, még ha a körülmények kellemetlenek is.
Fogalmad sincs? Nem baj. Majd lesz. Rajta nem fog múlni.
- Akkor gyere, töltök neked egy italt - mondja hát egyszerűen, a tiédnél jelentősen rövidebb reakcióidővel, ennek ellenére nem siettet, csak magával húz a nappaliba, odaterelget az egyik fotelba, még le is nyom rá, ha magadtól nem hajlana a térded, aztán odalép a bárszekrényhez, hogy töltsön neked valami rövidet, amit szeretsz.
Pohárral a kezében lép vissza hozzád, megáll előtted, a kezedbe nyomja az italt, kezdetnek ez is megteszi, ha valamire, hát erre minimum szükséged van - Nem baj, ha nem tudod. Nem muszáj ma kitalálnod, vagy akár holnap. De megoldjuk - mint mindent, mert ha ti nem tudjátok megoldani, mégis ki tudná?

<3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Hétf. Márc. 22, 2021 4:14 pm

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous
actions to break it

Belőled építkezik vagy hát megpróbál belőled építkezni, a nyugalmadból, a pillantásodból, abból ahogyan az arcát cirógatod; a szemeidbe néz, kapaszkodók után kutat pedig sosem gondolta volna, hogy valaha is szüksége lesz erre a támogatásra. Elvégre végig menedzselte az életét saját magára támaszkodva, másokon áttaposva vagy átmászva, mások gyengeségét kihasználva most mégis úgy kapaszkodik beléd, mintha most kettőtök helyett is elbírhatnád ezt a terhet: bárcsak áttolhatná rád ezt a terhet, bárcsak mondhatná azt, hogy hozd most ezt te helyre, mert ez az egész olyan váratlanul érte és annyira nagyon belefáradt, hogy egyszerűen csak fogná magát és úgy tenne, mintha el sem jutott volna hozzá a hír.
Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, Wesley számára egészen biztosan nem az: Ő a vadászklán washingtoni feje, NEKI elméletben mindenről tudnia kellene ez az egész mégis olyan váratlanul érte, mint egy jól időzített pofon. És aztán ha nem lenne elég az, hogy megalázták a pozíciójában - méghozzá a saját ANYJA hagyta teljesen figyelmen kívül - nemcsak holmi jött-ment idegen tagokat akart levadászni a háta mögött, hanem egyenesen az öccsét és habár Wesleynek meg van a maga véleménye Zachről, azért ezt mégis személyes sértésnek veszi.
A kérdésed is csak olyan ímmel-ámmal jut el a tudatáig, szinte fel sem fogja a valódi jelentésértékét, az agya képtelen feldolgozni az információt, hogy az öccsét amúgy is halottnak hittétek.
Pedig meggyászolta.
Pedig nem mondott rá ezer éve semmi rosszat.
Pedig meg sem agyalta évek óta de mennyiszer, mennyiszer, mennyiszer szeretet volna.
Úgyhogy most szólni sem tud igazán, ez az információmennyiség egyszerűen kisülést eredményez az agyában:
bambán pislog feléd, reakcióideje borzasztóvá válik és csakis tőled vár megoldást.- Nem tudom Connie, fogalmam sincs. - Vallja be egészen halkan, egészen megtörve és egészen megalázva, vele SOSEM fordult még elő ehhez hasonló.

BANG BANG || <3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Csüt. Márc. 11, 2021 9:46 pm

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  
poison too


Ahogy megcsókolod a kezét, ő a másikkal felnyúl, megcirógatja az arcéledet, egészen közel lép hozzád, bizalmasan, türelmesen, várakozva, hogy nyugodtan, csak tessék, zúdítsd ki, aminek jönnie kell, neki úgysem árt, nektek úgysem árt, mert ha már eddig eljöttetek együtt, akkor azért elég komoly dolognak kellene történnie, ami éket verhetne közétek.
A családod ügyei talán nem foglalkoztatják különösebben, de ilyenkor, amikor láthatóan valami nagyon felzaklat, valami bánt, akkor azért mégis. Mert ha téged bántanak, akkor őt is bántják, ha téged kibillenteken, akkor a közös életeteket is kibillentik, és kevés dolgot utál jobban, mintha mások belemásznak az életébe, amit ő teremtett magának, jelen esetben és egy ideje már veled. Az nem úgy van, hogy ebbe csak úgy bele lehet trappolni. Ebben csak neked és neki van jogotok törni és zúzni, ha okotok van rá, másnak nem.
Figyelmesen néz fel rád, képes az egész arcát úgy huzalozni, hogy ösztönből érezd, egészen nyugodtan azt és úgy mondasz el neki, ahogy te szeretnéd, és nem is tükrözi le a haragodat egészen addig, amíg fel nem fogja - részben -, hogy mi is a haragod oka. Akkor azért ráncolni kezdi a homlokát, először értetlenül, aztán egy kicsit dühösen, de csak annyira, amennyire ilyen dolgok hallatán illik felháborodni, de közben azért persze biztosan tudod te is, hogy a történetnek nem az az egyetlen meredek pontja, amit elmondasz. Hanem hogy a halottakat... nos, a halottakat azért elég nehéz újra megölni, nem?
- Mármint te most azt mondod... hogy az öcsédet, akit eddig halottnak gondoltunk? - jó, hát lehet, hogy nem ez lenne a lényeg, elvégre te ennél a pontnál a jelek szerint egy kicsit sem ragadsz le, de így nyilván nem várhatod tőle, hogy tökéletesen megértse, mi is itt a gond. Az a szerencséd, hogy bizonyára tudod, előbb akar meghallgatni, itt lenni neked, semhogy számon kérje rajtad, vajon miféle titkokat tartottál meg magadnak a testvéreddel kapcsolatban... de azért figyel, ne félj. Hangosan felszusszan, az értelmes kérdés az lenne, akkor most nem kellene-e segítenetek az öcsédnek, de ti nem egészen így működtök, neki most veled kell foglalkoznia, nem az öcséddel, bármi is legyen vele - Úgy értem... sajnálom. Mit akarsz csinálni?

<3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Csüt. Márc. 11, 2021 8:41 pm

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous
actions to break it

Hazudna ha azt állítaná, hogy rögtön lehiggad amint kiejted a nevét, de azért lényegesen visszább vesz: kicsit ráébred arra, hogy nem vetkőzhet ki abból a szerepből amiben előtted tetszeleg, hiszen te nem ismered azt, aki egykor volt, azt a tomboló, vad, állat Wesleyt aki fiatalkorában volt, akinek tényleg arra volt szüksége, hogy valami bokszzsákon vezesse le a dühét előtted mégsem akart sohasem így tetszelegni: olyan szerepet öltött magára, amivel egy kicsit jobbnak láthatod, amitől egy kicsit jobban kedvelheted, ami mellett majd jobban biztonságban érzed magad, mint amellett a férfi mellett éreznéd aki mindig agresszív, mindig dühös és mindig üt. Persze segít rajta az, hogy megszólítod, legalább képes rád fókuszálni, a vörös köd am leszállt az agyára, most egy kicsit felenged, kicsit kevésbé vörös és kicsit kevésbé ködös. Úgyhogy rád pillant, de azért nem tudja teljesen eltűntetni a dühét, ebben sosem volt igazán jó, te valahogyan túl hamar ismerted ki vagy éppenséggel túlságosan ráálltál arra a röppályára amin kering, a legtöbb esetben képtelen téged tévútra vezetni bár az is igaz, hogy szinte sosem akar igazán megtéveszteni.
Sosem érezte azt, hogy igazán ennyire nagyon szüksége lenne rád: persze mindig is tudta, hogy szüksége van valakire és az a valaki éppenséggel te vagy, de eddig mindig azt gondolta, hogy a tökéletes élete tökéletes kelléke vagy. Most persze rádöbben, hogy valahogyan máshogy is szüksége van rád és hogy talán te lehetsz az egyetlen most, aki csillapíthat mérhetetlen dühén. Így hát nem húzza el a kezét, sőt, inkább a másik tenyerével is a tied után nyúl, hogy ujjait a kézfejedre kulcsolja, a szájához húzza, rá csókol mielőtt újból rád pillantana, dühös, még mindig annyira dühös de rád néz ahogyan megkéred, vadul villogó tekintettel. - Az anyám. - Undorodik a szótól, undorodik hirtelen mindentől ami ahhoz a nőhöz köti. - Az az álszent, kiélt... - Vesz egy mély levegőt, nem igazán szokott káromkodni, nem igazán szokott így kivetkőzni magából. - Majdnem kinyíratta az öcsémet. - Hitetlenkedve rázza meg a fejét. - A saját fiát. - Egy hosszú másodpercre belegondol abba, hogy vajon az anyja őt is megpróbálja-e majd kiiktatni, ha úgy hozza az élet.

BANG BANG || <3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Csüt. Márc. 11, 2021 6:28 pm

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  
poison too


Lefordított kijelzővel teszi a telefont a cipős szekrény tetejére, nagyjából pont akkor, amikor úgy döntesz, a lakás falán éled ki a dühödet. Nem mintha ettől boldog lenne, de nézzük a dolog jobb oldalát, ennél éppenséggel rosszabb célpontokat is találhatnál, de egy pillanatig azért arra gondol, hogy most fel kell vennie teendői listájára azt is, hogy ezt megcsináltassa, mert hát nyilván nem te fogod elintézni.
Össze mégsem rezzen különösebben, egy ideje már nem nagyon tudod megijeszteni, vagy ki tudja... talán soha nem tudtad igazán megijeszteni, ha tartott is a reakciódtól bármire, az nem kimondott félelem volt, vagyis nem tőled való félelem, inkább attól, hogy esetleg a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt ő szeretné.
- Wes - mondja ki a nevedet egészen higgadtan - elvégre miért ne lenne higgadt, ha van valami, amire mindketten számíthattatok az elmúlt időszakban, az az ő pikírt nyugalma, a minden helyzetben higgadt gondolkodása, az olykor bosszantó közönye, amit persze még épp időben tud átalakítani olyasvalamivé, ami számodra is megnyugtató. A jelenléte, a megbízhatósága, a gyakorlatiassága. Meg persze az, hogy bármikor lelkesen adja alád a lovat, simogatja az egódat, ha arra van szükséged.
Most már oda is lép hozzád, jobbjával a bal kezed csuklóját kapja el, nem tart ugyan ténylegesen vissza semmitől, elvégre két mozdulattal rázhatnád le magadról az ujjait, ha akarnád, épp csak úgy fog, mintha nem akarná, hogy nagyobb kárt tegyél magadban.
- Légy szíves nézz rám. Ki akart kiiktatni kit...? - az együtt töltött éveitek alatt már kialakított egyfajta rutint magának az ilyen esetekre. Már nem azokra, amikor idegbeteg vagy (amúgy azokra is), hanem azokra, amikor "családi ügyek" merülnek fel. Jól el tudja dönteni, mikor nem érdemes rákérdeznie valamire és mikor akarsz beszélni róla, összességében pedig azért már épp eleget tud a családi dolgaitokról. Mindent azért nem, talán nem is akarna soha tudni mindent. Addig amíg őt nem érintik ezek a dolgok, felőle bármelyik Krakowski azt csinál, amit akar, de azért amikor így jössz haza, akkor lehet, hogy mégis csak szeretné tudni. Meg amúgy is... a jelek szerint most beszélned kell róla, segíteni meg úgyis csak akkor tud, ha elmondod, mi a baj.
Vagy elmondod, mire van szükséged tőle. De azért nagyon szívesen ki is találja.

<3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Csüt. Márc. 11, 2021 3:03 pm

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous
actions to break it

Rád pillant meg a kezedben tartott telefonra és azon kapja magát, hogy egyáltalán nem érdekli az, hogy kivel beszélsz vagy éppenséggel miről társalogtok, pedig az esetek többségében azért szereti tudni, hogy mi van veled, hogy milyen napod volt vagy éppen milyen gondok gyötörnek, de most nem akar és nem is tud arra koncentrálni, hogy veled mi van. Amúgy is magát szokta előtérbe helyezni ha arról van szó és hát most mindenképpen arról van szó, hogy szüksége van a támogatásra, a buzdításra, hogy valaki igazat adjon neki és helyeseljen: végülis ki lehetne erre alkalmasabb nálad?
Nagyjából türelmesen várja meg, hogy befejezd azt a kis csevelyt amit éppen lefolytatsz a vonal túlsó felén lévő személlyel: éppen csal meg-megremeg az idegtől, felbőszült bika módjára fújtat, a kezét tördeli éppenséggel baromi nagy szüksége lenne arra, hogy valakit megverhessen, hogy valamit püfölhessen - hirtelen úgy érzi magát mint sok évvel ezelőtt, amikor a dühét csak a ringben tudta kiadni, amikor csak akkor engedett fel amikor betörte a másik orrát, eltörte z arccsontját, vér tapadt a kezéhez és sajogtaj az ujjpercei.
Most kifejezetten szüksége van rád arra, hogy megnyugtasd vagy feltüzeld, hogy csinálj valamit amitől jobban lesz, lehetőleg erősítsd meg a saját gondolataiban, hogy tényleg igaza van, tényleg jogos minden dühe, tényleg, tényleg, tényleg meg kellene vernie valakit.
Vesz még egy mély levegőt, hogy ha lehet ezalkalommal ne veled kezdjen el acsarkodni, hogy ne rajtad akarja levezetni minden dühét.
- Az a hülye kurva megpróbálta kinyírni. - Szisszen fel türelmetlenül. - Fogta magát és egyszerűen ki akarta iktatni. - Hitetlenkedve üt egyet az előszoba falába - bele is sajdul az ökle oldala éppen csak ez nem hűti le, inkább még jobban feltüzeli.
BANG BANG || <3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szer. Márc. 10, 2021 9:40 pm

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  
poison too


Fülén a telefonnal támasztja a konyhapultot, és bár figyel a vonal túlsó végén a felettesére, azért még így is hallja, ahogy szöszölni kezdesz odakinn a kulccsal, majd némi ajtórángatás után be is jössz, halk finomsággal kopognak a körmei a márványon, egyik lábáról áthelyezi a súlyát a másikra, várja, hogy felbukkanj az ajtóban, de aztán nem teszed, helyette csak a hangod jön.
- Persze, mindenképpen szólok neki róla, még megírom ma az e-mailt. Holnap pedig elkezdjük felkészíteni a tanúkat? Hányra jönnek? - ellöki magát a pulttól, ha már kérdezed, és éppen nem tud verbálisan válaszolni, hát akkor eléd sétál az előszobába, kidugja a fejét az ajtón, megtámaszkodik a félfán, mosolyogva integet neked, épp csak megbillentve feléd a másik, a telefont tartó kezét is.
Csak azért nem teszi le rögtön, mert nem illene, meg egyébként is, elsőre nem észleli azt, amit másodjára igen, amit talán már a hangodból is kihallott volna, ha közben nem valaki más hangjára figyelne félig, de most, hogy rád néz, azonnal összeszaladnak kicsit a szemöldökei, és eltűnteti a mosolyát. Mostanra azért már elég jól ismer - nem áltatja magát, mostanra te is jobban ismered már őt, sajnos, vagy nem sajnos -, és bár sokszor hagyja, hogy úgy csinálj, rejtegeted a frusztráltságodat, vagy haragodat, jól bevált módszerekkel, észrevétlenül próbálja feloldani benned őket, hogy csak sejtsd, ne pedig az orrod alá dörgölje, hogy pontosan tudja, hogy érzed magadat, azért olyan kimondottan nagyon nem szokott haragosnak látni. Vagy legalábbis... nem annyira, mint most, most van valami baljós benned, minden végtagod természetellenesen feszes és feszeng, a nyakadon kirajzolódik egy ér, de ha mindez nem lenne elég árulkodó, hát a tekinteted biztosan az.
- Jó. Igen, igen, hogyne. Szia, Val - a beszélgetés végére már lehet, hogy annyira nem is figyel, mint kellett volna, de egy pillanat alatt kierőszakoltad minden figyelmét. Kinyomja a hívást, aggodalmas és fürkész pillantással méricskél, valami láthatatlanul óvatosságra inti, hogy nem repül azonnal a nyakadba, csak félrebiccenti a fejét, és egészen komolyan teszi fel a kérdést - Mi a baj? - mert ez most még sem olyannak tűnik, amit egy kis kedveskedéssel rögvest megoldhat.

<3

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szer. Márc. 10, 2021 9:19 pm

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous
actions to break it

Dühös, nagyon-nagyon dühös, dühösebb, mint amilyen valaha is volt és csalódott, roppant mód csalódott ezt pedig Wesley sosem kezelte igazán jól: három emberrel üvöltött miután leparkolt az utcában, két gyereket elzavart máshova labdázni, a kulccsal alig talált be a zárba úgy remegett a keze, miután bele is talált rángatnia kellett a kilincset, hogy kinyíljon az ajtó. Persze próbál lenyugodni, hiszen talán még sosem láttad ennyire dühösnek, ennyire kivetkőzve önmagából és talán nem is szeretné, hogy így lásd: még Wesley is tisztában van azzal, hogy dúvadként viselkedik, mélybarna szemei még barnábbá válnak és szó szerint FEL TUDNA ROBBANNI.
Vesz egy mély levegőt - kibújik a cipőjéből, leveszi a kabátját és felakasztja a fogasra, a kulcsot beteszi abba a kis tartóba a cipősszekrény tetején - majd hangosan kiereszti.
Megfeszül az állkapcsa.
Ökölbe szorul a keze.
Alig bírja visszafogni magát, hogy ne üssön ököllel a falba, az ajtóba vagy bármilyen olyan felületbe, amit eltalál: csak ütné, ütné és ütné a falat míg a kézcsontjai szilánkosra nem törnek, míg a saját vérétől nem lesz rosszul, míg van mit ütni. Míg bírja szusszal. Míg úgy nem érzi, hogy megszabadul ettől a tehertől, ettől a rosszérzéstől, ettől a gyűlölettől ami most beette magát a bőre alá. Belebújt, felvette őt álarcnak és kihasználja.
- Connie? - Szólít meg dühtől remegős, reszelős hangon. - Itthon vagy? - Nem tudja, hogy szeretné-e, hogy itthon legyél vagy inkább arra vágyna, hogy ne. Dühöngeni akar, de előtted mégis hogyan vetkőzhetne ki önmagából?
BANG BANG || <3

Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom

Elküldésének ideje --
Vissza az elejére Go down
 
Connie & Wesley
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Connie & Wesley
» connie & thalia
» Kalina & Wesley
» Zahra & Wesley
» abel & wesley

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Archivált játékok-
Ugrás: