Éppen újra kopogni akar, amikor végre kinyitod az ajtót és a nyakába borulsz, szó szerint, ő pedig elkap és megölel - vagyis hát inkább csak próbálná, mert mire a karjait köréd fonná Te már ott sem vagy. Ott hagyod a bejárati ajtóban, és eltűnsz egy másik mögött, hallja a wc deszka csapódását, aztán azt a félre nem ismerhető öklendezést, és gyorsan becsukja az ajtót maga mögött, ledobja a kabátját, lerúgja a cipőjét és mindent csak úgy otthagy, utánad megy, és gyengéden összefogja a hajadat. Nem szoktál hányni - khm… - Yura mégis rutinosan cselekszik, szabad kezét a hátadra simítja, amíg kiadsz magadból mindent, amit a gyomrod nem bírt el.

Nem kezdi el magyarázni, mit keres itt, egyelőre fontosabb, hogy jobban legyél. Ezzel amúgy is időt nyert magának, hogy még egyszer átgondolja, miként vezesse fel a dolgokat. Hivatalosan a szüleitek küldték utánad, nem hivatalosan ő maga akart jönni. A miértet biztos nem fogja az orrodra kötni, bármennyire is vagytok jó testvérek, igaz, ha tudnád a valódi okokat, már nem tartanád jó testvérnek, ebben egészen biztos.

- Jól vagy? - kérdezi aztán, amikor már megnyugodtál és felsegített a kagyló mellől. A hajadat néhány csavarással tartja egyben, amíg megmosod az arcodat, és teret hagy neked, hogy összeszedhesd magad. Az ajtófélfának támaszkodik, úgy figyel téged. Akárhogy is, hiányoztál neki, mégis csak a nővére vagy, és ha a vőlegényeddel való afférját nem számolja, akkor igenis jó a kapcsolatotok. Kész szerencse, hogy a nevelésetek is hasonló, így aztán könnyedén viselkedik úgy, mintha mi sem történt volna.

Alig várta, hogy landoljon a gép New Yorkba, hogy aztán nem is érdekli hogyan és milyen módon, de eljusson Washington D.C.-be, ahol éppen voltál; hiszen érted jött Nastya! Érted, és hogy hazavigyen épségben, mert még a szüleitek is belátták, hogyha valaki, akkor az öcséd talán hatással lesz rád, ellentétben velük, akikre semmilyen körülmények között nem hallgatnál. Milyen szép és édes, és mennyire Yurára vallana ez az önfeláldozó tett… ja, nem. Még Te sem egészen vagy képben, hogy a kedves öcséd, nem annyira csupaszív jóság, mint ahogy mindenki hiszi róla és hangoztatja egész Moszkvában és Szentpétervárott. Arról meg különösen nincs információd - Yurij kurva nagy szerencsénére -, valójában nem miattad érkezett most az Egyesült Államok ezen kis városkájába, amely bejárta a világot. Nem kedvesem, ő sok mindenért jött, de nem azért, hogy téged összeszedjen és megmentse  a szüleitek által ostobaságnak tekintett ügy miatt. Hazareptethetne, ő meg maradhatna itt, elhitetve mindenkivel, még veled is, drága Nastya, hogy a Te egyedüli érdekeidet nézte, miközben hazaküldött Oroszországba. De a valóság akkor is az volna, ami: Ilyáért volt itt, meg a vőlegényed kemény… khm, szóval Ilusért jött, hiába is küldték emiatt vele Oleget. Utóbbi sráccal semmi baja nem volt, de most csak problémát jelentett neki, amit valahogy le kellett sepernie az asztalról, a lehető legnagyobb csendben. És ez végül egy kis ideig sikerült is. A taxiban nincs mellette Oleg, bánja is Yura éppen mit és hol csinál - neki sokkal fontosabb most az, hogy megkeressen, aztán persze előkerítse Ilyát is. Te vagy az egyetlen testvére, és ennek örül, de őszintén: sosem szorultál a segítségére, sosem féltett téged igazán. Elvégre talpraesett vagy és kicsit őrült, de ki nem az?

Előre foglalt magának egy motelszobát, de csak azért, hogy egyetlen varázslatot nyugodtan el tudjon végezni, és mondjuk emiatt sem olyan szomorú, hogy Oleg már nincs mellette. A motelben lapakolja a dohányzóasztalt, majd kiterít egy térképet, gyertyákat gyújt, előveszi a kését és megvágja a tenyerét. Nem kell sok vér, de ez a leghatékonyabb, hogy pontosan tudja, merre jársz. Nincs ebben semmi ismeretlen a számára, hiszen ezt a keresőbűbájt nagyon hamar megtanították nektek a szüleitek. És ahogy elmondja azt a néhány szót, a vére megindul a térképen, útvonalat rajzol neki hozzád. Ellátja a sebet, aztán már indul is. Most Te vagy a legfontosabb számára Nastya, és a nálad lévő információk.

Nem telik el sok idő, hogy megtalálja a lakást, ahol éppen tartózkodsz, és már kopog is az ajtódot. A telefonját a zsebébe süllyeszti, és vár. Néhány perc után türelmetlenül kopog még egyszer, aztán megszólal, elég hangosan, hogy az ajtó túl oldalán is halld hangját: - Nastya, nyisd ki, csak én vagyok, Yurij.