Forró víz zúdul rá, úgy érzi cseppekben pereg le róla minden, mégis… nem tudja lemosni magáról a tekintetedet. Sokszor kezdtél már ki vele, sokszor húztad az agyát, de ma éjjel valami megváltozott, amikor találkozott a pillantásotok. Nem is vele kellett volna foglalkoznod, a nővérével kellett volna, akivel éppen végeláthatatlannak tűnő csókcsatát vívtál, ennek ellenére szemérmetlenül bámultad őt. Yura pedig úgy érezte, most először igazán, hogy akarsz tőle valamit. Van neked fogalmad arról, ő mennyire akarna? És mennyi mindent? De Anuska az édes testvére, Te meg kurvára a vőlegénye vagy… mégis mit gondolnának róla? Úgy tűnt, az egész este alatt nem vette észre senkinek, mennyire ki akartál vele kezdeni: úgy bámultad hosszú percekig, mintha csak azt mondtad volna azokkal a szép szemeiddel, hogy "tessék, ezt veled is csinálhatnám!". És ő mennyire szeretné, ha vele csókolóznál ilyen fékevesztett hévvel, egészen odasimulna hozzád, és hagyná, hogy azt művelj vele, amit csak akarsz. Nem csak a testével, a teljes valójával, a lelkével.

Az egész jelenet olyan volt, mintha bármikor félretaszítanád a nővérét, és egyenesen őt vennéd célba, hogy ott helyben megdugd. De persze ez nem történt meg, és Yura józan esze azt mondja, ez szerencse, de őszintén és kurvára sajnálja, hogy nem tetted meg. Próbálta elfordítani a fejét, próbált másra figyelni, de azt az éhes tekintetedet nem tudta csak úgy figyelmen kívül hagyni, ezért csak a pultnak dőlve állt, és beharapta az alsó ajkát, miközben téged figyelt. Nem titeket, nem Anuskát, csak téged.

Megfordul a zuhany alatt, a fal felé, egyik tenyerével megtámaszkodik a csempéken, a másikkal pedig félig önkénytelenül simogatni kezdi magát… tudod Te mennyire felizgattad azalatt a néhány perc alatt? Tudod Te mennyire nehéz volt utána eltitkolnia a vágyait? Nem olyan meglepő hát, hogy most, amikor végre egyedül van, az első dolga, hogy enyhítsen azon a feszítő érzésen. És rád gondol közben, az éjszakai jelenetben a villódzó fények között, a kurva képeidre, amiken olyan rohadt jól nézel ki, és amiket neki küldözgetsz, tök random. Meg arra, hogy mennyire szeretné, ha ott lennél vele a zuhany alatt. Tulajdonképpen eljátszhatna veled, és még csak meg sem tudnád, hogy a képességei miatt képes lenne bebújni az álmaidba, és minden mocskos fantáziáját kiélhetné, de sokkal inkább azt akarja, hogy ne csak áldozata legyél, hanem a partnere ebben az egészben. Hogy a falhoz szorítsd, hogy rontsd el, hogy fald fel… fogalmad sincs mennyire vágyik arra a sötétségre, ami a kék íriszeid mélyén lapul. Élesen szívja be a levegőt, amely aztán hirtelen szakad ki belőle, ahogy elmegy, a fejét a zuhanyzó falának dönti, a csempe hideg, lehűti, szorosan csukja le a szemeit. A józan esze szeretne elengedni, mert nem lehetsz az övé, és ő se a tiéd, normális keretek között semmiképpen sem. Nem itt, Oroszországban, nem úgy, hogy a nővére vőlegénye vagy. Szeretné lebeszélni magát, miközben pontosan tudja, mennyire reménytelen is ez a próbálkozás, szeretné, ha más lenne a helyzetetek, ha nem kellene szétrombolnia valamit ahhoz, hogy megkaphasson téged. Annyira szeretné…

Kimászik a zuhany alól, megtörli az arcát, aztán egy hanyag mozdulattal letörli a párát a tükör egy részéről. A forró gőz gomolyog körülötte a fürdőszobában, Yura pedig azonnal észreveszi a szembogaraiba költözött változást, a tényt, hogy már nem tudja megszabadítani a gondolatait... tőled.