szerepkör

Mentelmi jogok és felelősségvállalásra alkalmatlan felnőttek között nőtt fel, megbeszélt időpontoktól megbeszélt időpontokig tartó sávokban nevelték, valahogy mindig mindenkiből keskeny szeletnyit kapott. Közéjük tartozott – és mégsem, nem teljesen, nem egészen, neki nem otthon jutott, hanem hadiszállás, berendezett lakás, amiben kicsit idegennek érezte magát, egy láthatatlan kéz kisimította összerugdalt takaróját, felpaskolta behorpadt párnáját, eltüntette a toalettasztalon hagyott szétszórtságot.

Előttük mások éltek itt, néhány elnökségi cikluson keresztül, mielőtt beköltöztek, az egész házat felújíttatták, az anyja ízlése szerint, ezzel egyenlítette ki az apa, a férj karrierista döntéseivel felhalmozott adósságát.

Sosem látta őket boldognak, persze boldogtalannak sem, ahhoz túl jól éltek, mindketten azt hitték, fontosak, igazán fontosak, de amikor az apját beharapták, fél óráig hörgött és dobált magát, artikulálatlan segélykiáltások kíséretében, véresre kaparta az arcát, aztán meghalt. Ilyen egyszerűen. Ingridet kurtán és ridegen tájékoztatták róla. Úgy emlékszik, elfelejtett sírni – a megilletődöttségtől, vagy attól, hogy akkor döbbent rá, soha, egyetlen percig sem ismerte az apját. Végül nem számított, mit érez, esetleg mit nem érez, két dobozba zsúfolták, ami megmaradt az életükből, majd szélnek eresztették őket.

Azóta valaki más él a házukban.


Hálásnak kell lennie, ezt mondták, segítőkésznek és alkalmazkodónak, ilyen szerencsében nem mindenki részesül, mások kisebb lyukakba kényszerültek, kizárólag a kétkezi munkától remélhették a túlélést, bezzeg ők, ha nem ismerték volna olyan jól egymást az apjával, ki tudja, mi lenne most velük. Hát nem kicsi a világ? Hát nem kegyetlen az élet, amiért másoknak ennyi sem jut?

Először végszükségre hivatkozva csapolták meg, némán tűrte, elfordított fejjel, összeszorult gyomorral, nem akarta látni, viszont gondolkodás nélkül beleegyezett, előtte soha semmiért nem kellett fizetniük. Megkapott mindent. Külön szobát, kényelmes ágyat, fizették a további taníttatását, lovaglóórákra járhatott, vettek neki egy pej kancát, kárpótlásul a sok szenvedésért. Angórapulóverekkel és bőrtopánkákkal bélelték széthullott életének hézagjait.

Mire feleszmélt, már szigorú diétát kellett követnie, megfelelő vitamin- és ásványi-anyagbevitel, elegendő rost fogyasztása, vércukorszint kiegyensúlyozása. Mire feleszmélt, tejben-vajban fürösztötték – és rendszeresen vérét vették.


Kért egy kávét, amit nem tudott kifizetni, behúzódott a leghátsó bokszok egyikébe, pulóvere ujjával megtörölte a szemét, látta, amint a kasmíron csúnya foltot hagy a szemfestéke. Borzasztóan nézett ki. Nem, nem borzasztóan, mert gyönyörű volt, erről többen gondoskodtak éveken át. Bársonyos, hidratált bőr, táplált hajzuhatag, adalékanyagmentes smink, tökéletes tartományba eső BMI, kiszabott és elvégeztetett testmozgástól formás lábak. Senki sem tartóztatta fel, mert senki sem gondolta volna, hogy éppen szökni készül, sporttáskával a vállán, amibe nem a szokásos felszerelését tuszkolta, hanem két váltásruhát, némi pénzzé tehető ékszert, valamint egy fotót az anyjáról. Kifelé menet biccentettek neki, valaki kinyitotta neki a feljárón parkoló autó ajtaját.

Senki sem gyanakodott.

Ugyan, ki dobna el magától egy ilyen életet?


Kasszázásból fizette az első munkásszállót – pontosan harminc napot töltött ott, mielőtt továbbiramodott volna –, pincérkedéssel érdemelte ki a bisztró feletti garzon használatát – harmincöt napig maradt –, gyári munkájához kapott lakhatást a cégtől – elkényelmesedett, majdnem ötven napot áldozott új énjére és hivatására –, mosodasegédként jutott be a tulajdonos néni félszobájába. Mindenhol más néven élt, más múlttal, más családi háttérrel, lefirkálta őket egy noteszba, nehogy valamit elfelejtsen, volt Karen, Gwengolyn, Jill, legvégül pedig Beth.

Beth elfelejtett lélegezni, amikor először meglátta, mert sosem találkozott még olyan emberrel, aki ennyire megélte volna önmagát, ilyen fesztelenül, ilyen vonzó szabadossággal. Beth arra gondolt, ha most Ingrid lehetne, talán engedné, hogy az ismeretlen ezt az elakadó lélegzetet észrevegye. Talán flörtölne. Talán kéretné magát. Talán kipróbálná, milyen lehet megismerni valakit. Mindenestül. Beth azonban nem lehet Ingrid, és Beth sem maradhat sokáig.