Elmondani nem tudom, hogy milyen nehezen viselem a szakítást. Timothy világéletemben nagyon fontos szerepet játszott az életemben, vele terveztem a jelenemet és a jövőmet is, de amikor ő átváltozott vérfarkassá és elhagyott emiatt, valami összetört bennem… Sosem volt szükségem arra, hogy védelmezzen, nem értem miért gondolta azt, hogy ezzel a teherrel nem tudnék megbirkózni. Mindig bíztam benne és tudom, hogy sosem tudna bántani…
Az életem teljesen megváltozott amióta nincs velem, hiszen mégis csak kiskorom óta sülve-főve együtt voltunk, most pedig saját lábra kell állnom, egyedül laknom, egyedül ellátni magamat és háztartást vezetni. Nem olyan egyszerű ez, még akkor is, ha illene már ezt csinálnom ennyi idősen.
Nem akarok otthon ülp típus lenni így inkább úgy döntöttem, hogy minden este elmászkálok otthonról. Elkezdtem zülleni, mintha most élném ki a kamaszkoromat amire anno nem volt alkalmam. V-drogot veszek a klubbokban, reménykedve, hogy vámpírrá változhatok. Tudom, hogy ők képesek kikapcsolni az érzéseiket nekem pedig most erre lenne szükségem. Nem akarom érezni soha többé Timothy hiányát és az űrt amit maga mögött hagyott.
Eleinte a helyi cukrászdába sétáltam le, ott megismerkedtem egy lánnyal, az utóbbi időben mindig ő hozza ki a rendelésemet, sőt, az elmúlt 1-2 napban amikor volt egy kis ideje vagy épp a szünetét töltötte a műszakban akkor odajött leülni szembe velem és beszélgettünk. Kimondottan kedves lánynak tűnik, gyönyörű, haja csillog a napfényben mikor rásüt, szemei igézőek, képes lennék napokra elveszni bennük. Tejóég, miket gondolok… Mintha a lányokra buknék, pedig rettentően szerelmes voltam Timothyba. Lehet, hogy így akarnék tovább lépni rajta? Fogalmam sincs, lehet sodródnom kéne az árral és nem túlgondolni az egész szituációt, csak belemenni aztán megnézni, hogy mi történik. Akkor is sodródtam az árral amikor elkezdtem durván bulizni és drogozni, ott ismerkedtem meg Jacobbal is, akiről kiderült, hogy vámpír. A v-drog beszedése után megkerestem őt és vázoltam neki a tervemet, miszerint szeretnék vámpír lenni. Pár ideig győzködnöm kellett, hogy változtasson át. Bevallom kicsit féltem a haláltól, de békésebb volt, mint gondoltam. Egy pillanat alatt történt az egész, szinte nem is emlékszek a fájdalomra, csak a mérhetetlen éjségre ami ébredés után fogadott, de hamar feldolgoztam a dolgokat, főleg mivel önszántamból akartam vámpír lenni. Az már más kérdés, hogy Jacob mit és mikor fog kérni érte valamit. Utálok tartozni az embereknek szóval hamar leakarom tudni.
Az első pár nap bevallom nehéz volt, főleg, hogy nem mehetek ki a napra, ha nem akarok hamuvá égnui, de kb 1 hónap alatt sikerült hozzászoknom az éjszakai élethez, viszont az állati vér...nah az az amit sosem fogok tudni megszokni. Próbáltam az első időszakban azzal táplálkozni, de az emberi nedü sokkalta finomabb, a testem azt igényli, és nem azt, hogy állatokból táplálkozzak. Meg kell tanulnom kontrollálnom a szomjamat, mert nem akarok gyilkos lenni, nem akarom, hogy emberek vére tapadjon a kezemhez. Nem egy vérengző fenevad akarok lenni.