Pheebs & Jackson

Elküldésének ideje -- Vas. Feb. 07, 2021 3:00 pm

Dante & Phoebe

i want to make memories

Sokat agyaltam azon, hogy mégis hogyan vehetném fel vele a kapcsolatot. Nem állt szándékomban lerohanni őt azzal az információval, hogy Szia én vagyok a húgod. Tudom, hogy nem emlékszel rá, mert körülbelül egy éves voltam, mikor elszakítottak egymástól, de hidd el igazat mondok… Van egy-két bizonyítékom arról, hogy ő tényleg a bátyám, de mindegyik meg vétózható, főleg egy nyomozónak. Egy nagy levegőt veszek, ahogy végig mérem őt. Igyekszem úgy tenni, mint aki nem tudja, hogy ki is. Ez nem a megfelelő alkalom arra, hogy elmondjam neki az igazságot rólunk. Hátha ez a tűzeset még jól is jött nekem. Talán többször is találkozunk majd a nyomozás miatt. Jobban megismerhetem, ahogyan ő is engem. Így talán egyszerűbb lesz majd közölni vele a dolgokat.
A nevemre csak bólintok egyet megerősítésként, majd elfogadom a felém nyújtott kezet, végül félre állok az ajtóból.
-Jöjjön beljebb. Ott kényelmesebb lesz.-Villantok rá egy kedves mosolyt. Ha belép, be is csukom magunk mögött az ajtót.
-Amennyire az ember jól tud lenni ilyen helyzetben.-Nem hazudom azt, hogy jól vagyok, de lehetne rosszabb is. Szóval nem kell félni, túlélem ezt. Szerencsére senkinek nem esett baja, és ez a legfontosabb.
-Esetleg kér valamit? Kávét, vizet?-Közben bekísérem őt a nappaliba, ahol helyet is foglalhat a kanapén, vagy a neki szimpatikus helyen. Amennyiben kér valamit inni kimegyek a konyhába és pár perccel később már vissza is térek a kért itallal, leteszem elé és helye foglalok vele szemben.
-Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan kiküldenek valakit.-Vallom be neki őszintén, majd csak figyelek. Gondolom most kellene elkezdenem mesélni. De mégis hol kezdjem el?
-Bevallom őszintén sok mindent nem fogok tudni Önnek mondani. Én bent voltam a házban, mikor az állatok idegesek lettek. A lovak furán nyerítettek, majd a kutyák is idegesen ugattak. Ezért mentem ki hozzájuk és akkor vettem észre, hogy a szénatároló lángokban áll.-Mondom el röviden és tömören a történteket. Biztos vagyok benne, hogy lesz jó pár kérdése, így csendben figyelek és hallgatok.

C

Elküldésének ideje -- Kedd Jan. 26, 2021 4:09 pm

Phoebe && Dante

we all have stories we'll never tell

Még nagyjából éltek bennem a régi emlékek, milyen is volt régen egy akció. Sokáig nem is álmodtam arról, hogy rendőrnyomozó leszek, ez is javarészt Isla-nak volt köszönhető, és az alkumnak, amit az apjával kötöttem. Ami pedig eléggé lekorlátolta a lehetőségeimet ezen a fronton. Sok minden máshogyan alakulhatott volna, feltéve ha annak idején mondjuk másképpen döntök. Mintha ez opció lett volna egy olyan konok apával szemben, mint amilyen Isla-é volt.
Nem sokat időztem a gondolataim kellős közepén, mert félbeszakított a kinyíló ajtó. Egy tényleg fiatal nő állt a küszöb túloldalán, szemei megviseltek, kisírtak. Mondjuk ha övé az a bizonyos lovarda, akkor minden megértésem az övé. - Öhm. Miss... Wright, ha nem tévedek. - Szólaltam meg, egy pillantást vetve a kis jegyzettömbömre, amire előrelátóan felvéstem a nevét, mielőtt elindultam volna. Szégyenemre szólt, hogy nagyon nehezen jegyeztem meg minden női nevet, ez pedig sok esetben érintett rendkívül... kínosan. - Üdvözlöm. - Tettem még hozzá illemtudóan. A helyszíneken mindig próbáltam komolyan viselkedni, ameddig ezt kívánta a helyzet. Márpedig egy szemeit kisíró nő megkövetelt némi... komolyságot. Általában a hozzá hasonlóakat szoktam randira invitálni, ők pedig epedve el is fogadják azt. Ezen a téren szerencsére soha nem kellett lesajnálnia senkinek. Maximum olyan értelemben, hogy soha nem találtam olyat, aki úgy igazán érdekelt volna. Elköteleződés? Még viccnek is rossz. Isla volt az én elköteleződésem. Hogy a fene meg nem enné.
- Dante Jackson, a rendőrség küldött. - Nyújtottam ki felé a kezem, hogy üdvözöljem. - Azért jöttem, hogy beszélgessünk. És persze, hogy felvegyem a vallomását. - Tettem hozzá, elvégre nem azért fizettek, hogy lelki-segély szolgálatot nyújtsak. Hála a jó égnek. - Jól érzi magát, Miss Wright? - Nem festett túl jól, kezében azzal a törülközővel, kisírt szemekkel. Habár talán egy ilyen kérdés után elküld a pús pics*ba.

bocsi a késésért Feladom

| coded by amazing barb

Elküldésének ideje -- Vas. Nov. 15, 2020 10:11 pm

Dante & Phoebe

i want to make memories

A hajamba markolva nézem ahogy a tűzoltók végzik a dolgukat és azon gondolkozom, hogy mégis mi a franc történhetett? Semmi okot nem találok arra, hogy miért gyulladt ki. Nincs nyár, hogy a nagy hőségre lehessen fogni a dolgot... Csak egy dolog jut az eszembe, de azt sem tudom elképzelni, hisz alig vannak itt ismerőseim, ki lehetne akkor a rossz akaróm?
A szénatárolót próbálják megmenteni, de minden odavan és nem is kis vagyonról beszélünk. Igazából szerencsésnek mondhatom magam, hisz a lovaknak is baja eshetett volna, de szerencsére a tűznem terjedt át. De így is megrémültek. Nekik köszönhetem, hogy sikerült időben észre venni a tüzet.
A nyerítésükre lettem figyelmes. Így sosem hallottam őket. Aztán csatlakoztak hozzájuk a kutyák is. Ez végképp gyanút keltett bennem. Sose voltak még ilyen idegesek. Mikor megláttam a tüzet egy kis időre leblokkoltam. Csak álltam és néztem... Próbáltam felfogni, hogy mi is történik. Csak utána hívtam ki a tűzoltókat, akik hamar ki is értek... De én... Én semmit nem tudtam csinálni. Ott álltam tétlenül és csak bámultam őket, ahogy az égig érő lángokat próbálták lefolytani.
Hosszú küzdelem árán végül sikerült nekik...De a látvány, ami utána maradt... Akkor szakadt el bennem valami és kiadtam a gőzt könnyekben.
Csak az után néztem meg közelebbről is a maradványokat, miután elmentek. Alig maradt meg valami az épületből, a benne tárolt holmikból, az élelmiszerből. Azt hiszem egy időre be kell zárnom, míg helyre nem hozom az egészet...
A mosdókagyló fölött állva nézek bele a tükörbe, mikor meghallom a csengőt. Egy törülközőért nyúlok és megtörlöm az arcom. Szenes lettem, meg kellett mosnom és kissé helyre is rázott a hideg víz. Kissé vizes hajjal, törölközővel a kezemben sétálok a bejárai ajtóhoz, hogy megnézzem a vendégemet.
Ahogy kinyitom az ajtót megtorpanok, megdermedek a szívem egy nagyot dobban. Baszki! Ő meg mit keres itt?
-Öhm... Jó napot!-Ráncolom össze a homlokom. Végig mérem őt, majd végre észhez térek.
-Ön a rendőr, akit kiküldtek?-Említették, hogy jönni fog valaki, hogy megvizsgálja az esetet, mert nagy eséllyel szándékos gyújtogatásról van szó.

C

Elküldésének ideje -- Szer. Nov. 11, 2020 5:26 pm

Phoebe && Dante

we all have stories we'll never tell

Elhavazódtam a papírmunkával. Ilyenkor érzem át bizonyos kollégák, szegény rendőrök óriási problémáját, mikor néhány hasznos órát arra kell elpazarolniuk, hogy ezeket az átkozott nyomtatványokat és jegyzőkönyveket kitöltsék. Isla tudta, hogy mennyire utálom ezt csinálni, én inkább a dolgok gyakorlati részét imádtam, semmint itt robotolni, úgy körmölni mint valami gép, közben pedig bízva abban, hogy még a munkaidő végére eljutok a stóc végére.
Isla ma nem jött be, így félre kellett dobnom a napi poénjaimat, amit mindig vele kapcsolatban sütöttem el. Keserédes élmény, hiszen hozzászoktam, hogy mindent együtt csinálunk - és ez neki kicsit sem tetszett. Ilyen volt a karma, valamiért nagyon büntetni akarta őt a magasztos jó isten. De állítólag alapos oka volt arra, hogy elkalandozzon, még ha engem ezúttal itt is hagyott. Furcsa, hogy nem tudtam róla kideríteni semmit, pedig az apja igencsak keményen szólított fel arra, hogy vigyázzak az egy szem lányára. Hol sikerült, hol nem. Hát igen. Ha itt lett volna, valószínűleg alaposan kiröhög, mikor meglátja, hogy milyen firkálmányokat értek én jegyzőkönyv alatt. A külalakom hagyott némi kívánalmat maga után, és feleslegesen tudtam, hogy hivatalos papírt töltök, egyszerűen nem érdekelt.
Felsóhajtottam, majd a telefon csörgésére megemeltem azt. A fülemhez tartva hallgattam Deborah hangját, aki a kinti asztalnál csücsült ügyeletben. - Búgd, mit szeretnél. - Szóltam bele rögtön áhító hangon. Nem kellett sok idő hozzá, hogy közölje velem, kigyulladt valami a külvárosban. Valahol. Egy lovarda közelében. Nekem való feladat. Vagy annyira mégsem. Sehol egy űrlény-támadás ebben az átkozott városban... de legalább nem kellett tovább körmölnöm a jegyzőkönyveket. Rögtön eldobtam a tollat, és megembereltem magam.
Autóba pattantam, miután megkaptam a címet, majd útközben megállva egy kávéért. Nem tudtam meg sok részletet, de a nőnek a nevét, aki értesítette a hatóságokat, legalább megtudtam. Phoebe Wright. Fiatalos név, remélhetőleg nem egy öreg bányarém, aki beképzelt egy bozóttüzet.
Leparkoltam a ház előtt, majd mindenfajta körültekintés nélkül igyekeztem a bejárat felé, hogy megnyomjam a csengőt. Volt egy rossz előérzetem.

| coded by amazing barb