Sol && Alex

Who's got the bigger?

Gyerekkorom óta a kedvenc hobbim az, hogy felbasszak másokat, ráadásul a jelek szerint igen nagy tehetségem is van hozzá. Hasznos dolognak tartom, hiszen sokat elárul a másikról az, hogy mivel tudod kihozni a sodrából, de ezen barom esetében nem is kell sokat gondolkoznom. Míg fater és a tesóim egész jól tudták ezt palástolni azzal, hogy konkrétan mindenre haraptak - így aztán vagy minden a gyengepontjuk volt, vagy igazán semmi sem-, addig a Vérszívó konkrétan az orrom alá dörgöli, hogy az egyetlen dolog, amivel fel lehet húzni, az bizony a szőkeség. Milyen kár, hogy a jól kitanult praktikák rajtam is bevethető, és én magam is elárulom a dühömmel, hogy egy másik szőkeség, a húgom meg az én gyengepontom. Ettől függetlenül igyekszem kordában tartani magam és a bestiámat is, nehogy valami hülyeséget csináljak, amivel aztán aláírom a halálos ítéletemet, hiszen a Vérszívó kinyírása nagy valószínűséggel ezt okozná. Inkább csak a gúnyos mosolyom mögé rejtőzök, ami szintén nagyon jó és praktikus dolognak bizonyult az évek folyamán.
-Tudod, barátom , az a jó a jelenlegi helyzetben, hogy könnyedén megváltozhat. Soha, semmi nem marad állandó, szóval tudom, hogy eljön még az idő, amikor majd abban a helyzetben leszek, hogy fenyegethessek. Ne várd azt a napot.- mosolygok rá továbbra is, bár a következő mondata hallatán nagyon nehéz fenntartani a pókerarcomat, mert ha lehet neki hinni - miért ne lehetne? -, Lenore csapdába csalta és egy - számomra- igen pocsék üzletet sikerült kötnie Svetával. Oké, nem hibáztatom. Fordított esetben én is mindent megtennék annak érdekében, hogy előkerítsem de... Ez most komoly? Azt vajon tudja, hogy Lenore tart fogva? Kétlem.
-A húgom okos. Tudja, hogy mit csinál, szóval bízom a döntéseiben, meg abban is, hogy vigyáz magára.- válaszolom elégedett arccal, ahogy rám csapja a cella ajtaját, amire csak egy gyilkos pillantással reagálok, majd az ágyamhoz sétálok és leheveredek. Baromira felhúzott most ezzel a Svetás üggyel, úgyhogy nagy eséllyel egész éjjel azon fogok agyalni, hogy vajon mennyit fogok veszíteni, mire kijutok innen, de legalább tiszta vagyok...

Sol && Alex

Who's got the bigger?

Komolyan megérdemelnék egy vállon veregetést, amilyen türelmem van már hetek óta. Na jó. Igazából a vérszívó is megérdemelne egyet, amiért a hangom hallatán nem töri ki azonnal a nyakam, de ez most nem érdekel. Tusolhatok egy jót és ezt nem fogja nekem senki se elbaszni, vagy legalábbis nagyon szeretném, ha nem így lenne, de amikor a tusolás végeztével a húgomról kezd beszélni, nehéz megállnom, hogy ne vágjam azon nyomban arcon de úgy istenesen, hogy még a kis szívó fogai is kipotyogjanak.
-Mármint Lenore?- kérdezek vissza, miközben sunyi vigyorral az arcomon közelebb lépek a vámpírhoz, még akkor is, ha orrfacsaró a bűze.-Ezt elfelejtette említeni, de mentségére szóljon, hogy közben épp egészen mással volt elfoglalva.- közlöm vele szándékosan megnyomva a "mással" szót. Mondjuk szívesebben mondtam volna konkrétabbat is, de nem vagyok paraszt. Ez épp elég lesz szerintem ahhoz, hogy agyérgörcsöt kapjon ez a segg. Már, ha egyáltalán tud olyat.-De ezt mostanra már bizonyára tudod, hiszen neked is elég jó orrod van, nem?- kérdezem felemelt állal és hát igen, ezáltal máris felvettem a "kész vagyok szétrúgni a segged, faszfej" pózt, amit még egy vigyorral is megspékelek neki.
Én viszont nem támadok neki, de arra felkészülök, hogy megvédjem magam, ha esetleg ő tenné. Tudom, hogy oda van Lenore-ért, ez nyilvánvaló volt a bálon is, szóval ha ő a húgommal akar felhúzni, hát én is rátaposok a tyúkszemére. Más kérdés, hogy a húgom említése kapcsán most legszívesebben kiengedném a farkast és hagynám, hogy darabokra tépje ezt az idiótát, de mivel tudom, hogy pontosan az a célja, hogy hergeljen, nem adom meg neki ezt az örömet.
A ruhákat gyorsan magamra kapom, amiket méltóztatott oda adni, megjegyzése hallatán pedig, csak laposan rápillantok és már indulok is vissza a cellámhoz, de azért tudomásul veszem közben, amit mond. Úgy sejtem, a szőkeség nem büszkélkedett el a másik szőkeségnek -jó Isten, mit vétettem?-, hogy a bátyja történetesen itt van. Nem. Behúzta a csőbe, ebben biztos vagyok, mert mindenre képes annak érdekében, hogy megtaláljon. Nem hibáztatom érte, ha így van. Fordított esetben ugyanezt tenném. Sőt. Már rég felégettem volna az egész kibaszott várost, úgyhogy ő még mindig szolidabb.
A folyosón aztán megállok egy pillanatra és szembe fordulok a vámpírral. Úgy érzem, nagyon fontos közölnöm vele egy apró tényt.
-Ha a húgomnak egy haja szála is görbül, én magam foglak kinyírni, amint kijutok innen.- vágom az arcába halkan, mosolyogva.-És hidd el. Nagyon hamar el fog jönni az a nap.- kacsintok is egyet, majd tovább folytatom utamat a cellám felé, hacsak nem akar leállni szájkaratézni vagy akkor már inkább egyből bunyózni. Nem, mintha nagyon vágynék rá, mert a jól felépített kis tervemet romokba döntené, de hagyni se hagynám, hogy összeverjen. Én azonban még mindig nem adom az első ütést, mert van egy húgom, aki pont oda sétált, ahova nem kellett volna, szóval most még őt is szedhetem majd ki a szarból.

Sol && Alex

Who's got the bigger?

Valamiért az az érzésem, hogy nem szívesen kísért le a gardedámom pancsolni, de ettől csak még jobban élvezem a helyzetet. Parancsot kapott rá és nagy valószínűséggel, már emiatt is épp eléggé szét veti az ideg én meg még basztatom is kicsit, mert lássuk be, kicsit unalmas nekem itt. Ülök abban a rohadt cellában, nem történik szinte semmi - maximum néha meglátogat a szőke ciklon-, miközben a fasz tudja hogy odahaza mi van. Leginkább emiatt nem tudom ezt úgy felfogni, mint egy laza kis szabadságot, mert aggódom a húgom és az üzlet miatt is. Előbbiért túlságosan is, de azért igyekszem bizalmat szavazni Svetának és hinni abban, hogy okos nővé cseperedett és nem csinál semmi hülyeséget.

Bár tusolás közben gyilkolom ennek a fasznak a füleit az egyik általam is rohadtul utált slágerrel, közben végig azon kattog az agyam, hogy hogy a fenébe kéne ezektől megszabadulnom. Oké. A szőkeség bejön. Nagyon is, de nem egy történelmi esemény bizonyítja, hogy egy egész birodalom képes elbukni, ha nem jó helyre teszed a farkad. Mármint jónak biztos jó lenne, de a nyakamat rá, hogy nem jönnék ki jól belőle. Kell ez nekem?

Szerencsére a hideg víz jótékonyan hat az elmémre, így aztán képes vagyok újra az eredeti tervemet felidéznem és elhatároznom, hogy arra koncentráljon. Le kell lépnem innen. Nem azért güriztem, öltem és ügyeskedtem, hogy aztán itt rohadjak egy cellában. Nekem nem ez a dolgom és kurvára nem érek rá itt játszadozni a szöszivel. Lehet, hogy neki ez vicces meg legyezgeti az egoját, de nekem nem poén. Főleg akkor nem, ha a tusolásom közepette a húgomról kezd beszélni az a technikailag halott pöcs a nejlon túlsó felén. Megtámaszkodok magam előtt a csempén és lehunyom a szemem, hogy még véletlenül se adjam meg neki azt az örömet, hogy kihozzon a sodromból. Egy... Kettő...három. Hideg víz, tiszta agy, higgadtság.
-Nagyon helyes. Én is ezt tenném a helyében.- válaszolom végül mosolyogva, ahogy elzárom a vizet, mintha ennek valóban olyan rohadtul örülnék, pedig nem tetszik, hogy Sveta bele akarja mártani magát ebbe a rohadt baromságba. Akárhogy is nézzük, ezek veszélyes alakok és nem tudom, hogy a húgom készen áll e arra, hogy ilyen formákkal üzleteljen. Meg kell próbálnom bízni abban, hogy jól neveltem és kellően rafinált is lett, bár nőből van és Tarasov, úgyhogy lehet, hogy ez már eredendően meg van benne. -Csak nem épp Te találkoztál vele? - biccentek a rosszarcú felé, miután a törölközőt a derekamra kanyarintom és elé lépek a nejlon mögül. -Nálad kicsit nívósabb fogadtatást is kaphatott volna...- közlöm végül, majd a gönceimet veszem szemügyre, mintha cseppet sem izgatna a tény, hogy a húgom jó nyomon jár és talán rám bukkanhat. Mondjuk nagyon remélem, hogy nem fog baja esni, mert akkor kénytelen leszek zöld utat adni a fenevadnak. -Valami kicsit tisztább rongyot nem kaphatnék? Ha ezt visszaveszem olyan lesz, mintha nem is fürödtem volna...- sandítok a vámpírra, pedig legszívesebben a nyakánál fogva a falhoz vágnám és addig ütném, míg el nem mondaná, hogy mit tud a húgomról. De nem. Higgadt maradok, ahogy ő is teszi, ami számomra igen dicséretes, hiszen őrjöngni mindenki tud, de mi civilizált manusok vagyunk. - Na és mire jutottatok a húgommal?- kérdezem végül hanyagul, mintha annyira nem is érdekelne, pedig majd ' megöl a kíváncsiság.

Sol && Alex

Who's got the bigger?

Nem szimpi a pasas. Itt veri nekem a nyálát, miközben mindketten tudjuk jól, hogy csak azért van erőfölényben, mert aljas szemetekként, sunyi módon elkaptak és bezártak ebbe a rohadt cellába. Na meg azért is, mert több eszem van annál, mint hogy támadási felületet szolgáltassak nekik azzal, hogy engedetlenül viselkedek. A legaljasabb húzás szerintem egy rabtól az, ha kezesbárány, bár ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetne gúnyolódni vagy viccelődni, azt pedig én már jó pár éve mesteri szinten űzöm. Muszáj volt, ha túl akartam élni.
-Túl sokat aggódtok a bundámért.- csóválom a fejem vigyorogva, de azért az ajtóhoz lépek és ott várok türelmesen, míg végre kinyitja ez a marha, amit persze a lehető legtovább elhúz csak, hogy éreztethesse, hogy ő itt a fasza gyerek. Jajj de aranyos. Kapott egy kulcscsomót és most játszhat kedvére. Igazán dicséretre méltó, hogy valakire ilyen komoly feladatot képesek bízni, de tényleg. -Nem találod a sok kulcs közül a megfelelőt?- kérdezem megjátszott szomorúsággal, mintha épp egy három éves gyereknek beszélnék, akinek nem sikerül abba a műanyag dobozkába beledugni a kocka alakú izét, mert a háromszög helyén próbálkozik, holott tudom jól, hogy ezzel megint csak a hatalmas nagy előnyét akarja az orrom alá dörgölni. Mekkora egy szemétláda. Jó, hogy a farkát nem teszi ki ide nekem, hogy összemérhessük, hogy mi is a helyzet.
-Akkor csendesen és gyorsan ki is nyithatnád a cellámat, hogy végre lezuhanyozhassak, mert aztán meg majd engem fogsz hibáztatni, ha túl sokáig tart. Pedig szeretek sokáig tusolni. Még énekelni is szoktam néha.- vonogatom a szemöldököm vigyorogva, mert van egy olyan érzésem, hogy ott fog állni fölöttem, mint a sitten vagy a katonaságnál, úgyhogy Isten engem úgy segéljen, eltolok majd neki egy Whistney Houston számot. Úgyis speckó az ő hallása is, hát hagy élvezze a fars hangokat a szentem.
Mikor végre elindulhatok a lépcső felé, egy másik bús képű lovag áll elém, én meg lesatuzok felvont szemöldökkel és türelmesen várok, mire veszi a jelet, hogy engedhet tovább. Nem is értem, mit gondolt ez a barom. Biztos azért sétálgatok itt olyan lazán, mert épp megszöktem, nem? Beszélnem kell ezzel a nővel, hogy talán nem ártana okosabb emberekkel körbe vennie magát, mert azok közül, akikkel eddig találkoztam, egyik sem egy észlény. Leszámítva a vérszívót. Akármennyire fáj is, nála érezhető, hogy nem egy idióta, úgyhogy nem is csodálkozom azon, hogy a szöszi maga mellett tartja. Ha jól sejtem, valami parancsnok-féle lehet, ha a rangsorolást a régi időkhöz hasonlítjuk, de mivel elég masszívan érződik róla a nő illata, arra tippelnék, hogy valami több is számára. De miért érzem én emiatt olyan szarul magam?
-Csinos fürdőszoba. Mintha otthon lennék.- vigyorgok rá hátra negédesen, bár tény, hogy nálunk is van ilyen fürdő a pincében, úgyhogy nagyon jól tudom, hogy ezt mire is használhatják tusoláson kívül. Azt hiszik ezek, hogy én ma kezdtem ezt az egész rosszfiúsdit? Lehet, hogy tudnék nekik új dolgokat tanítani, ha hagynának egy kicsit kibontakozni, de inkább nem is érdekel. A zuhany látványa már épp elég üdítő számomra ahhoz, hogy ne a sok szarsággal foglalkozzak.
-Jól van, de ha ledobod elém azt a szappant, nem állok jót magamért...- pillantok a kezében lévő holmikra, majd valamiképp megnyugvással tölt el, amikor leteszi a székre. -Akármennyire is vagyok bezárva, azért még bírok magammal, szóval nem kell a hátamat se megmosni meg ilyesmi.- kapom le magamról azt a gusztustalan pólót, aminek emléke életem végéig kísérteni fog, majd ledobom a nadrágomat is és már sétálok is a zuhanyzóhoz, útközben magamhoz véve a szappant.
-Szeretnél közben beszélgetni vagy csak szimplán őrt kell állnod, amíg tusolok?- kérdezem kíváncsian, ahogy megnyitom a csapot és beállítom a víz hőmérsékletét -bár gyanítottam, hogy talán hideg víz lesz majd csak-, majd a vízsugár alá állok és beáztatom magam alaposan, hogy aztán a szappannal végig dörgöljem magam mindenhol. Közben rázendítek...
Share my life, take me for what I am
'cause I'll never change all my colors for you
Take my love, I'll never ask for too much
Just all that you are and everything that you do....
Lehet, hogy még riszálok is közbe, bár ezzel azért óvatos vagyok, mert még a végén tényleg rám indul a vámpír.
-A refrénnél segíthetnél.- vetem közbe, de aztán folytatom is a dalt csak, hogy az őrületbe kergessem a vérszívót. Élvezze csak a különleges feladatot, amit mára kapott, mert hát gondolom, amúgy is nagy élvezet ez számára. Rühelli emiatt a szőkét, látom rajta.

Sol && Alex

Who's got the bigger?

Feszélyez a pacák jelenléte, már csak azért is, mert nagyon jól tudom, hogy mennyire útban vagyok neki és mennyire beleköptem valószínűleg a levesébe azzal, hogy megjelentem és azon ügyködök, hogy elcsavarjam a szöszi fejét. Azt hiszem, ha azt mondom, hogy szívesen megfojtana puszta kézzel, még elég enyhén fejeztem ki magam, pedig nekem lényegében semmi bajom nem lenne a csávóval. Leszámítva persze a tényt, hogy egy kibaszott vámpír, akiket a bennem lapuló szörnyeteg úgy utál, mint négerek a fehér csúcsos köpeny látványát.
A megjegyzésem se nem szemrehányó, se nem kérdő. Csak szimplán közlöm vele, hogy nem számítottam arra, hogy ma bárki is ide tolná hozzám a képét, ennek ellenére most ő mégis ott ácsorog a cellám előtt, én pedig nem értem, hogy mit akar. Talán azért jött, hogy kinyírjon. Vagy azért, hogy elvigyen valami elmebeteg állathoz és eladjon neki, mert a szöszi végül mégis úgy találta, hogy nem vagyok a hasznára és nem is bizsergett tőlem annyira, mint szerettem volna. Pedig, neki is éreznie kellett azt a köztünk tomboló feszültséget, csak épp makacsul ellenáll neki, mint ahogy én sem szándékozom ép elmémet sutba dobni egy nő miatt, hogy aztán mindent, amiért megküzdöttem eldobjak magamtól és csaholva szaladgáljak utána. Mégis, folyamatosan az dübörög a fejemben, hogy nekem kell ez a nő. Az egyetlen bibi, hogy a nőnek van hozománya, ami nem csak egy nagyon durva alvilági hálózat, hanem ez a töketlen is, aki épp most invitál meg egy kis kozmetikára, de természetesen érzékelteti, hogy nem felebaráti szeretetből teszi. Nem tudom, hogy fordított esetben képes lennék-e ezt így véghez vinni, mint ő, szóval mindenképpen le a kalappal előtte. Érezhető, hogy Elenoret tiszteli annyira, hogy ne szegüljön ellen a parancsnak és akarjon az életemre törni most azonnal, még akkor is, ha élvezné.
-Szuper! Szeretnéd esetleg, hogy csaholva rázzam a seggem a rácshoz dörgölőzve, vagy elég lesz az is, ha csak feltápászkodok és megyek?- válaszolom egy túlon-túl kedves mosollyal az arcomon, ami azt a célt szolgálja, hogy érzékelje a maró gúnyt, amit a kutyakozmetikás megjegyzése vált ki belőlem. Egyszer egy szép napon szívesen bemutatnám annak a kutyának és megnézném, hogy mennyire lenne kedve vele poénkodni. Első alkalommal még rám is a frászt hozta, pedig azt hittem akkoriban, hogy az apámnál ijesztőbb lény nincs a világon.
-Nincs gumicsont? Miféle aljas dolog ez? Mi van az állatvédelemmel?- tettetek sértődést egy pillanatra, ahogy felülök az ágyamon és a cellám ajtajához sétálok abban reménykedve, hogy végre el is indulunk és megfürödhetek, mert őszintén szólva semmi más nem csinál ki jobban itt, mint a tény, hogy nem tusolhatok le minden nap. Igényes fickó vagyok. Utálok napokig egy göncben rohadni, még akkor is, ha a pofámon díszelgő szőr nem ezt sugallja első látásra.
-Gondolom, akkor is ezt a kutyakozmetikás dolgot adnád elő, ha valójában épp a kivégzésemre kísérnél, igaz?- pillantok rá szúrós szemekkel, miközben felmérem újra az "ellenfelem" testi adottságait, azaz azt, hogy mennyivel lehet nálam magasabb -szerencsére nem sokkal- és, hogy mennyivel lehet erősebb. Nem küzdöttem még vámpírral, de azt hiszem, a fenevad talán el bírna vele. A tény azonban, hogy ezek többen is vannak, mindenképpen ellenem szólna, ha a pasas az életemre akarna törni. Valószínűleg hárman-négyen már elbírnának velem, úgyhogy meg sem tudnék menekülni, ha valóban az lenne most a terve, hogy kivisz innen és kinyír. A szőke azonban tuti, hogy ennek nem örülne. Akkor már rég megtette volna, de ő inkább legelteti rajtam a szemeit és kéreti magát.
-Ó, nem. Te inkább olyan típusnak tűnsz, aki az orrom alá dörgölné, hogy "most jött el életed utolsó napja" vagy valami hasonló. Vagy tévedek?-biccentem kissé oldalra a fejem és aljas módon, talán az is a tervem, hogy halál nyugodt -jó poén mi?- barátunkat egy kicsit felbőszítsem, hátha kimutatja a foga fehérjét, bár kétlem, hogy annyira kezdő lenne, hogy ne látna át a szitán. Akármennyire is szeretném idiótának nézni, nem tudom, mert látszik rajta, hogy képzett, ravasz és minden szempontból veszélyes. Tipikusan az az ember, akit jobb szeretne mindenki a barátjának tudni, mint ellenségének.
Türelmesen várok, hogy kinyissa a cellaajtót, miközben minden mozdulatommal arról igyekszem biztosítani, hogy nem készülök hülyeséget csinálni, ami szerintem egyértelmű, hiszen miért akarnék épp most meghalni?

Sol && Alex

Who's got the bigger?

Rühellem, amikor túl sok időm van gondolkodni, mert az elmém rögtön úgy gondolja, hogy jó buli lenne minden régi szarságot felidézni, hogy a hülyébbnél hülyébb elképzeléseket, már ne is említsem.
Olykor apám és a bátyám gusztustalan pofáját villantja elém, ráadásul különböző helyzetekben: gonosz, ragadozó pillantással azokból az időkből, amikor még simán eltiporhattak vagy a kétségbeesett, véres arcukkal, amikor végre felül kerekedtem és kiharcoltam, hogy a magam ura lehessek.
Aztán megjelenik előttem a húgom szépséges arca, a mosolya. Még ebben a nyamvadt cellában is úgy hàt rám, mint egy kellemes, hűs eső a tomboló nyár közepén. Mindig is különös hatással volt rám, mert amellett, hogy megnyugtatott, felélesztett bennem valami védelmi ösztönt is, amitől jobb emberré váltam. Már nem csak a szart láttam magam előtt. Előtte minden egyes balhéba úgy indultam el, hogy azt se bánom, ha meghalok, sőt. Valahol mélyen, talán vágytam is rá. Aztán a húgom reményt adott és valamit, amiért érdemes életben maradnom. Ha másért nem is, hát azért, hogy vigyázzak rá.
Eltöprengtem rajta, hogy vajon mit csinálhat épp ebben a pillanatban? Vajon kerestet az embereinkkel vagy megfogadta mindazt, amit párszor mondtam már neki és elfogadta, hogy valószínűleg kinyírtak, lépjen tovább? Vajon, készen áll arra, hogy átvegye az üzletet? Nem akartam ráhagyni. Nem azért vigyáztam rá, hogy aztán őt is beszippantsa ez a mocsok, de most tartok tőle, hogy ez fog történni. Elenore nem fog elengedni. Vagy meg tart a kis kabalájának, mert szórakoztatja ez az egész, vagy kinyírat, esetleg elad valakinek, de abban biztos vagyok, hogy nem fogja kinyitni a kaput, hogy "eredj farkas, szabad vagy!" Ezért kell minél előbb magamba szédítenem, hátha a jégbe fagyott szíve megolvad és jutunk valamire. Na nem, mintha ez nem hatna ki rám, mert bármennyire is tanított az apám arra, hogy ne legyenek érzelmeim, képtelen vagyok olyan üres lenni, ráadásul ez a nő piszkosul felkeltette a kíváncsiságomat. Leginkább az érdekel, hogy képes lennék-e felolvasztani.
-Nem számítottam látogatóra.- szólalok meg rekedtes hangon, hanyatt fekve a földön, karommal eltakarva a szememet. Azonnal megéreztem, ahogy betette ide a lábát, most pedig megöl a kíváncsiság, hogy megtudjam, mit keres itt? Az is lehet, hogy Ő küldte, hogy megszabaduljon tőlem végre. -Rád meg aztán végképp nem... - veszek mély lélegzetet miközben a karomat leengedem, majd felkönyökölök és a vámpír rideg szemébe nézek. Egy másik helyzetben tisztelném a csávót. Lerí róla, hogy igazi jó katona, aki tűzön-vízen át kitart amellett, akit érdemesnek talál rá. Ebben a helyzetben azonban kurvára rühellem és tartok tőle, hogy ő fogja a halálomat okozni.
-Mit akarsz?- kérdezem végül, miközben komótosan feltápászkodok és összedörzsölöm tenyereimet, hogy a földről rátapadt koszt eltüntessem, miközben tekintetem le nem veszem a képéről.