Persze, hogy védik éjjel is a kovent, itt vagyok én. Mit gondol, azokra nem kell figyelni, akik őrködnek? Tény, hogy Lucius nem ahhoz tartozik, aki elismer bármit is, így nem várok semmiféle túlzott dicséretet. Én a kovenért dolgozom, nem pedig érte.Nekem fontosak az emberek és bármit megteszek azért, hogy biztonságban legyenek. Mondanom sem kell, hogy a boszorkányok kihalóban vannak.
- Nem ruhában. Gondolja, majd bevizezem ezt a drága ruhát? Szó sincs róla. - Javítom ki, elvégre eszembe sem jutna evvel bemenni. - Én azért szeretek éjjel, mert akkor nincs itt senki. Anyaszült meztelenül a legélvezetesebb, pláne egy szexi fiú társaságában. - Vigyorodom játékosan, nem túl takarva a tényeken. Én hajlamos vagyok túl nyers lenni, nagyon kimondom azt, ami épp zajlik a fejemben; talán ennek köszönhető, hogy olyan sokat tudok beszélni. Én vagyok az, aki aztán tényleg lyukat beszél a hasára és látom, hogy ez Lucifernek is feltűnik. Még csak szóhoz sem tud jutni.
(...) A jó kedvem tovaszáll, amint hallgatom a lekezelő hangnemét és az enyhe utalgatást a kovenről, amit ő gondol. Ha nem a legfőbb lenne, jól megkiabálnám a fejét, de csak megmakacsolt levegőt veszek magamhoz és ránézek morcosan.
- Szóval ennyire semminek tartja a kovent ahhoz, hogy csatlakozzon Marie leszármazottja? - Kérdezem tőle kíváncsian. - Tudja, nem sok koven van, elvégre boszorkányok sincsenek túl sokan. De mintha úgy hangzott volna, hogy számára nem tűnik túl erősnek. Pedig higgye el, nem semmirekellőkkel vagyunk tele. - Nem kérem számon, de alaptalannak tartom, hogy így beszéljen róla. - Ha Misty megismeri, biztos vagyok benne, hogy lát benne hasznot. Biztos vannak ellenségei. Én szívesen segítek neki. Ez a dolgunk, nem? Támogatni. - Lehet, hogy talán csak én veszem túl komolyan a kovent, de ha nem venném komolyan, talán már sehol sem lennénk. - Ha én nem lennék itt, nem lennénk ennyien. - Bököm oda makacsul, nem foglalkozva azzal, hogy kivel állok szemben. Úgyis régen veszekedtem, Lucifer pedig ebben remek partner lesz.
Elmosolyodom e nemes gesztuson, miszerint szívesen segítene. hm, nem is tudom.
- Én a magam ura vagyok, szeretem egyedül elintézni a dolgokat. De azért köszönöm. - Eleget teszek az illemnek, s reménykedem benne, hogy eszbe se jut velünk jönni. Valójában Alastorral szeretnék egy kis időt eltölteni, nagyon hiányzik. Na meg Lucius a legfőbb, lesné minden lépésemet lépten-nyomon. Köszi, de kihagyom.
(...) Figyelem, amint kilöki magát a vízből, egészen mellém; s hiába figyelne a tekintetem másmerre, teljességgel meglep, amikor nem látok rajt semmiféle ruhaneműt, ami takarná őt. Ó, bassza meg... iszonyatosan kívánatos. Szerencsére a sminkem végett nem látszik, hogy mennyire pirulok; zavarba nem jövök ugyan, de nagyon felpezsdít a látványa.
- S mondja, esetleg meghálálná valamivel? - Megnyalom vörös ajkaim szélét, s szépen úgy rámászok, hogy egyszer csak az ölében találom magam; de még nem nehezedem rá, csak tartom magamat felette.
Finoman lebontom magamról a vörös ruhámat, s nem foglalkozva azzal, hogy mennyire drága, nemes egyszerűen dobom félre a vizes csempére. Már csak a melltartó és a tangám van rajtam, ha akarja, nem veszem le; kibonthatja magának az ajándékot.
- Gyerünk, van kedve úszni? Most jó meleg a víz. - Hátratolom róla magamat úgy, hogy egy pillanat alatt a vízben kössek ki. A hajam csurom vizes lesz, de iszonyatosan jó érzés. Még sohasem csináltam vízben, de legalább ezt is kipróbálom.

- Nem is azért mondtam. - Vigyorodom el. - Azt hittem, talán maga is már régen alszik, csak én vagyok éjjeli bagoly. Én is fürdőzni terveztem. - Simogatom a víz felszínét, ámde képességemnek köszönhetően elkezdek rajt forrósítani. Mily szerencse a pirokínézis, nemde? Nem használom túlzottan senki ellen, hamar elszállna velem a ló. De lám, erre is jó. Szeretem, ha egy vízben izzadni lehet.
- Én talán nem vagyok rendes boszorkány? - Kérdezek vissza játékosan, nem véve magamra ezt a rejtett kis utalgatást. - Többet dolgozom, mint a többiek. És talán most meg is dicsérhetne, hisz akadtam pár igazi gyöngyszemre, akikért holnap indulni fogunk. - Kiegyenesedem, aztán kibújok a szép kis magas sarkúimból. - Jól tudja, hogy én sohasem szorultam tanításra. Én egyből szolgáltam, engem sosem kellett igazítani. Az én erőmhöz nagyon sok kontroll kell, ha tehetném ezt az egész épületet felgyújthatnám. Nem vagyok gyenge. Én rendes boszorkány vagyok. Éber. - Feljebb húzom a ruhámat, épp, hogy a fenekemet továbbra is takarja, aztán leülök a fürdő széléhez, pont az ő feje mellett, mégis kissé fél méter távolságot tartva. Belelógatom aprócska, puha lábaimat a forró vízbe; finoman hátrahajtom a fejem, s felsóhajtok. Ez annyira jó... annyira finom, meleg. - Éjjelenként vigyázok a kovenre, ezt maga is tudja. Most is ezt teszem. Akármikor ránk törhetnek, főleg, ha megtudják, hogy milyen kincset találtam. - Vigyorodom el sejtelmesen. - Marie Laveau. Mondd valamit? - Kérdezem kíváncsian. -  A boszorkányper idején volt nagyon híres boszorkány. Megtaláltam a ma is élő, boszorkány leszármazottját. Misty Laveau. - A mosoly még inkább megjelenik, túlságosan is örülök. - Az ükanyja hatalmas boszorkány volt, kész szenzáció. Nagyon értett a vudu mágiához, a királynője volt. És mondhatom, hogy a leszármazottját sem szabad alábecsülni. Egy igazi hurrikán. Szerintem tetszene magának, ha a kovenünket erősítené. - Nézek rá sejtelmesen, várva a dicséretét, hogy mire akadtam rá. - És még akadt még egy boszorkány, aki sajnos a pornóipar áldozata lett, de segítek őt kiszabadítani onnan. Ozymandias Hawkins. Ő sajnos az egyesült királyságban van, de már oda is lefoglaltam a repülőjegyet. - Folytatom a beszédemet, s majd várva arra, hogy mennyire lesz velem elégedett az uraság. Eddig nem hinném, hogy csalódást okoztam volna, talán most sem mondtam semmi olyant, ami ellenkezne az elveinkkel. Misty-től egy kicsit tartok, ő egy kibaszott predátor. Egy ősi boszorkány leszármazottja, mégis hogy fogok vele labdába rúgni? Még egyelőre nem tudom, de meg fogom őt szerezni.

Az élet szalad. Szalad, és egyszer ott találom magam, ahol egy koven kellős közepén vagyok, fontos szereppel. Hisz én vagyok az, aki a tökéletes bájával és személyiségével tépi ki erőszakkal az ifjú boszorkányokat a saját otthonukból, akár el a családjuktól. Hát nem csodálatos? Ehhez a feladathoz én vagyok a legalkalmasabb, amit természetesen többször is bizonyítottam. Az már más kérdés, hogy csökkent a létszám annak köszönhetően, hogy Lucifer egy olyan nőt szeret, aki az egész életét tönkre tenné. Sajnos nagyon kevesen vagyunk boszorkányok, sokuknak pedig még csak fogalmuk sincs, hogy egyáltalán hogyan használják az erejüket. Azt hiszem, hogy ez a koven egyfajta fajmegőrző. Na meg az erejüket itt bőven gyakorolhatják, elvégre van mit kiirtani. Ilyen például egy vámpír, vagy akár egy vérfarkas. Én csak támogatom őket ebben, rühellem azt a fajt, ami nem boszorkány. Sohasem bántam meg azt, hogy ide kerültem. De ezt is csak Alastornak köszönhetem. Tudom, hogy nélküle már nem élnék, talán ezért is olyan fontos ő nekem. Na meg Lucifer. Gondoskodik rólunk, én csak egyszerűen tyúkanyónak hívom. Nem mutat különös érzelmeket, de itt az ideje, hogy kiugrasszam őt a hámból. Tisztában vagyok avval, hogy egy férfinak mi kell; nekem ebben van némi tapasztalatom. És Lucifer... nem a szerény életéről híres.
- Nocsak, ilyen esti órákban itt fürdőzik? - Tipegek be tűzpiros magas sarkúmban, a hozzá illő vörös ruhámmal, ami teljesen takarja a combjaimat. A vörös tincseimet egyszerűen csak kivasaltam, a sminkem pedig párját ritkítja. Vannak némi kritériumok saját magammal, de azt hiszem, hogy mi nők nagyobb elvárást nyújtunk magunk felé, mint egy férfi. Talán sikerrel járok ezzel az összhanggal. Bár biztosíthatom, hogy a liliom illatom azonnal segít abban, hogy felfigyeljen rám. Egyébként máskor is ennyire adok magamra, bár ez talán egy kicsit több, mint szokott lenni.
- A többiek már alszanak, holnap nagy nap vár rájuk. Meg rám és Alastorra. Megkértem, hogy jöjjön el velem felfedezni. Több szem többet lát, nagy szükség van több boszorkányra. Nem hallok mást, csak azt, hogyan hullanak más fajok által. - Játékosan pörgetem mutatóujjam körül egy vörös tincsemet, miközben Lucifer mellé lépek, amint ő még bent melegszik a medencében.
- Milyen a víz? Remélem jó meleg. - Hajolok le, hogy aztán tenyeremet a vízbe márthassam.