Kedves Sparrow!  

Eléggé összetett és színesnek tűnő lányka vagy. Ahogy te magad is írtad az embernek olyan érzése volt, miközben olvasott, hogy pontosan tudod, hol a helyed, mégis megcsillan benned a bizonytalanság és a kétségbeesés, mintha kissé széthullóban lenne az életed. Vagy tévedek? Az édesapád felbukkanása eléggé megviselhetett, a Vincent-el való kapcsolatod is göröngyös, ugyanakkor megpróbálsz kitartani, erősnek mutatkozni, megtartani a benned tomboló élni akarást és életörömöt... szurkolok neked, őszintén! Muszáj megjegyeznem, hogy a farkassá válásod ábrázolása volt számomra a történeted fénypontja: olyan gyönyörűen és hitelesen írtad le, milyen volt és mit éreztél, hogy arra szinte szavak sincsenek.

Menj, foglald le az arcod, aztán nyomás a játéktér! Jó szórakozást!