titulus

Richard Cromwell neve, akár egy történet, szájról szájra jár, és hozzá tesz olyasmit, amit róla gondol, hiszen mindenkiből kivált valamit. Ez nem különösebben célja, csak a jellemének egy olyan része, amin nem szeretne változtatni, mert nem tartja fontosnak. Mindig lesz valami, ami ő valójában, és részek, amiket mások kreálnak egy benyomásból, addig viszont nem megy el, hogy ennek lássa, vagy értékelje a szépségét, csak meghagyja valaminek, ami létezik. Ő magát egy szigorú embernek tartja, akinek a szavai mentén születnek dolgok, szépek és különlegesek, vagy éppen egyszerűek és normálisak, de teremtő erővel bír a baritonja, erről pedig nehezen lenne képes lemondani. Amikor bunkónak gondolják, vagy házsártosnak, akkor mosolyog rajta egyet, mert ez is csak valami, ami egyik szájról eljutott a másikra, de továbbra sem mérvadó, továbbra sem fontos, csak lebeg a levegőben, ő pedig olyan pozícióban tudhatja magát, amire mindez nincsen hatással. Az elképzelései nem mindig, sőt az esetek többségében kevésbé számítanak vitathatónak, mert ő ezt nem szokta engedni, viszont érdeklődő mások gondolatai iránt annyira, amennyire képes lehet erre, vagy amennyire a saját határai ezt engedik neki. A vélemények kavalkádját ebben a világban egyébként szükségesnek véli, de nem saját maga miatt, inkább csak annak működése érdekében. Nyers, néha durva szavakkal fejezi ki magát, mert az őszinteségnek ez az egyetlen módja, ahogy az szerinte létezni képes, máskor azonban azt mondja, amit esetleg hallani szeretnének körülötte, a kettő között pedig könnyed eleganciával vált, mikor éppen mire van szüksége. Céltudatosan indult el annak idején az útján, erről pedig nem volt olyan gyengédség, ami letéríthette volna, hiszen saját belátása szerint nem ez mozgatja a világnak azon részét, amiben ő is érdekelt. Amiben pedig az, arról nem veszi le a szemeit, mert nincs annál idegesítőbb dolog, ha köddé válik csak azért, mert ő nem figyelt rá eléggé. Ez csak ritkán fordulhat elő vele, mert mindig figyel, minden apró kis részletre, hogy végül az egész részeként több fogalma legyen bármiről, mint másoknak a környezetében. Remekül ráérez a körülötte lévőkre egyébként, megérzései sokszor segítik, hogy a sakktáblán a megfelelő lépéseket tehesse meg annak érdekében, hogy leüsse a másik szín következő bábuját. Szereti a kihívásokat, egészen addig, míg az ő szabályai szerint tudja az új játékot játszani, ha pedig valaki ki akarja venni a kezéből az irányítást, azt gyorsabban teszi a helyére, mint bármilyen ellenkező szó elérné az arcán a bőrt. Ez utóbbi éppen annyira vastag, amennyire szükséges, bár ez is a vélemények keveredésének zavara, hiszen egyesek kedvelik, mások emiatt nem szeretik, de ez még mindig nem fontos neki addig, amíg a játék irányítása az ő kezében van.